Nelson imádja Pécset és a báránysültet

A PVSK irányítója a bama.hu-nak nyilatkozott a városról, a pécsi életről, az éttermekről és a közönségről

– Immár második éve játszik a pécsi férfi kosárcsapatban, előtte pedig egy évet Nyíregyházán töltött, úgyhogy gyanítjuk, szeret itt lenni, Magyarországon.
– Tényleg szeretek – most már. Mert azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor vége lett a szezonnak Nyíregyházán, én azt mondtam az ügynökömnek, hogy bárhova elmegyek, csak Magyarországra ne kelljen megint!

– Nocsak. Mi volt az eltántorító?
– Az, hogy Nyíregyházán nem éreztem jól magam. Semmi sem stimmelt, a város sem, az emberek sem, az egész ottani világ nagyon távol állt tőlem, meg aztán én is fiatalabb voltam, hazavágytam. Aztán jött a pécsi ajánlat, elgondolkodtam rajta, és végül elfogadtam. Életem legjobb döntése volt.

– Miért?
– Mert itt már első nap otthon éreztem magam. Ez a város egészen fantasztikus! Én New Jersey-ből jöttem, Pécs hangulata a szülővárosomat idézi azzal, hogy részben pörgő nagyvárosias a központban, hiszen rengeteg a fiatal, részben viszont nyugis csendes a külső részeken, mint például Uránvárosban, ahol én is lakom. Szép a környék a nagy hegyekkel, de a belváros is, a nagy lovakkal. Most éppen azt szervezem le, hogy édesanyám látogasson meg valamikor: küldtem neki már egy csomó képet meg videót, de nagyon szeretném, hogy eljöjjön, és egyszer élőben is lássa, miért szeretem annyira Pécset, s mennyire frankó ez a hely.

– Ezek szerint az?
– Abszolút. Az egyetlen negatívuma a hideg: nagyon nehezen viselem ezt a három téli hónapot. Ilyenkor, és ez nem túlzás, én két zokniban, két nadrágban, három pulóverben megyek csak ki az utcára.

– De ha jól tudom, New Jersey-ben sem szubtrópusi az éghajlat…
– Ez igaz, és ott is nagyon szoktam fázni. Az az igazság, hogy én valójában Jamaicáról származom, a nagyszülők még ott születtek, úgyhogy ezért szeretem inkább a nyarat. Mondjuk akkor pont nem vagyok Pécsett, de a tavaszok is nagyon szépek itt. Az itt élők egy része nem is tudja, milyen jó helyen él: ennek a városnak rengeteg értéke van, s ahogy látom, azért ezen értékeknek egy jelentős részét most már a turistáknak is sikerül eladni, egyre több helyen látok ugyanis egészen furcsa időpontokban is csoportokat fényképezkedni, nézelődni.

– Oda szokott hallgatózni kicsit olyankor? Csak hogy megismerje a város történelmét…
– Ó, azért nagyjából képben vagyok. Tudja, van egy ilyen csodálatos dolog, hogy internet…

– Jó, jó, értem. S milyenek a pécsiek önnel?
– Nagyon kedvesek. Elmondanám, ha bármi problémám lett volna, de tényleg nem volt. És még azt sem mondhatom, hogy lehet, hogy beszóltak, csak nem értem, merthogy a hangsúlyból, illetve a nemzetközi szavakból azért lehet következtetni. Szóval nem jellemző például a rasszizmus sem: nem éreztem soha sehol, hogy bármi gondot jelentene a bőröm színe.

– Vannak már törzshelyei a városban?
– Vannak olyan helyek, ahova szeretek járni, de azért törzshelynek még nem mondanám ezeket. A magyar ételek nekem nagyon bejönnek, a gulyás, a pörkölt, a töltött káposzta, ezeket szoktam kérni, s ezeket mindenhol jól csinálják. De ha már itt tartunk: időtlen idők óta keresek Pécsett egy helyet, ahol lehet báránysültet enni. EZ ugyanis az abszolút kedvencem, két éve itt vagyok, de még egyszer sem ehettem. Szóval, ha valaki tud ilyet, azonnal szóljon! Ígérem, cserébe a következő meccsünkön dobok húsz pontot. Sőt, ha jó a bárány, akkor huszonötöt.

– Én azt vallom, hogy a közönség minden. Ez az egész csak róluk szól, nem rólunk, sportolókról. Ha ők nem lennének, akkor mi is csak eljátszogatnánk magunkban – és szerintem nagyon gyorsan egy életre megutálnánk ezt a sportágat. A pécsi szurkolók előtt minden szempontból le a kalappal: ebben a szezonban háromszor is úgy vesztettünk hazai pályán, hogy a kezünkben volt a győzelem – ám ezek után nem fütyültek ki minket, hanem a következő mérkőzésen is ott voltak. Ezért is van, hogy én mindig, minden szurkolóval szívesen beszélgetek, ha bármelyikük odalép hozzám az utcán. Nagyon megtisztelő, ha autogramot kérnek, vagy közös fotót csinálnak, hiszen valójában ők érdemelnek meg minden tiszteletet. A pécsi szurkolók egyébként is a szívem csücskei, hiszen amikor rossz passzban vagyok, akkor mindig ők öntenek lelket belém, élőben vagy a közösségi oldalon.

forrás: bama.hu
fotó: pvsk-panthers.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus