Talpon marad-e ma az Alba?

Az Albának nyerni kell ma, különben 3-0-val elsöpri őt útjából a Szolnok. Kezdés ma 19:15-től, élőben a helyszínen (Fehérvár) és a SportKlubon követve.

Ha úgy játszanak Kellerék, mint az alapszakasz során több alkalommal (például, mint amikor elkapták az Olaj grabancát kétszer is), akkor van sanszuk, ha úgy, ahogy az előző két derbin, akkor nem sok. Hanga Ádám – üzente nekik – is szorít a fehérváriakért, kérdés, ez elég lesz-e a pokoli dobóformában lévő Trotterék ellen.

MI VÁRHATÓ?


Egyelőre nem tudni, teljes lesz-e a kerete az Albának, de nyilván nagy szükség lenne arra, hogy Chism felépüljön. Nélküle nem sok babér termett a palánkok alatt hétfőn a fehérváriaknak. Ugyanakkor másoknak is vannak kisebb-nagyobb problémái (Kellernek mondjuk a lábával), ám ez igaz a szolnokiakra is, ahol elég, ha csak az első számú centert, Báder Mártont említjük, akiről túlzás lenne azt állítani, hogy tökéletes az egészsége.


A sokak szerint minden párharcban sorsdöntő harmadik derbi következik tehát az NB I A elődöntőjében. A Szolnok eddig először idegenben egy szorosabb meccsen 71-79-re végzett, vagyis nyert Székesfehérváron, majd otthon simán tartotta meg – akkorra megszerzett – pályaelőnyét (100-74).

Ma, csütörtökön
akár be is juthat a végső fináléba az Olaj, ha újra nyer idegenben. Van rá esély. A meccs 19:15-kor kezdődik az Alba csarnokában, és a Cziffra, Papp P., Török hármas vezeti, Faidt Mihály komisszárkodása mellett.


Az Albacomp az alapszakaszban a Szolnok előtt végzett, így övé volt a pályaelőny ebben a viadalban – no, nem sokáig, mert rögtön elvette azt tőle az Olaj. Sokszor elhangzott már a szolnoki szurkolók részéről a bajnoki alapszakasz alatt, hogy na, majd ha az Eurochallenge-ben végez a csapat, s teljes figyelemmel a magyar porond felé tekint, lesz nemulass. S láss csodát, egyelőre úgy néz ki, ez igazolódik be. Vagy más az oka, mindenesetre az alapszakasz során a Szolnokot két alkalommal is legyőző Albacomp egyelőre nem tud mit kezdeni ellenfelével.

Igaz, ilyenkor apróságok is dönthetnek, vagyis az, hogy például Wayne Chism, a fehérváriak légiós centere az első meccsen megsérült, s így a másodikon pályára sem léphetett, ám ez azért is érdekes, mert még így is jobb volt az Alba a közeli kosarak megszerzése terén, mint a Szolnok.

De, hogy végigszaladjunk a két előző derbin, nézzük meg a számok oldaláról, hogyan fest a két gárda statisztikája, s az alapembereké szintén. Hangsúlyozzuk, az adatok olykor hazudnak, mert egy kosaras vagy egy csapat komplett produkciójáról csak félig-meddig tájékoztatnak, van ugyanis, amit nem tudunk számokkal kifejezni. Mégis, több érdekesség szűrhető le az alábbiakból, s ajánljuk kedves olvasóink figyelmébe ezt az összevetést!

Első elődöntő: Albacomp – Szolnok 71-79
Második elődöntő: Szolnok – Albacomp 100-74
Harmadik elődöntő (MA): Albacomp - Szolnok ???
/részletes végeredményért, statért KATT az eredményre/

TRIPLÁK

Ami rögtön elmondható, hogy a csapatstatisztikából szinte a szemünkbe ugrik a triplák dobásának mutatója. Elképesztő, de a Szolnok az első meccsen 12/28-as mutatóval rendelkezik (tehát 36 pontot szereztek hármasból Trotterék), a másodikon pedig ezt a nem gyenge teljesítményt is felülmúlták. Akkor ugyanis 17/30-at fakítottak messziről (51 pont triplából), s ez már valóban a kriminális kategória! Összesen a két meccsen tehát 87 szolnoki pont született a hathetvenötös vonal mögül.

Ugyanez az Albánál 4/21 az első és 10/23 a második derbin. Ez összesen 42 fehérvári pontot jelent triplából. A különbség a kettő között hatalmas, 35 pont. Az viszont látszik, hogy a második találkozón az Albacomp is szépen teljesített messziről (10 hármas), ám vélhetően ők sem gondolták előzetesen, hogy ezzel sem lesznek még partiban sem a fergetegesen dobó szolnokiakkal szemben.

Az egyénekre is kitérünk majd (lásd alább a felsorolást), de azt itt is emeljük ki, hogy Trotter Obie (a fenti képen pirosban vezeti a labdát Simon mellett), az Olaj karmestere összesen 11 darab trojkát hintett el a két eddigi elődöntőben, ami több mint hasznos. Ez a szolnoki legény dicsérete, de egyúttal a fehérváriak kritikája is, holott tudjuk, a jó Obie képes olykor emberről vagy igen hülye helyzetből is betalálni, ám mégis, ez így rengeteg hármas.

LEPATTANÓK

A másik érdekes csapatadat a lepattanóknál jelentkezik. Az első derbin, idegenben még csak kevéssel nyerte a lepattanóharcot az Olaj (36-30-ra), ám a másodikon ez sokkal egyértelműbb volt (35-24-re). S mivel jó százalékkal tüzeltek a szolnokiak, ezek a megszerzett reboundok sok esetben újabb szolnoki kosarakat eredményeztek.

Ami a negyedeket illeti, mindkét csata során volt egy-egy játékrész, amikor is a Szolnok a maga javára fordította az állást. Az első meccsen a második negyedben ugrott meg Pór Péter legénysége, a második mérkőzésen viszont rögtön az első tíz percben, amikor egyből 11 pontot tettek a két alakulat közé (30-19).

A két csapat közti különbség az is, hogy míg a Szolnoknál egyesek vagy „csak” hozták korábbi önmagukat, vagy javultak, a Fehérvárnál voltak, akik visszaestek. Persze a kék-fehéreknél is voltak dicsérhetők, így például javulást a Hollis-Simon-El-Amin hármas tud felmutatni. Nézzük ezeket a tényeket (továbbra is szigorúan a számok alapján)!

A Szolnoknál Trotter korábban sem volt éppen rossz dobó, de amit eddig itt művelt, az… Nos azt előzőleg már méltattuk, így itt csak megismételjük. Mellette érdemes megemlíteni Brandon Gay-t, aki bár nem egy védekező-specialista, tehát hátul vannak gondok a játékával, de a két meccsen ugyanannyi pontot dobott, mint ahány percet játszott. Ez kimondottan hasznos támadójátékot mutat. Julien Mills (fentebb a Besiktas elleni EC-meccsen védekezik), Horváth Ákos, Hristo Nikolov az, aki gyakorlatilag hozta magát (sőt, kicsit jobbak, mint az alapszakaszban), míg Fodor Mártonnak volt egy jobb, s egy feledhetőbb meccse, de összességében ő is saját formájánál tart. Trepák Zoltán esete érdekes, mert ő nem játszott a két EC-meccsen, de itt meg igen hasznos. Báder Márton a sérüléséhez mérten volt pályán, ám így is odarakta magát a második összecsapáson. Grebenár Péter az, aki visszaesett a közelmúlthoz képest, de ennyit, mondhatni elvisel egy olyan klub, mint a Szolnok.

Az Albában nyugodtan kijelenthetjük, hogy ami eddig erénye volt, az sajnos kezd a múlt ködébe veszni. Szubjektív vélemény alapján is az egyik, ha nem a legjobb csapatként funkcionáló gárda volt a mezőnyben. Látványos, szerethető, több emberes játékot produkált sokáig az Alba, de a végkifejlethez közeledve egyre inkább illeszthető rá a Hollis és El-Amin, valamint társai jelző. Simon Balázs az, aki még számszerűleg is iparkodik, ő többet vállal magára pontszerzés terén, mint korábban, de neki nem ez lenne az elsődleges dolga. Keller Ákos (legfelül Trepákkal küzd meg éppen - ő kékben, a szolnoki pirosban) azonban teljesen leeresztett. Holott ő egyértelműen a légiósok és az irányító melletti főpillére lenne az Albacompnak. Igyekszik, a lepattanók terén még így is elég jól teljesít, de tőle kevés a két meccs alatt átlagban szerzett 5 és fél pont. Bizonyára fáj a maródi lába, ez is közrejátszhat visszafogottabb teljesítményében.

Wayne Chism (jobbra Grebenár mellet tör kosár felé) amúgy is hektikus kosaras, de ha nem játszik, akkor meg tuti nem lehet csapata hasznára. Az ő sérülése (az első meccsen) nagy érvágás az Albának, ezt azért vegyük számba szintén, amikor a csapat teljesítményét taglaljuk. Viszont érdekes, hogy a korábban olykor remekelő fiatalok egyelőre vagy nem kaptak lehetőséget (az első meccsen például), vagy ha kaptak, már mindegy volt, s nem is nagyon éltek vele. Pedig mind Juhosnak, mind Madárnak vagy Supolának volt már nem is egy kiemelkedő találkozója, tehát nem lehet azt mondani, hogy ne lehetne terhet rakni rájuk, s ha már ott van az a teher, ne lehetne elvárni tőlük, hogy ha nem is főszereplőként, de legalábbis hasznos kiegészítőként szerepet vállaljanak.

A korosztályi létra másik végén elhelyezkedő Bódi Ferenc is hasonló tészta. Ő is jó párszor nyújtott már olyat, hogy csak csettinteni lehetett rá, most azonban ő sem nagyon tud mit kezdeni támadásokban a szolnoki védelemmel. Nyilván ez csapatjáték, nem egy vagy akár két ember harcáról van szó az ellenféllel szemben, de mégis, valahogy le lehet bontani ezt egyénekre is, úgy véljük. Egyébként ha már Bódi szóba került, akkor Hendlein Roland sem ússza meg: ő lassan kezdett megint a régi lenni, erre fel most újra alig tud valamit hozzápakolni a nagy egészhez.

EGYÉNI ÉRDEKESSÉGEK

Lássuk, a legtöbbet játszó kosarasokat a két csapatban, miként teljesítettek /sorrendben/ PONTDOBÁS, HÁRMASOK és LEPATTANÓK terén (utóbbit csak az ebben a műfajban legjobbaknál írtuk). Illetve ott áll az is, ki mennyi PERCET JÁTSZOTT a két meccsen, átlagban. A legvégén összehasonlításként egy-egy a játékosra jellemző pontátlag vagy lepattanó átlag adat az ALAPSZAKASZBÓL, hogy össze lehessen vetni a mostani két meccsen nyújtottakkal. A jók között is kiemelkedő egyéni teljesítményeket vastaggal szedtük. Tehát alább ÁTLAGOKRÓL van szó a két elődöntő meccs alapján, ne feledjük! Néhány megjegyzés is található a nevek után.

SZOLNOK

Mills: 11,5 pont, 0,5 darab hármas, 10 lepattanó, 32 perc (remekül ment a lepattanókért mindkét derbin, 11 és 9) – 11,5-ös pontátlag az alapszakaszban (tartja akkori formáját az elődöntőben is), viszont az akkori 5,5.ös lepattanó átlagot jócskán felülmúlja

Trotter: 21,5 pont, 5,5 hármas, 33,5 perc (az első meccsen 7-ből 7 triplát szórt be, ez elképesztő adat) – (16,1-es pontátlag az alapszakaszban, 1,7 triplával, mindkettőt bőven túllépi most Trotter, igaz, átlagban 3-4 perccel többet is játszik, mint akkor)

Horváth Á.: 14 pont, 2 hármas, 29, 5 perc – (9,3 pontátlag, 1,5 tripla átlag az alapszakaszban, tehát Ákos ennél valamivel jobban teljesít a rájátszás elődöntőjében)

Báder (balra Holisszal fetrengenek): 4 pont, 3,5 lepattanó 11,5 perc (mint tudjuk, az első meccsen hat perc után megsérült Marci, utána a másodikon 17 percet játszott, ám akkor ezalatt is lekapott 6 reboundot) – 14,5-ös alapszakasz átlag, 8,6 lepattanóval

Nikolov: 11 pont, 1 hármas, 5,5 lepattanó, 21,5 perc – (13,8-as alapszakaszátlag, 1,0-s hármassal és 52 lepattanóval, Nikolov tehát hozza a szintjét)

Gay: 13,5 pont, 3,5 hármas, 5,5 lepattanó, 13,5 perc (itt a percei és a dobott pontjai azonosak Gaynek, ami nagy hatékonyságot mutat, emellett lepattanókat is szedett az igazából főleg csak dobógépnek tartott légiós) – 9,2 pont- és 4,8 lepattanó átlag az alapszakaszban, valamint 1,6-os triplaátlag ugyanott

Fodor M.: 6,5 pont, 0,5 hármas, 17 perc – (Fodor Marci pontosan azt teljesíti eddig, mint az alapszakaszban, ahol szintén 6,5 volt a pontátlaga)

Trepák:
6,5 pont, 1,5 hármas, 15,5 perc (előkerült az Eurochallenge Final Four során 80 (!) percen át nem játszatott Trepák, s messziről, közelről is igen hasznosnak bizonyult a két elődöntő meccsen) – 5,8 pontátlag és 2 lepattanó átlag az alapszakaszban

Soós: (nem játszott az elsőn – 4 pont, 8 perc alatt a másodikon) – 3,2 pont az alapszakaszban, átlag 12 perces játékidőkkel

Grebenár: (ő Trepák fordítottja, a Final Four során hasznos volt a csereként bemutatott játéka, itt azonban átlagban 12 perc alatt nem dobott egy pontot sem) – 3,7-es pontátlag, valamint 1,8-as lepattanó átlag az alapszakaszban, átlag 11,1 perc alatt (akkor)



ALBACOMP

Hollis: 23 pont, 1,5 darab hármas, 5,5 lepattanó, 31 perc – az alapszakaszban 15,3 pont és 5,6 lepattanó átlagban, vagyis termelékenységben előrelépett Hollis, más kérdés, hogy ez némileg kényszer, mert ő és El-Amin gyártják a kosarakat az utóbbi meccseken, míg mások háttérbe szorulnak)

El-Amin: 21,5 pont, 3 hármas, 3,5 lepattanó, 33,5 perc – (16,7 pontátlag és 1,7-es tripla átlag az alapszakaszban: nagyjából ugyanaz, mint Hollisnál)

Simon B. (Hendleinnel és El-Aminnal tanakodnak a nagy képen, mitévők legyenek): 15,5 pont, 1,5 hármas, 31,5 perc – (11,6-os pontátlag az alapszakaszban, vagyis erre rátett egy lapáttal Balázs, akárcsak a 0,6-os tripla átlagára)

Keller:
5,5 pont, 6,5 lepattanó, 22,5 perc – (11,9-es pontátlag és 6,7-es lepattanó átlag az alapszakaszban, ez dobott pontok terén jelentős visszalépés)

Hendlein:
1,5 pont, 1,5 hármas, 14 perc – (6,1 dobott pont 4,9 lepattanó alapszakasz átlagban, ő visszaesett egyértelműen, ha csak a támadó-statot nézzük)

Bódi: 2 pont, 21 perc  - 3 pontos alapszakaszátlag

Juhos: 1,5 pont, 12 perc (a fiatal tehetség az első meccsen alig játszott, a másodikon kapott több lehetőséget, 21 perc formájában) – 4,4 pont és 2,6 lepattanó alapszakasz átlagban

Supola: 0,5 pont, 13,5 perc (gyakorlatilag tökéletesen ugyanaz a helyzet vele is, mint Juhossal, tehát a második derbin, ahol esélye sem volt az Albának, akkor játszatták inkább őt is, addig nem igazán került elő a kispadról) – (4,1-es pontátlag és 14 perc szintén átlagban az alapszakaszban, vagyis ő és Juhos is kevesebbet tett a közösbe az elődöntőben, mint előtte a bajnokikon)

Madár:
(nem játszott az elsőn, 4 dobott pont, egy hármassal fűszerezve, 11 perc alatt a másodikon) – 4,2-es pontátlag az alapszakaszban.

Chism: (akár jó is lehetett volna (8 pont, 5 lepattanó, 28 perc alatt), de csak az első meccsen játszott, a másodikon, sérülése miatt nem) – 11,1-es pontátlag és 6,6-os lepattanó átlag az alapszakaszban.

A mai harmadik meccsre mindent egy lapra feltéve készül az Albacomp, míg a Szolnoknak akár az is elég lehet, ha "csak" azt hozza, amit eddig. A papírforma újabb szolnoki sikert ígér, mert mind mentálisan, mind egyéb értelemben a fehérváriak fölött állnak jelenleg az olajosok, de ne feledjük, kétszer is kapitulált már ebben a szezonban Pór Péter csapata Dzunics Braniszlav alakulata ellen!

Aki a csarnokon kívül ragad, illetve máshonnan szeretné követni élőben az eseményeket, a SportKlubon megteheti ezt! Meccsrajt 19:15-kor!


Fotó 1: sport.hir24.hu
Fotó 2: molcsapat.hu
Fotó 3: metropol.hu
Fotó 4: fmh.hu
Fotó 5: nso.hu
Fotó 6 és slide: szekesfehervar.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus