U20-as fiú válogatott: interjú Völgyi Péterrel

Hány fős kerettel kezdtétek meg a felkészülést, és kik azok, akik azóta kihullottak a rostán?

Az egész úgy kezdődött, hogy elég későn vettük át az U20-as válogatottat, az első edzőtábort nem is mi csináltuk. Ezután Nyíregyházán volt egy összetartás, ahol meglett a végleges keret, ami felkerült a netre, de az nem az volt. 16-an vágtunk neki most nyáron a munkának, ebből a Honvédos Robert Kwamenek és a Falcós Nárai Bencének köszöntük meg az eddigieket, utóbbi az olaszországi túra után esett ki a keretből, miután megsérült. Ezen felül lemondták hatan a válogatottságot: Gorzsás Krisztián az Albacompból, Dobos László, aki most Zaragozában van, Misek Levente a MAFC-ból, Biró Olivér a Pécsből, Pongó Martin nem jött el az összetartásra, míg Rosco Allent nem tudtuk elérni. A mostani torna után hirdettem ki az utazó keretet, amiből Somogyfoki Szabolcs, aki a tartalék lesz, és Timkó Norbert maradtak ki.

A 12-es keretből csak hatan utolsó évesek a korosztályukban, azaz 1992-es születésűek. Mi az oka annak, hogy ilyen fiatal a csapat?

Ha megkérdezed hogy készülnek más nemzetek egy ilyen Európa-bajnokságra, akkor egész évben havonta két-három napot összetartanak és ezt szeretnénk mi is elérni. Így mivel későn jutottunk hozzá a csapathoz a válogatási elv az volt, hogy ha a ’93-as nagyjából azt a teljesítmény tudja hozni, mint a ’92-es, akkor ő fog előtérbe kerülni és így sok egy évvel korábban született játékos került be a csapatba. Nyilván, aki sokkal jobb a posztján, mint a Ropi (Bödör Bence – a szerk.) vagy a Mészi (Mészáros Máté – a szerk.) az helyet kapott a válogatottban.

Hogy alakult eddig a felkészülés?

Tavaly nagyon sokat kellett utazni, Körmenden voltunk, Székesfehérváron voltunk, ezért idén próbáltuk olyan helyre szervezni, ahonnan a játékos pillanatok alatt hazaérhet, ezért Budapestre tettük a székhelyünket. Így itt, a Vasas pályán kezdtük az első hetet, utána utaztunk Olaszországba, majd jött ez a három napos torna itthon, és csütörtök délután, valamint péntek délelőtt lesz a szlovákok elleni utolsó két felkészülési mérkőzés.

Korábban azt nyilatkoztad, hogy gyakorlatilag már a jövő évi Európa-bajnokságra készültök Továbbra is tartod ezt az állítást?

Ahhoz, hogy a ’93-as csapatunknak meglegyenek a lehetőségei el tudtunk menni idén egy külföldi túrára Olaszországba és tudtunk egy jó színvonalú hazai tornát rendezni Pasaréten, tavaly ez nem nagyon sikerült. A mostani hétvégén vendégül látott csapatokról röviden: a tavalyi U18-as B-diviziót ez a bolgár csapat nyerte, Ázsia bajnoka volt az iráni együttes és az U23-as válogatott is komoly erőt képvisel, mivel három évvel idősebb játékosokról van szó. Kettőt sikerült ebből megverni, ami azt mutatja, hogy nagyot lépett előre a csapat ebben a három hétben, és az, hogy ilyen tornára, mint az olaszországi el tudtunk menni, már az maga megtiszteltetés volt. Az ott résztvevők közül az  ukránok és az olaszok A-divíziósok, az osztrákok pedig tavaly estek ki.

Hogyan értékeled az olaszországi tornát?

Az ukránok ellen kialakult 20 pontos különbség teljesen reális volt, fizikálisan, agresszivitásban jóval előttünk járnak, akárcsak a másik két csapat. Az olaszok nem vagyok benne biztos, hogy a legerősebb összetételben léptek pályára ellenünk, ez a 12 pont, főleg úgy, hogy elég hazai játékvezetés volt, nagyon jó eredménynek számít. Az osztrákokat meg kellett volna verni, de ott, ahogy a mai (Bulgária ellen vereséggel végződő – a szerk.) meccsen, rengeteg ki nem kényszerített hiba csúszott a játékunkba, és a harmadik meccsre fejben már elfáradt a társaság. Nincsenek hozzászokva az ilyen szintű terheléshez, ami most a bolgárok ellen is kijött egyébként.

Előttünk járnak fizikálisan, ezen nehéz pár hét alatt javítani. De az agresszivitás terén sikerült fejlődni azóta?

Igen, sokat léptünk már most is előre, de tegyük hozzá, hogy nekünk edzésen kell olyan körülményeket varázsolni, amihez nincsenek hozzászokva a gyerekek, még az NB I A csoportjában edzők sem. Nagyon nehéz egymás között megteremteni az ilyen szituációkat, ezért is volt fontos, hogy minél több mérkőzést tudjunk játszani a felkészülés során. Ez volt elsősorban ennek a hazai tornának a célja, nem véletlen például, hogy Iránt meghívtuk, hiszen tudtuk róluk, hogy kicsit szervezetlen, de agresszív kosárlabdát játszanak és szerettük volna felmérni, hogy ilyen csapatok ellen hol tartunk.

Mindkét tornára elfáradtunk a harmadik mérkőzésre. Hogyan fogják akkor bírni a sorozatterhelést az Európa-bajnokságon?

A csapatban nincsenek sztárok, nincs olyan játékos, aki minden meccsen 20 pontot fog tudni dobni, ennek a 10-12 embernek nagyjából egyforma játékidőt kell majd töltenie a parketten, és ha nagyon egységesek leszünk, és sikerül mindig megtalálni azt a két-három embert, akinek az adott mérkőzésen jó napja van, akkor át lehet vészelni ezeket a hullámvölgyeket. Hozzáteszem, a legjobb csapatoknak is van egy nagyon gyenge teljesítmény az ilyen nyolc-kilenc mérkőzéses tornán, a lényeg, hogy ez ne fontos meccsen jöjjön ki.

Térjünk át az EB-re. Mit lehet tudni a csoportellenfelekről? (A magyar csapat a D-csoportba kapott besorolást, ahol sorrendben, Svájccal, Csehországgal és Finnországgal mérkőzik majd.)

A finneknek van egy extra játékosuk (Alex Murphy – a szerk.), aki az amerikai egyetemi bajnokságban, a Duke-ban játszik és nem kiegészítő ember, 38 pontot dobott a svédeknek, a szerbeknek pedig 28-at a felkészülés során. Az ő semlegesítése lesz kulcsfontosságú azon a mérkőzésen. A cseheket láttuk tavaly, szinte egy az egyben megmarad az a csapatuk, a meghatározó játékosok közül a magasak maradnak és persze nagyon nehéz ellenfelek. Talán a három közül a leggyengébb - akivel tavaly is játszottunk a helyosztókon - a svájciak, ahol szerb edző, szerb játékosok vannak, de az is kérdés, hogy mennyi afro-amerikai van a keretben, mert például tavaly volt egy fekete soruk és egy szerb soruk, hogy ne legyen veszekedés.

Mi lehet a reális cél? A csoportból való továbbjutás?

Az már nagyon jó eredmény lenne.

És mi a távlati terv a fiúkkal?

Azért vállaltuk el ezt az egészet, hogy ha innen minden srác hazamegy, akkor egy jobb játékos legyen. Próbáltunk egy olyan felmérést készíteni, amely alapján egy egész éves erősítő programot kapnak személyre bontva az Európa-bajnokság után. Szeretném, ha posztonként mindenki több lehetőséget kapna és ha az agresszív védekezés és az erősebb csapatok ellen hozni tudják a formájukat ,felveszik a versenyt velük, akkor mindannyian úgy mennek vissza a saját csapatukhoz, hogy jobb játékosok lesznek. Azt gondolom, hogy ebből a másfél éves szakaszból a ’93-asok tudnak többet profitálni, mert a legnagyobb problémánk az U20-as válogatottal, hogy csak hárman, négyen vannak olyan szinten, hogy az A csoportban is pályára lépnek rendszeresen 5-10 perceket, és ők is inkább vagy a bajnokság kezdeti vagy végső szakaszában. Ez a rutin nagyon-nagyon hiányzik. Tavaly volt két meghatározó játékosunk, az Eilingsfeld Jani és a Madár Bandi személyében, rájuk tudtuk építeni a válogatottat, most ehelyett csapatjátékra, csapatvédekezésre és a közös munkára próbáljuk ráépíteni.

Mennyi esély van rá, hogy jövőre megvalósul egy egész éves felkészülés, ahol havonta találkoznak a fiúk egy közös edzőtáborban?

Az MKOSZ részéről van egy ígéretünk, hogy a versenykiírás úgy lesz megszervezve, hogy ezeken a hétvégéken meg lesz a lehetőségünk az összetartásra. Jó lenne Szlovéniába, Horvátországba, Szerbiába, amik közel vannak, eljutni egy-egy hétvégére vagy egy hétfő-kedd-szerdai három napos túrára és ott mérkőzéseket játszani. Az olaszokkal is beszélgettünk, ők 25-30 meccset játszanak egy szezonban, mire elmennek az EB döntőre, mi meg egyet sem. Kicsit sűrű a program így, megjöttünk Olaszországból hétfőn este, kedden pihenő volt, szerda délután tudtunk egyet edzeni, csütörtökön kettőt, és pénteken már kezdtünk itthon az Universiade válogatott ellen, így három edzés volt a két torna között… Igazából nem tudsz javítani a hibákon és kapkodóvá válik a munka.

Az ígéret tehát megvan, hogy ha nem is négyhetente, de hathetente meg lesz a lehetőség ezekre az összetartásokra. Nyilván együtt kell működni a kluboknak, klubedzőknek és félre kell tenni az egyéni érdekeket. Azért tudom, hogy a hétnek az első edzésein lehet nélkülözni ezeket a gyerekeket, még ha hatodik, hetedik ember is a csapatban, akkor is. De ha a klubérdekeket sikerül félretenni és tényleg partner ebben mindenki, akkor egy nagyon jó programot össze lehet állítani. Abba bízom, hogy itt a TAO-s pénzek kapcsán a feltétel rendszer meglesz.

Jövőre akkor már egy jobb eredményben reménykedhetünk?

Nem az eredmény számít, szerintem nem szabad ebben gondolkodni. Arra kell inkább a hangsúlyt fektetni, hogy aki ide eljön a következő évben, az játsszon is az A-csoportban. Ha nem ilyen játékosokra pazaroljuk ezt a pénzt, meg ezt az energiát és időt, akkor tök fölöslegesen dolgoztunk. Azért jó pár fog jövőre játszani az A-csoportban, de az lenne a cél, hogy mindannyian tudjanak. Az olaszok ezt kicsit másképp oldják meg. Náluk a harmadik, negyedik osztályban játszanak ezek a fiúk, nagy klubokhoz vannak leigazolva, de kölcsönadják őket, és így tudnak előrelépni és olyan teljesítményt nyújtani, ami viszont 35 percnyi játékot biztosít nekik meccsenként. Ha pedig olyan teljesítményt tudnak nyújtani, mehetnek fel a másodosztályba és onnan csak a legjobbak kerülnek fel az elsőbe. De azt gondolom, hogy annyira kevés, minőségi játékos van Magyarországon, hogy minden U20-as válogatott játékos vagy minden korosztályból nyolc játékosnak föl kéne kerülni és akkor lenne biztosítva, hogy 14 csapatra elegendő magyar játékos legyen a honi kosárlabdában.

Az U20-as válogatott kerete:

Bödör Bence – Pécs

Csapai Péter – Körmend

Czinger Zoltán – Paks

Gruda Gergely – Kecskemét

Jakab Péter – Nyíregyháza

Kerpel-Fronius Balázs – Paks

Kovács Ádám – Paks

Lakosa Ákos - Nagykőrös

Mészáros Máté – Kecskemét

Polyák László – Nyíregyháza

Sömenek Martin – Körmend

Tursics Krisztián - Honvéd

Vezetőedző: Völgyi Péter

Edző: Kis Attila – ZTE

Technikai vezető: Plézer Gábor

 

Az eddig felkészülési mérkőzések eredményei:

Június 22-24., nemzetközi torna, Olaszország

Ukrajna – Magyarország 79-58 (26-12, 22-14, 15-20, 16-12)

Olaszország – Magyarország 67-55 (11-11, 21-10, 17-12, 18-22)

Ausztria – Magyarország 77-69 (11-14, 22-4, 21-27, 23-24)

Június 29-től július 1-ig, nemzetközi torna, Pasarét

Magyarország U20 – Magyarország Universiade 70-62 (26-18, 7-17, 13-14, 24-13)

Magyarország – Irán 59-54 (18-14, 16-16, 12-14, 13-10)

Magyarország – Bulgária 60-66 (12-19, 15-14, 16-15, 17-18)

Július 45 Pasarét

Magyarország – Szlovákia 81-78 (18-15, 15-24, 21-15, 16-16, 11-8) – hosszabbítás után