Új kosárlabda koncepció Budapesten - Hangával és Lóránttal

A Vasas Akadémia fiatal játékosai mellett hazánk két legmagasabban jegyzett férfi kosárlabdázója, Hanga Ádám és Lóránt Péter is úgy döntött, hogy három egyéni edzővel, illetve mentorral, Faragó Péterrel, Surmann Péterrel, Surmann Gáborral és a kosárlabda sportágspecifikus erőnléti edzővel, Ujhelyi Gyulával dolgozza végig a nyarat. Az alábbiakban az edzői stáb tagjai, valamint Lóránt és Hanga, továbbá a Vasas két fiatal tehetsége, Kiss Barnabás és Boros Márk mesél arról, mit tapasztalt ebben a rendszerben.

Faragó Pétert, az egyéni edzői stáb vezetőjét kérdeztük elsőként:

Mostanra több hónapnyi aktív és változatos tapasztalatod lett abban, milyen több edzővel együtt egyéni edzéseket vezényelni. Az ország élvonalába tartozó utánpótlás játékosai mellett ráadásul hazánk két legmagasabban jegyzett kosárlabdázója, Hanga Ádám és Lóránt Péter is ezt a módot választotta egyéni felkészüléséül és saját játéka fejlesztéséül.

Mikor pattant ki a fejedből, hogy ezzel a tevékenységgel segítsd a magyar kosárlabdát és azokat a játékosokat, akik valóban tenni akarnak azért, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki magukból, illetve anno hogyan képzelted el ennek a mikéntjét?

A húszas éveim közepén gondoltam először erre. Ruják Andris barátommal egymás ellen készültünk szinte egész nyáron, nap mint nap. Edzésen pedig egyszer beugróként helyettesítettem valakit és rájöttem, hogy könnyen és érthetően át tudom adni, amit szeretnék látni. Sok edzőt és játékost is láttam már, akitől mindig tanultam. Volt olyan, akitől azt, milyen legyek és volt olyan, akitől azt, hogy milyen ne. 

Ezen a nyáron megfogalmazódott bennem, hogy elkezdem egyénileg képezni a srácokat, legalábbis azt, aki hajlandó tenni magáért. Annak idején én is Bácsalmási Gáborral készültem és magamon tapasztaltam, mennyit ér a külön munka külön edzővel. Sajnos nem jut minden játékosra egy egyéni edző, így azokkal foglalkoztam, akiknél alapvető tehetsége mellett elhivatottságot is láttam. 

A másik dolog pedig a mar unalomig ismételt tehetségek pazarlása. Akiket keresünk, nem találjuk és közben az orrunk előtt vannak. Itt egy barátom szavait tudom idézni, aki azt mondta, hogy az baj, hogy azt hisszük, hogy az országban mindenki készen születik. Az egyéni képzés fontossága magamon és az általam edzetteken is latszik, felbecsülhetetlenül szükséges dolog ez. Mondják ezt a gyerekek és érzik is magukon. Abban a helyzetben vagyunk, hogy legtöbbjük ellen még mi is beszállunk játszani, mivel már attól is fejlődnek.

Hanga Ádámnak és Lóránt Péternek a helyzete teljesen más. Fontos leszögeznem, hogy a két játékos válogatottbeli dolgaitól teljes mértékben elhatárolódunk, ők minket azért kerestek meg, mert szerették volna nálunk végezni az egyéni felkészülésüket. 

Két társammal, a Surmann fivérekkel olyan intenzív és modern kosár specifikus edzéseket tartunk, ami különleges, legalábbis úgy gondolom. Az, hogy ennek különleges eredménye is lesz-e, az majd kiderül. Ők az alapokon kívül már speciális feladatokat is kapnak, illetve egyéb szegmensekben is fejlesztjük őket. Szeretném, ha jó formában és önbizalomtól telve mennének edzőtáborukba leendő csapatukhoz. 

Mivel - rossz kimondani, de - játékukat profi klubjukban eléggé lebutították, erősségeiket még erősebbé tesszük, gyengeségeiket, illetve kreatív oldalukat pedig még inkább fejlesztjük, nyilván úgy, hogy nagyon ne csússzanak ki szerepükből. 

Annak idején egyedül kezdtem, de mára nagy segítséget kapok kollégáimtól, akikkel együtt dolgozunk, plusz Ujhelyi Gyula, mint kondiedző és táplálkozási tanácsadó kifejezetten sportágspecifikus feladataival kiegészítjük egymást, továbbá nagy köszönettel tartozunk a Vasas Akadémia szakmai igazgatójának, Saeed Armaghaninak is, aki tudása és tapasztalata átadásával nagyon sokat segíti a munkánkat, lévén hogy ezekkel a gyerekekkel dolgozik már évek óta. Így dolgozunk és keressük azokat, akik dolgozni akarnak. Az ajtó mindenki előtt nyitva áll. A célunk, hogy a magyar kosárlabdának egyre több mentálisan, fizikálisan és technikálisan erős jellemet, illetve játékost neveljünk a klubok segítségével, hogy egyszer talán tényleg kész játékosokat kaphassanak.

Mit gondolsz, eddig miért nem volt ennyire népszerű vagy megvalósítható ez a fajta képzési rendszer hazánkban és miért az a komolyabb kosárlabda nemzetekben?

Mert le vagyunk maradva gondolkodásban, felfogásban, kultúrában és nincs elég edző, illetve modernen képzett és nyitott, másokkal érdemben együttműködni tudó szakember, aki ezzel foglalkozzon. Ez ilyen egyszerű szerintem. 

Hogyan lehet változtatni ezeken véleményed szerint? Mi lehet a mozgósító ereje ennek a stábnak, illetve koncepciónak?

Mivel majdnem minden hiszem, ha látom elven működik, így ennek jelentőségét csak kézzelfogható eredmények után lehet majd minden szemet kiszúróan látni. A mozgósítóerő a csapatban van és a tehetségek felfedezésében, hiszen ez az egész érdemi scouting nélkül nem tehető rendszerré, továbbá a megfelelő perspektíva nyújtásában rejlik. Példaképek kellenek, akik hasonló cipőben járva mutatnak utat.

Ha pedig a mi koncepciónkra kérdezel, akkor azt mondhatom, valamennyien egyfelé húzunk, ami már jobb, mintha ketten két félét tanítanánk. A cél pedig az, hogy végre felkerüljünk a kosártérképre.

Az olaszországi szezonja után a stábbal és a Vasas fiataljai közt készülő Lóránt Péter is beszámolt a tapasztalatairól és az okokról:

Miért döntöttél úgy, hogy a nyári itthoni felkészülésedet ezzel a stábbal végzed? Továbbá mit vártál és mit kaptál eddig ettől a programtól?

Minden évben edzek a nyáron, attól függően, hogy mennyi időm van. Idén  hosszabb időm volt szerencsére. Faragó Péterrel és a Surmann testvérekkel régóta ismerjük egymást. Petivel beszéltük, hogy én szeretnék edzeni, ők meg a másik irányba, vagyis az edzősködes felé is elindultak. Jó feladatokat csináltattak velem, bízom benne hogy kamatoztatni tudom majd ezeket éles helyzetben is. Ujhelyi Gyula az erőnlétért felel, nagyon jól össze lett rakva a program. Hogy mit kaptam? Felkészült profi kis csapatot, mindig tudták, hogy miket kell velem gyakoroltatni. Picit persze egyeztettünk, de abszolút szabad kezet kaptak, hiszen ők az edzők.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani; Zsivera Gábornak, Faragó Petinek, a Surmann testvéreknek, Petinek és Gábornak, és nem utolsó sorban Ujhelyi Gyulának! Remélem, jövőre ugyanitt folytatjuk! 

Külföldi pályafutásod során hol és mennyire találkoztál hasonló felkészítési módszerekkel, stábokkal?

Szerencsére külföldön megvolt a lehetőség hasonló típusú munkára, természetesen csak kérni kellett az edzőktől. Megítélésem szerint ez egy nagyon fontos része a nyárnak. Én személy szerint sajnálom, hogy nem jutott eszembe a húszas éveim elején. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a stábot, de a legfontosabb hogy nyáron az ember fejlődni akarjon.

 

Ujhelyi Gyula, korábbi kosárlabda edző, jelenleg pedig kosárlabda specifikus kondicionális felkészítéssel, monitorozással és táplálkozási tanácsadással foglalkozó szakember is indokolt, illetve mesélt nekünk:

Te magad már korábban is foglalkoztál mind utánpótlás játékosok, mind pedig Hanga Ádám és Lóránt Péter kondicionális felkészítésével. Miben más az a koncepció, melynek keretein belül ezt a tevékenységet végzed május óta, mint amikkel találkoztál korábbi munkáid során?

A koncepció részeseként egy olyan feltételekkel működő rendszer tagjának érzem magam, amit nehezen gondoltam volna valaha is megvalósíthatónak hazánkban. Kollégáim és a Sportolók is elfogadják a véleményemet, a felmerülő kérdéseket nyitottsággal egymás felé beszéljük meg, és szükség esetén változtatunk az alap elképzelésen is.

Hanga Ádámmal, Lóránt Péterrel és Faragó Péterrel – aki többek közt az egyéni képzésünk vezetője is – már több éve dolgozunk együtt és nekik köszönhetően specializálódtam a teljesítményfokozó edzésmódszerek folyamatos figyelésére, tanulására és azok alkalmazására.

A koncepciót megelőzően sok fajta feladattal foglalkoztam, pl.: fogyás, alakformálás, izomtömeg növelés, szálkásítás… stb. Most a kedvenc sportágam fejlesztendő elemeire koncentrálhatok 100%-ban, és így sokkal specifikusabb munkát végezhetünk, mint eddig valaha.

A koncepcióban résztvevő Sportolók hozzáállása különleges: senkit sem kell noszogatni, mindenkinek van kérdése, és kiemelten fontosnak érzem, hogy az edző-játékos viszony egészen speciális: maximális tisztelet mellett, egymással együtt – és nem alatt – működő munkatársakként dolgozunk együtt

Ismereteid alapján mennyire bevett itthon a személyre szabott sportágspecifikus kondicionális felkészítés és az ehhez tartozó étkezési rend/dietetika összeállítása, illetve felügyelete? Továbbá mi a tapasztalat ezen a fronton a sikeresebb kosárlabda nemzeteknél? Ha van különbség, miben látod ennek az okait és mi a véleményed, hogyan lehetne ezen a kultúrán változtatni itthon?

Biztos vagyok benne, hogy Magyarországon vannak olyan tréner kollégák, akik személyre szabottan készítik fel a Sportolókat, valamint olyan étrend specialisták, akik az adott sportághoz legoptimálisabb tápanyagarányokat, valamint alapanyagokat ismerik és klienseiknél alkalmazzák. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kevés az ilyen szakember hazánkban. A kettő ötvözete pedig kifejezetten ritka. Az elkészített edzéstervek által tartalmazott gyakorlatokat segíteni kell elsajátítani, valamint a folyamatos felügyelettel nem csak a fejlődést segítjük, de a helytelen végrehajtásokból származó sérülések kialakulását is meg tudjuk előzni. Az étrendet én személy szerint 4 hetente újra készítem a Sportolóknak, hogy az aktuális edzettségi-, és egészségügyi állapotukhoz, valamint életvitelük aktivitásához legyen igazítva a fogyasztásra ajánlott napi kalória bevitel és annak megoszlása.

Három világszínvonalú kosárlabda nemzet (USA, Spanyolország, Szerbia) esetében, az amerikaiak sportági felkészítésében nem új keletű a teljesítményfokozó sporttáplálkozás alkalmazása.​
 
Spanyolországban az 1992-es barcelonai olimpia okozta általános fejlesztés, amit a sport területén végzett a spanyol állam, a helyes táplálkozási szokások kialakítására is nagy hangsúlyt fektetett. A szerb kosárlabdázók fizikuma és vitalitása pedig elképzelhetetlen lenne a szigorú, mégis változatos személyre szabott étrendek alkalmazása nélkül.

Általános probléma az elhízás és az ezzel járó szövődmények kialakulásának növekedése a helytelen táplálkozási szokások miatt (már az USA-t is megelőzzük… ami több, mint elgondolkodtató). Az optimális sportteljesítmény eléréséhez megfelelő terhelésre, regenerációra és étkezésre van szükség.

Az étrendet személyre szabottan kell kialakítani a lehető legtöbb tulajdonságot figyelembe véve (nem, kor, testsúly, magasság, testzsír százalék, sportág, cél, életmód aktivitása, egészségügyi-, és edzettségi állapot, vércsoport, ételintolerancia). Az étrendet az tudja követni, aki érti, hogy miért lesz jobb a teljesítménye, ha betartja az előírt tervet. Az ok-okozat összefüggéséhez át kell adni a tudást a Sportolónak úgy, hogy az alany ezt meg is értse. A szakembernek pedig folyamatosan követnie kell az új kutatások eredményeit, hogy Sportolóinak a lehető legcélravezetőbb tervet legyen képes elkészíteni.

 

Boros Márk, az U18-as válogatott korábbi kerettagja, s a 3x3-as válogatott vezére, illetve a Vasas fiatalja is nyilatkozott nekünk:

A felnőtt kor küszöbén még több lépésre vagy attól, hogy profi kosárlabdázóvá válj. Mik azok a dolgok szerinted, melyek a következő években elengedhetetlenek ahhoz, hogy kiteljesedj játékosként és megtedd ezt a lépést a "nagyok" között?

Két dolgot tartok a legfontosabbnak. A kitartást és a magabiztosságot. Szerintem a kitartást nem kell magyarázni. A magabiztosságot azért emelnem ki, mert egy NB I, A-s klub tele van idősebbekkel, továbbá idegenlégiósokkal. Nem szabad tőlük megijedni, átadni nekik a teret. Tisztelni kell őket ugyanúgy, mint mindenki mást a klubnál, de nem szabad hagyni, hogy simán elvegyék tőlem a játékperceket. Minél jobban megizzasztom őket az edzésen, annál több lehetőségem lesz a pályán.

Milyen pluszt ad neked a három edzővel való egyéni képzés a gyakorlatban? Korábban mennyire találkoztál hasonlóval pályafutásod során?

Sajnos a lehetőségeim le voltak korlátozva, így nem nagyon tudtam egyéni edzésekre járni. Viszont az utóbbi egy évben nagyon sokat változott a hozzáállásom a dolgokhoz, így szerettem volna maximálisan kihasználni a nyár adta lehetőségeket. Személy szerint nagyon extra dolognak tartom ezt a három edzős képzést. Ahány edző, annyiféle meglátás. Sokkal könnyebb a munka, nagyon sokat lehet tanulni tőlük.

 

Kiss Barnabás a Vasas Akadémia korosztályos válogatott játékosa is ebben a programban kapott helyet:

Nagyjából három hónapja találkozhattál először ilyesfajta egyéni edzésprogrammal és úgynevezett mentorálással a Vasasnál, ahol egyszerre három edzős foglalkozásokon vehettél részt a korosztályos válogatott felkészülése előtt, illetve az után. Mik a főbb tapasztalataid ezekkel kapcsolatosan és milyen változásokat látsz a saját játékodban?

Teljesen egyénre szabottak az edzések, mindenkivel azon dolgoznak, hogy saját magához képest a lehető legtöbbet fejlődjön. Én személy szerint egy éve játszom mezőny poszton, így voltak elmaradásaim mind labdavezetésben, mind dobásbiztonságban a többi, mar régóta mezőnyben játszó játékossal szemben. Úgy érzem, nagyon sokat léptem előre ezekben, illetve önbizalomban is, és ezt a képzésnek is köszönhetem.

Mit gondolsz, hogy 18 évesen a következő két-három évre vetítve mik azok a kulcsfontosságú dolgok számodra, melyek által lehetővé válhat, hogy profi kosárlabdázó váljon belőled?

Az egyéni képzések folytatása mindenképpen kulcsfontosságú, illetve hogy a felnőtt bajnokságban is mar hangsúlyosabb szerepet kapjak. Ám véleményem szerint a legfontosabb, hogy nemzetközi mezőnyben is megmérettethessem magam.

 

Surmann Péter külföldi tapasztalatait és játékosi múltját, illetve jelenét is hasznosítja a játékosok képzésénél:

Te már Németországból hazajőve csöppentél bele az egyéni képzések tartásába és a mentorálásba. Miként jött számodra ez a lehetőség, illetve hogyan képzelted el akkor ennek a módját?

Így van. Mi áprilisban jöttünk haza Németországból és akkor Zsivera Gábor megkeresésére kerültünk bele ebbe a koncepcióba. Ő mesélt nekem erről és egyből meg is tetszett, mert korábban is foglalkoztam gyerekek képzésével. Rövid gondolkodás után azonnal bele is vágtam. Nagyon örültem a lehetőségnek, mert fontos része ez a kosárlabdának és két társammal, az öcsémmel, Gabival és Faragó Petivel kiváló munkakapcsolat alakult ki, sokat tudok Tőlük tanulni!

Az eddigi meglátásaid alapján a veletek dolgozó tehetségek, illetve befutott játékosok mennyire tudnak kiteljesedni, fejlődni a rendszeres munka által? Továbbá te magad milyen fontos tapasztalatokkal lettél gazdagabb ebben a pár hónapban?

A játékosok minden egyes edzésen komoly kihívás elé vannak állítva azáltal, hogy egyszerre hárman foglalkozunk velük. A holtidő ennek következtében le van redukálva, intenzívek és hatékonyak az edzések! Ebben a rendszerben a rendszeres munka hatására a legtöbb játékosnál ugrásszerű fejlődés volt tapasztalható. Örömmel konstatáltuk az általunk edzett valamennyi játékos kifogástalan, profi szemléletű hozzáállását az edzésekhez!

Az elmúlt időszakban fontos tapasztalatokkal lettem gazdagabb, melyek közül kiemelnem azt, hogy itthon Magyarországon is van igény az e fajta edzésekre, csak sajnos nagyon ritkán találkozik vele az ember, ha egyáltalán találkozik.

Mit gondolsz, mit jelent ez azoknak a játékosoknak, akik ugyan még utánpótlás korúak, de már fizikális paramétereik, illetve technikális alapjaik miatt is jó alanyok lehetnek a profi kosárlabdázóvá válásra? Vajon mi hiányzik a mi fiainknál ezen az úton, ami mondjuk a délszlávoknál vagy a balti kosárnemzeteknél megvan?

A profi kosárlabdázóvá válás hosszú rögös útjának az alapját jelenthetik ezek az edzések. Magabiztosságot kölcsönöz a játékosoknak és segíti a nem mindig könnyű átmenetet az utánpótlás és a felnőtt kosárlabda között. Véleményem szerint a mi fiataljaink a technikai alapok hiányában érezhetnek hátrányt a hasonló korú délszláv vagy balti sporttársaikkal szemben és sajnos jó esetben csak 2-3 évvel a kelleténél később kerülnek a mély vízbe a mi fiataljaink, ha egyáltalán megkapják a várva várt lehetőséget.

Surmann Gábor bátyjához hasonló módon döntött a budapesti folytatás és az egyéni edzőség mellett játékosi pályafutásával párhuzamosan:

Testvéredhez hasonlóan te is Németországból tértél haza két év után. Mivel látod többnek ezt a fajta egyéni felkészítést, mint az itthon korábban hagyományosnak tekintett módszereket?

Először is tisztelettel köszöntöm a kedves olvasókat. Ezt az egyéni képzést, amit Faragó Péter vezetésével és bátyámmal együtt közösen tartunk, meglátásom szerint lényegesen többet ad az általad is említett hagyományos egyéni képzésnél, ugyanis mi hárman egyszerre foglalkozunk egy adott emberrel. Ez az adott játékos minden edzésen úgy dolgozhat, hogy a stábunk minden egyes tagja csak az ő mozdulatait figyeli aktívan, továbbá javítjuk, és jobbá próbáljuk tenni az adódó gyengeségeit, végül vizsgáljuk s elemezzük is az alanyt, utólag is, mivel rögzítjük az edzéseket. Mivel hárman vagyunk edzők, ezért feladat közben az adott játékos gyakran akár 1 védővel, 1 passzolóval és 1 labdaszedővel is tud dolgozni, mondanom sem kell, nagy intenzitás közepette. A hatás, fejlődés, 1-2 hónap után már szemmel mérhető a játékosainkon. Minden percét élvezem az ilyen képzésnek, öröm és rendkívüli dolog együtt dolgozni kollégáimmal...nem beszélve a játékosokról!

Milyen hozzáállást, munkamorált tapasztalsz a fiataloktól, illetve milyet Lóránt Pétertől és Hanga Ádámtól?

A fiatalok rendkívül jó hozzààllással, munkamoràllal bírnak...öröm velük dolgozni, egytől egyig...nagyon befogadók, és nagyon akarnak tanulni...

A másik két úriemberről, Hanga Ádámról és Lóránt Péterről: először is ott kezdeném, hogy számomra ők ketten benne vannak Magyarország legjobb aktív kosarasainak a "top hármába" (a harmadik nálam Vojvoda Dávid, de őt még nem volt szerencsénk foglalkoztatni), így már csak ebből a szempontból is hatalmas megtiszteltetés velük dolgozni.

Hozzáállásukról, emberségükről, csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni. Aki látja az edzésüket, bepillantást nyerhet a valódi profizmusról. 

És itt szeretném megköszönni azoknak az embereknek, főként Zsivera Gábornak, s a két játékos menedzserének, Lóránt Andrásnak, akik segítettek összehozni a feleknek a közös nyári munkát.

Meglátásod szerint ma egy 16-19 éves magyar kosaras srácnak mire van szüksége leginkább ahhoz, hogy tehetségből és potenciálból profi kosárlabdázóvá válhasson?

Véleményem szerint megfelelő körülményekre, megfelelő bánásmòdra, és végül de nem utolsó sorban minőségi munkára s játékpercekre. Magyarországon azt tapasztalom, hogy az edzők javarésze nem hogy szakmailag, de még csak pedagògiailag sem tud bánni a fiatal játékosokkal, illetve itthon nagyon kevés olyan edző van , és itt elsősorban az NB I, A-ra gondolok, aki bátran nyúl a fiatal magyarhoz s ad lehetőséget számára. Éppen ezert külön tiszteletem küldöm azoknak akik így cselekszenek. 

Megjegyzem: én ugyan közel sem voltam akkora tehetség 16-19 évesen, de a párom, Lynnie, részletesen nem belemenve a magyar női kosárba, kimagasló volt még abban a korban,  de épp a fentebb felsorolt problémák miatt (is) nem lett profi kosaras. Persze ezt ő nem bánja, s hogy őszinte legyek, én sem.

Végül az NBA-draftolt Hanga Ádám mesél arról, hogy miért döntött ezen stáb mellett és mik a tapasztalatai nemzetközi összevetés alapján:

Miért döntöttél úgy, hogy a nyári itthoni felkészülésedet ezzel a stábbal végzed? Továbbá mit vártál és mit kaptál eddig ettől a programtól?

Már tavaly megkezdtem a munkát Ujhelyi Gyulávál a Flex Gymben, de sajnos akkor a sérülésem miatt nem nagyon tudtunk belemerülni a dologba, így idén egyértelmű volt, hogy vele szeretném folytatni munkát. Faragó Péterékhez nem is gondoltam, hogy lesz lehetőségem menni, ezt csak akkor tudtam meg, amikor hazaértem, de azt gondolom, hogy nagyon jó választás volt, nagyon élvezem és mindezek mellett azt gondolom, hogy nagyon hasznos munkát végzünk. A fő cél az az, hogy minél szélesebb legyen támadásban a repertoárom. Azzal, hogy hárman vannak, azt gondolom hogy a legapróbb részletekre is oda tudnak figyelni. Nagyon alaposak és tényleg még egyszer mondom, hogy nagyon örülök, hogy velük dolgozhatok, azt gondolom hogy látszani fog az eredménye a pályán is!

Külföldi pályafutásod során hol és mennyire találkoztál hasonló felkészítési módszerekkel, stábokkal?

Azt gondolom, hogy eddig szerencsés helyzetben voltam mindig is. Manresában rengeteg egyéni edzésem volt, ott ugye erre nagy hangsúlyt fektetnek, lévén egy kis klubról beszélünk és a céljuk az, hogy minél több olyan játékost tudjanak kinevelni/fejleszteni, akiket később tovább tudnak adni nagy kluboknak, ilyen volt az én esetem is a Laboral Kutxával.

A Laboralnál más a helyzet, ott nem kötelező egyéni edzésket végezni, viszont mindenkinek van rá lehetősége a stáb nagysága miatt. Egy szavába kerül bárkinek és már segíti is a külön edzését egy edző. Avellinóban csak kölcsönben játszottam, ott nem volt akkora hangsúly fektetve az egyéni képzésekre, de az a csapat talán nem is hosszútávban gondolkozik, legalábbis egyelőre...

Fotók: Ujhelyi Gyula