Raúl Jiménez és a farkasfalka

- Az elmúlt két évben dolgoztál a Factum Sportnál, majd a szlovák bajnoknál, most pedig a ZTE-nél (már, ami Európát illeti), s mindig idény közben, valakitől vetted át az adott csapatot – sikerrel. Mi volt a fő feladatod Debrecenben, majd a Prievidzánál, s végül most mi lesz Zalaegerszegen?

Raúl Jiménez: - Debrecenben az volt, hogy simán teljesítsük a bent maradást, amit mi megtettünk. Prievidzában a rossz bajnoki rajt után döntöttek úgy, hogy szerződtetnek engem a padra, de a célkitűzés nem volt igazán reális, hiszen ahhoz, hogy bajnok legyél sok minden szükségeltetik, ami ott nem teljesen volt meg. Ennek ellenére jó kosárlabdát játszottunk és néhány hónap alatt az utolsó helyről a negyedik pozícióba meneteltünk. Ez, gyanítom, nagyjából a határa is volt a csapat teljesítményének akkor. Itt a ZTE-nél a szezon elején (még a tréner ideérkezése előtt – a szerző) az volt a cél, hogy a legjobb 8-ba jusson a csapat, s azt hiszem, hogy kemény és hatékony munkával ezt még mindig megvalósíthatjuk, ha egészséges marad mindenki, s egy jó adag szerencsénk is lesz.

- Kérlek, mondj egy-egy rövid mondatot a fenti három klubról! Például mi jut eszedbe róluk elsőként – annak fényében, hogy nyilván több szempontból is különböző ez a három egyesület.

RJ: - A Factumnál szereztem az első tapasztalataimat ebben a ligában és az ottani munka nagyon érdekes volt. Mindig emlékezni fogok arra az időszakra és hálás leszek a lehetőségért. Szlovákiában sikerült jó kosárlabdát játszanunk, amit – azt hiszem – az szurkolók is észrevettek. Ám egyértelmű, hogy ha túl sok ember próbál döntéseket hozni a klubon belül, az sosem vezet jóra. A ZTE a jelen és a jövő. Igazán örülök, hogy itt lehetek, s készen állok a jelenlegi és a későbbi célokat elérni a csapattal.

- Hol volt könnyebb dolgoznod, Magyarországon vagy Szlovákiában? Netán korábban Spanyolországban?

RJ: - Mondhatom, hogy az én munkám sohasem könnyű. Ám mindig találhatsz olyan embereket, akik segítenek. Ezért érzem szerencsésnek magam, hogy Debrecenben, Prievidzában, vagy az elefántcsontparti nemzeti csapatnál, majd előtte Spanyolországban is ráleltem ezekre a segítő emberekre. Ezek a jó emberek tartják a lelket is benned, amikor csapatot, várost, sőt, országot váltasz. Találkoztam már ilyenekkel Zalában is, ők könnyebbé teszik az életemet, s támogatják együttesünket. Tehát minden, amit akarok most az, hogy visszaadjam nekik mindezt és segítsem csapatunkat, hogy a lehető legjobb lehessen.

- Debütálásodkor legyőztétek a JKSE-t, majd kikaptatok Nyíregyházán a ZTE-vel…

RJ: - Mondtam a csapatnak, hogy nem az a fajta edző vagyok, aki elpihenget egy győzelem után. Szóval hasonló szinten kell dolgoznunk ezután is. Azt hiszem, hogy megértették ezt, ami jó, hisz ezen az úton akarunk haladni.

- Tudom, hülye kérdés, de hogyan vertétek meg a JKSE-t,majd hogyan kaptatok ki Nyíregyházán?

RJ: - Jó meccset játszottunk a Jászberény ellen, benne néhány olyan perccel, amikor igazán remekül védekeztünk. Az, hogy ellenfelünknél 18-cal több dobáskísérletünk volt kellett ahhoz, hogy, képesek voltunk 104 pontot szerezni, ami azért annyira nem gyakori. A Nyíregyháza ellen kifejezetten szoros meccset játszottunk végig, ám ők jó pár nehéz dobást értékesítettek és sikerült győzniük, hiszen mi meg néhány dolgot rosszul csináltunk az egész találkozón. Azon dolgozunk, hogy ezeket kiküszöböljük majd.

- Azt gondolom, te egy igazán precíz edző vagy. A felkészülés során – legyen az videózás, tréningek levezetése, ellenfél feltérképezése stb. – és a meccseken is. Jól látom?

RJ: - Valóban, szeretek készen állni a feladatra és tudni azt, hogy a csapatom jól készült fel. Edzőként a legjobbadat kell hoznod és az egyes dolgokat kontroll alatt tartanod!

- Emlékszem, annak idején rendszeresen publikáltál kosaras témájú cikkeket. Ez még mindig így van? Ha igen, hova szoktál írni?

RJ: - Amikor nincs szezon, akkor igen, a saját weboldalamra (http://rjmbasket.blogspot.hu) és olykor az edzői egyesület oldalára, meg időnként egyéb kosaras portálokra is.

- A következő meccs a ZTE – Körmend nyugati derbi. Nyilván már tudod, ez egy igazi presztízs csata a magyar bajnokságban. Mit gondolsz, mi lehet a ZTE esélye a remek sorozatban lévő Körmend ellen, illetve mi vetélytársatok fő erőssége?

RJ: - A mi dolgunk az, hogy 100%-ot adjunk ki magunkból. Egyébként tudok arról az izgalomról, ami körülveszi ezt a mecset és azt is, hogy tele lesz a csarnok. Ki kell használnunk azt az energiát, ami ebből felénk árad majd, mivel szurkolóink mellettünk lesznek. A legjobb formánkat fogjuk hozni, s nekik szánjuk ezt a remélt győzelmet. A Körmend remek csapat, tele kiváló kosarassal. Tiszteljük őket, de nem félünk tőlük, hiszen nálunk is vannak jó, tehetséges játékosok, és rengeteget dolgozunk majd a sikerért.

- Tudom, szeretsz több más sportot is. Például a síelést magad is űzöd, ha módod van rá. Voltál mostanában? Illetve azt tudod, hogy Zalaegerszegtől nem messze erre van lehetőséged? Netán be is van tervezve ilyesmi a közeljövőben?

RJ: - Nem, az utóbbi időben nem síeltem. S igen, tudom, hogy errefelé is lehetne, de mostanában nem fogok. Tudod, a szezon alatt nálam minden csakis a kosárlabdáról szól.

- Madridban születtél, de emlékeim szerint nem vagy valami nagy Real Madrid szurkoló. Talán az Atlético Madriddal szimpatizálsz inkább?

RJ: - Ha a fociról beszélünk – amit annyira azért nem követek –, akkor nem jól mondod, én az Athletic Bilbaót kedvelem. Az ő történelmük, filozófiájuk az, ami tetszik igazából.

- És kedvenc kosárcsapatod van Európából?

RJ: - Ami a kosárlabdát illeti, azokat a csapatokat szeretem, amelyek jól játszanak. Nem számít, hogy nagy klubról van szó vagy kicsiről. Ugyanolyan élvezettel nézek meg a tévében egy U12-es csapatot, ha jól kosarazik, mint egy NBA gárdát.

- Te elsősorban csapatban gondolkozó tréner vagy, s nem a sztárok érdekelnek. Régebben legalábbis ilyen voltál. Ez változott netán időközben?

RJ: - Nem, ez maradt ugyanígy. Emlékszel, a kedvenc idézetem továbbra is ez Rudyard Kiplingtől: "The strength of the wolf is the pack and the strength of the pack is the wolf." („A farkas ereje a falka és a falka ereje a farkas”.)

- Kedvencezzünk egy kicsit! Milyen étel, film, könyv a kedvenced?

RJ: - Rengeteg jó étel van Spanyolországban és itt Magyarországon is. Nem tudok egyet kiemelni, de ha mégis, akkor a spanyol „Cocido” igazán pompás. De szeretem a ti leveseiteket, illetve a fokhagymát és a sajtot is. Film: nem igazán a legnagyobb kedvencem, de a Keresztapa remek, illetve jó régen láttam egy kiváló filmet, az volt a címe, hogy A hullám („The wave”). A könyvekről: nehéz a válasz szintén, sokfélét szeretek, de például Tom Wolfe könyveit kifejezetten. Ezek közül az egyik a Hiúságok máglyája („The bonfire of the vanities"). Mielőtt itt elkezdtem a munkát, sokkal több időm volt, s elolvastam több könyvet is. Haruki Murakamitól (japán író – a szerző) is amúgy, vagy kosárlabda vonatkozásában Roland Lazenbytől a Michael Jordan életéről szóló könyvet („Blood in the horns”). Most azonban már alig lesz ilyenre időm.

- Nyilatkoztad a ZTE honlapjának, hogy képben voltál a magyar bajnokságról, úgy érkeztél ide. Nehéz kérdés, de szerinted melyik négy csapat juthat be a bajnoki elődöntőbe?

RJ: - Nem könnyű megmondani, hiszen a liga meglehetősen kiegyenlített. Amit viszont kijelenthetek, hogy a ZTE minden egyes meccsén küzdeni fog. Azt viszont nem tudjuk egyelőre, hogy hol lesz a határ.

Fotók: zaol.hu (a tréner zalaegerszegi képei), illetve Prievidzáról Raúl Jiménez archivumából, valamint a szerzőtől (a Factumnál töltött időszakból)