A pazar évad a sikeredző szemével

Szenzációs szezonon, története legsikeresebb évadán van túl az SKC csapata, amely a Magyar Kupában szerzett ezüstérme után a bajnokságban is dobogós, bronzérmes lett. Sabáli Balázs vezetőedzővel ezt a parádés szezont, a roppant sikeres évadot értékeltük.

CSAK A KÉT DÖNTŐS NYERT SOPRONBAN

- Amikor az első edzőmeccseken a magyar mag Budapesten kétszer is kikapott az előző csapatától, az NB I B-s MAFC-tól, gondolta volna, hogy ilyen remek évadot zár csapata?

- Nem igazán, bár akkor is mondtam, nem az edzőmeccseket kell megnyerni… Volt egy mag, amely maradt a csapatnál, de érkezett jó néhány új játékos. és jött egy új edző is, nyilván új elképzelésekkel. A társaság tagjai, azaz a régiek és az új fiúk szerencsére nagyon hamar egy hullámhosszra kerültek, az érezhető volt, hogy a közösségi szellemmel, a morállal nem lesz probléma - ez végig így volt, nagyon egységesek, erősek voltunk, és ez bizony kritikus helyzetekben igen sokat jelentett.

- A bajnokságban kezdetben hazai pályán hozta a meccseket a csapat, idegenben viszont elég visszafogott volt, többnyire alulmaradt. Minek volt betudható ez a kettősség, kétarcúság?

- Azt gondolom, egy nagyon kiegyensúlyozott bajnokságban lettünk bronzérmesek, amelyben az alapszakaszban idegenben sehol, senki nem mehetett biztosra. Egy ilyen bajnokságban nagyon fontos, hogy egy csapat, ha jól akar szerepelni, hozza a hazai meccseit. Sopronban csak az a két csapat tudott nyerni, amelyik most a bajnoki döntőt játssza egymással, a Paks és a Szolnok. Tény, hogy idegenben nem ment annyira a játék, fájó vereségeket szenvedtünk például Pécsett és Nyíregyházán. Azt gondolom, ennek elsősorban az lehetett az oka, hogy a támadójátékunk jóval nehezebben állt össze, mint a védekezésünk, és főleg a szezon első felében elég kevés pontot dobtunk – igaz keveset is kaptunk.

JÁTÉKOSÁLLOMÁNYHOZ A JÁTÉKSTÍLUST

- Kicsit talán ünneprontó a kérdés, de nem épült túlságosan is a triplákra a támadójáték?

- Meg kell nézni, milyen a keret. Aránylag sok távolról veszélyes, a hárompontosokat jól dobni képes játékos volt a csapatban, ugyanakkor olyan, aki a gyűrűnek háttal, pozíciójátékból a helyzeteket megoldani képes, kevés. Ennek megfelelően a játékunk elsősorban a kettő-kettőkre épült, amelyből vagy a leválásból volt helyzete a centernek, vagy, ha segítettek, akkor ment a kiosztás és a tripla. Úgy gondolom, a keret ilyen játékra volt a legalkalmasabb, de ma már nemzetközi szinten is az jellemző, hogy ha egy csapat jól dob távolról, nagy esélye van nyerni, már csak azért is, mert ez esetben az ellenfél védekezése a meccs közben a jól dobó játékosokra koncentrálódhat, s így több helyük lehet a palánk alatt játszóknak könnyű kosarakat szerezni,.

- Évad közben volt némi változás a keretben. Ez hogyan hatott a csapatra?

- Molnár Bandi nem jutott olyan szerephez, amilyet talán tudása alapján megérdemelt volna, sajnos amikor játszott akkor görcsös volt, úgy gondolom, mindenkinek az volt a legjobb, hogy visszatért Szegedre. Ami Milos Boriszov érkezését illeti, kellett néhány hét, amíg beilleszkedett, amíg megtalálta helyét, s mi is megtaláltuk az övét a csapatban. Attól kezdve azt hozta, amit tud, húzóembere lett az SKC-nak.

ÖNBIZALMAT ADÓ MAGYAR KUPA EZÜSTÉREM

- A Magyar Kupa ezüstérem mennyit jelentett a folytatásra, a bajnokság záró szakaszára?

- Nagyon sokat, az a siker óriási önbizalmat adott a srácoknak. Az ötödik helyen kezdtük meg a bajnoki középszakaszt és a körbeverések után harmadikként mentünk be a rájátszásba úgy, hogy például a tavalyi bajnok Alba Fehérvárt oda-vissza meg tudtuk verni. Pályaelőnnyel kezdhettük a rájátszást, és tudtunk is élni vele.

- Azért azt se felejtsük el, hogy a rájátszást szinte végig két kulcsember, Filip és Johnny nélkül játszotta le a csapat, és így is tudott nyerni Székesfehérváron és Kaposváron, vesztett helyzetből tudott fordítani. Honnan volt ennyi lelki erejük a srácoknak?

- Mint már mondtam, a Magyar Kupa döntője azért nagy önbizalmat és mentális erőt, tartást adott a társaságnak, ennek feltétlenül szerepe lehetett a sikerekben. Tény, hogy megfogyatkoztunk, és az Alba legyőzése után a Paks nagyon erős volt, ott egy kicsit éreztem a társaságon, hogy talán tudat alatt inkább a bronz csatára tartalékol, ott pedig tényleg mindent kiadott magából. Azt gondolom, egyik nagy erénye az volt a csapatnak, hogy nálunk nem két vagy három húzóember volt, az ellenfelek nem készülhettek külön két-három sztárra. A fehérváriak ellen például volt extra meccse Takács Norbinak, majd Trepák Zolinak, Kaposváron Thomas alakított óriásit, Ruják Andris és Dénes Gabi pedig mindkét helyszínen a hosszabbításban tett nagyon sokat a sikerért. Kaposváron úgy volt ez az óriásit küzdő, de ott a végjátékra már a sérülések és a kipontozódások miatt szinte teljesen “elfogyó” társaság, hogy már csak azért is kiadott magából mindent, mert nem akart még egy meccset játszani.

MEGDOLGOZTAK A SZERENCSÉÉRT

- Azt se hallgassuk el, nem egyszer nem kis szerencséje is volt a társaságnak…

- Ez így igaz, de azt is tegyük hozzá, hogy a csapat meg is dolgozott azért, hogy szerencséje legyen. Ha például Kaposváron, azok után, hogy Thompson és Barovics eleve nem játszhatott, Trepák Zoli fájós vállal szerzett kosarat, majd felrepedt a fejbőre, Tóth Geri és Milos pedig a hajrára kipontozódott, összezuhan a társaság, és nem hozza vissza a hajrában így, ennyire megfogyva, szinte a sírból, ha jól emlékszem, hét pontos hátrányból a meccset, akkor semmi jelentősége nincs a két másodperccel a befejezés előtt döntetlennél kihagyott két kaposvári büntetőnek. Itt még feltétlenül meg kell említenem Molnár Marcit, aki tökéletesen oldotta meg a feladatát, nyerő emberré lépett elő. Sok nyerő emberünk volt, jó volt dolgozni ezzel a társasággal, nagyon büszke vagyok a csapatra és arra, hogy a klub történetének legsikeresebb évadját produkálva sok-sok szurkolónak szereztünk örömöt.

 

Foto, Slide - vaol.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus