Tüzér-tűz 9.rész (3.évad)

Démonjaink - Budapesti Honvéd 1:0...

"Mi történt? Tizenkét percig minden szép volt. Illatos és rózsaszínű. Virágos mezők, csillámpónik, napsütés. Mosolygós piros-fehérek pályán, padon. Jókerék mámorban, zeng a rigmus, száll a nóta. Huu, de dögös az a csaj ott a harmadik sorban. Tizenkét mámorító perc...

Hoppácska, elment egy labda. Kettő. Hé, figyeljél már a befutásnál. Színezzük kicsit. Sebaj, közte tíz. Belefér. Újabb rossz döntés. Visszafutni?! Minek?! Ez a parti már megvan. Két éve rettegi a Kaszások a nevünk. Amúgy sem játszik a két helyi rutingép. Nélkülük súlytalanok. Egy rakás kölyök, mint mi. Viszont mi rutinosak vagyunk. Tudjuk mitől döglik a légy...

Csökken a különbség. Nincs gáz, a következő most már tutira bemegy. Hátul a "másik" védekezik helyettem. Valamikor fújni is kell. A védekezésre alapozunk? Jaja, de most nagyon zúzunk odaát. Ennyi belefér, nem igaz?! Rohadjanak meg ezzel a cseh-zónával! Nem sportszerű. Tiszta blöff. Mint tizenkilencre lapot kérni. Direkt hagyják, hogy mellédobjuk az üreseket. Ez meg mi?! Mit fújsz, te?! Bíróóó! Csalnak, ide a bökőt! Tudtam. Már kadet/ZS korom óta pikkel rám a dög! Hol egy sárga mezes, had rúgjam agyon. Ez az! Megkaptad kisöreg. Na, ki a f@#&a gyerek? Hagyjál már a két büntetőddel. Ez becsületbeli ügy. A vakegér szürke nem fújta le, én majd önbíráskodok akkor. Nekem ez jár...

Nyerni akarok. Ez a presztízs meccs. Itt beleadok mindent. Fene se tudja miért nem megy be semmi. Pedig tök üresek jutottak. Erre készültem a héten. Rápihentem, profiba'. Csak annyit mozogtam, amennyi jólesett. Maradjon erő mára, és ne dobjam ki a jókat hétvégére. A meccsen amúgy is bepörkölöm, minek gyakoroljak? Vágod, nem? Majd szombaton odateszem magam...

Francba. Félidő. Sokkal vezetnek. Alig húsz perc van vissza. A többiek elég zsengék ma. Artúr vakerált a szünetben. Fegyelem, alázat, koncentráció. Könnyű neki. Nem az ő veséjét nyomorgatják a Gorskijék. Képtelenség nyugodtnak maradni. Lépésről-lépésre, mondja ő. Védekezzünk. Sablon duma. Védekezzünk. Jó-jó, értem, komolyan. De tizenkettő oda. Akkor menni kell előre. Támadásból lesz a gól. Fej lehajt, teljes gáz. Nincs mese, most én kellek. Lehetek én is szuperhős. Meg tudom csinálni. Akár egyedül is. Rendben vagyok, menni fog. Az a két edzés elég volt. Mehetett volna jobban, ám a tökös gyerek a nehéz pillanatokban villant. 

Ez nem igaz! Hogy történhetett? Ezek még mindig vezetnek? Nem szóltak nekik, hogy itt mi szoktunk? Persze, mert a bírók csalnak. Járna nekünk a fújás, de semmit sem kapunk. Tizenegy büntető kuka?! Haggyál má' lógva! Ne idegesítsél még te is! Felcseszték az agyamat, naná, hogy kihagyom a vonalról. Edzésen simaliba a tízből hat. Nem tehetek róla. A spori hibája. Ha befújta volna ott, annál a szlalomozósnál akkor ez az egész nincs. Elvettek tőlünk legalább öt sima ziccert. Támadófault indításnál! Hova osszam? Kinek? Vicc az egész...

Negyvenhat büntetőt dobattak velük! Az mi?! Ordas csalás. Csodálod, hogy felmegy a pumpa? Nem értesz hozzá, öreg. Jogom van örjöngeni. Ez egy láncreakció. Tisztasor. Jók vagyunk, kicsit visszaveszünk, mert hát jók vagyunk, erre belenyúlnak. Onnan nincs visszaút. Mi kiállunk magunkért, elégtételt veszünk. Férfiba, keménybe. Fogat fogért. Hulljon a férgese! Jászai Mari-díjas óbudai puhányok, megmutattuk a Honvédos virtust...

Francba. Sz@r érzés gratulálni nekik. Nyerhető lett volna. DE..."

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!


Foto - Gémesi Balázs

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus