Trepák, a sufniból előhúzott hős
Amikor a legjobban kellett, előlépett vezérré, és a négy közé vezette a Sopron KC csapatát a 37 éves középjátékos, Trepák Zoltán. Azok után, hogy az SKC első számú centere, Filip Barovics kézközépcsonttörés miatt kivált a csapatból, a bajnoki címvédő Alba Fehérvár elleni negyedik, az SKC számára a négy közé, a bajnoki elődöntőbe jutást jelentő meccsen 22 pontos 10 lepattanós dupla-duplával járult hozzá csapata fehérvári bravúrjához. A szombati, fehérvári meccs egyik soproni hősével, a Sopron kapitányával beszélgettünk.
- Először nem is a fehérvári meccsről kérdeznénk, hanem, mivel ezt a csapatod szurkolói közül igen kevesen tudják, arra kérnénk, sorold föl hosszú pályafutása állomásait! – kértük az SKC kapitányát, a székesfehérvári mérkőzésen remeklő Trepák Zoltánt.
- A Csepel-Kordax csapatában kerültem be az NB I-be, ennek már csaknem húsz éve. Következett három év a Falco csapatában – akkor azért kevésbé szerettek Sopronban, mint most. Utána jött négy szezon Szolnokon, három Kaposváron, majd két-két szezon Nyíregyházán és Zalaegerszegen, végül újabb három szolnoki évad után kerültem Sopronba.
- Mit éreztél, s mit érzett a csapat, hogyan hatott a társaságra, amikor Filip Barovics is megsérült?
- Első pillanatban szinte letaglózó volt, amikor kiderült, hogy két héten belül Jonathon Thompson után másik húzóemberünket, másik légiósunkat is elveszítettük. E letargián azonban igyekeztünk hamar túltenni magunkat, és megpróbáltunk összeszorított fogakkal még inkább küzdeni.
- Székesfehérváron nagyon jól kezdtél, ez mennyire határozta meg a folytatásban nyújtott extra teljesítményedet?
- Alapvetően azért sikerült jól kezdeni, mert egyértelműen éreztem mind az engem biztató szakvezetésnek, mind pedig a pályán jobbnál jobb átadásokkal kiszolgáló társaknak a bizalmát. Aztán persze beestek a dobások, ez is kellett.
- Nagyon fordulatos meccs volt, s a rendes játékidő vége előtt te egyenlítettél egy triplával. Végig bíztál a győzelemben?
- Természetesen. A hosszabbítás előtt az az öt játékos, akik akkor a pályán voltunk, összekapaszkodtunk s megbeszéltük, megfogadtuk, nem követjük el még egyszer azt a hibát, mint pár napja az előző fehérvári meccsen, hogy a hosszabbításban engedjük ki a kezünkből a mérkőzést. És megcsináltuk.
- Nyertél már négy bajnoki címet és öt Magyar Kupát. Az idei soproni szereplést hová helyezed a sikerekben roppant gazdag karrieredben?
- Mindent egybevetve valahová nagyon előre. A Magyar Kupa ezüstérem is egy váratlan, erőn felüli siker volt, s a bajnokságban sem a négy közé jutás volt a cél. Az pedig, hogy ezt így, két alapember nélkül, a bajnok otthonában, hosszabbításban kivívott győzelemmel értük el, szerintem szinte a csoda kategóriájába sorolható.
- Ezután a csodálatos győzelem után milyen volt a fogadtatás Sopronban?
- Az is csodálatos. A törzsszurkolók közel száz fős csoportja várt minket az Arénánál, s görögtüzeket gyújtva, énekelve éltettek, ünnepeltek minket.
- Szerdán kezdődik az elődöntő, mik a tervek, milyenek a remények a bajnokság végjátékára?
- Azzal, hogy bejutottunk a legjobb négybe, innen nekünk már minden meccs ajándék. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak úgy tessék-lássék módon felmegyünk kosarazgatni, hanem azt, hogy már veszíteni való nélkül, felszabadultan játszv,a továbbra is mindent megpróbálunk megtenni annak érdekében, hogy minél előbbre jussunk. Tudom, ahogy halad az idő, mivel kevesen vagyunk ez egyre nehezebb lesz, de azt gondolom, a mi számunkra és a csapatot jóban-rosszban segítő szurkolóknak is óriási eredmény lenne, ha a bajnokságban is érmet szereznénk.
Forrás: sakc.hu
Fotó: ztekosar.hu