Tüzér-tűz 9.rész (4.évad)

Idén minden fronton igyekszünk maximálisan teljesíteni. A Budapesti Honvéd rangja és saját magunk miatt is. Konkrét célként fogalmaztuk meg az NB2-es bajnokság rájátszásába, valamint a Hepp Ferenc emlékkupa legjobb nyolc csapata közé kerülést.

Előbbi esetben - idénynyitóként - kőkemény erőpróba várt ránk. A Surmann tesókkal felturbózott, feljutási szándékkal induló Vasas otthonában kellett volna helytállnunk. Kellett volna. Sajnos, közünk sem volt a derbihez. A játék minden elemében fölénk kerekedtek a piros-kékek, macska-egér párharc folyt a parkettán. Egyetlen pozitívum, hogy a Srácok a saját bőrükön tapasztalhatták, milyen fizikalitás és sebesség szükségeltetik a célunk eléréséhez.

Másnap az NB1-es kerettel utaztunk a Hit Parkba, megkezdve az idei kupaküzdelmeket. Tudtuk jól, a Klauzál István vezette Szent Pál Akadémia szívósan és rendkívül fegyelmezetten harcoló társaság, egy pillanatig nem lankadhat a koncentrációnk. Igyekeztem mind a 12 játékosomat tűzben tartani. Ezért senki sem játszott tíz percnél kevesebbet, de húsznál többet sem. Mindenki élt a bizalommal, és minőséggel töltötte meg játékidejét. Az első félidőben még sokszor lemaradtunk vendéglátóink dobásairól, ám fordulás után szigorítottunk a védekezésünkön. Jobban lepattanóztunk (45) ekkor, és a letámadásunk is eredményesebbnek bizonyult (23 szerzett labda). Ami a legnagyobb pozitívum, az a 39(!) gólpassz. Ez a szám még a jelentősnek mondható 108 dobott pontunk mellett is több mint megsüvegelendő teljesítmény. Heten (Tóth Bence 8, Szalay Ákos - Valerio Ramon 6-6, Kerpel-Fronius Gáspár - Pintér Dávid 4-4, Stefán Dávid és Fülöp Botond 3-3) postáztak legalább három kihagyhatatlan zsugát. Örömteli az idei első tétmérkőzésén bevethető Haris Robi (26/12 pont, 11/15 mezőny) önbizalomtól duzzadó támadójátéka és Vincze Balázs (9 pont, 8 lepattanó, 6/9 összes dobás és 14 VAL) védekezése.

A hétvégi küldetés első állomását ellentmondást nem tűrően abszolváltuk, következhettek a "Tacskók".

A tavalyi NB2-es kiírásban oda-vissza elpáholt bennünket a MAFC-BME gárdája. Edzett, remek szerkezetű, összeszokott csapat az övék. Ráadásul a legendás Menyecske utcai teremben kellett kivívnunk a legjobb 32-be kerülés jogát. Büszkén írhatom, ez simán, magabiztosan, helyenként kifejezetten okos játékkal sikerült! Kollektív CSAPATMUNKÁVAL, különösebb egyéni parádé nélkül tettük meg. Mind a kilenc emberem alaposan kivette a részét a sikerből. 16 játszott percet, 8 VAL-t és 5 dobott pontot mindannyian beletettek a nagy közösbe. Remekül szerveztük a letámadásunkat, tudatosan helyezkedtünk a zóna védekezésünkben. Egy-két esettől eltekintve okosan és türelmesen szőttük akcióinkat a "ráállásos" területvédekezésükkel szemben. Számomra külön öröm a higgadtságunk. Kemény parti volt, a játékvezetők remekül engedték a test-test elleni játékot, és miután nyilvánvalóvá vált a győzelmünk, néhány erőteljesebb fault sem tudott kizökkenteni minket. Ez nagyon fontos ifjú csapatunk fejlődésében!

Várjuk a sorsolást. Tizenhat pár, egy meccs. Ez azonban a jövő zenéje. Jelenleg csak a Békés elleni idegenbeli rangadónkra fókuszálunk.

 

Szép napot és lelki békét Mindenkinek!

Hajrá Honvéd!