Csorvási Levente: Cél a bennmaradás

- A Sopron elleni idénynyitón 82-65-ös vereséget szenvedett idegenben a Szedeák. Mik voltak a találkozó legfontosabb tanulságai, milyen meccset játszottak a hűség városában?

- Természetesen, nem mi voltunk a mérkőzés esélyesei, még ha igyekeztünk is minden tőlünk telhetőt megtenni. Próbáltuk azt kihasználni azt, hogy voltaképpen teher nélkül játszhatunk, de megnehezítette a dolgunkat, hogy két meghatározó játékos, Molnár András és Andrija Ciric először lépett pályára a csapatban, egyikük sem volt velünk a felkészülés során, és még adódtak összeszokottságbeli apróbb problémák. Összességében azt gondolom, a védekezésünk jól működött, köszönhetően annak is, hogy jól felkészültünk a Sopronból. Szerettünk volna minél többet mutatni a pályán abból, amit az elmúlt négy hónapban gyakoroltunk, de az is igaz, a tavalyi bronzérmes otthonában nehéz jó eredményt elérni. Véleményem szerint nem sok csapat távozik majd győzelemmel Sopronból az idei bajnokság során.

- Vasárnap a Kaposvár következik, immáron Szegeden. Ön szerint mi várható az első hazai fellépéstől?

- Találkoztunk már a Kaposvárral a nyáron egy felkészülési tornán, ahol még nem volt velük a próbajátékra érkezett centerük (Fahro Alihodzic – a szerk.). Vele együtt a honi mezőny egy igen erős résztvevőjének számít az együttes, amit az előszezon meccsei is bizonyítottak. Nagyon jó légiósokat igazoltak, persze, hazai pályán mi sem feltartott kézzel állunk majd ki. Igyekszünk tanulni a soproni hibákból, és a maximumot nyújtani.

- A szezon egyik legfontosabb kérdése, milyen szerepet tölthet be a bajnokságban a megújult Szedeák…

- A vezetőség részéről a bennmaradás kiharcolása az elvárás. Úgy gondolom, jó légiósokat igazoltunk, továbbá Molnár András visszatérésével már komolyabb célokat is megfogalmazhatunk. Persze, nem szabad nyomást helyezni ezáltal magunkra, mert fiatal még nagyon a keret. Az a fontos, hogy felszabadultan játszhatunk egymásért, amiből csak jó sülhet ki.

- A fiatalításnak köszönhetően huszonhárom évesen az együttes egyik legrutinosabb tagjává vált. Mennyiben változott a kereten belüli szerepe, mit vár saját magától az idényben?

- A csapatban “öregnek” számítok, de valójában pont az ideális korban vagyok. Úgy szerződtem annak idején Szegedre, hogy magyar játékosként húzószerep vár rám, és bár az első fellépésünkön nem játszottam sokat, folyamatosan azért dolgozom, hogy megszerezzem az edző bizalmát, és a mérkőzéseken kapott időben a legjobbamat nyújtsam. Az első persze a csapat, a Szedeáknál nem az egyének kerülnek előtérbe. Az a fontos, hogy közösen tudjunk jól küzdeni a pályán, illetve sikereket elérni.

- Az elmúlt két pontvadászat során együtt szerepelhetett Szegeden testvérével, aki azonban nyáron az Albához igazolt…

- Sajnálom, hogy Milán elment, mert egy rendkívül értékes játékost vesztettünk el a személyében, amit nem csak azért mondok, mert a testvérem. A csapat meghatározó tagja volt, de úgy gondolom, tudtuk őt pótolni Darkóval (Darko Balaban – a szerk.), aki egy rendkívül erős és határozott játékos a palánk alatt. Ami a személyes oldalt illeti, igazán sajnálom, hogy távozott a testvérem, mert nagyon jó a kapcsolatunk, a pályán pedig egyfajta példaképként tekintek rá. Sok mindent elért már karrierje során, és számomra egy valódi célt jelent, hogy elérjem mindazt, amit ő. Most már nem tudom őt ugyan testközelből figyelni a meccseken, de ugyanúgy szorítok neki, hogy sikeres legyen – immár Fehérváron.

forrás és fotó: szegedma.hu