EC: Paris-Levallois - Szolnok: 19:30

EuroChallenge, második csoportkör, J csoport, 3. forduló
Paris-Levallois (francia, 1-1) - Szolnoki Olaj KK (magyar, 2-0)   kedd 19:30

Történelem

Nekik nem sok múltjuk van még, hiszen két klub, a Paris Basket Racing és a Levallois Sporting Club Basket összeolvadásából alakultak 2007-ben. Első évükben kiestek, majd rögtön fel is jutottak az első osztályba, de komolyabb eredményeik még nincsenek. Tavaly hatodik helyen végeztek a bajnokság alapszakaszában, és az Orléans ellen ki is estek rögtön a negyeddöntőben - ez előtt összesen egyszer jutottak be a PO-ba, akkor a hetedik helyen, úgyhogy tavaly legjobb eredményüket érték el. Azt azért meg kell említeni, hogy a Paris Basket Racing egy nagyon patinás klub volt, 1922-ben alapították és olyan játékosai voltak, mint Mirsad Türkcan, vagy az a Tony Parker, aki itt kezdte profi pályafutását 1999-ben, és innen került ki a San Antonio Spurshöz 2001-ben, azóta pedig már a francia kosárlabdázás legendája.

Az idei év

Már csak a hatodik helyen állnak a bajnokságban. Két fordulóval ezelőtt még holtversenyben az elsők voltak a Gravelines-nel együtt, viszont legutóbbi két meccsüket elvesztették, mindkettőt elég simán - először másfél hete szombaton kaptak ki a jelenleg is listavezető Strasbourg otthonában, majd pénteken saját közönségük előtt a Roanne-tól, úgyhogy nincsenek túl nagy formában.

Az EC első csoportkörében az E jelű négyesben végeztek az élen 4-2-vel, egy drámai utolsó fordulót követően. Az utolsó helyezett román BCMU Pitestit oda-vissza verték, de a belga Mons-Hainaut ellen otthon kettővel kikaptak, idegenben 1-gyel nyertek. Az Okapit idegenben is meg tudták verni 10-zel, így az utolsó forduló előtt annyi volt a kérdés, hogy otthon kikapnak-e 10-nél több ponttal vagy sem. Majdnem megtették, az utolsó támadásból tudtak egy kosarat szerezni, ezzel lett a vége 81-90, így ők jutottak ebbe a csoportba, az Okapi pedig az L-be.

A második csoportkör első meccsén kicsit megszenvedtek ugyan a Hapoel Holonnal az első félidőben - ez is annyit jelentett, hogy csak 5-tel vezettek a nagyszünetben -, ám az izraeliek ellenük is kipukkadtak, így a vége 83-66 lett. A második összecsapásuk egy francia házi rangadó volt, hiszen Dunkerque-be utaztak, ám egy nagyon hullámzó meccsen végül vereséget szenvedtek. Az első negyed 5 pontos hátrányát a félidőben 2 pontos előnnyé változtatták, ám a harmadik negyedet 28-9-re nyerte a Gravelines, a vége viszont így is 82-77 lett - nagy kérdés volt, hogy örülhettek-e a csak 5 pontos zakónak, vagy bosszankodhattak a nagyon elrontott harmadik felvonás miatt.

Nincsenek tehát túl jó formában Christophe Denis fiai, hiszen három zakót gyűjtöttek be zsinórban. Fogadkoztak is rendesen a hétvégén a helyi újságokban, tudják, hogy ki kell javítaniuk ezeket a bakikat mind otthon, mind a nemzetközi színtéren, különben hiába az eddigi jó teljesítmény, hamar véget érhet a szezonjuk mindkét fronton. A tréner szerint egyébként kicsit el is kényelmesedtek a jó eredmények miatt, de ezek a pofonok kijózanítóan hatottak a társaságra. Hogy így van-e, az ma este mindenesetre kiderül.

A játékosállomány

A másik francia alakulathoz hasonlóan ők is nagyon sok embert használnak, és talán a csoport legnagyobb neveit itt találjuk. A gárda két húzóembere a két amerikai palánk alatti kosaras, Sean May és Jawad Williams. May az egész francia bajnokság legjobb pontszerzője 19.5 egységgel, míg a EuroChallenge-ben harmadik 22-es átlaggal, emellett otthon 7.3, nemzetköziben pedig 8.6 pattanót szed le meccsenként, abszolút a csapat legnagyobb neve. Jó kezű játékos egyébként, nagyon jól dob középtávolról is és a palánk közelében is szépen oldja meg a helyzeteket. Nem túl atletikus, viszont iszonyatos testi ereje van, 206 centijéhez 126 kiló párosul - nem csupa izomból. Lomhának tűnhet a külső szemlélő számára, és nem éppen kosarasalkatnak, de nem véletlenül volt a 2005-ös NBA draft 13. választottja - túl nagy súlya miatt sokszor volt sérült, emiatt kopott ki a ligából.

Palánk alatti társa, Williams a francia bajnokság harmadik legjobb pontszerzője 16.9-del, az EC-ben pedig 15.5-es átlagot tudhat magáénak 5.4 pattanó mellett. Amerikában hármast játszott általában, úgyhogy kintről sem teljesen halott, de inkább egy jómunkásember - ehhez képest elég sokat vállal, de az ellenfelek úgy lehetnek vele, hogy inkább ő, mint May. Az biztos, hogy nagyon érzik egymást, hiszen 2002 és 2005 között már játszottak egymás mellett a North Carolina Tar Heels csapatában, akikkel 2005-ben NCAA bajnoki címet is szereztek. Akkori csapattársaik voltak többek között Raymond Felton, Marvin Williams és Rashad McCants is - ennek az együttesnek volt a pont- és lepattanókirálya May.

A külső sor legfontosabb embere a francia válogatottban is már többször feltűnő, 22 éves Andrew Albicy, aki 12.5 pontja mellett 6.5 gólpasszt is kioszt meccsenként, ez utóbbival pedig csapata legjobbja. Albicy nagy fegyvere még a triplája, hiszen meccsenkénti 3.5 kísérletét nem kevesebb, mint 51.7%-kal értékesíti, és azt sem árt megjegyezni, hogy mindössze 178 centi, ennek megfelelően villámgyors, borzasztóan veszélyes labdalopó (2.6). Két igazi kiszolgáló van még a csapatban rajta kívül. Az egyik Albicy hátvédtársa, a szintén irányító Antoine Diot, aki 9.3 pontja mellé 4.1 gólpasszt tud felmutatni. Ő is jól dob kintről, de túl sokszor nem próbálkozik. Elég sok labdát ad el (2.9), de nagyon sokat is szerez (2.1). A másik pedig az amerikai dobóhátvéd, Julius Hodge, aki nem nagyon szokta túlvállalni magát, ettől függetlenül nagyon hasznos tagja az együttesnek.

A kiegészítőjátékosok közül meg kell említeni a szenegáli kiscsatárt, Maleye Ndoyét, aki kiválóan dob kintről, leginkább erre használják az együttesnél. Mellette komoly szerepe lehet az amerikai dobóhátvédnek, John Cox-nak is, akinek eddig az EC-ben nagyon nem megy, elég gyenge százalékkal dob, másban pedig nem igazán jeleskedik, de a francia bajnokságban sokkal jobbak a mutatói, benne van, hogy a hátralévő meccsekre ő is felébred - az első körhöz képest már így is kategóriát javult. A palánk alatti részleg Louis Labeyrie-vel teljes, aki leginkább May és Williams pihentetését oldja meg. Támadásban eléggé limitált kosaras, hátul viszont hasznos, egész jó pattanózónak számít. Giovan Oniangue-t is illik megemlíteni, de ő legtöbbször csak pályán van, értéket nem igazán tesz csapata teljesítményéhez, főleg ha az előbb felsorolt nevekkel hasonlítjuk össze.

A szolnokiak kitűnő formában várják a találkozót, pont ellentétes előjelekkel, mint ellenfelük, hiszen legutóbbi négy meccsükből hármat megnyertek. Mint ismeretes, egy egészen hihetetlen végjátékban előbb hosszabbításra mentették a Gravelines elleni találkozót, majd meg is nyerték azt, majd az előző fordulóban Izraelben kihasználták ellenfelük viszonylag rövid rotációját, és bedarálták őket a negyedik negyedben. Fontos azonban az is, hogy a hétvégén Splitben megszerezték első idegenbeli Adria Liga győzelmüket, ez önbizalom szempontjából elképesztően sokat érhet a mai összecsapás előtt.

Sok vesztenivalója ugyanis nincs ma a magyar együttesnek, egy esetleges vereséggel is még bőven megmaradnak a továbbjutási esélyek - vesztes meccs esetén azért a pontkülönbségre illik majd odafigyelni, ebben az esetben ugyanis elég komoly esélye van a holtversenynek valamelyik, vagy mindkettő francia gárdával. Győzelem esetén azonban szinte már biztosan ott is lenne a következő körben Neno Asceric legénysége, hiszen nemcsak 3-0-ával állnának a csoportban, hanem az a tény is mellettük szólna, hogy a három győztes meccsből kettőt idegenben szereztek.

Nem esélytelen az Olaj, hiszen azt már megtapasztalhattuk, hogy az EC nem az Adria Liga. A Paris-Levallois más stílusú csapat némileg, mint a Gravelines. Atletizálás megy itt is szinte egész meccsen, ám May személyében egy nagyon képzett centere van a franciáknak, vele teljesen más stílusú játékot lehet játszani, mint a Gravelines-nél Vaty-val. A "fővárosi" együttes inkább épül 3-4 névre, míg a másik francia csapatban 8-10 azonos képességű játékos van, akik között nincs különbség a hierarchiában. Kétélű fegyver ez, hiszen nincs az a fejetlenség a Levallois-nál, amit másfél hete azért tapasztalhattunk több esetben is a Gravelines esetében - mindenki tudja a dolgát, hiszen megvannak a kimondott vezérek -, viszont ha a kulcsemberek (May, Williams és Albicy) rossz napot fognak ki, vagy sikerül őket megállítani, akkor bizony komoly bajban vannak.

Ma este - az előző mérkőzéshez hasonlóan - Brandon Gay marad majd ki a magyar keretből. Sajnos a találkozóról nem lesz TV-közvetítés vagy élőképes stream, de amennyiben ez változik, arról hírt fogunk adni a későbbiekben. A meccs így ezúttal is az EC hivatalos honlapján, a fibaeurope.com-on lesz követhető írott statisztika formájában.

Az írott statisztika ezen a linken követlenül elérhető!

Hajrá Szolnok, Hajrá Magyar Kosárlabda!