Interjú a 220 centis Dobos Lászlóval
Az U16-os leányválogatott A-divíziós Európa-bajnoki bronzérme mellett kétségtelenül az U20-as fiúválogatott B-divíziós harmadik helyezése és ezzel A-divízióba jutása volt a legnagyobb utánpótlás-siker a nyáron. A csapat legmagasabb játékosát, a Spanyolországban légióskodó Dobos Lászlót kérdezte a kosarsport.hu, íme a teljes interjú:
Hova tennéd pályafutásodban az A-divízióba jutást?
Szép emlék lesz az idei nyári Eb. Fontos siker volt: az első nemzetközi sikerem.
Mi volt számodra a torna legszebb pillanata?
Talán a négy közé jutás, vagy még inkább Polyák Laci hármasa.
Melyikre gondolsz?
Arra, amelyet az utolsó meccsen, a belgák ellen az utolsó negyedben szerzett. Szerintem akik ott voltak, mind átérezték annak a hárompontosnak a súlyát, hiszen húsz másodperccel a vége előtt azzal lett 70-65 az állás.
Ahonnan már hiába kapaszkodtak a belgák. Ez volt a legnehezebb meccs az Eb-n?
Inkább az angolok elleni második meccs, az elődöntő volt a legnehezebb, amiben végig benne volt a győzelem esélye, de végül nem sikerült. Pedig igazán odatettük magunkat.
Személy szerint miben fejlődtél a legtöbbet a nyáron?
A támadó lepattanózásom javult, de ezt belülről nehéz megítélni. Egy nyár alatt sokat lehet fejlődni, olyan dolgokban is, amit még mi magunk sem veszünk észre.
Milyen a zaragozai légiós élet?
Másfél éve vagyok itt, és életem eddigi legjobb döntése volt ide igazolni. Rengeteget foglalkoznak minden játékossal, különösen a fiatalokkal. Az ilyen munkában bízom, és remélem, hogy az eredmények is hamarosan jönni fognak. Az idei Európa-bajnokság volt az első.
Mik a céljaid a kosárlabdában?
A konkrét céljaim elég rövidtávúak: például szeretném megszerezni első pontjaim az ACB-ligában, vagy ha esetleg lesz rá lehetőség, bemutatkozni az Eurocup-ban, de ezek mind másodlagos célok, mert jelenleg az a legfontosabb, hogy minél gyorsabban fejlődjek.
Marad időd valamire azért a kosár mellett?
A spanyol bajnokság nem nagyon engedi meg a tovább tanulást, sajnos nincs idő a két dologra együtt. Szabadidőmben főzök, videojátékokkal játszom, és sok időt töltök az itteni barátaimmal.
220 centivel nem csoda, ha kosarasként kötöttél ki - mindig is egyértelmű volt, hogy ezt a sportágat választod, vagy voltak "versenytársai"?
Két-három éves korom óta a kosárlabda mellett nőttem fel, édesapám edzéseire jártam, de általános iskola közepén volt egy nagy vetélytárs, a vízilabda. Nagyon szeretem a mai napig nézni, és meg kell hagyni, sokszor gondolok bele, mi lett volna, ha... De boldog vagyok a kosárlabdában: nagyon szeretem ezt a sportot, ami egyben a munkám is.
Forrás: kosarsport.hu