Horváth Ákos már nagyon várja a startot

A válogatottal edzetted és játszottad végig a nyarat, hogyan tudtál beszállni a már javában zajló szolnoki felkészülésbe? Hol tartott a csapat, mikor két héttel ezelőtt te is beálltál klubtársaid közé? 

Nagyon komolyan vettem a fizikai felkészülést a válogatott időszak alatt, sőt, a nemzeti csapathoz eleve úgy csatlakoztam, hogy szinte topon voltam. Nyáron sokaknak van gondjuk azzal, hogy az esetlegesen felszedett kilókat leküzdjék, én viszont ebben az esetben a versenysúlyom alatt voltam, mikor elkezdtük a munkát a válogatottal, ez pedig véleményem szerint elég ritka dolog. Volt egy kis hullámzás ilyen szempontból abban a periódusban, valamint azt sem volt könnyű feldolgozni lelkileg, hogy nem sikerült elérnünk a célt a nemzeti csapattal, de elég hamar meg tudtam emészteni szerencsére, s abszolút komolyan tudtam venni a feladatokat.

Fizikálisan maximálisan felkészülten értem vissza Szolnokra. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy mennyire jól mentek már akkor is a dolgok az Olajnál, pláne ahhoz képest, hogy mennyi új játékosunk van. Szépen megy a labda, mindenki tudja, hol a helye, hova álljon, illetve passzoljon, gyakorlatilag nincsenek rossz vállalások a csapaton belül. Rengeteg 5-5 elleni gyakorlást végeztünk, s már akkor is nagyon élveztem a munkát, amikor csatlakoztam. Két hete vagyok itthon, ám nagyon pozitívak a benyomásaim az új csapattal kapcsolatban. 

Ha már itt tartunk, bemutatnád nekünk pár szóban az új csapattársaidat? 

Az újakkal két hét alatt csak Calvin Watsont ismertem korábbról, illetve Szabó Mikivel edzettem és játszottam együtt a válogatottban, ám volt, aki abszolút ismeretlen volt a számomra. A fiatal szerb srác, a 19 éves Luka Markovics egy, a posztjához képest magas ifjonc, aki igencsak tehetséges, s ezen felül nagyon jó rugói vannak, továbbá fizikálisan is érett, elég magas a benne rejlő potenciál. Hármas poszton fogjuk tudni szerepeltetni, az persze kérdés, hogy mennyit, hiszen még sok rutinja nincs, meghatározó szerepe még vélhetően nem lesz, de jó helyre került. 

Calvin Watson egykor Zalaegerszegen pattogtatott, onnan mindenki számára ismerős lehet, nekem is az volt. Tudtam, hogy kiemelkedő képességekkel rendelkezik, s nagyon reméltem, hogy a korábbi kisebb sérülései ellenére jó állapotban lesz, ez pedig maximálisan be is jött. Csapatszellemben, valamint egyénileg és játékosként is nagyon pozitívan állnak hozzá a dolgokhoz, abszolút beleillenek a képbe a lett Ernest Kalve-val együtt. Amikor kell egy egyéni extra megoldás, akkor ezeket képes lehet majd előhúzni. Természetesen az az alap, hogy menjen a labda és jól mozogjon együtt a csapat, ám amennyiben megakad a gépezet, kellhet a plusz, az extra megoldás.

Szabó Mikit pedig két szóval tudnám jellemezni leginkább: ő a rettenetes őserő. Vele együtt töltöttük a válogatott felkészülését is, ez mindannyiunknak - Fodor Marcinak, Trepák Zolinak, Mikinek és nekem is - előnyünkre vált, már az összeismerkedés szempontjából. Nagyon nyugalmas srác, aki a pályán nem ismer ellentmondást. Egy igazi kőtörő, de mégis ha a palánk közelében helyzetbe kerül, akkor jobbal és ballal is szépen meg tudja oldani a helyzeteit, kiváló az alsóposzt-játéka. 

Németh Istit és Simon Balázst talán nem is kell bemutatni senkinek, mindkettejüket ismertem korábbról már én is, hiszen szerepeltünk már egy csapatban a válogatottban velük. Akkoriban viszont még nem voltam sem taktikailag sem más szempontból olyan szinten, hogy igazi játszótársuk legyek. Azóta szerintem rutinban és minden egyéb területen sokat fejlődtem, s ilyenkor derül ki számomra, hogy mennyire jó is velük játszani, hiszen ők mindig jó helyen állnak, mindig a megfelelő helyre passzolnak, továbbá hihetetlenül jó százalékban hoznak jó döntéseket. Tőlük a mai napig van mit tanulni és mindenképp remek lesz velük együtt játszani.

Siminek abszolút a csapat mozgásának szervezése a feladata, igazi irányító ő, aki állandó kosárveszélyt is jelent az ellenfelek számára. Nagyon jól olvassa a kettő-kettőket, ráadásul szinte semmit sem kopott a gyorsasága. Az állandó kosárveszély miatt másokat is bármikor helyzetbe tud hozni, ez sem elhanyagolható.

Isti külső dobásai régen is óriási fegyvernek számítottak, nála ez a domináns fegyver, s ha őt helyzetbe hozzuk kint, nem fog megijedni senki ellen sem. Ő megfordult már igen neves csapatokban is, Euroligás együttesekben pattogtatott, s Adria Liga-rutinja is van, mondhatni, hogy neki és Báder Marcinak van a legnagyobb nemzetközi tapasztalata a keretükben, s ez hatalmas segítség lesz a gárdának.   

Egy elég speciális szezon előtt álltok, hiszen az Adria Ligában fogtok szerepelni hétről hétre, valamint az előző két idényhez hasonlóan ott lesz az EuroChallenge is, ám a magyar bajnokságba csak a középszakasztól szálltok be. Mit vársz, mennyiben követel meg ez a kihívás tőletek többet vagy mást, mint a korábbi esztendőkben? 

Mindenek előtt fel kell készülnünk arra, hogy rengeteg meccsünk lesz, de ezt segíti, hogy mostanra már tényleg két csapatnyi minőségi játékosunk van, akiket rengeteget lehet rotálni, amennyiben sérülés-hullám jönne, akkor is helyt tudunk állni. Nagyon sűrű lesz a program, illetve abból a szempontból biztosan nem lesz egy könnyű menet, hogy rengeteg lesz az utazás, hosszú buszos túrák várnak ránk, sokat fogunk repülni is.

A csapat átlagéletkora inkább a 30 évhez közelít - ez abból a szempontból jó, hogy megvan a kellő rutinunk, többeknek sok nemzetközi mérkőzés van már a lábában. Ilyen tekintetben rengeteget erősödtünk Simon Balázs és Németh István érkezésével, hiszen ők játszottak külföldön korábban, ahogy egyébként Szabó Miki is, ő Amerikában tanult, majd Olaszországban is pattogtatott. Az ő nemzetközi rutinjuk sokat fog számítani, az lesz a nagyobb feladat, hogy fizikailag felvegyük a ritmust a 22-25 éves délszláv "csikókkal", akik mellett ráadásul minőségi amerikai játékosok játszanak, itt kivétel nélkül nagyon kemény csapatok jönnek velünk szembe.   

Milyen célokkal lehet teljesen újonc csapatként nekimenni az Adria Liga küzdelmeinek? 

Ezt borzasztó nehéz most megmondani, hiszen kicsit sötétben tapogatózom. Azzal tisztában vagyunk, hogy Euroligás, EurópaKupás klubok vannak a mezőnyben. Nehezen tudnám őket is elhelyezni, tehát kevés csapat esetében tudnám az egész csapatnévsort elmondani, valamint magunkat is nehéz elhelyezni, mivel nagyon jól nézünk ki szerkezetileg, igen sok tudás tömörül a gárdában, de eléggé mélyvíz lesz, amibe ugrunk. Ez jól is elsülhet, de majd egy 4-5 meccs után lehet igazi erőfelmérést megállapítani.

Az EC egy picit más kávéház, ott inkább az a nehéz, hogy kevés a hibázási lehetőség az alacsonyabb meccsszám miatt, egy kis csoportban ha vesztünk egy kritikus meccset otthon, az akár rögtön kieséshez vezethet. Ezzel együtt úgy látom, hogy az alapszakasz-csoportkörből nagyon jó esélyeink vannak a továbbjutásra, nem kaptunk nehéz csoportot. Magunkkal szemben lehet elvárás, hogy innen továbbmenjünk.

Az Adria Ligában pedig az lehet az elvárás, hogy ezekkel a bombaerős csapatokkal játsszunk minél jobb meccseket és amennyiben ez megvalósul, elégedett lesz a közönség is.

Jön az első túra, s a célállomás Szlovénia, a KRKA Novo Mesto otthona. Mi az, amit tudtok az első ellenfélről?

Szombaton egy jó hosszú útra kelünk, nagyjából 7 órára tehetjük az utazás hosszát. A riválisról annyit tudunk, hogy Báder Marci náluk játszott majdnem egy évtizede, neki van egy kis helyismerete. Átalakult egy kicsit a tavalyi csapatuk, ott még Zoran Dragic és Jura Balazic révén két szlovén válogatott vitte a gárdát, de ők eligazoltak. Ugyanakkor jött Jurica Golemac is többek közt, a négyes posztjuk tehát biztosan nem gyengült, s talán összességében még erősödtek is. Nagyon jó csapat az övék, éppen pár napja hangoltak egy jó kis szlovén szuperkupa győzelemmel az Euroligás Olimpija Ljubljana ellen. Ám nekik abszolút sötét ló vagyunk, s fogalmuk sincs, hogy milyen erőt képviselünk, úgy megyünk hozzájuk vendégségbe, hogy megnézzük, ki a jobb! 

Köszönjük az interjút!