Újabb tornát nyert a Honvéd

 

Igen jól szervezett, felépített, két napos "csapatbarát" tornát rendeztek a Dózsa György úton. Az első nap győztesei a döntőt, a vesztesek a bronzmeccset játszották a második napon. 

A torna az Eger-MTK mérkőzéssel kezdődött, amely kifejezetten színvonalas, remek csatát hozott. Az első félidőben még érződött, hogy vélhetően túl sokat még nem labdáztak, dobtak a csapatok, inkább a küzdelem dominált - szünet után azonban őrült dobópárbaj vette kezdetét. A csapatot az előző évadban még a pályáról irányító Szarvas Gábor törökbálinti fiai nagyon bekezdtek, elléptek több, mint 10 ponttal - ebben nagy szerepe volt a Pápáról igazolt 17 éves Horváth Kristófnak, aki ügyesen játszott, triplákat dobott. A záró szakaszban aztán a Szabó és Máté húzta egriek fokozatosan felzárkóztak. Szerkezeti hátrányukat előnyükre fordították, gyors, a védelem megbontására s a kiosztásokból dobott triplákra épülő játékukkal a maguk javára fordították ezt a felkészülési időszakhoz képest kifejezetten élvezetes találkozót - miközben a törökbálintiak jó néhány közeli, visszaszedett támadó pattanó utáni helyzetet rontottak el. Végeredményben 89-87-es egri siker született. 

Következett a Honvéd-Oroszlány nosztalgia rangadó. A Honvéd egységes csapatjátékot produkálva pár ponttal vezetett a jórészt a remek dobóformát kifogó Hajmásy, valamint Tanács pontjaira építő oroszlányiakkal szemben. Érdekes párharc folyt két Károly között a négyes poszton, hazai részről Mácsai a fiatalos lendületet, az oroszlányiaktól Kiss a tapasztalatot, a rutint képviselte. Kezdetben a lendület győzött, szünetben 6 ponttal vezetett a Honvéd. 

A második félidőben azért kezdett érződni, hogy az NB I B újonc csapatánál van egy "lyuk", jelesül a kötelezően szerepeltetendő fiatal. A meghatározó emberek fáradni kezdtek, s látszott, hogy a hazaiaknak – még ha nincsenek is olyan tudású, egyéni képességű játékosai, mint az OSE 2-3 húzóembere - elég bő a kerete: minden poszton több, ezen a szinten bármikor bevethető játékos áll Puskás Artúr rendelkezésére. Úgy tűnt, fel is őrlik a hazaiak a vendégeket, a záró szakasz előtt 13 pontos Honvéd vezetést mutatott a tábla. 

Kovács Nándor, a vendégek edzője ekkor döntött úgy: megnézi, mit tudnak a kiegészítő emberek, őket küldte pályára, Kiss Kornéllal kiegészítve. Ilyen változásra talán még az oroszlányi mester sem számított: a zónára álló OSE "fakó" egy 11-2-es rohammal 4 pontra feljött. A felzárkózás katalizátora a válogatott és évtizedes élvonalbeli múltja ellenére új, másodosztályú újonc csapatában sztárallűrök nélkül, roppant rokonszenvesen kosarazó Kiss volt. Persze az újonc cseresorával véghezvitt feltámadásához azért a Honvéd is "kellett". A hazaiak talán tudat alatt, hogy elmentek 13-mal, s látva, milyen ötössel ment föl az Oroszlány a 4. negyedre, azt hitték, már megvan a meccs. Puskás Artúr decibelekben fölöttébb gazdag időkérés formájában figyelmeztette ennek ellenkezőjére fiait. Az oroszlányiaknál a végére visszatért egy-két kulcsember, akik azonban nem tudtak felpörögni, pontosabban kicsit túlpörögtek. A túloldalon viszont jött Taga, aki dobott egy triplát majd két duplát, s ez végképp megtörte az Oroszlány ellenállását. A vége 85-73 lett, de azért a mérkőzés nemcsak a vesztesnek, a győztesnek is tanulságos lehetett. 

A bronzmeccs s a döntő egyaránt nagyon sima volt. Előbbin 96-75-re nyert az oroszlányiaknál jóval fiatalabb kosarasokból álló MTK. A finálé, ha lehet még egyoldalúbb volt, úgy tűnt, hogy az egri csapatból túl sokat vett ki a tegnapi nagy fordítás. Az is érződött, hogy a Honvédnak bővebb a kerete, Puskás Artúr jobban "sakkozhat" a játékpercek elosztásával, mint Váczi Péter. A jóval frissebb Honvéd szinte átfutott tompa, fáradnak tűnő, s ezúttal gyengén dobó ellenlábasán és végeredményben fölényesen, 92-50-re nyerte a finálét.