Summers: A legfontosabb, hogy a csapat sikeres legyen
Az Atomerőmű SE a bajnoki rajt előtt jelentette be harmadik légiósa, Durrell Summers leigazolását. A bedobót a hosszú utazás miatt nem nevezték a Nyíregyháza elleni mérkőzésre, így amíg a többiek melegítettek, alkalmunk nyílt megszólaltatni az amerikai játékost.
- Mondj pár szót kérlek, hol születtél, mikor döntötted el, hogy kosárlabdázni fogsz és miért döntöttél így?
- Detroitban születtem, Michigan államban. Az első igazán nagy szerelmem az amerikai foci volt gyerekkoromban. Elég jó is voltam benne, de mellette kosaraztam és atletizáltam is. Aztán egyszer nagyon rövid idő alatt nagyon sokat nőttem. A térdeim nem igazán bírták emiatt a focit, ezért azt nem folytattam tovább, inkább a kosárlabdára koncentráltam, és abban is egyre jobb lettem. Minden más sportot abbahagytam, de szerintem az, hogy ilyen sok sportágat űztem, segített abban, hogy jobb kosaras legyek. Nagyon sok Michael Jordanről és Kobe Bryantről szóló videót néztem, és tudtam, hogy ezt a játékot akarom játszani.
- A híres Michigan State egyetemen játszottál, ahol egyszer elődöntőbe, egyszer döntőbe jutottál az NCAA tornáján. Mesélj egy kicsit ezekről az évekről!
- Életem egyik legjobb időszaka volt. Az első Final Fourt szülővárosomban, Detroitban játszhattam. Bejutottunk a döntőbe, ahol egy nagyszerű csapattól szenvedtünk vereséget, a North Carolinától. Azt hiszem, öt vagy hat olyan játékosuk volt, aki később az NBA-ben folytatta.
- Úgy emlékszem, hat.
- Igen, hat, ráadásul mindegyikőjüket draftolták. Az ezt követő évben is sikerült bejutnunk a legjobb négybe, de sajnos megsérült a kezdő irányítónk, és ez kicsit vissza is vetett minket. Ettől függetlenül zsinórban kétszer voltunk ott a Final Fourban, amit nagyon nagy élmény volt átélni, mert sokan játszanak az egyetemi bajnokságban, akiknek esélyük sincs még csak egyszer sem a legjobb négy közé jutni. Kétszer egymás után elérni ezt nagy megtiszteltetés volt és sok szerencse is kellett hozzá.
- Szeretnél az NBA-ben játszani pár év múlva?
- Igen, természetesen. Minden nap úgy kelek fel, hogy az edzések és a meccsek a lépcsőfokok ahhoz, hogy elérjem álmomat, hogy NBA játékos legyek. Belekóstolhattam már a liga légkörébe, mielőtt lesérültem, hiszen voltam a Charlotte Bobcats edzőtáborában. Láthattam, hogyan dolgoznak a profik és azt is, miben kell javulnom, min kell dolgoznom. Nagyon sok pozitív élményem van onnan, de újjá kell építenem magam, hogy újra elérhessek erre a szintre. Az utolsó egyetemi évem előtt az egyik top fiatalként számoltak velem, de az utolsó évem nem úgy sikerült, ahogyan kellett volna. Ez alázatossá tett, újra elkezdtem hinni magamban és abban, hogy ha keményen dolgozom, az kifizetődik. Továbbra is ugyanilyen szorgalmasan kell edzenem, játszanom, és ha ezt megteszem, csak ki kell várnom a megfelelő időt.
- Két évnyi D-Liga után idén Ausztráliában kezdtél, de csak egy hónapot játszottál ott. Mi volt a váltás oka, miért jöttél egy magyar csapathoz?
- Igazából csak egy évet játszottam a D-Ligában. Négy vagy öt meccs után megsérültem az első évemben, úgyhogy annak a szezonnak a nagy részét kihagytam. Ezt követően visszatértem, és úgy érzem, elég jól is játszottam a második évben. Idén Ausztráliában kezdtem, jól éreztem magam, jók voltak a csapattársaim és a csapat is, de úgy éreztem, az a szituáció nem volt megfelelő számomra. Úgy gondoltam, el kell jönnöm, most pedig itt vagyok Magyarországon, hogy a második teljes profi évemet elkezdjem. Remélem, minél jobb teljesítményt nyújtok majd, olyat, amilyenre építeni tudok a továbbiakban.
- Mi a célod idén?
- Annyit akarok magamból kiadni, amennyit csak tudok, fejlődni szeretnék természetesen az előző szezonhoz képest, és a legfontosabb az, hogy a csapatot sikerekhez segítsem, engem csak a győzelem érdekel. Szeretném megnyerni az összes sorozatot, amiben indulunk.
- Köszönöm az interjút!