Albacomp bronzérem

A második bronzcsatát is megnyerte az Albacomp, miután idegenben, a harmadik negyed közepén leblokkoló, akkor még vezető Körmendet megfogta. Utána már semmi sem jött össze a hazaiaknak, a fehérváriak pedig uralták a derbit.

A Körmendnek otthon nyernie kellett ahhoz, hogy egy mindent eldöntő harmadik derbin, igaz, akkor már idegenben megszerezhesse a 2011-2012-es szezon bronzérmét. Az Albacompnak viszont értelemszerűen már most elég volt győznie, s övé a medália.

ELSŐ NEGYED

A Körmend továbbra is English és Ruják nélkül, illetve egy fájós lábú Németh Istvánnal a fedélzeten vágott neki a derbinek, míg az Albában sem volt mindenki egészséges. A hazai publikum aztán nem azt kapta eleinte amit remélt. Elmaradtak a körmendi rohamok, inkább a vendégek vitézkedtek, s vezettek már 2-8-ra is. A vasiak Mladenovic, Ferencz és a kezdőben helyet kapó Sonyák elrontott távoliját tudták csak felmutatni, míg a fehérváriak közelebbről, s ami a lényeg, sikeresebben próbálkoztak.

Az első félidőben egyébként mindkét gárda kutyául dobta a triplákat. Az Alba viszont szépen vezetett, a hazaiak csak közelítettek. Amikor aztán a csereként beálló Supola labdavesztése után egalizált a Körmend, Hollis odapörkölt egy hármast, hogy megmutassa, neki megy. A vezetést tehát még mindig nem tudta megszerezni a vasi alakulat, amely a büntetőket sem dobta valami nagy formában.

Amikor megint egyenlítettek a hazaiak, a változatosság kedvéért most Hendlein volt pontos messziről, így mintha valami groteszk játék folyt volna, az Albacomp – nyilván nem szándékosan – magára engedte a Körmendet, majd egy hármassal mindig megálljt parancsolt neki. A játékrészt stílszerűen Németh kimaradt távoli kísérlete zárta, picit szimbolizálva saját maga, már a múlt meccsen is tapasztalt rossz távoli dobóformáját, egyben csapata vergődését.

MÁSODIK NEGYED

A második negyedben is jobban rajtolt az Alba, és már 8 ponttal is vezetett Hendlein és Simon kosaraival. Ferencz, Townes és Eilingsfeld (utóbbi zsákolásból) azonban megint képben tartotta a Körmendet (24-26), ám utána nem sikerült - a meccsen először - a vezetést is megszerezni. Igaz, Fodor Gergely, illetve a hazaiak első jó hármasával a megint megszökő Alba nyomába eredt az MTE, de Simon, s főleg a magára találó Chism tett róla, hogy ne tudjon előnybe kerülni a hazai alakulat.

A 17. percben a csarnok a bírók ellen tüntetett egy kicsit, mert Bell labdaszerzését a hozzá egészen közel álló sporttárs elengedte, míg a másik, messziről faultnak fújta. Jogos volt a bosszankodás, mert bár nem tudni, tényleg kézzel együtt vitte el Bell a labdát vagy sem, mindenesetre rosszul jött ki a Körmend a dologból mert vendég-kosarak következtek, büntetőkből.

A zárás előtt a szerencse és a szemfülesség is az Alba mellett volt, Chism ugyanis nagyon fontos támadólepattanót szedett, amit szépen visszatett, de a végső szót Bell mondta ki, aki Simon mellől sikeresen kísérletezett.

HARMADIK NEGYED

A derbi tehát kiélezett volt, és a kétpontos hátrányt a harmadik negyedben csak ledolgozta a Körmend. Eilingsfeld kosarára még felelt Chism, de Ferencz trojkát hintett, így 42-41-nek, majd 44-41-nek örülhettek a vasi drukkerek.

Bell zsákolt, s úgy tűnt, valóban nyeregbe szállt a Körmend, de mint kiderült, pont hogy most következett az igazi mélypont.

Először Hollis szintén messziről egyenlített, majd először Hollis, aztán El-Amin magánszáma következett. Elképesztő, mégis így van, a távoli dobóformáját is valamelyest megtaláló Körmend hiába vezetett Mladenovic triplájával 50-46-ra a a 23. percben, a 28. percben már 50-64 állt az eredményjelzőn. Ezalatt – nem nehéz kiszámolni – nulla pontot értek el a Martic-legények, míg odaát szépen termeltek a Dzunics-fiúk, s 18-at hintettek zsinórban.

Szóval először is Hollis: ő 11 pontot szerzett úgy, hogy közben más fehérvári nem volt eredményes. Nyugodtan lehet tehát mondani, hogy egyedül vitte előre csapatát ekkor. Aztán érkezett a nagy álomszuszék, vagyis El-Amin. A másik fehérvári légiós a pontszerzés terén ugyanis csicsikált a teljes első félidőben. Viszont nulla pontja annyira zavarhatta, hogy belekezdett a nótába. Két perc alatt szórt két kettest és két hármast, s ő is úgy, hogy ezalatt nem „engedett” más Albást a mézes bödön közelébe. Jó móka, mi? Az állás meg közben szépen a fentebb említett módon változott meg, a Körmend pedig tehetett bármit, rosszul sült el.

A negyed zárása előtt Bell büntetőből vetett véget a hosszú rövidzárlatnak, ám az is jelzésértékű volt, hogy a másodikat már homályba dobta. Pedig nem szokta.

MI VOLT AZ OKA?

51-64-ről fel tud-e állni a Körmend, hazai pályán? Elvileg a hátralévő negyed elég lehetett volna rá, de úgy tűnt, ekkor megrogytak picit a hazaiak. Képzeljük el, egész meccsen gyürkőznek, nagy nehezen a vezetést is megszerzik, ráadásul tudva azt, hogy ezt a csatát kötelező hozni, erre fel érkezik Hollis és El-Amin, s 11, majd 10 ponttal terhelik meg a hazaiak gyűrűjét. Ezen bárkinek elmenne a kedve, tuti. Más kérdés, hogy egy sportolóra más szabályok vonatkoznak. Ám van úgy, hogy foghat bármibe az ember, az csakis rosszul végződik.

A Körmend ezen a derbin a büntetőket is gyalázatosan dobta, akárcsak a hármasokat. Ráadásul Townes, aki az első félidőben 15 pontig jutott, utána kevesebbet mutatott, Bell viszont a dupla-duplája ellenére egyedül kevés volt.

Az Albában El-Amin ugye akkor is kiemelendő, ha tudjuk, egy félidőn át nem tett be pontot a közösbe, mert utána azt csinált amit akart. Hollis szintén jókor dobott kosarakat, Simon jól irányítva jutott el 12 pontig, de a mostanában visszafogottabb Keller is összekapta magát. Az, hogy Chismnek szintén voltak remek periódusai, hogy érkeztek a kosarak a kiegészítőktől, például Hendleintől is, azt mutatta, a Körmend egyre inkább elfogyott a bajnokság végére, míg az Alba, amely gárda a Szolnok ellen totális csődöt mondott, a bronzcsatára azért jobban rendezni tudta a sorait.

NEGYEDIK NEGYED

Igen, nem tévedés, három negyed után irkáltam le ezeket a jobbára értékelő mondatokat, mivel megtehettem. A negyedik negyedben ugyanis az égadta világon semmi sem történt már. Lejátszották a felek, s bár a Körmend nem adta fel, de semmi átütőerő nem volt már a produkciójában. Persze voltak szép dolgok, Townes hármast dobott, aztán Sonyák Béla egyedül tört rá a fehérvári falra, s bevitte a labdát, majd szépen tette fel, pontokat szerezve ezzel csapatának, illetve a másik oldalon El-Amin jó ritmusban tört be, majd a megfelelő pillanatban osztotta le jobbra a labdát, Chism meg jól lépett be: szép akció volt. Akárcsak Keller zsákolása.

Ám a különbség nem csökkent, ami az elképesztően dekoncentrált körmendiek ekkor már sorozatban eladott labdáinak is volt köszönhető. Aztán Németh Isti a vége előtt kicsivel fájdalmas ábrázattal leült, cipőjét levette, s a mellette ücsörgő másik rutinos harcostársnak, Fodornak mutogatta, mi a gond: fáj a lába, elég volt.

A legvégén még El-Amin, hogy ne Hollis egymaga legyen a meccs legeredményesebb fehérvári kosarasa, egy triplával zárta a bronzcsatát, aztán jöhetett az Alba öröme és a körmendiek bánata.

A meccset megérdemelten nyerte az Albacomp, a hazaiaknak a végén meg már a labda is többször perdült ki a kezéből jelezve, ez nem az ő napjuk.

Székesfehérvár egy bronzéremmel gazdagodott ezen a vasárnapon, míg az is biztos most már, hogy Vas megye csak egy érmet nyer férfi kosárlabdában, az viszont még lehet ezüst, lehet arany is.

A MECCS STATISZTIKÁJA A KÉPRE KATTINTVA!



Férfi Kosárlabda NB I A, Bronz-párharc, 2. meccs
2012. május 20. Körmend, 1800 néző
Vezette: dr. Vígh, Király, Török (Szabó)

Fortress-Lami Véd Körmend – Albacomp
71-84 (18-22, 19-17, 15-27, 19-18)

Körmend: Mladenovic 4/3, Sonyák 6/3, Ferencz 10/3, Bell 17, Townes 22/3. Csere: Németh I. 1, Eilingsfeld 4, Fodor 7/3, Vezetőedző: Zoran Martic.

Albacomp: Simon B. 12, El-Amin 18/9, Hollis 18/6, Keller 10, Chism 13. Csere: Hendlein 7/3, Juhos, Supola 2, Bódi 4. Vezetőedző: Dzunics Braniszlav.

Kipontozódott: Chism 36. perc

A két nyert meccsig tartó Bronz-csatát 2-0-val az Albacomp nyerte, s így 2011-2012-ben a fehérváriaké a magyar bajnokság harmadik helye.

Fotó (slide és 1.): albakosar.hu