Út-Törő - Interjú Keller Ákossal
Egy évvel ezelőtt berobbant a magyar kosárlabda köztudatba Keller Ákos, aki a felnőtt válogatott tagjaként játszott több jó mérkőzést is az Európa-bajnokság selejtezői folyamán. Utána az Albacompban kissé nehézkesen indult számára a szezon, de a rájátszásra szintet tudott lépni és jelentős szerepe volt abban, hogy a fehérváriak döntőzhettek a bajnokságban. A szakma is elismerte produkcióját az Év felfedezettje díjjal. A válogatottba ismét behívót kapó ifjonccal beszélgettünk.
Menjünk kicsit vissza a múltba. Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a sportággal?
Általános iskola harmadik osztályos voltam, mikor a testnevelés tanárnőm elkezdett minket a kosárlabdával foglalkoztatni, mivel az volt a kedvenc sportja. Szinte minden tesiórán ezt játszottuk. Ötödikes koromban átmentem egy másik iskolába, ahol jó kosárcsapat volt, majdnem az összes évadban bejutottunk a diákolimpia nyolcasdöntőjébe. Őszintén megvallva nem is tudom, miért maradhattam ebben a sportágban, mivel egy időben rendkívül ügyetlennek számítottam. Csak azért kaphattam szerepet a meccseken, mert én voltam a legjobb védő játékos a csapatban, én fognom kellett az ellenfél legjobbját - akkor is, ha irányító volt, de abban az esetben is, ha center.
Utánpótlás játékosként egy kiemelkedően tehetséges fehérvári korosztály tagja voltál. Azzal a csapattal milyen főbb sikereket értetek el és neked milyen szereped volt akkoriban a gárdában?
Gyakorlatilag csak védő szerepem volt, de ahogy az előbb említettem, rám bízták az ellen legjobbjait. 14 éves korom előtt nullapontos játékos voltam, U16-ban már próbálkoztam a támadó oldalon is, U18-asként pedig egy másik, jobb csapatba kerültem, ahol voltak nálam ügyesebbek. Az erősnek számító keret összevonása után nem nagyon kaptam lehetőséget, azzal a társasággal bejutottunk a fináléba, de ott kikaptunk a Kecskemét ellen. Viszont a két U20-as évem jól sikerült, mert egy országos arany-, illetve ezüstérmet nyertünk. Jóval korábban még diákolimpiai szinten voltam tagja egy második helyezett gárdának.
Mikor kerültél fel először az első csapat keretéhez?
Öt esztendővel ezelőtt kerültem a felnőttekhez, akkor a második U18-as évemben voltam. Érdekesség, hogy akkor úgy kaptam szerződést a nagyoknál, hogy a saját korosztályomban kezdő sem voltam.
Minek tulajdonítod, hogy azon kevés fiatal magyar játékoshoz tartozol, akik már ennyi idősen is meghatározó tagjai lehetnek klubjuknak az A-csoportban?
Szerintem 22 éves korára mindenkinek annak kéne lennie, úgy vélem, én is el vagyok késve eléggé ezzel a dologgal. Nem mondanám, hogy meghatározó tag lettem volna idén, annyira azért nem ment jól. A playoff végén jött csak ki a lépés igazán, előtte nem teljesen feleltem meg a saját elvárásaimnak.
Tavaly Te magad is meglepődtél, mikor behívót kaptál a magyar válogatottba. Minek köszönhető szerinted, hogy mégis ennyire jól sült el számodra az az időszak és meccsről meccsre egyre többet tudtál hozzá tenni az összteljesítményhez?
Talán annak volt a legnagyobb szerepe ebben, hogy egész nyáron nem tartózkodtam otthon, kicsit kiszabadultam ebből a közegből, nem találkoztam sem a családtagjaimmal, sem az ismerőseimmel. Nem volt rajtam nyomás, a végére szerintem egész jól belejöttem.
Idén már nagyon fontos tagja voltál az Albacomp rotációjának, a rájátszásban pedig nagyon komoly feladatokat kaptál az ellen legjobb magasembereinek védését illetően. Hogyan készültél fel az olyan rutinos játékosok ellen, mint például Báder Márton?
Az igazat megvallva, nem kellett erre külön készülni, egyszerűen nem szabadott engedni neki, hogy a palánk közelében megkapja a labdát. Ha esetleg mégis eljutott hozzá a játékszer, akkor pedig nem engedhettem őt jobb oldalra elindulni.
A szakemberek szerint Te voltál az Év felfedezettje. Mit gondolsz erről a kitüntetésről? Esetleg kitől várod jövőre, hogy ezt a címet bezsebelje?
Úgy hiszem, az ebben illetékes szavazók csak a tévés meccseket láthatták a rájátszásban és az alapján dönthettek így. Ám amennyiben az egész éves teljesítményemet kell vizsgálni, akkor egyáltalán nem érzem magam az év felfedezettjének. Talán csapattársamat, Madár Andrást mondanám, hogy jövőre pályázhat erre a címre.
Júliusban újra jöhet a válogatott, hiszen megint behívott a szakvezetés. Mit gondolsz, milyen szereped lehet idén címeres mezben, illetve mit vársz a pótselejtezősorozattól?
Egyértelműen célunk az Eb-re való kijutás. Az itthoni mérkőzéseinket kötelezően meg kell nyerni, azokon felül egyet idegenben hoznunk kell a biztos továbbjutás érdekében. Sajnos az egymás elleni összevetésekben tavaly sem voltunk jók, emiatt lettünk utolsóak a csoportban. A magam részéről remélem, egy picivel több lehetőséget tudok majd kiharcolni és az elejétől kezdve én leszek az elsőszámú csere 5-ös vagy 4-es pozícióban. Teljesen mindegy, melyiken, mindkét poszton szívesen játszom.
Kicsit még előbbre tekintve, mit vársz magadtól az Albában jövőre?
Sokkal jobb pont- és lepattanó átlagot szeretnék elérni, valamint szeretnék az egyik legmeghatározóbb magyarnak lenni a csapatban.
Szerinted mik azok a főbb játékelemek, amiben fejlődnöd kell, illetve min dolgozol a legtöbbet egyénileg?
Center poszton a pozíciófogást kell fejlesztenem és abból az egy-egyek megoldásában kell előrelépnem. Gyakorlom a tripladobást az utóbbi időben, ha négyesben kell helytállnom, akkor fontos lenne, hogy vállalhassak kintről nyugodtan és értékesíteni is tudjam a helyzeteimet. Szeretnék kintről indítva több egy-egyet indítani, azokból pedig vagy kosárral vagy pedig gólpasszal befejezni a támadásokat. Ezen felül az elzárás-leválások után többet próbálni zsákolni, ahogy tavaly az EB-selejtezőkön.
A kosárlabdában mik a főbb céljaid közép- és hosszútávon?
Elsősorban szeretnék kijutni külföldre egy erősebb bajnokságba, gondolok itt a szerb, horvát, illetve szlovén pontvadászatra, de a legjobb lenne Spanyolországba kijutni.
Köszönjük az interjút!
Fotó: BB1.hu
Nézzük meg, hogyan játszott Keller tavaly az Ukránok ellen:
{youtubejw width="100%"}GseEdCMPLto{/youtubejw}