EC: Holon - Szolnok: 19:00

Hapoel Holon (izraeli, 0 - 1) - Szolnoki Olaj KK (magyar, 1 - 0)

EuroChallenge, Top 16-os csoportkör, 2. forduló - 2013. 01. 23. (19:00)

Hapoel Holon

Történelem

Róluk tudhatunk a legkevesebbet, hiszen az 1996-1997-es Korac kupa óta nem indultak a nemzetközi porondon. Ez azért is érdekes, mert volt egy elképesztően nagy sikerük a 2000-es évek végén: a 2007-2008-as izraeli bajnokság alapszakaszát megnyerték és a döntőben megverték a Maccabi Tel-Aviv együttesét. Ez az elmúlt 42 évben mindössze nekik, illetve a Hapoel Galil Gilboának sikerült - utóbbiaknak is csak kétszer. Az akkori csapat és az egész bajnokság legértékesebb játékosa az a PJ Tucker volt, aki jelenleg a Phoenix Suns kezdő kiscsatára. A bajnoki cím után sem indultak egyik kupában sem, komoly anyagi gondba kerültek az előző szezonban is, annak is örülhetnek, hogy nem zárták ki őket az izraeli bajnokságból a játékosok és a szakmai stáb felé fennálló anyagi tartozásuk miatt - ez azért külföldön nem úgy megy, mint Magyarországon. Mindennek ellenére ötödikek lettek az alapszakaszban, a negyeddöntőben pedig kiverték pályahátrányból a Hapoel Jeruzsálemet. A Final Fourban aztán már nem történt meglepetés, a Maccabi simán verte őket.

Az idei év, húzónevek

Nem nagyon megy nekik idén a hazai pontvadászatban, hiszen 14 fordulót követően mindössze a 11. helyen állnak a 12 csapatos bajnokságban. 5-9-es mérlegükkel azért reménykedhetnek, de izgulhatnak is, hiszen négyes holtversenyben állnak a mezőny végén, ám az 5. helyezett is csak 7-7-es mutatóval rendelkezik - a Maccabit leszámítva ez a bajnokság is nagyon szorosan alakul. Az EC előző körében a H csoport második helyén végeztek 4-2-es mérleggel. A kötelezőt hozták - az utolsó helyezett Armiát kétszer is megverték -, a Telekom Bonn-nal 1-1-re zártak és nagyon megverték otthon az Antwerp Giantset (24 ponttal), így az utolsó forduló előtt úgy utazhattak Belgiumba, hogy ha nem kapnak ki nagyon, akkor csoportelsők. Ebből aztán az lett, hogy majdnem sikerült még a továbbjutást is elszórakozniuk, végül "csak" 19-cel maradtak alul, így viszont lecsúsztak a második helyre a Bonn mögé.

A Gravelines-nel szemben nagy különbség, hogy elképesztően kevés játékost forgatnak, 7, nagyon maximum 8 emberes rotációt alkalmaznak, ennek megfelelően statisztikáik is nagyon koncentráltak. Nem meglepő, hogy négy amerikaijukra támaszkodnak, egyértelműen ők viszik a hátukon a gárdát. Legjobb játékosuk a center, Franklin Hassell, aki 18.0 pontja mellé 12.2 pattanót átlagol - közte 5.3 támadót -, gyakorlatilag korlátlan úrnak számít a palánkok alatt és lefaultolni sem érdemes, mert átlagban négyből három büntetőt a helyére rak. Palánk alatti társa Lawrence Hill, aki 10.8 pontot és 7.8 pattanót rak be a közösbe mérkőzésenként - jól mutatja Hassell palánk alatti fölényét, hogy ez utóbbi adattal Hill a második a csapatlistán, pedig több mint 4 pattanóval szed kevesebbet, mint csapattársa. Nála már érdemesebb próbálkozni a faultokkal, hiszen mindössze 56.3%-os büntetőző, viszont nagyon érdekes adat, hogy 3.5 gólpasszt kioszt meccsenként, nagyon jó szemű játékosról van szó.

A külső sorban Jerome Dyson viszi a prímet, ő ugyanannyi pontot átlagol, mint Hassell (18.0), emellett kioszt 4.0 gólpasszt is. Nála mindenképpen a faultok kiharcolását kell kiemelni, hiszen találkozónként 7-szer ütnek neki oda, igaz, a büntetőket elég rosszul értékesíti (66.7%). Kitűnően dob viszont kintről is, hiszen meccsenkénti 6.5 triplapróbálkozását 41%-kal küldi a helyére, úgyhogy kintről-bentről veszélyes kosarast tisztelhetünk a személyében. Hármas poszton található a negyedik amerikai, David Smith, aki egy igazi mindenes - 10.8 pontja mellett 6.5 pattanót, 3.0 gólpasszt és 4.5 kiharcolt faultot is fel tud mutatni. Triplát nem tud dobni, de nem is nagyon próbálkozik vele, ám neki nem is feltétlenül a közvetlen pontszerzés a feladata, hanem minden piszkos munka elvégzése, és ezt kifejezetten jól is csinálja.

Mindenképpen említést érdemel még három izraeli kosarasuk. Zachary Rosen a csapat kezdőirányítója, de a négy amerikai mellett szerepe azért eléggé háttérbe szorul. A külső dobás az erőssége, nem nagyon szabad feladni, de ugyanúgy epizódszerepet tölt be, mint bárki a padról. A Hassell-Hill duó pihentetését általában Sean Daniellel szokták megoldani, aki magasember létére egészen jó kézzel van megáldva. A külső sor rotációjában pedig még Schlomo Harrush nevét kell megemlíteni, szintén annyi feladattal, hogy alájátsszon az éppen pályán lévő amerikaiaknak.

Az nagyon komoly meglepetés lenne, ha ők ebből a négyesből továbbmennének, ezen a szinten már ennyi bevethető játékos nagyon kevésnek számít, ráadásul láthatóan nem is nagyon akarnak több emberrel számolni. Ha valahol az Olajnak lehet komoly keresnivaló idegenben is, az Izrael lesz.

Egy szorosan induló meccsen végül 83 - 66-ra kapott ki a Holon az első fordulóban Párizsban, az amerikai centert, Franklin Hassellt a múlthéten nem vethette be az izraeli gárda. Az első negyedben mindössze pár pont volt a különbség a csapatok között, és a másodikban is vezettek még a vendégek. A fordulás után aztán rákapcsolt a Paris, egy 10-2-es szériával kétszámjegyűre hizlalták a különbséget, mely a negyedik negyedre már a 17 pontot is elérte. Egy 8-0-s futással még próbáltak visszakapaszkodni az izraeliek, ám egy ugyanilyen arányú sorozattal a hazaiak végleg eldöntötték a találkozó sorsát. Remek performanszokban egyik oldalon sem volt hiány, May (16 pont, 16 lepattanó) több mint izmos dupla-duplája, Williams (21 pont, 7 lepattanó, 4 gólpassz) és Cox (20 pont, 5 lepattanó) ponterős játéka, illetve a túloldalon Hill (26 pont, 14 lepattanó, jobbra a képen labdával) hatalmas extrája egyaránt élményszámba ment. Utóbbi játékos teljesítményével a hét legjobbjának járó címet is kiérdemelte.

A Brandon Gay nélkül, de Florence-szel útra kelő Szolnok a hétvégén hazai pályán szenvedett vereséget a Radnicskitől, mely azért teljesen más szintet képvisel, mint a mai rivális. A magyar bajnok a múltheti, Gravelines elleni játékára abszolút építhet, nyugodt, taktikus kosárlabdára van szüksége ma az Ascserics-legénységnek, illetve arra, hogy centerben Báder Márton és társai nagyot játsszanak, hiszen a lepattanó-harc mellett az is fontos lenne, hogy az említett Hassell-t valahogy limitálni tudják a magyar nagyemberek.

Az irányítók rotációja érdekesen alakul az Olajnál, úgy tűnik, Fodor Márton felé teljesen elveszett a bizalom, de Simon Balázs is jóval kisebb terhet cipel vállain az új amerikai kisember érkezésével. A nagyon hullámzó teljesítményt nyújtó Sehovicstól ma stabil játékra lenne szükség, de elsősorban a fegyelmezett csapatvédekezés és a koncentráció, aminek előtérbe kell kerülnie ma este, ha a Szolnok diadalmaskodni akar.

Annyi biztos, hogy ha ebből az igen erősnek tűnő csoportból Horváth Ákosék tovább szeretnének jutni, akkor ma be kell venniük a Holon várát, hiszen idegenbeli siker nélkül aligha lesz PO-szereplés idén, a két francia gárda pedig lényegesen erősebbnek tűnik az izraelinél. Mivel az Olaj is elképesztő hullámzásokat mutat be, ezért nehéz előre számítani bármire is, de abban bízhatunk, hogy a szolnokiak ebben a sorozatban eddig kivétel nélkül mindig összeszedték magukat és a legjobb tudásuknak megfelelően játszottak, amikor nagyon szorult a hurok. Mondani sem kell, hogy egy 2 - 0-ás rajt mekkora löketet adhatna Báderéknek ebben a sorozatban.

Hajrá Szolnok, Hajrá Magyar Kosárlabda!

A mérkőzés erre a linkre kattintva élő statisztika segítségével követhető!