Beteges Körmendet vert simán az Alba
Az Alba remek rajt után egy második negyedben időlegesen feltámadó, de aztán a második félidőben teljesen leeresztő Körmend ellen hozta a mérkőzést idegenben, a vártnál sokkal nagyobb különbséggel. Igaz, a hazaiaknál többen is betegek vagy sérültek voltak, s úgy vállalták a játékot (vagy Fodor például végül pályára sem került, csak a padra). A fehérváriak erejét azért így is megmutatta az, ahogyan a vasi csarnokban lelépték a hazaiakat.
NB I A középszakasz, FELSŐHÁZ, 1. forduló
2013. március 9. Körmend
Vezette: Pálla, Benczur, Frányó (dr. Gincsai)
Lami-Véd Körmend - Alba Fehérvár
72-109 (18-28, 16-18, 18-28, 20-35)
Körmend: Kutasi 2, Ferencz 10/6, Austin 16/3, Shaw 19/3, Grebenár 4. Csere: Ruják 12/3, Sonyák, Farkas 9, Sömenek Vezetőedző: Hencsey Tamás.
Alba: Moore 15/9, Wood 23/15, Hollis 15/3, Szabó Zs. 7, Keller 12. Csere: Lekli 6, Smith 8/3, Juhos 10/6, Supola 11/3, Bódi 2, Somogyfoki. Vezetőedző: Dzunics Braniszlav.
kipontozódott: Juhos
ELSŐ NEGYED
Az Alba akarata érvényesült a meccs elején, a körmendiek meg nem igazán találták a megfelelő játékot. Érdekes volt, hogy Kutasival kezdett az MTE, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy Rujáknak (alig aludt az éjszaka), Grebenárnak, Farkasnak is voltak gondjai az egészségével, akárcsak Fodor Gergelynek, szóval picit olyan toldozott-foldozott volt a hazaiak kerete, amelyet részben a „doki” állított össze vélhetően.
Shaw és Austin 7-7 ponttal szinte le is fedte a hazaiak kosártermését ebben az időszakban, míg odaát Moore 8 ponttal volt a legeredményesebb fehérvári. Ugyanakkor a távolról és közelről is jobban dobó vendégek simán vezettek, volt már közte tíz pont is a javukra, Hencsey Tamásnak így meg kellett kavarnia a kártyákat, hogy a Körmend felvegye ellenfele ritmusát.
MÁSODIK NEGYED
Ferencz hármasával elkezdte a felzárkózást az MTE, majd folytatta tovább, s ez már jobban tetszett a vasi publikumnak, amely ezúttal fokozottan figyelt a szurkolás „hangnemére”, így csupán „Három zsivány!” rigmust engedtek meg maguknak – nehogy ismét megbüntessék a körmendi klubot(25-28). Az Albában a csereként beszálló Smith nem sokat tudott hozzátenni a játékhoz, sőt már két faultot is beszedett, így a hazaiak közelítése miatt érthető volt, hogy Dzunics mester visszaküldte a pályára helyette Hollist.Ezután fordult is a kocka, és Wood, majd a rosszul védekező körmendiek között szinte begyalogoló Supola, illetve a hasznos Hollis révén ismét a vendégek pillanatai következtek ekkor (25-34).
A nem rég Körmendre igazoló Grebenár Lekli mellől szerzett szép centerkosarat, s ezzel hosszabb hazai kosárcsöndet tört meg, ám nagyon úgy tűnt, hogy az Alba jóval erősebb kerete és hosszabb kispadja olyan tartalékkal rendelkezik, hogy ha ez vagy az nem játszik jól, könnyen helyettesítheti más, így ismét a vendégek irányították a találkozót.
A két center nagyokat csatázott egyébként egymással, a fehérvári Moore meg közben tette, amit jól tud, zseniális passzt adott társának, Woodnak. Szinte hihetetlen, de ha a statisztikának hihetünk, a nagyszünetig Ronald Moore már 9 asszisztnál járt, ami önmagában véve kuriózum, de ami ennél is furább, a rögzített adatok szerint más nem is adott gólpasszt az Albából, csak ő két negyed alatt…
HARMADIK NEGYED
Rujákék megtettek minden tőlük telhetőt. Az előző negyedben triplájával csapatát újra közte tízre felhozó hazai karmester továbbra is tolta előre együttesét, ám az embereit nyugodtan variáló Alba ellen nem tudott sokkal közelebb kerülni. Sőt, a lassan magára találó Smith is egyre jobban elkapta a fonalat, de Wood, Moore, Keller és Hollis is már két számjegyű pontnál járt, Moore emellett a gólpasszok terén is tíz felett járt.
A közönség ugyanakkor elfelejtette, hogy a klubot sújtja azzal, ha egyértelmű káromkodásokkal jön elő, és bár a hangosbemondó megkérte őket a sportszerű buzdításra, de ezzel csak azt érték el, hogy a szpíkert is lehurrogta a közönség.
Tény, több bírói ítélettel nem értettek egyet a vasiak, ám mi ezt itt nem fogjuk eldönteni, hogy igazuk volt-e vagy sem.
NEGYEDIK NEGYED
Zaklatottan kezdődött, hiszen az Alba kosarazott, a hazaiak meg szenvedtek az egyre nagyobb hátrány terhe alatt. Shaw ellen sportszerűtlen hibát is fújtak a sporik, de érdekes módon ezt már nem kommentálta túl vehemensen a lelátó népe – mintha 53-83-nál beletörődtek volna, hogy ez a mérkőzés már elment.
A hangulat ugyanakkor ismét felfokozódott, amikor Ferencz Csaba sérelmezte, hogy a nem éppen udvarias védekezéséről ismert Lekli József szerinte ott hagyta a lábát, ám az volt a jó válasz erre inkább, hogy Ruják András betört, kosarat szerzett, amit egy büntető is követhetett.
Moore azonban két triplával gyakorlatilag letaglózta a hazaiakat, amire Hencsey Tamásnak csak időkérés lehetett a válasza. Ha másért nem, legalább azért, hogy esetleg megnyugtassa a játékosokat.
Összességében benne volt ez a sima fehérvári győzelem a meccsben, hiszen a sok beteg hiányát vagy csak csökkentett üzemmódban történő bevetését nem tudta elviselni a Körmend, az Alba meg egyébként is nagyon erős ellenfél lett volna, így meg különösen az volt.
A meccs utolsó percei körmendi vastaps és szép szurkolás mellett teltek, vagyis a találkozó első részében és a legvégén mutatott buzdításért dicsérni lehet a drukkereket, közte azonban elszakadt a cérna náluk, ez is hozzátartozik a tényekhez. Jó lett volna, ha végig az igazi körmendi, sportszerű a hangulat uralkodik a mérkőzésen.
Az Albában Moore és Wood kiemelkedett a mezőnyből (triplákkal, gólpasszokkal gazdagon bántak), de maga az egész fehérvári keret így egyben volt túl erős a hazaiaknak. A Fehérvár 13 triplája, sokkal több lepattanója, és az, hogy a kispadról 37 pont jött ezúttal (plusz a kezdőötös dobott ugyanannyit, 72-t, mint a teljes Körmend), megtette a magáét. A Körmendben a játékosok megtették, amit ebben a "beteges" helyzetben képesek voltak kihozni magukból, ám ez most ennyire volt csak elég.