Első Kézből: Tóth Péter szerint playoff-hangulat volt

Az Alba irányítója karrierje top három meccse közé teszi a Paks ellenit, sokat tanul Simon Balázstól.

Nagy győzelmet arattatok hétvégén, megvertétek a listavezetőt. Hogyan éltétek ezt meg?

Nagyon kemény meccs volt és óriási teljesítmény, hogy nyerni tudtunk, nagyon büszke vagyok a csapatra. Azt hiszem, hogy ez nem egy sima alapszakasz-meccs volt, hanem a hangulat és a színvonal is abszolút a playoffot idézte, nagyon jó volt. Eddigi karrierem során szerintem top háromban van ez a találkozó.

Mi döntött végül a javatokra?

Nem tudom igazából megmondani, küzdöttünk, ahogy tudtunk, megtettünk mindent és úgy érzem, hogy kezdünk már összeállni, most szerencsére így jött ki a lépés. Érdekesség egyébként, hogy ez volt az első szoros végjáték, amit be tudtunk húzni.

Mondod, hogy kezdtek összeállni és végre szoros meccset is behúztatok – mi változott az utóbbi időben?

Sok szoros meccset buktunk, ami mindenképpen plusz motivációt adott a csapatnak és igen, ahogy mondtam is, kezdünk összeállni még akkor is, ha Gilchrist most egyelőre nem léphet pályára. Ez a plusz motiváció sokat jelent, hogy most már tényleg hagyjuk magunk mögött a gyengébb időszakot.

Az már egyértelműnek tűnik, hogy Te vagy a kezdő irányító, Simon Balázs pedig a padról érkezik.

Nincs nagy jelentősége szerintem, Simi még mindig a liga egyik, ha nem a legjobb irányítója, nagyon sokat tanulok tőle, amikor ő a pályán van, mindenkiben biztonságérzetet kelt. Én nem gondolom, hogy én lennék az első számú, szimplán így döntött az edző, hogy én kezdem a mérkőzést, ez bejött, de a végjátékban általában egyszerre vagyunk fent. Nekem nagy öröm, hogy vele együtt játszhatok.

Lehet azt mondani, hogy ez karriered eddig legjobb szezonja?

Hát, talán lehet. De nem szeretem az ilyeneket, majd szezon végén térjünk erre vissza, nagyon messze van az még…

Három győzelem után vagytok, de még három nagyon kemény alapszakasz-meccs vár rátok. Nyilván mindhármat meg akarjátok nyerni, de mégis, mi a célkitűzés?

Pontosan, meg szeretnénk nyerni mindhármat, ezért mindent meg is fogunk tenni, aztán a többit majd meglátjuk. Nincs igazi célkitűzés, majd akkor beszélünk például a középszakaszról vagy bármiről, amikor odaérünk, amikor az következik.

Most jön a Magyar Kupa – ezzel kapcsolatban gondolom azért vannak célok.

Ez egy háromnapos rendezvény (persze attól is függ, hogy ki meddig jut), nyolc csapat, a Sopronnal kezdünk. Őket idén már kétszer megvertük, ha ugyanazokat a védekezési elemeket, amiket ellenük idegenben megcsináltunk, most is megcsináljuk, akkor úgy gondolom, hogy nyerhetünk, de legalábbis szoros meccset játszhatunk. Nyilván a sérüléseket senki nem szereti, nekünk meg aztán tényleg kijutott belőlük idén…

Érdekes egyébként, hogy a Sopron és most a Paks ellen is jól játszottatok, nyerni tudtatok, a gyengébb csapatok ellen viszont nem ment így. Mi lehet ennek az oka?

Jó kérdés, ezen gondolkodtam a meccs után pont, hogy mitől lehet. Nem tudom, a tabellán előrébb lévő csapatok ellen mindig plusz motivációval lép pályára az ember, meg az a hangulat, ami most az ASE ellen volt, az rengeteget számított, egyébként is megvolt az önbizalmunk a két nyertes meccs miatt, de ez még rátett egy lapáttal, szerencsére ez jött ki belőle.

Kicsit tekintsünk még előre: a következő bajnoki sem kis rangadó lesz, jön a Kecskemét. Ellenük mire kell odafigyelni?

Velük is szoros meccset játszottunk, de ott a végjátékban elkövettünk néhány hibát, most ezeket kell elkerülnünk. Eladott labdákra kell figyelni, könnyű dobásokat nem elrontani, és ha tudjuk játszani azt a gyors játékot, amit a Paks ellen, akkor mindenképpen lesz esélyünk a győzelemre.

Foto - szekesfehervar.hu
Slide - albakosar.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus