Nelson szívesen tért vissza Pécsre

Azt jól hallottuk, hogy az imént Martin Pahlmbladnak, a csapat svéd légiósának azt magyarázta, hogy hol lehet itt jó kosárcipőt venni.

– Igen, igen, ezt kérdezte, én meg elmeséltem, hogy a magamét hol vettem. Ez az előnye mindenképpen megvan annak, hogy tavaly is itt voltam: tudom, hol vannak a jó boltok.

De azért, gondolom, nem csak ez szólt a visszaigazolása mellett.

– Dehogy! Kezdem az elején, jó? Amikor véget ért az előző szezon, én már akkor gondoltam arra, hogy szívesen maradnék itt, Pécsett. Szerintem nagyon jó idényt zártunk, a középszakaszban rengeteg meccset nyertünk, odaértünk a rájátszásra, szóval minden okunk megvolt az elégedettségre. Ráadásul Pécs is a szívem csücske: lehúztam egy idényt Nyíregyházán, hát, nem bántva őket, de azért Pécs más dimenzió. Szeretek itt lenni, szeretem a főteret, a sétálóutcát, mindent.

És az embereket?

– Jaj, ne is mondja! A szurkolók fantasztikusak. A nyáron többen is írtak nekem a Facebookon, hogy ugye visszajövök, ugye, itt folytatom. De tényleg, egészen kicsi gyerekek is. Amikor megmutattam édesanyámnak, ő sírva fakadt. Azt mondta, fiam, téged utoljára a középiskolai csapatodban szerettek ennyire. Nyilvánvalóan ez is abba az irányba taszigált, hogy jöjjek vissza.

–Oké, az érzelmi oldal kipipálva. Akkor miért húzódott mégis ilyen sokáig a leigazolása?

– Mert az ügynököm azt mondta, hogy ilyen jó szezon után ki kellene próbálnom magam máshol is. Sokat beszélgettem vele erről, voltak is más megkeresések, de nagyon örülök, hogy végül itt, Pécsett kötöttem ki.

Az, hogy Veljko Budimir is maradt, nyomott a latba?

– Persze. Ő egy nagyon jó srác, a pályán és azon kívül is mindig megtaláljuk egymással a közös hangot.

Azt speciel én is láttam: a Face­bookon elég rendesen küldték egymást a nyáron.

– Jó, de csak játékból, szeretetből. Nagyon jóban vagyunk, és szerintem a pályán is működik ez a fajta barátság. Egy csapat esetében fontos, hogy a kémia is rendben legyen. Tavaly nálunk a szezon második felében volt igazán rendben, de ebben azért az is közrejátszott, hogy a teljes csapat elég sokára lett készen. Most viszont már három héttel a bajnoki rajt előtt mindenki itt van, úgyhogy szerintem sikeresebbek leszünk, mint egy éve.

– Azért vannak új kosarasok a csapatban.

– Igen, végül is alapemberek mentek el, de az újak szerintem jól tudják pótolni őket, a régiek meg még jobbak lesznek.

– Az edzők viszont ugyanazok...

– Igen, és nem vitás, hogy „Coach Chicken is the king!” (magyarul: Csirke edző a király – a szerk.). Én bírom őt, meg Czigler László másodedzőt is, szakmailag rendben vannak, és a viccet is veszik, szóval nincs gond.

– És Anthony Nelsonnal lesz gond? Nem lazítással töltötte a nyarat, két kézzel falva a hamburgert?

– Dehogy, végigdolgoztam! Ne már, hogy nem látszik! Leadtam hét kilót, tiszta izom vagyok!

– Akkor végre látunk majd néhány zsákolást is?

– Jaj, nem kell szemétkedni! Jó, tavaly nem volt sok, de sérült voltam, rémlik? Na, de idén majd húzok jó sokat, s azzal kiegyenlítem a hiányt, jó?

forrás: Fülöp Zoltán, bama.hu