Kifejezetten jól játszottunk

Válogatott felkészülési mérkőzés

XVIII. Pannon Nemzetközi Férfi Kosárlabda Torna, 1. meccs

2013. július 26. Savaria Aréna, Szombathely

MAGYARORSZÁG – MONTENEGRÓ

 

72-76 (15-20, 27-19, 16-24, 14-13)

Magyarország: Simon 8, Trotter 12/6, Vojvoda 14/9, Szabó Zs. 11/9, Tóth Á. 7. Csere: Keller Á. 12, Wittmann 6/3, Ferencz 2, Tóth N. (keretben volt még, de nem játszott: Tóth G., Mészáros M., Allen). Szövetségi kapitány: Sztojan Ivkovics.

Montenegró: Ivanovics 6/6, Sehovics (Suad) 20/12, A. Popovics 8, Dasics 12/9, Dubljevics 6. Csere: Barovics 8, Rice 7/3, Bakics 5/3, Sehovics (Sead) 2, M. Popovics 2, Szövetségi kapitány: Luka Pavicsevics.

Kipontozódott: -.

STATISZTIKA!

Sztojan Ivkovics: - Büszke vagyok a csapatra, de sose tudok örülni, ha kikapunk. A fiúk nagyon komoly munkát végeztek az utóbbi időben, s ez látszott is, sokat javult a játékunk. Ám nem csak annak képe lett jobb, hanem a srácok személyiségváltozáson is átestek. A negyedik negyedben Trotter nem tudott játszani, mert kicsit megsérült.

Luka Pavicsevics: - Követem a magyar kosárlabdát, hiszen annak idején Sopronban játszottam. Nekünk ez az első felkészülési meccsünk, ezért még sok volt a hiba, de nagyon örülök, hogy nyertünk. Jót tett a magyar válogatottnak, hogy fiatalítottak rajta. Viszont mi is keményen, koncentrálva kosaraztunk. Egyébként a magyarok szerintem ma jobban játszottak, de a miénk a jobbik együttes általában véve.

ELSŐ NEGYED

A montenegrói válogatott két magasember hiányzója, Pekovics és Vucsevics nélkül is erős ellenfélnek számított a formálódó magyar válogatott számára. Ismerősöket is köszönthettünk a vendégek keretében, hiszen az ex-szolnoki Sead Sehovics (a másik Sehovics, Suad is itt volt egyébként) vagy a soproniaknál jól teljesítő center Filip Barovics is rögtön "beugrik" a honi szurkolóknak.
 

A mieink két irányítós felállásban kezdtek, Simon és Trotter váltogatta egymás közt az egyes és a kettes posztot. Mindenesetre igen sok hibával rajtolt a derbi, a montenegróiak eleinte a távoli dobásokat erőltették – és hagyták ki –, mi pedig úgy általában kicsit félénken támadtunk, ezért több eladott labda is segítette vendégeinket.

Ahogy Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány szokta, cserélgetett elég sokszor, így a harmadik percben már Keller váltotta Tóthot. A másik oldalon a mester azonban módjával nyúlt bele csapatába.

A vendégek 3-8-ra vezettek, miután kezdtek jobban beindulni, ám Vojvoda triplájának örülhettünk, majd Simon tört be szépen, s máris egyenlő volt az állás (8-8). Ám a sokkal jobban lepattanózó ellenfél hamar visszavette az 5-6 pontos előnyt.

Érdekes volt, amikor Simon remek passzal hozta helyzetbe Tóth Ádámot, ő meg nagyot zsákolt. Apró szépséghiba, hogy olyan látványos lépéshiba előzte meg ezt, amit nem lehetett nem lefújni. Viszont az ellentámadásnál szinte ugyanezt a játékot a montenegróiak már hatékonyabban vitték véghez. A csereként beálló, de egyértelműen az első számú karmester, a honosított amerikai Rice tette oda a zsugát Barovicsnak, aki nem hibázott.

Az is érdekes volt, hogy amikor Rice pályán volt, sokkal nehezebb dolga volt a mieinknek, de idővel vele is megbirkózott a magyar válogatott. Előtte mondjuk le kellett mennünk „békába”: 10-20-nál ugyanis félő volt, hogy kicsúszik a meccs a kezünkből (ekkor tanítanivalóan játszott Montenegró, gyorsak, pontosak, sallangmentesek voltak Bakicsék). Ám "Voja" két büntetőt bedobott , majd Szabó Zsolt nagyon üresen maradt középen, s cirka hét és fél méterről beküldte a labdát a gyűrűbe, amivel 15-20-ra jöttünk fel.

MÁSODIK NEGYED

Nem is reméltük, hogy ilyen tíz percet fut a magyar válogatott! „Szöszi” (Szabó) ismét hármast dobott, aztán egy ellenkosár után Keller percei következtek. Az ő 5 pontja és Vojvoda triplája után máris 26-22-re vezettünk. Egyszerűbb lett a játékunk, az ellenfél meg ekkortájt nem érezte a meccs ritmusát. Keller ismét eredményes tudott lenni, majd Ferencz és Simon is betalált (32-25).

Ezt követően hármast dobott odaát Dasics, de Trotter is hasonlóképpen járt el, így maradt a közte hét a javunkra. A nagyszünetig is nagyjából tartottuk előnyünket, ez a második negyed pedig akár Keller Ákos negyedeként is aposztrofálható, hiszen a friss magyar bajnok center összesen 10 pontot szórt ebben a szakaszban.

HARMADIK NEGYED

Agilisan jött ki Montenegró a pályára, mi meg elaludtunk kissé. Leindítottak minket, labdát szereztek (igaz mi is egyszer, annak Vojvoda-zsákolás is lett a vége), és úgy általában megfogták a magyarokat a vendégek. Hamar megfordult az állás, és amikor már öttel ment Montenegró, Ivkovics időt kellett kérjen. Trotter ezután hármast vágott, vagyis jót tett a kis beszélgetés a játékosokkal (47-49). Sőt, Simon hamarosan ismét egalizált, Vojvoda pedig - közben a montenegróiak mindig elléptek egy-két ponttal - hárompontossal megint a magyarokat juttatta előnyhöz (52-51).

Ekkor már egyértelművé vált, hogy a mieink nem vallanak szégyent a még ebben az összetételében is jó csapat Montenegró ellen.

Más kérdés, hogy a negyed második fele már nem a miénk volt. Suad Sehovics remek dobókészségéről nem először adott tanúbizonyságot (összesen négy hármast szorgoskodott össze), majd Bakics büntetőivel 56-63-ra elmentek a vendégek. Ekkor nagyon kellett Trotter Obie duplája.

NEGYEDIK NEGYED

Barovics nagyon élt ebben a játékrészben, és ismét Montenegró menetelt ölesebb léptekkel előre. 60-67 után azonban Tóth betalált, majd Szabó fontos triplát süllyesztett el, így már csak kettővel ment Montenegró Magyarország válogatottja ellen (65-67). Ám egy apró figyelmetlenség rögtön montenegrói labdaszerzést eredményezett (legalább szoktuk ezt is, hogy pillanatokra sem szabad elmélázni). A kapitányi időkérés jogos volt a véghajrá előtt.

Aztán a taps is! Wittmanntól indult a pontos lőtt passz, Szabó Zsolt egyből továbbította az emberétől elszakadó Kellernek, aki kiválóan fejezte be a látványos akciót! Az egész akció nem telt bele többe, mint 2-3 másodperc, úgy repült a labda egyik kézből a másikba, miközben a montenegróiak csak nyomozták azt. Bravó, srácok! Ám a másik oldal is betalált, ráadásul hármasból, tehát maradt a közte öt, s három perc maradt a meccsből, amelyet Montenegró is komolyan vett.

A mieink ráadásul beszedték ötödik csapathibájukat is, így vigyázni kellett a faultokkal. Az utolsó két percet Tóth Ádám egy jó büntetője vezette fel, de Ivanovics hármasa után már nem maradt sok sansz (68-76). Ám Tóth még bebrusztolt egy kosarat, aztán Vojvoda indult meg, s bár kihagyta a dobást, de faultos volt a szituáció, így büntetőzhetett. Sajnos némileg hadilábon állt a büntetőkkel (mindkettő kimaradt), Montenegró meg komótosra vette a tempót a legvégén. Ám a poén a miénk lett, hiszen még belefért az időbe egy indítás, s ezzel a Wittmann-duplával feljöttünk négyre.

Ez a meccs nem volt rossz, sőt, becsülettel helytálltunk.