Út-Törő - Interjú Takács Norberttel

- Mi volt a következő állomás?

- A Kőbányai Darazsak, s az ott eltöltött öt év, úgy érzem, eddig fejlődésem szempontjából nagyon fontos időszak volt. Két kitűnő edző foglalkozott velünk, Borkúty László, majd Hajdu Péter. A korosztályos csapat is nagyon sikeres volt, serdülő, majd kadett korosztályban is bajnokok lettünk, többek között a most Pécsett játszó Lepsényi Ádámmal, valamint Kovács Domonkossal és  Balogh Krisztiánnal az élen... A legnagyobb sikerélmény az volt, amikor első éves kadett korunkban Tóth Ádámmal kiegészülve (aki természetesen nem azonos a Zalaegerszegből Paksra igazoló válogatott centerrel) a döntőbe jutásért kivertük a nálunk jó részt  egy évvel idősebb játékosokból álló, többek között Hanga Ádámmal, Medve Mátéval, Nagy Ádámmal és Helmeczi Andrással felálló BLF-et.

-Utána?

- Volt egy rövid időszak a KOKEC-ben, majd a MAFC-hoz kerültem.

- Szinte azonnal a mélyvízbe...

- A felnőtt csapat megnyerte az NB I B-t, s a következő évadban a MAFC ismét az A-csoportban szerepelt. Ott Dinnyés Attila volt az edző, akitől sok bizalmat kaptam. Abban a csapatban Vavra András, Kolarics Dániel, Wehner Zoltán, Likár Péter, Fülöp Zoltán és Kecskés Péter alkotta magyar mag mellett Jermaine Thomas, Edwin Draughan és egy Young nevű amerikai srác voltak a légiósok.

- Nem rossz névsor, mégis kiestetek, ha jól emlékszem, ez volt az utolsó éve a MAFC-nak a legjobbak között...

- Így van, érdekes évad volt. Thomast a Körmend, Draughan-t pedig a Falco vitte el szezon közben, és abban az évadban Falco-Körmend döntő volt. Amíg ők nálunk játszottak, aránylag jól is állt a csapat. Aztán ők elmentek, majd a rájátszásban Young-nak haza kellett utaznia, a családjában történt tragédia miatt. Közben ugyan jött egy amerikai srác, de valahogy ő mindent maga akart megoldani, s végül kiestünk. Ezt követően a junior csapatban és NBI/B-ben játszottam ahol Radó azaz Radovics József lett az edzőm, s a mai napig az. Neki is rengeteget köszönhetek úgy emberileg, mind szakmailag, egyénileg, külön is sokat foglalkozott velem.

- S azóta"nyomod" a másodosztályban - egyre jobb és jobb statisztikákkal...most pedig ponrtkirály lettél. Adódik a kérdés, hogyan tovább?

- Most már úgy érzem, végképp itt az ideje, hogy megpróbáljam, mit ér a tudásom magasabb szinten, az A-csoportban.

- Mennyire kapkodnak az élvonalbeli csapatok az NB I B pontkirálya után?

- Egy konkrét ajánlatnak még nem nevezném, inkább érdeklődés az, ami most van.

- Nem túl sok. Nyilván figyelemmel kíséred a kortársaid, a nálad egy-két évvel idősebb játékosok karrierjének alakulását, és bizony úgy tűnik, elég "nehéz kenyér" fiatalként egy új helyen bizonyítani. Hogy látod mindezt?

- Engem is sokat foglalkoztat a gondolat. Sajnos csak kevesen kapják meg a fiatalok közül a megfelelő bizalmat, kevesekben bíznak edzőik. Akikben viszont igen, akiket nem kapnak le az első hiba, rontás után, úgy érzem, ők élnek is a lehetőséggel, meghálálják a bizalmat. Itt elsősorban Hanga Ádámra, Keller Ákosra, Vojvoda Dávidra és Ruják Andrisra gondolok. Viszont a fiatalok többsége nem, vagy alig játszik, a lehetőséget sem nagyon kapja meg. Rossz belegondolni, hogy ilyen sorsra juthat az ember...Nyilván az NB I B-ből nem lesz valaki azonnal meghatározó, kezdő játékos, de úgy érzem, ha fokozatosan hozzászoknék az A-csoport iramához, keménységéhez, megállnám a helyemet.

- De vajon melyik poszton, mert a te esetedben ez egy érdekes, speciális helyzet?

- Így van, irányítót játszottam, ezzel a magassággal, s ez valóban nem túl gyakori, úgy meg különösen nem, hogy a csapatban én vagyok az egyik legmagasabb. Azt gondolom, a technika terén elég jó alapokat kaptam, s ebben a korábbi edzők mellett az édesapámmal folytatott egyéni edzéseknek is szerepük van. Emellett a koromhoz képest aránylag jól is látok a pályán, ezért játszom irányítót. Védekezésben viszont nem mindig  én fogom az ellenfél  irányítóját, a korosztályos válogatottakban pedig rendszerint a magasságomnak megfelelően a hármas poszton játszottam.

- Hogy mik az erényeid, arról már hallottunk, miben kell előrelépni ahhoz, hogy magasabb szinten is meghatározó játékos legyél?

- Fizikálisan minden téren. Erőben, gyorsaságban, állóképességben, ruganyosságban.

- A hírek szerint azon kevesek közé tartozol, akik nyaranta egyedül, egyéni munkát is végzel, a fejlődésed érdekében. Miből áll ez?

- Így van, évek óta végzek nyaranta külön edzéseket, úgy az állóképesség, mint az erő fejlesztésére. Előbbit egy atlétaedző irányításával a közelben, a remek csepeli rekortánpályán, s a szakember, ha tud maga is ott van, méri az időimet, de ha nem, akkor is becsülettel elvégzem az előírtakat. Az erősítéshez pedig edzőm, Radovics József állította össze a nyári programot.

- Azért a fizikai fejlődésnek van egy nagyon nagy "ellensége" főleg a fiataloknál. Ez a bulizás, amiben, ahogy hallom néha a korosztályod történeteit, elég vad, féktelen jelleget is ölthet. Te hogy állsz ezzel?

- Cigi nincs, kiskoromban egyszer kipróbáltam, nem is emlékszem milyen apropóból. Az első slukk után még kifújtam a füstöt, a másodiknál letüdőztem, aztán vagy egy órán át köhögtem tőle. Ekkor mondtam, hogy ebből nem kérek. Ami a bulizást illeti, nem mondom, hogy nem bulizom, előfordul. Ez azonban nem túl gyakori, s akkor is csak módjával, s csupán akkor, amikor másnap nincs semmi, tehát tudok regenerálódni.

- Külföldön, Görögországban is szerencsét próbáltál. Milyen tapasztalatokat szereztél az egyik legerősebb kosaras kultúrával rendelkező országban?

- Három alkalommal is jártam kint próbajátékon, először még nagyon fiatalon, tizenhét évesen az élvonalbeli PAOK-nál, majd kétszer másodosztályú csapatoknál. Ami a próbajátékok végkimenetelét illeti, az együttesek szakvezetése - bár elégedett volt azzal, amit mutattam - az eredetileg tervezett fiatalítás helyett később a rutinos játékosok mellett döntött, amikor pedig harmadszor voltam kint, utána jött a válság, szó sem lehetett külföldiek igazolásáról, a helyi önkormányzat megvonta a támogatást a klubtól. Ami a szakmai tapasztalatokat illeti, nos ebből a szempontból remek volt a kint töltött egyszer két és kétszer egy hét. Az edzéseken hatalmas az iram, óriási szerencse, hogy mielőtt kimentem, mindig edzettem itthon, anélkül gyorsan kidőltem volna. A másik, ami nagyon szembetűnő volt, hogy óriási hangsúlyt fektetnek az egyéni képzésre. Az edzéseken a vezetőedző mellett volt még vagy öt edző. Egyikük a bemelegítést vezette, egy erőnléti edző is dolgozott a csapat mellett, és minden posztnak, az irányítóknak a bedobóknak és a centereknek is megvolt a saját külön egyéni edzője, felelőse, aki külön, egyénileg foglalkozott az e posztokon játszókkal. Ebből a szempontból remek volt a kint töltött időszak.

Beszélgetve Takács Norberttel, egy céltudatos, erényeit, s gyengeségeit egyaránt jól ismerő, magát a saját értékén kezelő  fiatalembert ismertem meg benne.

Minden áldozatra hajlandó annak érdekében, hogy előrelépjen, tehát egy igen tehetséges, e mellett szorgalmas, dolgos játékosról van szó. Úgy gondoljuk, aki bízik benne,  hosszabb távon bizalmat szavaz neki, az magasabb szinten is sok örömét lelheti a tavalyi NB I B közel  méteres magassággal irányítót játszó pontkirályában.

 Forrás:magyarkosar.blog.nepsport.hu