A válogatottban világsztárok ellen is játszhatott

A közelmúltban Kecskeméten ünnepélyes keretek között elbúcsúztatták a válogatottságtól Dénes Gábort, a Sopron védekezésének "oszlopát". Ennek kapcsán beszélgettünk a nyár elején operáción átesett kosarassal.

- Nem fáj a nyáron operált lábad így, hogy belevágtál a felkészülésbe?

- Köszönöm, pár nappal a felkészülése megkezdése után mindene fáj az embernek. Komolyra fordítva a szót, lekopogom, a lábam eddig nagyon jól reagált a terhelésre. Nem volt nagy, súlyos műtét, inkább a sérülés jellege volt nagyon kellemetlen, az előző szezon utolsó másfél-két hónapja szinte kínszenvedés volt nekem, ezért kellett rendbe tetetni.

- Tavaly - elég hirtelen - több év kihagyás után visszahívtak a válogatottba, a napokban pedig elbúcsúztattak, ami azok után, milyen hasznos tagjává váltál tavaly a csapatnak, szintén elég váratlannak tűnt...

- A tavaly nyári Eb-selejtezőkre való felkészülés idején keresett meg Sztojan Ivkovics szövetségi kapitány, aki korábban Kecskeméten éveken át klubedzőm is volt. Akkor azt mondtam, ha tényleg szüksége van rám a válogatottnál, természetesen megyek - s mentem is, és úgy érzem, megálltam a helyem. Ezt azonban nem terveztem hosszú távra, Sztojan folyamatosan és ügyesen építette, s építi be a válogatottba a fiatalabbakat - övék a jövő. Amikor megkerestek a szövetségtől annak kapcsán, hogy elbúcsúztatnak, azt egy nagyon szép, kedves gesztusnak gondoltam. Bő egy évtizeden át, amikor hívtak, mindig a rendelkezésére álltam a nemzeti csapatnak. Bodnár Péter főtitkár adta át az emléktárgyat.

- A válogatottban játszottál nagy sztárok, például a német Dirk Nowiztki ellen. Milyen volt ellene s más klasszisok ellen a pályán, és mire emlékszel vissza legszívesebben a válogatottban lejátszott mérkőzéseivel kapcsolatban?

- Valóban játszottam Nowitzki ellen, sőt mivel mindketten a 14-es mezt viseltük, vele cseréltem emléktárgyat a meccs előtt. Amellett, hogy remek játékos, abszolút közvetlen volt - már amennyire egy ellenfelével szemben lehet - nem játszott nagyképűen. A pályán kívül sem voltak sztárallűrjei, láthatóan jól érezte magát a csapattársai között, akikkel vidáman sörözgetett a meccs után. Még utánpótlás szinten játszottam két másik, magát NBA-sztárrá kinövő kosaras, két francia játékos, Tony Parker és Boris Diaw ellen. Már akkor érezhető volt, hogy sztárokká, nagy játékosokká válnak, de ők sem nagyképűsködtek. Többször is játszottam Szlovéniával a válogatottban, például Bostjan Nachbar vagy Radoslav Nesterovic ellen. Érdekes, kellemes érzés visszagondolni arra, milyen játékosok, világsztárok ellen is küzdhetett az ember. Viszont legszívesebben a válogatott kapcsán a telt ház előtt csodás hangulatban kivívott szép győzelmekre gondolok vissza, és arra, hogy főleg a válogatott karrierem elején, még fiatal kis "vízhordóként" a magyar kosárlabdázás milyen remek egyéniségeivel - többek között Dávid Kornél, Gulyás Róbert, Kálmán László, Sitku Ernő - játszhattam egy csapatban.

- Bár még korántsem teljes az SKC kerete, mégis hogy látod, milyen lehet az ezúttal a nemzetközi porondra is kimerészkedő csapat szezonja?

- A két válogatott játékos már visszatért, majd ahogy olvasom, 24-én már több légiósunk is itt lesz. Ahogy egyre többen leszünk, úgy emelkedhet majd az edzések színvonala, lehet összerakni a csapatot. Bár a magyar mag nagy része együtt maradt, várhatóan az összes légiós új fiú lesz. A szakmai stábnak jórészt új csapatot kell építeni, és ehhez idő kell. Jó lenne persze minél hamarabb, de a tapasztalat azt mutatja, új csapat építése esetében úgy novemberre, decemberre állhat össze a játék. Nagyon remélem, mind játéktudás, mind pedig sportolói, emberi tulajdonságok tekintetében jó srácok, jó külföldi kosarasok kerülnek a csapathoz, és akkor ahogy az előző két szezonban, most is újra sikeresek lehetünk.

fotó, slide: kosarsport.hu