Tüzér-tűz 8.rész (3.évad)

Három egymást követő győzelemmel (Tiszaújváros, Eger a bajnokságban és Dunaharaszti a Hepp Kupában) utaztunk zászlójára a feljutást kitűző DEAC otthonába. Bombaerős keretükből - a felkészülés során sajnálatos sérülést szenvedő Kaluha Csaba mellett - Takács Dániel hiányzott. Mi kellő önbizalommal és majd teljes csapattal készülhettünk a nem mindennapi kihívásra. Tisztában voltunk az erőviszonyokkal, de korántsem edzőpartneri szerepkört akartunk betölteni. Sajnos hamar kiderült, ettől a szinttől még fényévekre vagyunk...

Pedig nem indult rosszul a találkozó. Agresszíven támadtuk a gyűrűt, a Stefán Dávid (13 pont, 5 lepattanó, 7/10 összes dobás, 17 VAL), Teremy Zsombor (9 pont, 6 lepattanó, 5/9 összes dobás, 12 VAL) belső duó vezérletével uraltuk a nyitó perceket. 10-10 után azonban érthetetlen módon siettetni akartuk a támadásokat, belekezdve az innentől állandósított tragikomikus labdaeladós üzemmódba (33(!!!) eladott labda), amely folyományaként az addig stabil védekezésünk is atomjaira hullott. Hiába rotáltam a csapatot, váltottunk védekezést és játszottunk magunkhoz képest eredményesen elöl (31/58, 53% mezőnymutató) a különbség percről-perce nőtt. Olyan érzés volt, mint amikor álmodban kosarazol. Próbálsz futni, ugrani, védekezni, küzdeni, de az ellenfél gyorsabb, erősebb, ügyesebb.

Fordulás után tovább folytatódott a macska-egér játék. Náluk mindenki Tom kandúrként kosarazva tett hozzá, nálunk a vezérnek gondolt Jerry-k közül többen összebogyózták magukat. Az utolsó másfél negyed már csak a formalitásról, illetve a legifjabbjaink rutinszerzéséről szólt. Fényt a debreceni éjszakában Pálházi Richárd 14 perc alatt szerzett 14/12 pontja, Szarvas Gábor 3/3 duplája, Kerpel-Fronius Gáspár sokoldalú mezőnymunkája (4-4 pont és gólpassz, 6 lepattanó, 10 VAL) és Sebők Bence keménysége (6 pont, 3/4 mezőny, 5 pattanó, blokk, 10 VAL) jelentett.

Az A-csoportra teljes joggal bejelentkező hazaiak ellen azonban édeskevés, ha a felnőtt kosárlabdával még csak ismerkedő sihederek képesek elfogadható teljesítményre. Alapként a már jó néhány éve ebben a ligában pallérozódó húzóembereknek kell(ene) stabilitást, számokat és tartást mutatniuk. Ez a mai napon egyáltalán nem sikerült. Végtelenül alárendelt szerepet betöltve asszisztáltunk Dr. Nagy Ágoston B&B Szupertörpe fiai által húzott csapata gálaelőadásához. Úgy gondolom a 121-75-ös végeredmény a különbség és a kapott pontok alapján nem reális, ám ez nem vigasztal. Sablonos kamu, önigazolásnak elmegy. Való igaz, a másnapi archívumban kizárólag az marad meg, hogy győztél vagy vesztettél. Ami elszomorít és kénytelen-kelletlen nemlétező hajamnál fogva visszarángat a realitások talajára, az a két csapat közt gondolkodásban, reakcióban és játékintelligenciában tátongó szakadék mélysége. Áltathatnám magam olyan kifogásokkal miszerint "nekünk nem a toronymagas favorit DEAC-ot kell megverni" vagy "nekünk nincs montenegrói utánpótlás válogatott játékosunk", ám ennek semmi értelme. Magamba kell néznem, levonnom a konzekvenciákat és tanulnom a hibáinkból.

Most lesz időnk a sebek nyalogatására, az akkumlátorok feltöltésére. Három hét bajnoki szünet következik. Az Óbudai Kaszások elleni Pösti B-s Klasszikó előtt felvezetésként megmérkőzünk a Budafok II.-vel a Hepp Kupa 3. fordulójában. Remélem, mindannyian képesek leszünk magunkba nézni és saját javunkra fordítani a tapasztaltakat. Az első fordulók után még nyilvánvalóbbá vált, amit a bajnokság kezdete előtt jósoltam. A DEAC és a Salgótarján más szintet képviselve menetel keresztül a Keleti csoporton, ám a 3. és 10. között irtózatosan kiegyenlített csata zajlik a minél jobb helyezésekért. Nincs idő a csüggedésre, az elkényelmesedésre, menni kell tovább előre...

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!

 

Foto - Gémesi Balázs