Szoros végjátékban veszített az Olaj

Adria Liga, 9. forduló
Cedevita (horvát, 6-3) - Szolnoki Olaj KK (2-7) 91-86 (28-24, 19-27, 18-17, 26-18)

Cedevita: Ilievszki 10/6, Wright 18/3, Gelabale 15/3, Szuput 14, Bilan 11.
Csere: Green 5/3, Babic 2, Andric 4, Car 3, Nurkic 9.

Szolnoki Olaj KK: Simon 16/6, Horváth 14/9, Sehovics 7/3, Kalve 8, Báder 4.
Csere: Szabó 8, Gay 18/9, Fodor 6/6, Trepák -, Grebenár 5.

Elég rosszul, 5-0-ás hazai rohanással kezdődött a találkozó, de az Olaj összeszedte magát támadásban. Simon Balázs és Ernests Kalve vezérletével tapadtak a Cedevitára, kettejük hasznos játékával 17-14-ig sikerült tartaniuk a lépést sokkal esélyesebb horvát ellenfelükkel szemben. Két igazán nagy gond volt az első negyedben. Egyrészt Báder Márton négy percet sem tudott a pályán tölteni, két személyi hiba miatt le kellett üljön a kispadra. Másrészt pedig a védekezés romokban hevert, támadásban hiába voltak pontosak a vendégek, kis túlzással egyetlen hazai rohamot sem sikerült kivédekezniük, 17-14-et követően pedig egy 6-0-ás futással már kezdett kicsit naggyá válni a különbség, Pór Péter azonnal időt is kért.

Az Olaj vezetőedzőjének tanácsai jótékony hatással voltak a játékra és a játékosokra. Bár Mikael Gelabale-t és Miro Bilant nem tudták tartani a szolnokiak, de támadásban újra felpörögtek, és ezúttal már sokkal többen tettek bele a közösbe, Horváth Ákos vezetésével pedig 28-19 után megindult felfelé a magyar bajnok. Szerencsére a negyed utolsó perceiben a védekezés is kezdett összeállni, bele is hibázgattak a hazaiak a dobásokba, így 28-24-ig sikerült felzárkózni az első 10 perc végéig.

A második felvonás eleje Brandon Gay-é volt. Az amerikai erőcsatár 7 pontot és két labdaszerzést jegyzett szűk két percen belül, vezetésével pedig már egy ponttal a magyarok vezettek a 13. perc közepén (30-31). Az első negyed pontgazdagsága után ebben a periódusban meglepően sok hiba csúszott a támadásokba. A Szolnok továbbra is jól játszott, a horvátok viszont 28-19-et követően teljesen megállni látszottak. Az Olaj malmára hajtotta a vizet, hogy ezúttal a faultokkal sem volt problémájuk, egészen a negyed közepéig, ekkor ugyanis négy gyors pont után (34-38) Báder Andric-on beütötte harmadik hibáját. Nem kis meglepetést okozott, hogy ennek ellenére is a pályán maradt a hazai időkérést követően (másfél perc múlva aztán mégis lecserélte Pór mester).

A Cedevita időkérése csak részben használt számukra, egyenlítettek ugyan, de fordítani, ellenfelükön átgázolni nem sikerült, fej-fej mellett haladtak a felek, újból az volt a jellemző, hogy majdnem minden támadásban pont esett. "Kis" gond adódott a 17. percben, ugyanis Kalve is megszerezte harmadik hibáját, ő azonnal leült, így viszont két kezdő játékos pihent kényszerből a magyarok padján (igaz, helyettese, Gay ma kiválóan játszott az első félidőben). Büntetőknek köszönhetően elhúztak ugyan 46-42-re a hazaiak, ám Fodor Márton két, és Horváth Ákos egy triplájával megint a Szolnok vezetett óriási meglepetésre (47-51), és ez is maradt a félidő végeredménye.

A félidő statisztikái közül érdemes kiemelni, hogy 70%-kal dobott a Szolnok a triplavonalon túlról az első 20 perc során (7/10), és a büntetőzésük is sokkal jobban alakult a korábban tapasztaltaknál (10/11), így az is belefért, hogy megint elég sok támadólepattanót engedélyeztek az ellenfélnek (6), illetve hogy a védekezés finoman szólva is hagyott maga után kívánni valót. Egyénileg nem nagyon lehet kiemelni senkit sem, Gay, Simon, Horváth és Fodor is szezonbeli legjobb teljesítményét nyújtotta az első félidőben, de Báder is megtette a magáét abban a kevés játékidőben, ami számára megadatott, Kalve pedig nagyon kellett az első negyed elején. A túloldalon Bilan és Gelabale mellett Predrag Szuput csipkedte magát leginkább, de nagyon álmosan és kicsit talán nagyképűen is játszott a Cedevita.

Sajnos hiába kezdődött a fordulás utáni pontgyártás egy Olaj triplával, hátul ugyanúgy nem sikerült összezárni, mint a találkozó legelején, és egy 9-0-ás rohanásnak köszönhetően 56-54-nél már a horvátoknál volt az előny úgy, hogy alig két perccel korábban még a Szolnok ment hét egységgel. Három és fél perc alatt több eladott labdát (4) jegyeztek a magyarok, mint az egész első félidőben (3), és a dobásokba is hiba csúszott ebben a periódusban. A szolnokiak jó mentális felkészültségét mutatja, hogy ezúttal sem estek össze, ezúttal időkérés nélkül is talpra álltak, Gay triplájával visszavették a vezetést, így a Cedevita nagy futása most is csak annyira volt elég, hogy felzárkózzanak az Olajhoz.

Az amerikai négyes vezette 7-1-es vendég szakasz azt jelentette, hogy gyakorlatilag semmi nem történt az előtte lévő percekben, újra hat egységgel vezettek a magyarok (57-63), érkezett is a hazai időkérés öt és fél perccel a harmadik negyed megkezdését követően, Bozsidar Maljkovics nagyon nem ehhez volt szokva korábban, és biztosan nem is így tervezte az összecsapás alakulását. A kisebb szünet és taktikai tanácskozás azonban nem nagyon hatott. Bár sikerült közelebb jönnie a vendéglátóknak a támadásban pontatlanná váló Szolnok ellen, még mindig nem sikerült beérniük ellenfelüket, az utolsó 10 perc előtt 65-68-at mutatott az eredményjelző, érett a bombameglepetés.

A záró játékrész megint nem indult túl jól, hiszen az előző felvonás végén pályára dobott 18 éves bosnyák center, Jusuf Nurkic tarthatatlan volt ebben a periódusban, vezetésével visszavette a vezetést a Cedevita (71-68), Pór Péter pedig ezúttal nem kockáztatott, időt kért, hátha előbb tudja rendezni a sorokat a fejekben. Ha hátul nem is sikerült rendbe rakni a dolgokat, elöl új erőre kapott a Szolnok, óriási adok-kapok kezdődött, kosárra kosár volt a válasz mindkét oldalon, és amit talán még itthon sem gondoltak volna sokan, öt pontos hátrányból újra vissza tudta venni a vezetést az Olaj Simon két hármasával öt perccel a mérkőzés vége előtt (80-81), megint a horvátok kértek időt.

Erőviszonyok ide vagy oda, itt már csak az idegek, illetve az számított, ki tud higgadtabb maradni a végjátékban. 82-83-as állással fordultak a csapatok az utolsó kettő percre, amikor a francia válogatott Gelabale bevert egy lélekölő hármast, a túloldalon pedig Grebenár csak egy büntetőt tudott értékesíteni két kísérletből, így egy ponttal már vendégek vezettek (85-84). Még egy probléma akadt, ugyanis Kalve kipontozódott a következő támadásnál, Bracey Wright pedig mindkét büntetőt a helyére rakta. Horváth borzasztóan fontos kettesével élt még a remény az utolsó percre fordulva (87-86), ám Andric két jó büntetője után Fodor kihagyta az egyenlítő triplát, Wright újabb két egypontosával pedig látótávolságon kívül került a Cedevita. Pór Péter még időt kért, ám ez már nem számított ekkor, a vége 91-86 lett, a Szolnok azonban ezúttal minden dicséretet megérdemel.

Egy ilyen szoros meccsen a statisztika nem igazán adja át a történet lényegét, hiszen mindent meg lehet magyarázni és az ellenkezőjét is, egy egál végjátékból ezúttal a rutinosabb ellenfél jött ki győztesen, ennyi történt. Az eladott labdákért nagy kár, hiszen az első félidei 3 után a második 20 perc alatt 8-at sikerült odaajándékozni az ellenfélnek, támadólepattanót viszont nem engedélyezett ez idő alatt a Szolnok. A triplaszázalék romlott, a második félidőben csak 33%-kal (4/12) sikerült értékesíteni a távoliakat, összességében azonban nagyon jól céloztak a vendégek, akik mint már korábban is mondtuk, minden dicséretet megérdemelnek. Ez egy olyan vereség volt, amiből rettenetesen sokat lehet tanulni, hiszen euroligás ellenfelükkel szemben végig partiban voltak a magyarok, sőt, jórészt vezettek is. Többször is felálltak egy-egy nagy hazai rohamot követően, majd újból elhúztak, ez lélektani szempontból fontos a továbbiakra, hogy nem estek össze azonnal. Innen is gratulálunk Pór Péter legénységének!

Teljes statisztika: http://www.abaliga.com/game/62/Cedevita-Szolnoki_Olaj#statistic_FullStatistic