A B csoport idei bajnoka: Jászberényi Kosárlabda Sportegyesület

Rövid történelem: a JKSE idei évadja a volt a jubileumi 10. 2001-es alapítása óta a csapat a Megyei osztályból indulva lépett fokozatosan előbbre és előbbre, minden évben javítva helyezésén az aktuális bajnoki táblázaton.

 

Egy évvel korábban: a 2009/2010-es évben megnyertük a Keleti csoportot (19-3), a rájátszás után a bronzérmet vehettük át (24-6-os mutatóval). Hazai pályán veretlenek maradtunk egész szezonban és megszereztük az első ízben kiírt Hepp Ferenc Emlékkupát.

Távozók: Drahos Gábor „hazatért” Szegedre, Mészáros Richárd Salgótarjánba, míg Gudmon András Ceglédre igazolt.

Érkezők: Surmann Gábor és Péter a Kandó, Angyal Tamás az Elite Basket csapatától érkezett. Új játékos továbbá a Szolnoki Olajtól „T-licenc” útján kölcsönkapott Szögi Ádám.

Cél: a hagyományokhoz híven a tavalyi helyezésen történő javítást tűztük zászlónkra. Elsődlegesen a bajnoki aranyérmet vettük célba.

Alapszakasz (21-1): Toronymagasan nyertük meg a Keleti csoportot. A legnagyobb különbségű otthoni siker az Óbudai Kaszások (124-70), idegenben (105-55) a Kecskeméti Főiskola ellen, a legszorosabb hazai győzelem a Bp. Honvéd (99-90), vendégként Baján (78-59). A legtöbb pontot – 103,3- dobtuk, és a legkevesebbet -71-kaptuk mérkőzésenként átlagban.

Rájátszás (8-0): Egyedülálló bravúrként veretlenül hoztuk a feljutásért vívott csatákat a Nyugati élcsapatok ellenében. Dominanciánkra jellemző, hogy a legszorosabb hazai összecsapásunk a Veszprém felett aratott, 108-89-es győzelem volt. Rajt-cél győzelmet aratva szereztük meg az aranyérmet.

Erősségek: példátlan, tankönyvbe illő csapatszellem; tisztelet/elfogadás egymás iránt; a játék és a közösség szeretete; a végső sikerért az egyéni érdekek háttérbe szorítása: maximális alázat. A csapat célok mellett minden egyes játékos rendelkezett egyéni „hajtóerővel”. 10 emberes, minőségi rotációs lehetőség, a rutinos-tapasztalatlan játékosok tökéletes elegye; magas intelligencia szint (nem csak kosár IQ…).

Mezőnyök:

-      Surmann Péter: A „B” csoport legjobb és az egész magyar kosárlabda leginkább alulértékelt játékosa. 13,5 pont, 7 gólpassz –amivel  liga első-, 4,3 lepattanó és 24 VAL meccsenként. Irányító poszton egész évben kiegyensúlyozott és helyenként egészen elképesztő meccseket láthattunk tőle. Az ellenfelek rémálma, hiszen 110 kg körüli testsúlyához képest borzasztóan dinamikus, a technikai képzettsége pedig válogatott szintű. Minden szituációban feltalálja magát és többnyire jó döntéseket hoz. Kiváló védő, sokat fejlődött dobásbiztonság területén. Egyedül a büntető dobással gyűlt meg a baja: 72,7%...

-    Wehner Zoltán: A JKSE nehéztüzére, 41 értékesített tripla, 44%-os hatékonysággal. 14,9 pont, 2 szerzett labda, 20,5 VAL átlagban. Megbízható játék, kalkulálható számok az ismérvei. Kiváló dobás mutatók (63% mezőny, 86% büntető), okos helyezkedés és önzetlen hozzáállás (2,6 gólpassz) jellemző rá. Sokat lépett előre labda nélküli mozgásban és betörésekben. Békés természete okán sokszor visszafogott, lehetne kicsit rámenősebb bizonyos esetekben...

-    Szögi Ádám: Utánpótlás kosarasként kezdte és felnőtt kosárlabdázóként fejezte be a szezont. Rutinosabb társaival céltudatos hozzáállásával hamar elfogadtatta magát, és remekül megállta a helyét a legkényesebb pozícióban, irányítóként. 13,2 pont, 4,2 gólpassz és 20,2 VAL. Példátlan gyorsaságát kiválóan ötvözi az agresszivitással, így védekezése kiváló (3,3 szerzett labda). Fiatal kora és előző éveihez képest ugrásszerű fejlődést mutat a koncentráció területén (80%-os büntető). A labda „túlvezetésben” és a triplák hatékonyságában még sokat kell fejlődnie (2,5 eladott labda ill. 29,5%)...

-    Surmann Gábor: a „mindenes Jolly Joker”, aki akkor és azt tette hozzá csapata teljesítményéhez, ami épp aktuálisan hiányzott. A liga legjobb hatodik embere. Nincsenek csillogó-villogó statisztikai rovatai, de az egyik legfontosabb elem volt. 80%-os közeli dobás mutatója és 2,3 gólpassza figyelemreméltó. Képes volt 1-től 4-ig minden poszton támadni és védekezni, ha a helyzet úgy kívánta. Ő és bátyja hozták el azt a fajta csibészséget, keménységet, és „brusztolást”, ami a tavalyi szezonban hiányzott a JKSE-ből. Azért a büntetőket ő is bőszen gyakorolhatja a nyári szünetben (58%)...

-    Varga István: ritkaságszámba menő atlétikus képességekkel bíró fregoli mezőnyember. A legpontosabban célzó triplázónak bizonyult, 52%-kal. A legtöbb „B”-s csapatban stabil 30 perces játékos lehetne, ám a bombaerős Berényben 14 perc jutott neki átlagosan. Top 10-es összefoglalóba illő dobásblokkolásai élményszámba mentek. A meccsenkénti 1,7 pattanó viszont kevés...

-    Puskás Artúr (a hóhér akasztja saját magát…): csapatkapitányként, hasznos kiegészítő emberként, amolyan „mezbe bújtatott segédedző” funkcióban igyekeztem a csapat hasznára lenni, 17 profi évem minden tapasztalatával. Mérsékelt szerepet kaptam (14 perc átlagban), de azért a 97%-os büntető mutatóra –ami a legjobb a bajnokságban- büszke vagyok. Emellett a 2,4/2,7 lepattanó/gólpassz átlag is elfogadható. A szerzett/eladott aránya (0,5/1) és a 22%-os hárompontos dobás megér egy kiadós önostorozást…

-    Visnyei Márton: a jászberényi közönség egyik kedvence a saját nevelésű energiabomba. 8 meccsen szerepelt, 50% feletti mezőnydobás hatékonysága dicséretes...

Centerek:

-    Horváth Csaba: Magyarország három legkiválóbb centerének egyike. Ezen a szinten tarthatatlan, ha kedve van, bohócot csinál bárkiből, kintről-bentről egyaránt. Alsóposzt technikája egyedülállóan komplex a honi mezőnyben, lábmunkája –a mérsékelt edzésszám ellenére is- félelmetes. Kiválóan használja a testét mindkét palánk alatt, emellett anticipációs képességeinek köszönhetően átlag feletti passzmunkára képes. 11 pont, 5,8 lepattanó és 0,8 blokk. A 40 percre vetített VAL-ja 34! Bár tudná a hangulat ingadozásait feledni…

-   Kovács Attila: Wehner mellett a másik „trojkagyáros”, 41 találattal. Csapata legeredményesebb dobója 17,5-ös átlaggal. Jó lepattanózó (5,2) és a mezőny százaléka is remek (62,3%). Kitűnő szezonon van túl, tökéletesen megértette magát társaival és vezéregyéniségként hozta magát. Az indításokban kulcsszerepet töltött be, hiszen mobilitásával képes induló szerepre is.  A korábban rá jellemző formaingadozásnak most nyoma sem volt...

-   Godena Ferenc: Lenyűgöző energiával és hatékonysággal (5,4 lp., 1,4 szl.) száguldozik vonaltól vonalig. Élő cáfolata a sokszor dogmatikusan követett „korosodó játékos=mihaszna játékos” elvnek. Óriási tiszteletnek örvend játékostársai körében, amit megalkuvást nem tűrő játékstílusának és határtalan győzni akarásának köszönhet elsősorban. A 2-2 védekezés „kisegít és vissza” variációját nála jobban senki sem tudja. Számtalan könnyű kosarat szerzett gyorsindításból! Siheder-korú ellenfelei egy életre nem felejtik ki a 12-es számú játékos, hiszen annyiszor láthatták a meze hátulján…

-    Likár Péter: Padról érkezve hozott új impulzusokat (10,1 pont, 4,6 lepattanó és 15,3 VAL alig 19 perc alatt). Dobásblokkoló adottságai (20 sapka)miatt komoly problémát okozott az ellenfeleknek. Ez igaz a támadásra is, hiszen mind alsóposzton, mind kilépő 4-esként képes extrát hozzátenni. Nagyszerűen kiegészítették egymást Kováccsal, emellett feltétlen értéke a magas IQ-ból származtatható kombinatív készség. Lehetne picit rámenősebb, az ő testi paramétereivel kevés a mindössze 1,2 kiharcolt fault...

-    Fehér Dániel: Helyi erőként segített a páratlan menetelés során. 14 mérkőzésen pályára léphetett, őserő fizikumát leginkább az elzárásoknál és a védekezésben tudta kihasználni...

Jövőkép: válaszúthoz érkezett a JKSE, amely immár végérvényesen „kinőtte” a „B” osztályt. Komoly pénzügyi, létesítményi és humán erőforrásbeli számvetés szükségeltetik. A városvezetéssel fennálló harmonikus viszony és az önkormányzat pozitív hozzáállásától függetlenül sürgető hatályú döntést kell hoznia az illetékeseknek. A kérdés még teljesen nyílt: benne van a pakliban az „A” csoportos szerepvállalás és a címvédés lehetősége egyaránt…

Forrás: magyarkosar.blog.nepsport.hu