Dzunics munkája is beérett

Dzunics Braniszláv vezetőedzővel beszélgettünk a fenti témákról, aki többek között azt is elmondta, rengeteget dilemmázott a kupahétvége előtt azon, melyik légiósa maradjon ki, s bizony hajlott rá, hogy a végül a Final Four egyik legjobb teljesítményét nyújtó, az elődöntőben a Paks ellen 9 pontot dobó és 9 lepattanót szedő, majd a Szolnok elleni döntőben 18 pontig és 8 lepattanóig jutó Jared Jones helyett Brandon Woodot vesse be. Végül bejött a mester húzása, hogy mégis a center mellett tette le a voksát; ahogyan az egész hétvége is az Alba szája íze szerint alakult.

- Gratulálok a Magyar Kupa elsőséghez! Régen várt esemény volt ez Fehérváron. Előzetesen azon folyt a vita a kosárszerető emberek között, hogy vajon ki az esélyes, illetve a Szolnok mennyire verhető meg a paksi Final Four során. Te magad – így utólag – hogyan gondolod, konkrétan az Olajra készült az Alba vagy általában véve volt egyben a csapatotok, amiből most ez sült ki?

Dzunics Braniszláv: - Inkább a második. Felkészültek voltunk magára az eseményre, és úgy voltunk vele, tessék, odamegyünk, aztán lássuk majd ki a jobb. Egyébként én előtte azt gondoltam, hogy három csapatnak körülbelül hasonló sansza lehet a kupaelsőségre. Viszont a Pakssal szemben a hazai pálya miatt, a Szolnokkal szemben pedig úgy általában véve nagyobb volt az elvárás, mint az Albával szemben. Rajtunk nem éreztem akkora terhet, mint rajtuk. Persze így sem volt könnyű feladat jól teljesítenünk.

- A Paksot is nehéz volt legyűrnötök az elődöntőben, de utána jött az elvileg még nagyobb kihívás, vagyis a Szolnok elleni finálé. Itt mit érzel mi volt a legfontosabb momentum (ha lehet egy dolgot kiemelni), ami a sikeretekben közrejátszott, netán egyéni villanások, vagy a csapat taktikája, esetleg az, hogy fejben jobban ott voltatok, mint az ellenfél vagy mindenből egy kicsi?

DB: - Azt gondolom, ez olyan meccs volt, ahol a negyedik negyedben a Szolnok annyira visszaesett, hogy azt mi végleg ki tudtunk használni. Nem lehet azt mondani, hogy csak mi voltunk ennyire jók, mint amit a különbség is mutat, hanem az ő visszaesésük is kellett ahhoz, hogy győzzünk. Az elején próbáltunk keményen védekezni, ami bejött – bár a zónánk nem úgy működött, ahogy gondoltuk. Aztán a második félidőben amikor elment a Szolnok tőlünk egy 8-0-s sorozattal, ám visszajöttünk mégis, na ez kulcsmomentum volt. Nehéz szakmailag értékelni, hogy konkrétan mi történt ekkor, de azt hiszem meglepődtek ezen a mi felzárkózásunkon. Nem gondolták, hogy innen mi – ráadásul ilyen gyorsan – ismét megfordítjuk az állást. Az vette el a kedvüket teljesen, azt hiszem.

- No igen, de mégis, csak volt valami, ami azt eredményezte, hogy egyfelől éppen az Olaj fegyverével, vagyis azzal nyertetek, hogy kevés ponton (74-54 lett az Alba javára) tartottátok ellenfeleteket, illetve, hogy végül – mondjuk ki – gyakorlatilag sima végeredmény alakult ki!

DB: - Ha megnézed a két gárdát, nekünk lényegesen fiatalabb csapatunk van. Ilyenkor a lendület, az energia mellettünk van. Szóval ez volt az talán, tehát a lendületünk, amit át tudtunk vinni kellőképpen a játékba. Ők viszont rutinosabbak voltak, de ez most nem jött ki. Nem gondolom,hogy annyira nagy taktikai oka volt, vagy egyéni teljesítményeket kellene kiemelni, hogy na, ezért nyertünk, de persze voltak egyéni villanások, amelyek sokat segítettek. Jones például, aki éppen a kritikus időszakokban játszott kiválóan, de mellette mások is hozták magukat. Szóval egyszerűen jó megoldásokat választottunk. Ez ilyenkor, amikor egy meccsről van szó, s azt az egyet kell megnyerni, eldöntheti a találkozót.

- Jó, hogy mondod ezt, hiszen szerdán következik ismét egy meccs, és ismét a Szolnok ellen, ám sok tekintetben más lehet, mint a vasárnapi kupadöntő. Egyfelől ez idegenben lesz, másfelől mivel ez egy középszakaszbeli bajnoki, akár azt is mondhatnánk, hogy itt akár ki is lehet kapni, nem dől össze a ház, van mód a javításra. Ugyanakkor az is igaz, hogy ha netán megint nyertek, azzal nagyon komoly csapást mértek az Olaj önbizalmára, ám az is benne van a pakliban, hogy visszaadják a minapi verést nektek, s akkor meg kilábalnak a gödörből. Te erről mit gondolsz?

DB: - Kicsit másképp fogalmaznék: fontos meccs lesz, de nem hiszem, hogy létkérdés lenne. Utána is lesz még időszak a középszakaszban, és a rájátszás is következik. Magyarán ez nem csak egy meccs lesz a sok közül, hanem lényeges, milyen eredményt érünk el, de nem is ezen fog múlni a bajnokság.

- Talán nem udvarias a kérdés, de valóban képesnek tartod az Albát arra, hogy ismét nyerjen, vagyis pár nap alatt kettőből kétszer megverje a bajnoki címvédő Szolnokot, ráadásul másodszor idegenben, amely – az első derbi fényében – nyilván még fontosabb lesz az Olajnak?

DB: - Azt tudom, hogy ez nagy eredmény lenne a számunkra. Szerintem egyébként képesek vagyunk rá, de kérdés mennyire tudjuk az adott pillanatban hozni magunkat. Egy jó meccsre, amely szorosan alakul, mindenképpen kell, hogy legyen esélyünk, akár Szolnokon is.

- S ahhoz mit szólsz, hogy vannak olyan vélemények, miszerint ez az Alba gyakorlatilag a Szolnokra lett rákészítve a szezon során, szisztematikusan válogatva ki azokat a légiósokat is, akik azt a fajta játékmodort tudják alkalmazni, amit a Szolnok például nem szeret? Gondolok itt például a sok légpasszos-zsákolós és egyéb, nem csak látványos, de hasznos megoldásokra is…

DB: - Emlékszem, mi ketten beszéltünk a szezon elején is a keretről, arról, hogy nehezen álltunk össze, problémákkal küszködtünk. Nyáron még az is nehéz volt, hogy egyáltalán meglegyünk, nem hogy egy Szolnok elleni keretet rakjunk össze. Tehát szenvedtünk az elején, ám talán a szerencse valamit visszaadott ebből nekünk most, hisz az utolsó pillanatban szereztünk két játékost februárban. Kulcsfontosságú volt az is, hogy Hollis magyar lett, ez nyitotta meg az utat ahhoz, hogy újabb légióst hozzunk. Tehát megmondom őszintén, ez a keret nem a Szolnok ellen lett összerakva. Csak igyekszünk kihozni belőle azt, ami eredményes lehet. Egyébként (kis nevetés közben mondja ezt a tréner – a szerző) az alley-oop senkinek sem a kedvence, az ellen senki sem szeret védekezni.

- Ez biztos… No, de nézzük a felkészítés mentális jellegét! Ez a nagy-nagy öröm, ami most ért benneteket, szerinted mennyire került helyes mederbe? Tudjuk, hallottunk is róla, hogy szép nagy ünneplésben volt részetek. Ám szerdán ettől még újra pályára kell lépni, s ráadásul nem lenne túl jó a számotokra, ha kupagyőztesként lebőgnétek a vélhetően a renoméjáért is játszó Szolnok otthonában. Szóval hogyan alakul az összpontosítás jelenleg az Albánál, te hogy látod?

DB: - Majd kiderül szerdán, hogyan kezeltük ezt a helyzetet. Pont ez egyébként a fiatalság is tesztelésére is jó, hogy miként képes a tudatával kezelni a sikert, hiszen fontos feladatok vannak még előttünk. Ez a megfelelő hozzáállás kell is nagyon, hogy ugyanolyan ellenfelei legyünk a Szolnoknak, mint vasárnap. Mindenesetre nagy öröm volt a kupagyőzelem, régen vártunk erre. Amióta itt vagyok edző Fehérváron, valahogy mindig a Szolnokkal szemben vétettük el az utolsó lépéseket. Tehát külön az én számomra is fontos ez a szép eredmény. A sok évi munka most eredményt produkált a számomra is.

- Egy kérdés a végére, ami szerintem azért sok mindenkit izgat. Tudjuk, hogy jelenleg 4 amerikai (plusz egy már honosított amerikai, Hollis is) az Alba keretében van. Anélkül, hogy az ellenfeleknek tippeket adnánk, mégis, mi alapján döntesz, hogy melyikük marad felöltözve egy-egy meccs előtt, s melyik három játszik? Esetleg az aktuális forma vagy konkrétan az dönt, hogy az adott ellenfél ellen magasabb vagy alacsonyabb szerkezetet akarsz bevetni?

DB: - Nehéz kérdés ez, és kényes is. Négy olyan külföldink van, aki valahol egy szinten van nagyjából. Mindig nehéz a döntés a számomra. Sőt, úgy érzem magam mindig, hogy rossz döntést tudok csak hozni, mert kimarad valamelyik srác (csak, hogy tiszta legyen a kép mindenki számára, a magyarosított Hollis mellett van egy irányító, Moore, két hátvéd, Smith és Wood, valamint egy center, Jones is az Alba keretében, de egyszerre - Hollis-on és a többi magyaron kívül - csak 3 külföldi nevezhető a hazai meccsekre, tehát valaki mindig kimarad – a szerző). Megmondom azt is most, hogy amikor megtudtam, hogy Báder kimarad a szolnoki keretből a kupadöntőben, megfordult a fejemben, hogy Jones maradjon ki, mivel magas posztokon így is meglettünk volna, de akkor meg a három kisebb emberrel komoly fölényre tehettünk volna szert a mezőnyben. Végül mégis Jones mellett döntöttem. Amúgy azt ne felejtsük el, hogy annak idején, amikor Smith érkezett hozzánk, nem volt szám szerint pluszban vele a mezőnysorunk, hiszen Medve Máté meg elment, de Jones-szal már pluszban lett szám szerint is a magas szekciónk. Tehát lehet variálni így bőven. Ugyanakkor nagyon sajnálom azokat mindig, akik kimaradnak. Főleg, hogy többnyire fiatalokról van szó.

Fotó 1: feol.hu

Fotó 2: bajnokokvarosa.hu

Fotó 3: sporthirado.hu

Fotó 4: albakosar.hu

Slide: bajnokokvarosa.hu