Óriási változások a Salgótarjánnál

Az idei szezontól kiemelten kezelt U23-as együttes után pár héttel, a napokban a Konecranes-Salgótarjáni KSE felnőtt csapata is megkezdte felkészülését a 2013/2014. évi NB I/B-s férfi kosárlabda bajnokság küzdelmeire.

Az elmúlt két idényben sikert sikerre halmozó gárda keretében a nyár folyamán több jelentős változás történt, meghatározó játékosok távoztak, helyükre részben rutinos, részben fiatal, tehetséges kosárlabdázók érkeztek a megyeszékhelyre. Dániel Tamást, az SKSE szakmai vezetőjét az alábbiakban az előző év tapasztalatai mellett természetesen már a közelgő új szezonnal kapcsolatos legfontosabb aktualitásokról faggatta a csapat hivatalos honlapja, íme a teljes interjú, benne az ex-A-csoportos érkezőkkel és az új légióssal!

 

– A gyakorlatilag tökéletesen sikerült, bajnoki címmel és Hepp Kupa győzelemmel emlékezetessé tett 2011/2012-es idény után a tavalyi szezonban kénytelenek voltak az NB I/B-s pontvadászat második helyével beérni, mégsem mondható, hogy a csapat szereplése összességében csalódást keltő lett volna, sőt…

– Már több fórumon is elmondtam, hogy én úgy gondolom, és ezzel a meglátásommal talán nem vagyok egyedül, hogy mi ismét megnyertük az NB I/B-s férfi amatőr kosárlabda bajnokságot. Egy olyan csapat sem akadt ugyanis, amelyik csak a közelünkbe jutott, nem hogy megszorított volna bennünket. Egyértelmű persze, hogy én itt most nem számolok a Kecskeméttel, mert semmi helye egy A-csoportos költségvetéssel gazdálkodó, hivatásos játékosokat foglalkoztató, professzionális csapatnak az amatőr bajnokságban. Hogy erre mégis miért volt szükség, azt nyilván sokan tudják, igaz senki sem meri kimondani. Igazság szerint így utólag már engem sem nagyon érdekel a kecskemétiek szereplésének mikéntje. A lényeg, hogy mi szinte azonos csapattal, mint az előző évben, gyakorlatilag ugyanazt a produkciót tudtuk megvalósítani. Tettük ezt úgy, hogy a csapat játékosainak kilencven százaléka dolgozott, a maradék tíz pedig tanult. Így rendkívül nehéz volt az edzésidőpontokat egyeztetni, ami nagyrészt nem is sikerült. Talán ha a heti 1,2-es edzésátlagot tudtuk hozni, ennek tükrében pedig, azt gondolom, még inkább óriási dolog az a teljesítmény, az az eredmény, amit elértünk.

 

– Erőnléti fölényükre tehát aligha alapozhattak, de akkor mégis melyek voltak azok az erények, amelyeknek köszönhetően, egy kivételével, rendre ellenfeleik fölé tudtak kerekedni?

– Ez az év mindenféleképpen azért lehetett sikeres, mert nagy rutinnal rendelkező, okos kosárlabdát játszó és csupa szív fickók léptek hétről-hétre pályára és hozták futószalagon a győzelmeket. A csapatunkat ebben az idényben is gyakorlatilag két ember köré építettük: Hartvich Tamás a palánk alatt, míg Surmann Péter a mezőnyben adta meg az ütemet a többieknek. Az ő szerepvállalásuk volt igazán az idei sikerünk titka is. Persze kellettek melléjük játszótársak, akik ugyanolyan színvonalon tudnak teljesíteni. A képhez az is hozzátartozik, hogy azért nagyrészt kifutó szériának mondható a játékoskeretünk, és ahogy a döntő előtt is nyilatkoztam, biztos, hogy ebben a felállásban már nem lép pályára a csapatunk. Itt az idő tehát, hogy megköszönjem minden játékosunknak azt az önfeláldozást, amit a játék, az együttes és az eredmény érdekében megtettek. Hála nekik egy igazán szép korszakot éltünk meg a salgótarjáni kosárlabda életében.

 

– Most azonban részben az élet, részben pedig a szakmai realitások és elképzelések teljesen új irányt mutatnak a csapatépítésben.

– Valóban így van, s ennek az átszervezésnek a megtervezése már hónapokkal ezelőtt elindult. Egyértelmű volt, hogy lesznek, akik befejezik a kosárlabdát, lesznek, akik csapatot váltanak, mások pedig inkább már a civil életben szeretnének nagyobb sikereket elérni. Godena Ferenc abbahagyta az aktív játékot és Siófokra költözött a párjával, Likár Péter volt edzője hívására a TF-Budapest csapatához igazolt, a Surmann-fivérek pedig Németországban próbálnak szerencsét részben a kosárlabda területén, részben pedig a civil életben. Maradt viszont Hartvich Tamás, Sebők Tamás, Kiss Károly, Szabó Zoltán, Dániel Péter és az immár magyar útlevéllel is rendelkező Jaroszlav Gorszkij.

 

– A távozók, illetve a maradók után essék szó az érkezőkről is, annál is inkább mivel a gárda edzésére betévedők szinte egy csapatra való új fiúval találkozhatnak.

– Az alapvető elképzelés az volt, hogy a távozók pótlására elsősorban fiatal, az U23-as csapatban is bevethető játékosokat igazoljunk, akik heti nyolc-tíz edzéssel tudnak készülni a későbbi, nagyobb feladatokra is. Az idén szeretnénk megteremteni azt a fiatal magot, amelyre hosszabb távon tudunk számítani, s amelyre építve, ha lehetőségeink és eredményeink megengedik, ismét gondolkodhatunk egy esetleges A-csoportos szereplésben is. Ezért igazoltuk le Hódmezővásárhelyről Czuprák Ádámot, Schéda Martint és Rácz Tamást, s szintén ezért csatlakozott hozzánk mintegy másfél hete a húsz esztendős szerb center, Nemanja Mitics is, aki szintén nagyon jó benyomást tett a szakmai stábra. Pillanatnyilag még egy fiatal játékost tesztelünk, ha ő is megfelel az elképzeléseinknek, akkor úgy gondolom, egy bombaerős U23-as csapattal tudunk nekivágni a bajnokságnak, ahol szeretnénk a végső elszámolásánál, amikor is az A-csoportos csapatok utánpótlás együtteseivel is játszhatunk, ott lenni. Ezzel persze nem elégszünk meg, mert kétfrontos háborút vívunk az idén: tapasztalt játékosainkat és a feltörekvő ifjúságot szeretnénk olyan ütőképes felnőtt csapattá gyúrni, amely ismét képes lehet a döntőbe jutásra. Éppen ezért az idősebb korosztályt is igyekeztünk megerősíteni, és ennek jegyében igazolt hozzánk Krasznai Tibor Egerből és Tanács Attila Szegedről. Mindkét játékos érkezése, azt gondolom, nagy segítség a számunkra. Velük együtt mindig lesz tizenkét olyan játékosunk, akik közül bárkit pályára küldhetünk, nyilván a mérkőzésszituációktól függően.

 

– Az utóbbi két esztendőtől eltérően, amikor gyakorlatilag érdemleges nyári felkészülés nélkül vágtak neki az idénynek, ezúttal már augusztus elején nekiláttak a munkának, amire az újonnan érkezők beépítése, illetve a csapat játékának összecsiszolása miatt nyilván komoly szükség is van.

– A játékosállomány változásával alapvetően más játékstílusban kell játszanunk, ami szerintem nem fog az eredményesség rovására menni, de mindenféleképpen egy pörgősebb, látványosabb kosárlabdát láthat majd a nézőközönség. Ahhoz azonban, hogy ez az új játékstílus gördülékenyen menjen még jó sok időre, edzésre és mérkőzésre van szükségünk. Abban sajnos nem szakítottunk a hagyományokkal, hogy idénykezdetre esetleg a játék minden elemében kész csapattal léphessünk pályára, mert úgy gondolom, hogy november előtt most sem fogjuk elérni azt a készültségi állapotunkat, amit kell. Mivel azonban a bajnokság borzasztó hosszú, hiszen szeptember végén kezdődik és júniusban még játszunk, valamint a kupaporondon is érdekeltek leszünk, s persze ne feledkezzünk meg az U23-as csapat szerepléséről sem, ami pillanatnyilag az egyik elsőszámú feladatunk, talán nem is baj, hogy beosztjuk az erőinket. Egy mondatban összefoglalva, én úgy gondolom, hogy az egyetlen olyan salgótarjáni élcsapatként léphetünk ismét pályára, amelynek valós lehetősége lesz arra, hogy továbbra is az ország sporttérképén tartsa a nógrádi megyeszékhelyet. Biztos vagyok benne, hogy egy jó, látványos és sokaknak örömet szerző év elé nézünk.

Forrás: besztercekk.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus