Pascu Pécsett több lehetőséget remél

Romániában a fiatal kosarasoknak nagyon nehéz megmutatniuk valós tudásukat – többek között erről is beszélgetett Fülöp Zoltán, a Dunántúli Napló írója a PVSK-Pannonpower új játékosával, Pascu Norberttel, aki Magyarországon több lehetőséget remél.

– Azt nem mondjuk, hogy ön az első, Romániából érkezett magyar kosaras a hazai élvonalban – de hogy Pécsett ilyennel még nem találkoztunk, az egészen biztos. A kérdés tehát indokolt: miért pont ön, és miért pont Pécs?

– Az utóbbival kezdem: menedzserem ajánlotta a PVSK-t, a nyáron már voltam itt próbajátékon, tetszettek az edzések, a légkör, szóval olyan sokat azért nem gondolkodtam. S hogy miért pont én? Erről a pécsi csapat vezetőit kellene megkérdezni.

– Kérdezés nélkül is vannak sejtéseink. Az elmúlt szezonban remekül játszott Nagyszebenben, az U23-as korosztályban 22,8 pontot, 4,4 lepattanót és 1,3 gólpasszt átlagolt.

–Igen, tényleg elég jól ment ott, Nagyszebenben a játék, és ha jól tudom, a pécsi csapat az utóbbi években rendre a fiatal játékosokra épített, szóval emiatt végül is érthető a szerződtetésem.

– A statisztikái még szimpatikusabbak lennének, ha mondjuk a felnőtt csapatban hozta volna azokat.

– Romániában a fiatal kosarasoknak nagyon nehéz megmutatniuk valós tudásukat: ott ugyanis egy-egy gárdában hat-hét külföldi is szerepel, így a helyi kosarasoknak vajmi kevés idő jut. Mondanom sem kell talán, de ez is közrejátszott abban, hogy eljöttem – bízom abban, hogy itt sokkal többet léphetek pályára. Nem titok, hogy Romániában nagyon sok fiatal azért hagyja abba idő előtt a kosárlabdát, mert pontosan látja, hogy semmi esélye arra, hogy valaha normális játékos váljon belőle. Szebenben, meg előtte Marosvásárhelyen is nagyon sokszor csak annyi volt a feladatunk nekünk, fiataloknak, hogy segítsük az edzésen a légiósokat, rajtunk gyakorolják be az új figurákat.

– Azért az elég demoralizáló lehetett. Viszont sokat fejlődik a védőmunka, nem?

– Hát, ez majd csak akkor derül ki, amikor itt, Pécsett is jönnek az éles meccsek. Mondjuk nekem javarészt szerb edzőim voltak, akik azt tanították, hogy már azt sem szabad engedni, hogy az emberem labdát kapjon, üldözni kell az utolsó leheletig. A kosárlabda kemény, férfias sport, itt tényleg nincs kegyelem, ha az edző azt akarja. Ezt a mentalitást szeretném Pécsett is magaménak vallani.

– Ha így lesz, akkor szeretni fogja a Lauber Dezső Sportcsarnok közönsége.

– Hát, ebben bízom én is.

Forrás: Fülöp Zoltán - Dunántúli Napló

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus