Interjú Hajdu Péterrel

- Gratulálok elnök úr, mik a tervek?

- Már egy esztendeje dolgozunk egy koncepción, amely abból a felismerésből indult ki, hogy egyensúlytalanná vált a magyar kosárlabda a vidék javára, a volt fővárosi csapatok terhére, vagyis nincs Budapesten közönséget vonzó férfi kosárlabdasport. Változatlanok a versenyrendszerek, a diáksport, egyetemi sport, NB I/B, NB II motiválatlan, amatőr szintű résztvevőkkel, irányítókkal működik. Ami azonban a legfontosabb, hogy az utánpótlást nevelő egyesületekben sportoló fiatalok előtt nincs budapesti továbblépési lehetőség és nincsenek a fővárosban szeretett sportágunkban vonzó, sikeres élsportolók, mint példaképek. Eljött az idő, hogy - több csírájában elhalt próbálkozás után - változtassunk ezen.

- El is készült a koncepció, vagy még dolgoznak rajta?

- Készült egy prezentáció, melynek egy változatát az MKOSZ elnöksége megkapott. A fővárosi klu-boknak is bemutattuk és reményeim szerint ebben a hónapban megtörténnek az utolsó simítások és a végleges változat visszakerülhet az elnökség elé. Tartalmaz egy rövid helyzetelemzést, felsorolja a megvalósítandó célokat, kitér a szövetség szerepvállalására és az utánpótlás-nevelésre, illetve meghatározza az első lépéseket.

- Összefoglalható ez röviden?

- Az elmúlt két évtizedben megfordult egy több évtizedes folyamat, amikor a tehetségek fővárosi nagy klubokba vágytak. A gyerekek kiválasztásnál rendelkezésre álló minta minősége, mennyisége évről évre romlott, az önköltséges tanfolyami rendszerek domináltak, nem volt igazi műhely munka. A piacképes kosárlabdázók vidékre költöztek, a fővárosi klubok és műhelyek érdekeinek egyeztetése a nullával volt egyenlő, mindenki felvette a sündisznóállásokat, egymással hadakoztak. Ha feltűnt egy relatíve tehetségesebb gyerek, mindenki meg akarta szerezni csak azért, hogy egy virtuális eredményességi rendszerben előrébb végezzen. Motiválatlan, amatőr szintű résztvevőkkel, irányítókkal működik a rendszer régi elvek alapján, nem profitorientált üzlet a kosárlabdasport. Ma már egészen más, komplex igények jelennek meg a sport-szórakoztatással szemben, amit csak komplex „kosárlabda-termékkel” lehet kielégíteni.

- A cél pedig az, hogy létre kell hozni legalább egy olyan profi női és férfi kosárlabdacsapatot Buda-pesten, amely meghatározó élcsapat lesz Magyarországon és 5-7 éven belül európai középcsapatként nemzetközileg is versenyképessé válik. Azt szeretnénk, ha ebbe a csapatba elsősorban nevelt játékosok kerülnének, amihez a fővárosi akadémiák, klubok utánpótlás bázisát hozzárendeljük megállapodások keretében. Vásárolt játékosok alkalmazása persze elkerülhetetlen a versenyképesség érdekében, de nem szeretnénk, ha többségben lennének. Ennek záloga lehet az, hogy Budapest adja a kosárlabdázók zömét, a korosztályos bajnokságokban az élen szerepelnek. A jelenlegi utánpótlás-nevelő klubokban felnövő játékosok részére pedig egy jövőképet biztosítana Budapesten mind a sport, mind a tanulás területén.

- Ez egy új klub lenne, vagy valamelyik jelenlegire épülne? 

- Mindenképpen új. Szükség van egy gazdasági társaság létrehozására, ahol a tulajdonosi és érdekeltségi kérdések ki vannak alakítva, a keretek biztosítva vannak. Ki van alakítva a finanszírozási és támogatási rendszer, a menedzselés és rendelkezésre áll a sport infrastruktúra. Merjünk nagyot álmodni, kell egy 3-4000 fős nézőszámú új létesítmény, melyhez nélkülözhetetlen a kormányzati segítség és több kisebb kosárlabda csarnok, mely TAO forrásból felépíthető. Az persze nélkülözhetetlen, hogy a hátteret biztosító üzleti vállalkozás eredményesen működjön és a lehetséges érdekeltek és támogatók mellénk álljanak. Egyébként fantázianeve is van: Budapest Főváros Kosárlabda Klub.

- Utánpótlás?

A TAO bevezetése óta nagyságrendileg javult a helyzet elsősorban a mennyiség területén. Itt az idő, hogy – különösen az akadémiai rendszerben – egységes képzést és a minőség irányába való elmozdulást valósítsunk meg. A program alapvetően azt célozza, hogy a kerületek bevonásával erős, nagy létszámú bázisra épülő, meghatározó utánpótlás-nevelő egyesületek dolgozzanak minél nagyobb létszámú utánpótlással. A fővárosi akadémiák működjenek együtt, kössenek együttműködéseket egymással és a kisebb klubokkal az MKOSZ támogatásával. Az együttműködő kerületekben folyamatosan induljon korosztályos képzés az általános iskolákban, a felsőbb korosztályokban pedig egységes tematika alapján képezzük a kosarasokat úgy, hogy felnőtt korba érve megfelelő tudású játékosokat adhassunk a Budapest Főváros női és férfi csapatainak. TAO támogatási keretet a szövetségtől pedig csak a programban szereplők, az együttműködésben résztvevők kaphassanak. Meg kell válni attól a szemlélettől is, hogy csak az országos bajnoki helyezések a fontosak. Persze mindenki szeret nyerni, és a végcél is az, de sokkal fontosabb a korosztályos bajnoki zászlók sokaságánál az a díszlet egy csarnokban, ha minél több fényképet tudnak kirakni azokról a nevelt játékosokról, akikből élvonalbeli profi játékos vált akár hazai, akár nemzetközi szinten. Ha ez a szemlélet megváltozik, akkor a szülők - tisztelet a kivételnek - sem fognak magukból kifordulva ordítani a mérkőzés alatt 12 éves gyerekükre, hogy döngölje bele a földbe ellenfelét.

- Melyek az első lépések?

- Van egy versenysorozat, az EYBL, ami az European Youth Basketball League (Európai Ifjúsági Kosárlabda Bajnokság) rövidítése. 1998-ban hozták létre azzal a céllal, hogy a balti országok és Oroszország csapatai tudjanak rendszeresen mérkőzni egymással. A sorozat 6 csapattal indult és ma már 25 országból 5 korcsoportban 180 csapat versenyez ebben a rendszerben. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már az idén az U19-es Budapest-válogatottat elindíthatjuk ebben a sorozatban. Ez azért jó, mert az EYBL közép-európai csoportjában sokat fejlődhetnek játékosaink, hiszen magasabbak, erősebbek, ügyesebbek jönnek szembe, akiket meg kell állítani. Ehhez pedig többet és jobban kell dolgozni, mint eddig. Ha pedig valaki jó kosaras akar lenni, akkor ezt meg is teszi. Persze ne feledkezzünk meg fiatal edzőinkről sem, ők is sokat profitálhatnak a sorozatból. A munka el is kezdődött Sárosi Bulcsú és Simon Nándor vezetésével a Vasas, a MAFC, a Bp. Honvéd, az Óbudai Kaszások és a Zsíros Akadémia Kőbánya játékosaiból alkotott kerettel.

- Miért olyan fontos a nemzetközi részvétel. Nem lett volna elég itthon egy közös csapattal elin-dulni mondjuk az NBI/B-ben?

- A hatvanas évek végétől datálható az az idő, amikor Európa már nem tőlünk tanulta ezt a játékot. Zsíros Tibor "Az aranykor után" című könyvében írt erről az időszakról. Először a férfi, majd a női szakág indult el lefelé. Üdítő kivétel volt a 90-es évek elejének egy rövid időszaka, de sajnos nem tartott sokáig. Úgyhogy azóta is mi tanulunk másoktól. Szerencsére a közelünkben nagyon jó kosárlabda van, hiszen a szerb, horvát, litván és orosz kosarasok a világ élvonalához tartoznak. De tanulhatunk a csehektől, szlovákoktól, németektől és a románoktól is. Biztos vagyok abban, hogy a rendszeres nemzetközi megmérettetés hatással lesz a játékosok hazai szereplésére is. Gondoljunk csak a Szolnok NB I-es csapatára. Amióta nemzetközi kupában szerepel, szinte félgőzzel nyeri a magyar bajnokságot. Ez a jövő, és ebben a csapatban vannak olyan játékosok, akik ha komolyan veszik a munkát, szép jövő előtt állnak. Egyébként gondolati szinten már felmerült az NBI/B-s indulás is. Volt már hasonló példa a múltban, a KSI megszüntetése után a kosárlabda utánpótlás krémjét összegyűjtő Pilar-válogatott szerepelhetett az élvonalban.

- A többi korosztály?

- A fiúknál az U14-U16 és az U16-18-as korosztályoknál az a terv, hogy szintén kiválasztunk 15-20 játékost, akik háromhetente különböző helyszíneken, az akadémiák edzőivel dolgoznak. Szeretnénk évente egy összetartást és legalább egy nemzetközi tornán való szereplést is biztosítani nekik. Az U10-14-es korosztálynak pedig az év végén szervezünk egy táborozást (lányoknak fiúknál egyaránt), ahol a kiválasztottak külön képzést kapnak az edzőktől. Szeretnénk, ha kredites edzőtovábbképzőként is elismert lenne ez a tábor, természetesen a megfelelő feltételek teljesítésével.

- Végül egy gyakorlati kérdés. Finanszírozás?

- A BKSZ rendelkezésre álló forrásainak egy részét a fent említett célokra szeretnénk fordítani. Az U19-es csapat EYBL szereplését, a többi korosztály nemzetközi tornáit és a táborok költségeit a szö-vetség finanszírozza. Az év közbeni foglalkozásokhoz szükséges termeket és az edzőkkel kapcsolatos kiadásokat pedig a válogatottakat adó klubok. A nagyobb falat az élvonalbeli csapat finanszírozása. Itt létre kell hozni egy támogatói klubot, ahol olyan, a kosárlabdát szeretők vagy valamikor űzők gyűlhetnének össze, akik mind anyagilag, mind erkölcsileg, mind pedig kreativitással, ötletekkel segítenék a Budapest Főváros Kosárlabda Klubot. Persze ebben az esetben nagyon sok pénzről van szó (hiszen csak a működés több százmillió forintot igényel), de én bízom benne, hogy a fővárosban, ahol a GDP jelentős része termelődik van olyan gazdasági potenciál, amely ezt elő tudja teremteni. Természetesen rengeteget kell az ügyért dolgozni, de úgy gondolom, Budapest megérdemli, hogy élvonalbeli kosárlabdája legyen és a fővárosiak belátható időn belül a Real Madrid, a Bayer München, a Barcelona vagy a Crvena Zvezda csapatait élőben is láthassák az új kosárlabda-csarnokban.