Sabáli Balázs a Kaposvár elleni továbbjutásról

Pályahátrányból jutott be a férfi NB I elődöntőjébe a Soproni Sördögök - a csapat vezetőedzője, Sabáli Balázs nyilatkozott a Kaposvár elleni párharcról.

A kisalfold.hu interjúja:

Parádés győzelmet aratott a Kaposvár–Sopron negyeddöntő mindent eldöntő ötödik meccsén a Sördögök együttese, amely a párharcot 3–2-re megnyerve bejutott az elődöntőbe, elvéve a somogyi alakulat 2015-ös hazai veretlenségét. A fényes diadalt beárnyékolta a soproni csapatkapitány, Trepák Zoltán édesapjának halálhíre.

– Az első meccsen elszenvedett harmincnégypontos különbségű vereség után nem sokan számítottak a csapat továbbjutására...

– Pedig matematikailag is várható volt – mondta kissé viccesen Sabáli Balázs. – Az első kaposvári meccsen harmincnégy, a másodikon tizennégy ponttal kaptunk ki, tehát meccsenként húsz pontot javultunk. Ha így számoljuk, akkor a harmadik idegenbeli meccsen már hat ponttal nekünk kellett győznünk. Öttel sikerült... De a tréfát félretéve, az első meccs után is azt mondtam, a rájátszásban nem a különbség számít. Az első két kaposvári meccsen hamar nagy hátrányba kerültünk, és az első félidőben mindkétszer ötven pont fölött kaptunk.

– Szakmailag nézve a sorozatot, hogyan sikerült végül a Kaposvár fölé kerekedni?

– Az első meccsen kapott százhárom pont és a sok-sok könnyű, indításos kosár után a védekezésre kellett nagyon odafigyelni, s itthon sikerült is hetven pont körül tartani a Kaposvárt. A harmadik meccsen megint kikaptunk, mert – főleg az első negyedben – nagyon sok hárompontos kosarat kaptunk. A negyediken, ami a második hazai meccs volt, ugyan nem volt olyan hatékony a védekezésünk, mint az első soproni összecsapáson, de elsősorban Milos Boriszov, valamint Ruják András jóvoltából akadt két extra dobóteljesítmény. Bár mindkét soproni meccs szoros volt, a győzelmek, úgy érzem, nem forogtak veszélyben. Az ötödik meccs első félidejében csak negyvenegy pontot kaptunk, szerintem rákényszerítettük akaratunkat a Kaposvárra, bár volt egy rövid időszak, amikor egyénieskedés utáni eladott labdákból könnyű kosarakat szereztek.

– A zárószakasz közepén is volt egy ilyen periódus, amikor hatvannyolc-hatvannyolc után elléptek egy hat-nullal. Ekkor következett egy parádésan sikerült időkérése, amely után megfordította csapata a meccset. Mit mondott játékosainak?

– Arra már, bevallom, pontosan nem emlékszem. Boriszov bement négyes posztra, s Edwards érkezett mezőnybe, átálltunk alacsony szerkezetre. Ez bejött, nem adtunk el labdákat, Ruják betörésből volt eredményes, Mario Edwards büntetőket harcolt ki és dobott be, az addig elég passzív Thomas Jermaine-nek a végén volt egy betörése és egy kosár plusz büntetős akciója. Az egész elég összetett, mert a másik oldalon Raivio és Spica ekkor elkezdtek egyénieskedni, igaz, addigra Fodor és Jancsikin kipontozódott tőlük. Aztán Thomas triplája megadta a kegyelemdöfést a Kaposvárnak.

– A felhőtlen örömöt beárnyékolta a csapatkapitány, Trepák Zoltán édesapjának halálhíre. Ez milyen hatással volt a társaságra?

– Nyilván sokkolólag hatott a csapatra és az ünneplő szurkolókra egyaránt. Zoli szinte hihetetlen lelkierőről, emberi tartásról tett tanúbizonyságot. Bár a meccs napján hunyt el az édesapja, ezt csak az ügyvezetőnek, Pojbics Szabolcsnak jelezte, de kérte őt, hogy se nekünk, a szakmai stáb tagjainak, se pedig a játékostársainak ne mondja el, nem akart befolyásolni bennünket. Rögtön a lefújás után még ünnepelt a szurkolókkal, s amikor bementek a fiúk az öltözőbe, akkor sírta el magát. Amikor a szurkolók újra kihívták a csapatot, akkor már egy egészen más Trepák Zoli jött ki.

Forrás - kisalfold.hu
Foto, Slide - sakc.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus