"Biztos volt a fault..." - interjú Keller Ákossal
A magyar válogatott és a Szolnoki Olaj centere, Keller Ákos beszélt honlapunknak az Európa-bajnoki selejtezőkről és az utolsó, sokáig emlékezetes csehek elleni összecsapásról.
Hogyan vágtatok bele a selejtező-sorozatba?
- Amikor felkészülési mérkőzésen kikaptunk a szlovákoktól, mindenkitől azt hallottuk, hogy milyen gyengék vagyunk, még őket sem tudjuk megverni… pedig akkor még csak másfél hete edzettünk, a felkészülésünk elején jártunk, semmire nem voltunk készen. Amikor a portugálok ellen is alulmaradtunk, ugyanezt kaptuk, pedig akkor már látszódott, hogy ha elérjük a maximális fordulatszámot, őket meg tudjuk majd verni. Persze azt azért mi sem gondoltuk, hogy idegenben hússzal… mindenesetre abban biztosak lehettünk, hogy nem vagyunk gyengék. A formaidőzítésünk remekül sikerült, a tétmeccsekre álltunk össze igazán, pont akkor voltunk a legfrissebbek, amikor kellett, minden klappolt, igazi csapatként tudtunk játszani. Aztán az első meccs után már talán bíztak is bennünk.
A második után meg főleg.
- Igen, ott nagy meccset sikerült megnyernünk, iszonyatosan boldogok is voltunk. Szerintem azt azért senki nem gondolta, hogy ezt a grúz válogatottat meg tudjuk majd verni, és ami még fontos volt, hogy be tudtuk bizonyítani, hogy van tartásunk, és képesek vagyunk akár tízpontos hátrányból is felállni és nyerni. Nagy pillanat volt. Ez később is jellemzett minket, soha sem adtuk fel.
Aztán még egyszer nem sikerült már a bravúr, idegenben kikaptatok Pachuliáéktól, méghozzá sokkal.
- Igen, ott a lefújás után, egész este nagyon magunk alatt voltunk. Éjszaka értünk haza, és letörten, búskomoran mentünk aludni, voltak, akik betegeskedtek is. Aztán utána új nap, új remények és új edzések, onnantól már csak az a cél vezérelt minket, hogy megverjük a cseheket, a saját dolgunkra figyeljünk, azt csináljuk és minél jobban fel tudjunk készülni.
Jött az ominózus csehek elleni hazai meccs, ami egy igazi hullámvasút volt: vezettetek már az első félidőben is magabiztosan, aztán a hajrában visszajöttek Satoranskyék, majd megint elléptetek és végül egy hajszál hiányzott csak.
- Az első félidőben is jobban játszottunk, de a másodikban már egyértelmű volt, hogy nem elképzelhetetlen a tizenhét pont. Azt soha nem gondoltuk, hogy nem lehet meg, a nagyszünet után, mikor már tíz-tizenkét pont körüli előnyünk volt, egyértelműen hittük, hogy képesek vagyunk rá. Aztán a végén mégsem. Ha egy hármas még beesik… ha egy kicsit jobban értékesítjük a büntetőket… ha nem kapunk a végén faulttal együtt kosarat… ha egy picit jobban tudunk figyelni a lepattanókra, abból is kaptunk kosarat… ha nem adjuk el a végén a labdát…
Ha jól értem, nem a játékvezetőket okolod - holott voltak véleményes fújások kulcspillanatokban is…
- Voltak, de szerintem oda-vissza fújtak olyanokat, amiket nem kellett volna. Nálunk is a semmi faultokat, náluk pedig nagyon sok lépéshibát, amik végső soron azok voltak, de ezeket soha nem szokták megadni, pláne nem ennyiszer. Mi hibáztunk annyit, hogy nem tudtuk megnyerni.
Az utolsó pillanatokat hogyan éltétek meg?
- Felrajzoltuk a figurát, és úgy volt, hogy ha senki nem marad üresen, akkor én kapom a labdát és Voja dob belőle hárompontost. Persze annyira egyértelmű volt, hogy faultolni akarnak, hogy az nem igaz… próbáltam elmenekülni előle, de nem sikerült, befújták. Onnantól kezdve az elsőt be kellett dobni, a másodikat ki kellett hagyni - még ez is sikerült, aztán nagy reklamálások után még a labdát is kiharcoltuk. Az idő viszont elfogyott, négy tized alatt nem tudtunk már mit kezdeni… csak hogy ha esetleg pont úgy jön a labda és be lehet pöcizni… ha egy kis szerencsénk van…
Összességében hogyan értékeled a sorozatot és ezt a csapatot?
- Persze az utolsó meccs után borzasztóan csalódottak voltunk, hiszen végső soron tizenöt pontot vertünk a cseh válogatottra, de mégsem volt elég. A 4-2-es mérleggel teljes mértékben elégedettek lehetünk, szerintem ennél jobb mérlegben nem nagyon reménykedhettünk, a harmadik hellyel viszont nyilván nem. A csapat nagyon jó és fényes jövő állhat előtte, talán amikor először voltam válogatott, akkor volt hasonlóan jó. Akkor bővítették a résztvevők számát, és mi pont lemaradtunk, pár ponton múlt a kijutás, csak akkor az ukránokat vertük meg nagyon…
fotó: FIBA / MKOSZ