A legtöbb, mi adható

Egy kis híján nagy tragédiába torkolló eset miatt került újra a figyelem és a (sport)sajtó érdeklődésének középpontjába a magyar NBII-es kosárlabda, pontosabban annak egyik mérkőzése, a Budafok-Göd találkozó, amelyen a játékvezető lélekjelenléte akadályozta meg a tragédiát.

A második negyed elején a hazaiak játékosa, Vajda Péter egy lepattanót leszedve összeesett úgy, hogy senki nem volt a közelében. Lövei László a mérkőzés korábban vízi mentőként is dolgozó egyik játékvezetője azonnal látta, hogy nagy a baj. Őt kérdeztük a történtekről - tekintve, hogy e sorok írója és ő tavaly nyáron együtt volt Zágrábban az Európai Egyetemi Játékokon a magyar kosaras küldöttségben - tegező hangnemben.

- Vízimentőként kellett már hasonló eljárást alkalmaznod?

- Az egyetem mellett idénymunkaként dolgoztam vízi mentőként a Balatonon, strandokon pedig úszómesterként. Korábban négy-öt alkalommal voltam ilyen helyzetben, amikor szívkompressziót kellett alkalmaznom. Ennyi előnyöm volt tehát a mérkőzés résztvevőivel szemben, és ez a tapasztalat most jó szolgálatot tett.

- Jól tudjuk, hogy a játékos családjának több tagja is kint volt a meccsen?

- Igen, az édesapja, a felesége és a nagymamája. Az édesapa előtt le a kalappal, a mentők érkezéséig sokat segített.

- Mi történt, miután Péter összeesett?

- Leírhatatlan döbbenet lett úrra a teremben, szinte mindenki bénultan nézte, mi történik. Először próbáltuk stabil oldalfekvésbe helyezni, megnéztem a nyakán, van-e pulzusa, s hogy lélegzik-e. Sem pulzus, sem lélegzés nem volt, s miután láttuk az oxigénhiánytól elszíneződni az arcát, hanyatt fektettük. Édesapja végig fogta a fejét, és mindent, amit kértem tőle, azonnal pontosan megtette, viszont közben az arcát látva... nehéz leírni, látszott rajta a döbbenet, a félelem, szinte egy világ omlott össze benne. Amikor elvégeztem az első szívkompressziót, a tüdőből kinyomott oxigént, hogy visszavegye, hallani lehetett azt a kissé sípoló hangot, amellyel a levegőért kapkodott. Közben a mentőket is hívták, s egy negyed óra alatt kiértek. Addig végeztem a szívkompressziót. A mentősök, amikor beszéltünk velük, javasolták, hogy egy idő után adjam át másnak, mert egy sportoló férfi mellkasát 4-5 centire benyomni folyamatosan, az eléggé megterhelő. De részben a mentős múltból származó tapasztalat, részben pedig a bennem uralkodó sokkhatás, adrenalin miatt nem akartam, nem mertem másnak átadni.

- Megérkeztek a mentősök, mi történt?

- Kérték, még folytassam kicsit, amíg a defibrillátor ún. tappancsait rá nem teszik. Rátették, s utána háromszor "sokkolták", a harmadik után tért vissza a szívműködés. Ezt követően a mentő kórházba vitte. Minden elismerést megérdemelnek a mentősök, gyorsan, pontosan, szakszerűen végezték a munkájukat.

- Egy pillanatig sem éreztél fáradtságot?

- Amíg el nem ment a mentő, a történtek hatása alatt, magas adrenalinnal nem. Miután elment a mentő, azt éreztem, hogy remegek, hogy a kezeimet kinyújtva nem tudom vállmagasságnál feljebb emelni. Kértem is a kollégát, miután beszálltunk az autóba, várjunk egy kicsit az indulással... Amikor pedig hazaértem, nem tagadom, elsírtam magam, akkor jött ki rajtam az eset teljes feszültsége.

- Péter családjával tartod a kapcsolatot?

- Igen, a feleségével és a nővérével. Az eset után a kórházban 24 órás mesterséges altatásban tartották, lehűtve a testét. A hűtést fokozatosan enyhítik, hogy az életfunkciók visszatérjenek, Péter még nem tért magához - jelenleg ennyit tudok.

- Azóta vezettél már mérkőzést?

- Először szerdán délután egy regionális bajnokit... akkor még nem terjedt el az eset, nem volt fent a BKSZ cikke, s a csapatok nem is tudták, én meg nem beszéltem róla. Előtte, bevallom, kicsit rossz érzéssel vettem fel a játékvezetői szerelést, ugyanazt, amelyben... s volt bennem egy kis félsz, mi lesz, ha megint történik valami... szerencsére nem. Aztán csütörtökön este volt egy senior meccsem, azon már volt, aki tudta, gratuláltak, s az is gond nélkül lezajlott.

- Igen, már televíziós interjút is készítettek veled, hogyan éled meg, hogy a gyors, határozott életmentő cselekedeted (el)ismertté tett - méltán?

- Már kicsit sok is nekem. Örülök, hogy tudtam segíteni, de az esetnek nem rólam kellene szólnia, hanem sokkal inkább arról, hogy azokban a termekben, amelyekben alacsonyabb osztályú mérkőzéseket rendeznek is kellene, hogy legyen életmentő felszerelés, defibrillátor - talán még inkább, mint a nagy csarnokokban, ahol NBI-es meccseket játszanak.

- Mennyire vagy még a történtek hatása alatt?

- Eléggé, gyakran hallom azt a hangot belülről, ahogy Péter levegő után kapkod. Úgy gondolom, majd ha magához tér, s felkel - amire nagyon remélem, hamarosan sor kerül -, akkor lehetek túl rajta.


Foto, Slide - borsonline.hu

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus