Mr. statisztika - fekete-sárgában

- Mi volt előbb, a kosárlabda vagy a foci szeretete? - kérdeztük a sportágban egyszerűen Lasztiként ismert fiatalembert.

- Azért a foci, és lényegében ebből indult a kosárlabda. - felelte a Kijevben, Ukrajna fővárosában született Lasztoméry András. - Egészen kis koromban költöztünk Budapestre, és a Fradinak kezdtem szurkolni. Aztán a kilencvenes évek vége felé a lányok kosármeccseire is kezdtünk kijárni. Az még a Tursics Sándor vezette igen sikeres, később bajnokságot is nyerő csapat volt. Jegyzetelgettünk, magunknak írogattunk páran barátok statisztikát. Közben megismerkedtünk s jóban lettünk a vezetőkkel, s úgy alakult, hogy egy idő után felkértek minket: lássuk el az asztalszemélyzet feladatait. És csináltuk páran, barátok, Fradi szimpatizánsok. Az egyik legnagyobb élményem, hogy engem kértek meg, hogy gondoskodjam az asztalszemélyzetről, vezethettem a statisztikát akkor is, amikor a Fradi legyőzte az amerikai női válogatottat. Nagy élmény volt még az is, amikor a jugoszláv háború idején a Buducsnoszt Podgorica a Fradi csarnokban játszotta a nemzetközi kupameccseit, s a csapat vezetői engem kértek meg, hogy szervezzem meg az asztalszemélyzetet. Óriási, leírhatatlan volt a hangulat a Buducsnoszt-Cibona vagy a Buducsnoszt-Efes meccsen, és ami az asztalszemélyzet munkáját illeti, azzal maradéktalanul elégedettek voltak a podgoricaiak.

- Az ilyen élmények nyilván fokozzák, fokozhatják a sportág iránti szeretetet, elkötelezettséget...

- Igen, ez így történt. Elmélyedtem a statisztika készítésében, olvasgattam, utánanéztem a témának.

- S azóta folyamatosan csinálod...

- Mondhatni. Munka mellett. Éveket dolgoztam különböző nemzetközi tömegétkeztetési multiknál, de a főnökeim mindig is tisztában voltak a sport őrületemmel, s hagyták, hogy csinálhassam a meló mellett, azaz szinte mindig én készíthettem el a beosztásomat, úgy, hogy délutánonként tudjak meccsekre menni.

- Volt szerencsénk együtt végigülni korosztályos tornák többnapos döntőit, amelyeken te majd' egy héten át, napi 4, sőt volt, hogy több meccs statisztikáját írtad. Hogy bírod ezt a sorozatterhelést, mert ha valakinek, hát neked abszolút végig kell koncentrálnod?

- Nem vagyok egy éjszakázó, szórakozó, hajnalokig mulatozó ember. Ha vége a napnak, megyek haza pihenni, s jöhet a következő nap. Tény, hogy valóban hosszú idejű, teljes odafigyelést igényel, de azt hiszem, már megszoktam. És azért ennek a folyamatos magas szintű koncentrációnak a fáradtsága azért időnként ki-kijön belőlem, de érdekes módon, nem a tornák közben, hanem szerencsére a tornák után két-három nappal. A közelmúltban volt két egymást követő héten két torna a Vasason. Ott a második torna első napján azért jött egy kemény holtpont, de valahogy átvészeltem. A teljes képhez még hozzátartozik, hogy egy tornán nekem a munka nem fejeződik be a meccsek statisztikáinak elkészítésével. A játéknapok végén még megcsinálom az összesítést, az összegzést, és az ezek alapján összeállított bulletinokat másnap reggel odaadom a csapatoknak. Szeretek rendes, jó munkát kiadni a kezemből. Sok helyre hívnak statisztikát írni, én pedig az árakkal igyekszem nem "lehúzni" a csapatokat, talán ezen okok miatt.

- Egy időben a kosárlabda egy másik szegmensét is kipróbáltad, a játékvezetést. Ez hogy tetszett, mennyire "jött be"?

- Szerettem. Eljutottam NB II-es szintig. Egy korosztályos döntőben bíráskodtam, azon döntőt is vezethettem. Aztán Cziffra Mihály azt mondta, nem fér össze a statisztika írás és a bíráskodás - az utóbbi mellett döntöttem. Amit a játékvezetői társadalomban, társaságban kicsit különösnek találtam, az az, hogy egy döntőn akadtak, akik szinte sértve érezték magukat, hogy "csak" a hetedik, vagy az ötödik helyért játszott meccset vezethették. Nekem az is megtiszteltetés volt, hogy egyáltalán szóba került a nevem, ott lehettem, s bíráskodhattam. Amúgy mind a mai napig van, hogy Budapesten felkérnek csapatok edzőmeccseket levezetni.

- Azzal, hogy most az MKOSZ versenyirodáján dolgozol, úgy érzed, végleg a "helyedre kerültél"?

- Úgy, igen, azzal foglalkozhatom, azt csinálhatom, amit igazán szeretek. A versenyirodán az U23-as és az NB II-es bajnokságokkal, valamint a Hepp Ferenc Emlékkupával foglalkozom. Emellett már hosszú ideje tudósítom Budapestről elsősorban bajnoki mérkőzésekről a Nemzeti Sportot, jelenleg 413 tudósításnál tartok.

- Ez ám a memória, másra is ilyen jól emlékszel?

- A memóriámra büszke vagyok. A 2013/14-es évadban összesen kétszáznyolcvannégy meccsen voltam jelen valamilyen hivatalos minőségben, összesen harminchárom Borussia Dortmund mérkőzést láttam élőben, és van harmincöt különböző Dortmund sálam.

- Említetted, eredetileg a focit, a Fradit szeretted. Honnan ez a rajongás a Dortmund iránt?

- Abból, ami a magyar fociban történik, régen kiábrándultam. A Dortmund a még 1997-ben, a Juve ellen megnyert BL-döntőn lett először szimpatikus nekem. Tetszett a játéka, a játékosai szimpatikusak voltak, és a fekete-sárga színkombináció sem volt éppen ellenemre. Hat évvel később, kétezer háromban négyen egy autóban elmentünk Bécsbe egy Austria-Dortmund meccsre, természetesen mindannyian már a Borussiának szorítottunk. Azt hiszem, ott "köteleződtem el" végleg. Azóta sok meccsen voltam, tavaly például a BL-döntőn. Részese lehettem a helyszínen kupagyőzelemnek, bajnoki salátástál átvételének. Jártam már meccsükön nem csak német földön, hanem például Ukrajnában is. Egyedül buszoztam ki egy Leverkusen elleni idénynyitóra, amely 2-0-ás vendég sikerrel végződött, a meccset követően még bőrig is áztam. Ezt követően a csapat a szezon végén bajnoki címet ünnepelhetett. Ebben az évben is a Leverkusen ellen kezdtünk, és ismét 0-2 lett a meccs vége, amit ismét a helyszínen láthattam. Szóval reménykedem egy újabb bajnoki címben... Már megvan a jegyem a Galatasaray elleni BL-meccsre, amelyre még a kosárszezon kezdete előtt ki tudok menni. A Dortmund mezeimnek - rajtuk a becenevem a születési évemmel (Laszti 77) - talán túlzás nélkül mondhatom, Németországban is a csodájára jártak, szerették volna tudni, kit, mit is takar, mert ilyen nevű, sőt még csak becenevű játékos se, rémlett senkinek. Aztán amikor megtudták, hogy a becenevem a születési évemmel, természetesen a miértre is kíváncsiak voltak - többek között a Dortmund múzeumának a munkatársai. Érdeklődésükre az volt a válaszom: a játékosok jönnek-mennek, én pedig mindig itt leszek a csapatnak, a csapat pedig nekem.

- Van még egy funkciód, a sportágban, nevezetesen a technikai vezetői, amelyet több helyen, több szakember mellett is betöltöttél...

- Igen, először a BSE-ben kértek fel az egész utánpótlás technikai vezetői posztjára, majd 2002 őszétől 2009 őszéig különböző női korosztályos válogatottak s kapitányaik mellett dolgoztam e poszton. Akadtak szép sikerek és sajnos érték kudarcok is a csapatokat. Az egy éve történt események kapcsán mindig elszorul a szívem, ha visszagondolok arra a 2007-es macedóniai, szkopjei B-csoportos Eb-re, amelyen Fűzy Ákossal laktam egy szobában. Kevesebb szobát tudtak adni a szervezők, így jött ki, hogy én vele egy szobában, a pótágyon alhattam... nehéz erről most bármit is mondani.

- A nyáron, Debrecenben szép eredményt elérő U16-os csapatnak is te voltál a technikai vezetője. Mennyit változott a feladatkör ahhoz képest, amikor legutóbb négy éve töltötted be e tisztséget?

- Annyi személyes érdekességgel hadd kezdjem, hogy amikor először korosztályos válogatott mellett dolgozhattam technikai vezetőként, Gábor Erzsébet volt a vezetőedző. Most Magyar Gergelynek ő volt a segítője, s az ő javaslatára lettem én e válogatott technikai vezetője. Most jóval összetettebb, sokrétűbb a technikai vezetői feladat, mint amilyen pár éve volt. A TAO miatt a korábbi időszakhoz képest sokkal több az adminisztráció, amit el kell végezni. A debreceni tornán a munka nekem azért is nagyban különbözött a régebbi technikai vezetői feladatoktól, mert ezúttal mi voltunk a rendezők, s így értelemszerűen a nemzetközi szövetség, a FIBA felé is jóval több volt az ellátandó feladat.

- Térjünk vissza kicsit a statisztikához, amelyben azért lehet, amit más és más statisztikus egymástól eltérően értelmez - ilyen például a gólpasszok megítélése. Tudnád a te felfogásod szerint definiálni az asszisztot?

- Ezzel kapcsolatban először is azt mondanám, szeretek "gólpasszokat adni", már persze nem a pályán, hanem a statisztikákban. Meggyőződésem, hogy egy gólpassz kiosztásához több ügyességre, játékintelligenciára, adott esetben improvizációs készségre van szükség, mint egy jó passz után feltenni a pontot az i-re azaz kosarat dobni. Gólpassz lehet egy betörés után, ha váltanak átadás a szabadon maradó centernek, vagy egy jó ütemű, pontos kiosztás triplára, sőt akár az is, ha mondjuk valaki labdát szerez, s indítja az elől lévő társát, még ha ez utóbbinak, ahhoz, hogy ziccert dobjon, párszor le is kell ütnie a labdát. Ja, s asszisztnak minősül az is, amikor egy átadás után a kosárra dobó játékossal szemben szabálytalankodnak, s az illető akár csak egy büntetőt is értékesít. Az viszont nem gólpassz, amikor valaki egy kiosztás után a kosártól távolról indulva két leütéssel kontrából megveri a rá kisegíteni próbáló ellenfelet, s úgy szerez kosarat. Ha definíciót próbálnék megfogalmazni, azt mondanám: gólpassz az, amikor nem a kosarat szerző játékos alakítja ki magának a helyzetet, hanem a dobást megelőzően az, aki odaadja neki a labdát.

- Valamelyes megismertük Lasztit statisztikusként, Dortmund-szurkolóként és technikai vezetőként. A magánemberről viszont nagyon keveset, sőt szinte semmit nem tudunk...

- Sajnos jelen pillanatban barátnőm nincs, pedig szeretnék családot. A gyerekekkel sincs semmi problémám, szeretem őket, nyitott vagyok egy kapcsolatra, keresem a hozzám való hölgyet. Nem nehéz velem kijönni, mert udvarias, jól nevelt embernek tartanak - igaz azért engem is kilehet hozni a sodromból.