Mit gondolnak a magyar edzők az új szabályokról?

Az ősszel induló A-csoportos férfi bajnokságban az elnökség módosítja a légiósok szerepeltetését. Az elfogadott kétéves szabályzat szerint a jegyzőkönyvben szerepelhet továbbra is öt nem hazai nevelésű játékos, de egyszerre a pályán csak négy lehet közülük, vagyis az egyik játékosnak mindenképpen hazai nevelésű sportolónak kell lennie.
 
A 2020/2021-es szezontól újabb lépcsőfok következik a hazai nevelésű sportolók védelme érdekében azzal, hogy az alapszakaszban az első félidőben egy 23 évnél fiatalabb magyarnak a pályán kell lennie a mérkőzéseken.

A hazai élvonalban dolgozó vezetőedzőket kérdeztük minderről - vajon milyen hatásai lehetnek, mit hozhat ez magával?

Csirke Ferenc: Én összességében örülök ennek a változásnak, bár azt nem gondolom, hogy a következő szezont érintő szabály (egy magyar a pályán) nagy változást hoz - minket Pécsett eddig sem érintett ez a része, ezután sem fogunk öt légióst játszatni, a nemzetközi kupás csapatoknak pedig mindenképpen öt külföldit kell igazolni így is. Ami érdekesebb, az azt követő év U23-as szabálya, az már jobban belenyúl a dolgokba, kezdve azzal, hogy nyilván egy 20-22 éves játékosnak így megnő az értéke és könnyen lehet, hogy többet fog kérni, mint egy 27-28 éves, akár még talán jobb képességekkel is rendelkező játékos. Érdekes lesz látni, hogy ki gondolkodik előre és ki igazol ezt a szabályt szem előtt tartva már most is, illetve ki lesz vele úgy, hogy elég jövő nyáron leigazolni a legjobb 22-23 éveseket - ez nyilván pénztárca kérdése is. Az első ilyen (U23-as szabály alá eső) évben egyébként szerintem még nem látunk sok új arcot a pályán, inkább a második-harmadikban kerülhetnek elő olyanok, akik most még csak 17-18 évesek. Kérdés persze az, hogy ettől jobb lesz-e az utánpótlás-nevelés a korábbi szakaszban.

Bencze Tamás: Én úgy gondolom, hogy a magyar kosárlabdának ez összességében jót tesz, üdvözlöm a döntést. Az mindenképpen érdekünk, hogy játsszanak a magyar játékosok, ha erre kötelezni kell a klubokat, akkor úgy, persze az más kérdés, hogy a tehetség akkor is utat tör magának, ha öt légós lehet a pályán - aki elég tehetséges és elég motivált ehhez, az játszani fog. Én bízom benne, hogy a hozzáállást tekintve az lesz a mérvadó, mint a lányoknál, ahol ha megnézzük az utánpótlást, sokkal jobbak, mint a fiúk, sokkal jobban szerepelnek a válogatottak, úgyhogy mondhatjuk, hogy ott ez a fiatalszabály bejött. Bízom benne, hogy a fiatalok inkább afelé mennek, hogy nagy lehetőségként fogják ezt fel.

Berényi Sándor: Én abszolút örülök neki, jó döntésnek tartom. A klubok rá lesznek kényszerítve arra, hogy magyar játékost szerepeltessenek, szerintem ez jót tehet a magyar kosárlabdának. Romániában van ilyen szabály, szerintem ez segít. Szerintem ez nagy lehetőség a fiatalok előtt, akik között biztos, hogy lesz majd a verseny és sokan motivációként fogják felfogni. Én nem gondolom, hogy a színvonal ettől nagyon visszaesne, az pedig, hogy egy magyart a pályán kell tartani, úgy cserélni, rotálni, szerkezetet váltani, az szerintem nagy problémát nem okoz az edzőknek, inkább egy taktikai színt vihet a meccsekbe.

Fekete Ádám: Ez egy lépés afelé, hogy minél többet játszhassanak a magyar játékosok, bízom benne, hogy meg is lesz az eredménye. Az szükséges, hogy neveljünk minőségi magyar játékosokat, mert azt látjuk, hogy egyre kevesebb van belőlük, ebből a szempontból ez pozitív. Én nem gondolom, hogy a minőség emiatt annyit esik, mint egyesek gondolják, az viszont tény, hogy az anyagi igények még tovább fognak emelkedni. Ez viszont nem biztos, hogy emiatt van, az igazán minőségi magyar játékosok eddig is drágák voltak, a második-harmadik vonal pedig most már szintén nagyon komoly, esetenként nem reális anyagi igényeket támasztott, de például a B csoportban is olyan fizetések vannak már, hogy ez is felverte az árakat. Az más kérdés, hogy egy 22-23 éves játékos az én véleményem szerint már nem fiatal.

Forray Gábor: Mi kis klub vagyunk, idén alkalmaztunk először öt légióst, ez a része nem érint igazán. Ami viszont aggodalmam, vagy félelmem, az az, hogy elszabadulnak a magyar játékosok árai. Mi eddig is neveltünk fiatalokat, akik stabil NBI/A-s játékosok lettek, de nem igazán tudtuk őket megtartani, mert a riválisok olyan anyagi lehetőségekkel rendelkeztek, amikkel mi nem tudtunk versenyezni, most pedig még nagyobb lesz a verseny egy-egy magyar játékosért. Felmerülnek azért bennem kérdések, például hogy egy 23 éves játékos játszani fog azért, mert muszáj, aztán egy évvel később extrém esetben kikerül a csapatból? Vagy ha két év múlva (és ez még azért a jövő zenéje) az U23-as játékosnak kell a pályán lenni, akkor egy ilyen fiatal értéke nagyobb lesz, mint a nála esetleg hasznosabb, jobb veteránoknak? Vagy hogy ezek a fiatalok így hogyan fognak felkészülni erre a szerepre? Így is azt kell mondanom, hogy mentálisan nem állnak rá készen. Az utánpótlásban ez úgy néz ki, hogy a legnagyobb talent el van kényeztetve, megtehet bármit, aztán amikor bekerül a felnőttbe, ott nem akarja vinni a kulacsot, nem akarja összeszedni a labdákat, meg van sértődve, mert ő sztár. Vagy még egy gondolat felmerül: ha mindig lesz egy U23-as a pályán, akkor erre az edzők és a játékosok mellett a játékvezetőket is fel kell készíteni, mert manapság egyszerűen az a helyzet, hogy ha felküldünk egy fiatalt, az ellenfél edzője rögtön rajta támad és két perc alatt beszed a fiatal két faultot, mert a játékvezetők ráfújják - persze ez is sok mindentől függ. Az biztos és azzal egyetértek, hogy a magyar kosárlabda érdeke az, hogy legyenek jó magyar játékosok, de erre a mesterséges módszerre vannak jó és rossz példák is. A szövetség biztos, hogy jót akar, biztos, hogy át is gondolta ezt és tudom, hogy nagyon nehéz dolga van. Az biztos, hogy valamit tenni kell és azt jónak tartom, hogy a klubok így rá vannak kényszerítve arra, hogy tervezzenek, előre gondolkodjanak, stratégiát, prioritásokat határozzanak meg és nem egy-egy évben gondolkodjanak. Az is jó, hogy az U23-as szabály nem azonnal érkezik, hanem van rá egy éve mindenkinek felkészülni, egyébként minden keretbe kelleni fog három-négy ilyen fiatal, hogy lehessen rotálni, ne zavarjon be nagyon egy sérülés, hogy legyen minden poszton valaki - igaz, ebben a korosztályban magasember például nem nagyon van, ez rögtön a légiósválasztást is meghatározhatja. Az én fő aggodalmam az, hogy elszabadulnak az árak, még nagyobb előnyben lesznek a gazdag klubok a kevésbé tehetősekkel szemben és itt nagy felelősségük lesz a menedzsereknek abban, hogy ez a része hogyan alakul.

Sztojan Ivkovics: Szerintem a következő szezonra érvényes szabály, tehát hogy egy magyar játékosnak a pályán kell lenni, nem hoz magával nagy változásokat. Ezzel egyet is értek, szerintem már régóta így kellene lennie. Az azt követő szezonra érvényes U23-as szabály viszont teljesen új számomra. A környező országokban ennek nem voltak pozitív hozadékai, negatívum viszont, hogy a gyerekek, a szülők és a menedzserek is megpróbálták minél jobban kihasználni ezt a lehetőséget. Előfordult (és itt nálunk, a női bajnokságban is), hogy egy fiatal, aki még a szabály szerinti korban volt, nagyon komoly szerződést kapott, aztán amint kinőtte ezt a korosztályt, a töredékére csökkent az értéke és ezzel a fizetése is. Az MKOSZ eddig nagyvonalúan segítette a klubokat, ami fedezni fogja ezeket a komoly terheket, amelyeket az új szabály ró rájuk - azokra, akik tartották a lelket a magyar kosárlabdában akkor is, amikor a válogatott kevésbé szerepelt eredményesen. Hogy a klubok ezt mennyire fogják bírni, illetve hogy szakmailag mennyit profitál majd ebből a magyar kosárlabda, azt az idő fogja megmondani.

fotó: hunbasket.hu