Döntött: játszik és szakosztályt vezet

Különleges a helyzete Karácsonyi Zsoltnak, a SMAFC-NYME NB I B-s férfi kosárlabdacsapata irányítójának. Amellett, hogy a pályán "mozgatja" a csapatot, ő az együttesnél a szakosztályvezető.
 
- Hogyan kezdődött, alakult a kosaras, valamint a sportvezetői karriered? - kérdeztük Karácsonyi Zsolttól.
 
- Több, mint egy évtizede az ország másik sarkából, Hódmezővásárhelyről kerültem Sopronba. Azzal a céllal jöttem az egyetemre, hogy diplomát szerezzek, és hogy mellette erős amatőr szinten folytassam a kosarazást. Úgy vélem, nem nagyon lett volna más hely az országban, ahol ez ennyire egyszerűen megoldható, ha mindent komolyan vesz az ember, hiszen egymás tőszomszédságában van az egyetem, a sportcsarnok és a kollégium. Azt nem gondoltam, hogy a sportvezetés is a profilom lesz, de amikor felkértek, elvállaltam.
 
- Az eredeti terveidet már szépen túlteljesítetted, hiszen ma már okleveles faipari mérnöknek és energetikai szakmérnöknek mondhatod magad, s oktató vagy az egyetemen és - a szó átvitt értelmében - a pályán is néha. Melyek a legszebb emlékeid a soproni bő évtizedből?
 
- Amellett, hogy tanultam, részese voltam egyetemi és főiskolai bajnoki győzelemnek, valamint két és fél éve az NB I B megnyerésének, ezek gyönyörű, örök és kitörölhetetlen emlékek.
 
- Játékosként "beosztottja", szakosztályvezetőként pedig ha úgy tetszik, főnöke vagy Vetési Imre vezetőedzőnek, működik ez a felállás, s szakosztályvezetőként mik a feladataid?
 
- Nem vagyok a főnöke senkinek, de nagyon sokat egyeztetek Imre bácsival, a tapasztalt edzővel, többek között az idegenbeli meccsek kapcsán az utazásokat. A szigorú, keménykezű edzőnek pedig igen érdekes, fanyar humora van...A feladat itt megszervezni a csapat utazásait, előkészíteni, hogy a hazai felnőtt és junior, U20-as meccsek gond nélkül lemenjenek. És az is a feladataim közé tartozik, hogy ha tehetséges srácok jönnek az egyetemre, játszani, nekik segítsek az egyetemen a kezdeti lépések megtételében.
 
- A közelmúltban a csapat edzője beteg volt, operáción esett át. Ebben az időszakban több lett a dolgod, feladatod?
 
- A tanárelnökünkkel, Takáts Péterrel is egyeztetve próbáltunk megoldást keresni az átmeneti időszakra. Ennek kapcsán ezúton is szeretném megköszönni a segítséget a Soproni Sportiskolának, Szekeres Csabának, Horváth Józsefnek és Barlai Tamásnak.
 
- Mennyire furcsa, vagy nehéz a pályán az irányítói, a pályán kívül pedig a szakosztályvezetői feladatokat ellátni?
 
- Nem tartom szerencsésnek ezt a helyzetet, de úgy vélem, ez egy ilyen amatőr együttesnél, mint a SMAFC-NYME azért kezelhető, megoldható. Egyre inkább a munka, többek között az oktatás felé tolódik az életem, de szerencsére csak ritkán kell emiatt kihagyni edzést. Hozzáteszem, magasabb, profi szinten ezt a megoldást, hogy egy játékos intézze a csapat napi ügyeit, elképzelhetetlennek, kivitelezhetetlennek tartom.
 
- A kosárlabdára szokták mondani, egyetemi sportág. Jó ideje ebben élve, nem kimondottan Sopronra, inkább általánosságban értve mi erről a véleményed a magyar viszonyokat látva?  
 
- Egy jól felépített életpálya és sportkarrier lehet, ha egy 18 éves fiatal középiskola után elmegy egyetemre tanulni, s egy egyetemi csapatban kosarazik. Az egyetemi évek alatt, amatőrként egy egyetemi csapatban, például nálunk, a SMAFC-ban játszva egyrészt 22-23 éves korára A-csoportban is bevethető szintre fejődhet, másrészt már diplomával a kezében léphet a profik közé. Itt, a SMAFC-ban szép példák vannak erre a közelmúltból A ma már a Kis-Rába menti Takarék SKC ügyvezetőjeként dolgozó Pojbics Szabolcs, valamint Vavra Péter is igen szép profi, A-csoportos karriert futott be az egyetemi, a SMAFC-ben töltött évek, s a diploma megszerzése után, most pedig Gombás Gábor halad ezen az úton.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus