Kosárarány javítás - osztrák módra

Amit mi terveztünk, azt Ausztria valósította meg. Remek kezdés után tartották ellenünk a 10 pont körüli különbséget, majd a végén még rátettek erre egy lapáttal. A koreográfia jó volt, csak a főhős szerepét osztották ki rosszul, hisz nem mi kaptuk. A DIGI Sport adón élőben láthattuk, amint lejátszik minket a szomszéd ország előzetesen nem sokra taksált, mégis, ismerjük el, hogy a mienkénél jobban összerakott válogatottja.

Férfi Európa-bajnoki selejtező, 6. kör

2012. szeptember 5. Schwechat

Ausztria – Magyarország
97-81 (27-15, 23-23, 26-25, 21-18)

Ausztria: Schreiner 20/15, Lanegger 8, Detrick 19/12, Lamesic 6, Mahalbasic 21. Csere: Nagler 12/3, Danek, Gaspar, Koch 8/6, Maresch 3, Vieider. Szövetségi kapitány: Nedeljko Asceric.

Magyarország: Trotter 16/12, Hanga 20/3, Horváth Á. 14/9, Lóránt 6, Szabó M. 16. Csere: Vojvoda 3/3, Fodor M. 2, Trepák, Szabó Zs. 1, Tóth Á., Wittmann 3. Szövetségi kapitány: Rátgéber László.

Kipontozódott: Lóránt, Lanegger

STATISZTIKA ITT


Rátgéber László: - Nagyon tompán, 0-10-zel nyitottuk a meccset, ami után futottunk 35 percen keresztül. Sajnos a végjáték nem szoros, hanem sima lett.

Hármas-kettes-hármas-kettes: 10-0.

Ausztria kezdett a fenti sormintával egy olyan meccsen, amelyen talán nem tettünk túlzott terhet azzal a magyar srácok vállára, mikor megjegyeztük, hogy az osztrákok ellen nem csak győzni, hanem lehetőleg simán kéne nyerni, hisz nincs mese, javítani kell a kosárarányunkat. Illetve dehogy muszáj. Csak akkor ne is akarjunk kijutni az Európa-bajnokságra.

Ausztria tehát két triplát összevágva, némi duplákkal fűszerezett előételt szolgált fel a magyar válogatottnak. Nem ízlett a kaja.

Szabó Miklós azonban újra bizonyította, hogy a brusztolós center-támadójátékban nagy hasznára lehet akár adott klubcsapatának (az előző szezonban a Factumnak, a következőben a Szolnoknak), akár a válogatottnak. Zsinórban dobott négy fontos pontot. Aztán folytatta is ezt, és a mieink első 10 pontjából 8-at Miki jegyzett.

Sajnos közben az osztrákok sem tétlenkedtek, és a közte 6-8-10 pont megmaradt. Telt az idő az első negyedben, és azt láttuk, hogy Asceric tréner fiai úgy dobálják nekünk a hármasokat, mintha edzésen lennének. Nem ritkán totálisan tiszta helyzetből, ami a mi védekezésünk kritikája is egyben.

No, de az álmos kezdés után is lehet felemelkedés – gondoltuk.

Igaz, az első negyed végül úgy telt el, hogy egyfelől Rátgéber László 22-10-nél kért először időt (addig bízott benne, hogy átmeneti csupán a magyarok gyenge védekezése), másfelől egyszer sem tudtunk igazából megindulni, hogy azt érezhettük volna, hogy na, ez az, most már aztán szétharapjuk a torkukat!

Mahalbasic szerencsére többször is bemutatta, hogyan nem szabad büntetőt dobni, de ettől még vígan vezetett Ausztria. Tíz perc után tizenkettővel. Jaj, de nem jó ez…

A második negyedet – így utólag – fogjuk fel úgy, hogy ekkor állította meg a magyar válogatott a lejtőn lefelé száguldó szekerét. Faragni ugyanis nem tudtunk a hátrányból, de legalább egálra hoztuk ezt a tíz percet. Na, persze azt nem gondoltuk, hogy ilyeneknek is örülhetünk majd, de ez van…

Hanga és Trotter bravúrmozdulatai örömöt hoznak a szívünkbe, de még több kell! Főleg, hogy a vezéregyéniség Mahalbasic és Detrick révén tartja a közte 10-et Ausztria! Sőt, lassan elkezdett nőni a különbség, Trotter kárára pedig Lanegger eladott egy sportszerűtlen hibát. Horváth Ákos triplát szórt, amivel 34-25-re jöttünk fel, de még mindig fájt ízlelgetni ezt, hogy vidulunk, mert már csak egyszámjegyű előnye van az osztrákoknak.

A sporik is érdekesen fújnak olykor, mintha a hazaiaknak nehezebben adnának személyi hibákat, míg velünk szemben hamar harsan a síp, de ez sem lehet kifogás. Aztán egy szituációban azt hittük, hogy sportszerűtlen hibát kap az egyik osztrák, de nem, a reklamáló Rátgéber László (mi így láttuk) terhére technikait ítéltek. Na, szép…

Azért csak fellibben a karunk Obie Trotter hármasánál, de le is hanyatlik, hisz rögtön jön a válasz Detricktől, szintén távolról. Majd megint Trotter tüzel, s megint jól, de az minimum hümmögésre késztet minket, hogy felvitte a labdát, majd nézegetett kicsit, aztán eldobta és bement. Érdekes figura…

A vége előtt bő 40 másodperccel aztán Asceric is időt kért (rövid idő alatt másodszor is), midőn Lóránt szép középtávolit süllyesztett el. Persze nagy gáz nem volt odaát, hisz ezzel jöttünk fel „csak” közte 13-ra…

A nagyszünet nyilván sok észosztással telt, de ami igazán fontos volt, hogy láthatóan nagyobb fordulaton pörögtek a mieink.

8 pontra jöttünk fel, s a hadműveleti vezetőt Hanga Ádámnak hívták. Végre jobban sültek el Ádi megmozdulásai és a küzdőszellem is jobban dominált. Trotter azonban harmadik faultját kapta, és Szabó Mikinek is már volt ennyi, erre is figyelni kellett ezután.

Hanga Ádi azonban szerencsére elővette a karmesteri pálcáját, legalábbis ekkor ő vitte a prímet a mieinknél és két hármasával nagyon közel kerültünk (52-47). Időt is kért Asceric. Ausztria ezzel rendezte is sorait, mi meg hiába toltuk egészen jól a hármasokat, mert ellenfelünk is ezt tette. Triplaváltással kezdtük el a hajráját a harmadik negyednek (magyarán mi is, ők is…), de utána még a mákos tészta is segítette vetélytársunkat, ám nem lehet azt mondani, hogy nem érdemelték meg Laneggerék.

A záró etap előtt adott volt a feladat, 14 ponttal nyerni a negyedet, s akkor 1 ponttal jobbak leszünk Ausztriánál. Hűha…

Az remek volt, hogy a fokozatosan beinduló Hanga már a 18. pontját szerezte, de sajnos az osztrák Schreiner 14. egysége egyfelől mindenkit meglepett, másfelől szomorúan konstatáltuk. Mentünk, próbálkoztunk – a pályán belül és azon kívül is –, de azt, hogy Ausztria sokkal több lepattanót szed, mint mi, hogy Lóránt Peti ezúttal sajnos súlytalan (bár 8 lepattanója azért volt, s ne feledjük, betegeskedett a napokban, ahogy Wittmann is), hogy jobban játsszák meg figuráikat az osztrákok, mint mi, nem tudtuk elviselni. Hanga, Trotter, Szabó Miklós és Horváth Ákos dupla számjegyűt dobott, s mégsem voltunk sehol.

A végén azt sem láttuk, hogy a mieink hinnének abban, hogy valami bődületes formajavulás után agyonvernénk majd Ciprust és itthon kicsivel Horvátországot, hiszen akkor még matematikai sansz lenne, de így, hogy nem mi, hanem az osztrákok javítottak ellenünk kosárarányt, gyakorlatilag nincs miről beszélni.

Papíron még nem estünk el az Eb-részvételtől…

Fotó: Rébay Viktor, fibaeurope.com


Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus