Ruják: a tavalyi helyzeti előnyünk elveszett

A sakc.hu interjúja Ruják Andrással: 

– Gratulálunk a kinevezésedhez, elmesélnéd, hogyan történt?

– Köszönöm, nagyon megtisztelő a feladat, s próbálom a legjobb tudásomnak megfelelően ellátni. Nem a hagyományos választás, szavazás alapján lettem “cséká”. A csapatot irányító szakmai stáb tagjaival már azelőtt is dolgoztam együtt, hogy ők vagy én Sopronba kerültünk volna. A válogatott programja miatt egy héttel a felkészülés kezdete után kapcsolódtam be a csapatnál a munkába, s már rögtön a visszatérésem után jelezte a szakvezetés a csapatkapitánysággal kapcsolatos elképzeléseit. Ezt követően még Dénes Gabival, mint tapasztalt játékossal beszéltek még róla, és végülis ezek után lettem én a csapat kapitánya.

– Van már ebben tapasztalatod, voltál már csapatkapitány?

– Bár már voltam, de még nagyon nagyon régen, egészen kis koromban, ami nyilván egészen más, mint egy élvonalbeli csapat kapitányának lenni, tehát ilyen jellegű tapasztalatom nincs, de majd belerázódom.

– Kellett már az SKC-nál “kapitánykodnod”?

– A legfontosabb, hogy a csapat részéről tartsam a kapcsolatot a szakmai és a klubvezetéssel. Egy-két kisebb dolgot, problémát jeleztek már felém, s ezeket továbbítottam. Úgy gondolom, azonban, igazán érdemben majd szezon közben derül ki, milyen csapatkapitány is leszek…

– A légiósok között vannak idősebb, hazájuk válogtottjában, sőt Európa-bajnokságokon is szereplő játékosok. Velük milyen a munkakapcsolat?

– Nyílt, őszinte srácoknak tűnnek, rendben van minden velük.

– A felkészülés során elég vegyes eredményeket ért el a csapat, amelyben ezúttal sok az új játékos. Hogy látod a nemzetközi porondra is kilépő csapat esélyeit a hét végén kezdődő évadban?

– Az előszezon a bajnokság előtti szükséges rossz, nem igazán szereti senki. Ebben az időszakban az eredményeink az előző két évad előtt sem voltak túl jók, mégis mindkétszer négy között végeztünk mind a bajnokságban, mind pedig a Magyar Kupában. Egy biztos: az a helyzeti előny, amely az előző évadban annak köszönhetően megvolt, hogy a csapat hetven százaléka együtt maradt, most nem lesz meg. Tény, hogy sok az új játékos, de szerencsére nem egy kosaras is került hozzánk, akik több poszton is bevethetők. Az egyéni képességekkel nincs gond, de nyilván kell némi idő, amíg igazán összeérünk, és csapatként tudunk működni, azaz, hogy a meglévő egyéni képességek a lehető leghatékonyabban szolgálják majd a csapat érdekeit. Szokatlan és új lesz a nemzetközi szereplés, hogy rendszeresen heti két meccset kell majd játszani, időnként úgy, hogy hét közben három napot is távol vagyunk. Eddig is voltak ilyen időszakok a playoff-okban, de akkor megvolt egy menetrend, mentünk, játszottunk, hazajöttünk, s készültünk a következő meccsre. Ez most egészen más lesz, kíváncsian várom, hogyan bírjuk majd – remélem, jól. Ami pedig az esélyeket illeti, bár, mint mondtam, az a helyzeti előny elveszett, amelynek köszönhetően tavaly olyan remek őszt sikerült produkálni, azonban remélem, a szezon végén megint ott leszünk a legjobbak, az élcsapatok között.

fotó: kosarsport.hu