Bus Iván: párosan szép a tripla

Rövid, ám mind saját maga, mind pedig a soproni szurkolók számára emlékezetes időszakot töltött a pályán a szombathelyiek elleni meccsen az ifjú irányító, Bus Iván. Röpke 4 perc alatt két fontos triplát vágott be. Őt próbálja kicsit közelebb hozni a szurkolókhoz a Sopron hivatalos honlapja, az sakc.hu.

- Hogyan alakult eddig a pályafutásod?

- Nyíregyházi vagyok, ott játszottam egészen az előző évadig. A korosztályos csapattal megnyertük az országos junior bajnokságot. Azt követően hívott meg az akkor nálam 2 évvel idősebbek válogatott keretébe Völgyi Péter, s Paksra is az ő hívására mentem tavaly.

- Ott milyen éved volt?

- Jól éreztem magam,de a posztomon nagyon nehéz volt az első csapat közelébe kerülni. Év közben edzőváltás is volt a csapatnál, sérülés is nehezítette a helyzetemet.

- Ezek után jöttél Sopronba…

- Igen, játéklehetőség, fejlődés szempontjából kedvező ajánlatot kaptam.

- Tegnap nagyot léptél abba az irányba, hogy élj ezzel a lehetőséggel, pedig az előmérkőzés, az U23-as mérkőzés - finoman fogalmazva – nem életed meccse volt…

- Tartalékosak voltunk, és tény,hogy nem ment a  játék, szinte minden kimaradt, még a ziccerek is…

- Ezek után röpke remeklés az első csapatban…Nem motoszkált a fejedben mondjuk amikor melegítettél, hogy nem ment az utánpótlás meccsen?

-Nem, sőt, igyekeztem tökéletesen kitörölni az agyamból. A felnőtt meccs már egy egészen más történet volt. Hozzátenném, amikor viszont jól megy az U23-ban, akkor abból igyekszem önbizalmat meríteni a felnőtt meccsre.

- Mindezt így, tudatosan?

- Többé-kevésbé…

- Szóval bementél, s jött az első dobás a sarokból, a csapat kispadja elől…

- Ez az a tipikus fogalmam sincs, hogy dobtam el és hogy ment be kategória volt. Nyilván a drukk miatt, csak láttam hogy lemaradt a védőm, kiosztották, ütemben kaptam a labdát. Nem nagyon gondolkodtam, csak a gyűrűt néztem. dobtam és reméltem, hogy bemegy.

- Mennyit hallottál a dobást követő “hangrobbanásból”?

- Sajnálom hogy arra nem emlékszem igazán. Annyira a dobásra koncentráltam.  A másodiknál már észleltem, de nem nagyon tudom viszonyítani. Amikor a padon vagyok, látom és hallom, de egészen más ez  amikor fent vagyok.

- A második tripládnál már jóval magabiztosabbnak tűntél…

- Igen. Az első egyrészt egy jókora gátat szabadított fel bennem, másrészt a második jóval tisztább helyzet volt, jobban bele tudtam állni a dobásba.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus