Ez történt az NBI/B alapszakaszában - Keleti csoport

 
1.Vásárhelyi Kosársuli (18-4)

A vásárhelyiek első helye akár meglepetés is lehet, az előző években ugyanis nagyjából ugyanezzel a kerettel futottak neki Elek András fiai, akkor mégsem sikerült egyszer sem ehhez hasonló, kiugró eredményt elérni. Az összeszokottság ezúttal azonban aranyat ért, a csapatmunka diadala volt a csongrádiak sikere, úgy volt övék a harmadik leghatékonyabb támadógépezet, hogy a legjobb dobójuk (Varga Dániel, 12.0) csupán a 23. lett a dobólistán, miközben rendkívül masszív, az ellenfelek számára roppant kellemetlen védőfalat alkottak a pálya másik végén. Kilenc győzelem után buktak először, akkor azonban egyből kétszer is a Békés és a legnagyobb rivális DEAC otthonában, majd ismét öt siker követte egymást. A TF nagy sorozatába ők is belecsúsztak (a fővárosiak egymás után elért tíz győzelemmel fejezték be az alapszakaszt), ráadásul hazai pályán (ez volt az egyetlen vereségük odahaza), minthogy a bajnokság második felére egyre jobban magára találó Salgótarján vendégeként is fejet kellett hajtaniuk. A vége így izgalmasra sikeredett, a debreceniekkel azonos mérleggel várták az utolsó fordulót, a sors pikantériája, hogy éppen egymás ellen vívták ezt a derbit, ahol a Vásárhely végül érvényesíteni tudta a hazai pálya előnyét és nem csak a meccset, hanem az egész Keleti csoportot megnyerte.

2. DEAC (17-5)

Volt idő, amikor az ő hátukat nézte a mezőny, de néhány elkerülhető verségbe belefutottak a hajdúságiak és a mindent eldöntő záró fordulóban sem tudtak meglepetést okozni Vásárhelyen. Legfőbb riválisuk mellett ők nyújtották a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt, a kulcs itt is a régóta együtt játszó fiatal mag összeszokottsága, amelyben jól működött a Phoenix Suns-nál megbukó ”három irányítós” rendszer (Nagy Botond és Benedek, valamint az év elején hazatérő Erdei Ádám motoregérként keserítette meg az ellenfelek életét), kiegészülve a B csoportos szinten rutinos magasemberekkel, Takács Dani MVP-gyanús teljesítményével az élen. Az elkerülhető vereségek közé sorolható a nyitófordulóban elszenvedett egri fiaskó, igaz, akkor még a hevesieknél pattogtatott az utána Salgótarjánba csábított Szabó Péter, aki egy erős dupla-duplával (19 pont, 10 gólpassz) vezette győzelemre a vendéglátókat. Ezután azonban belelendültek a debreceniek, következő nyolc találkozójukon nem találtak legyőzőre, majd – a sors furcsa fintorából – ismét Szabó Péter ”csapata”, ám ezúttal már a Salgótarján fektette két vállra Takácsékat, a vége egy pont lett a nógrádiaknak, de a DEAC-nak több labdája is volt a győzelem megszerzéséhez. Újabb öt siker következett, majd jött a TF és megálljt parancsolt (nekik is), sőt, rövid időn belül Tiszaújvárosban is beleszaladtak egy pofonba (a szezont jól kezdő, de utána fokozatosan visszaeső borsodiaktól is könnyen el lehetett volna hozni a két pontot), majd három győzelemmel várták a záró kört. Ahogy már korábban lelőttük a poént, az odahaza veretlen DEAC nem tudott borsot törni a csongrádiak orra alá, így a második hellyel kellett beérniük az alapszakasz végén.

3. Tehetséges Fiatalok-Budapest (15-7)

Kis túlzással persze, de ha még egy hónapig tartanának a Keleti csoport küzdelmei, akkor lehet, hogy a Mehmedovics legények bedarálnák az előttük végzett DEAC és Vásárhely gárdáját is… Feltételezésekről persze felesleges beszélnünk, de egy, az utolsó tíz meccsét megnyerő gárda előtt meg kell emelnünk a kalapunkat. A szezon első fele szenvedés volt a TF számára, két meccsnél többet nem tudtak egymás után nyerni, odahaza és idegenben is könnyen arattak győzelmeket felettük egészen január végéig. Ekkor 5-7-es mérleggel álltak Moravcsikék, három vereséget tudtak maguk mögött zsinórban és senki nem gondolta volna, hogy egyáltalán a felsőházi rájátszást elérik, nem, hogy a harmadik helyig kúsznak fel a tabellán. A sorozat a Kecskemét kiütésével kezdődött, a 41 pontos siker után egy kiélezett találkozón verték az utolsó pillanatokban a DEAC együttesét, majd a következő héten megtörték a Vásárhely hazai veretlenségét. A szolnoki fiatalokat is térdre kényszerítették, 28 pontos különbség odahaza, majd igazi thriller várt rájuk Óbudán, ahol hosszabbítás után, Katona utolsó másodperces gól jó plusz egyes akciójával húzták be végül a fővárosi derbit. A Budafok idegenben sem jelentett komoly problémát, majd Egerben ismét csak a legvégén dőlt el a találkozó a javukra, a koronát pedig három, viszonylag sima meccsel tették fel a teljesítményükre, a Tiszaújváros, a Kecskemét és a Honvéd is esélytelen volt a száguldó TF-el szemben. 5-7 után 15-7-es mutatóval zártak a fővárosi fiatalok és ha kitart a lendületük, akkor a címvédő Bonyhádnak is fel kell kötnie a nadrágját a rájátszás első körében!

4. Konecranes-Salgótarjáni KSE (15-7)

A Keleti csoport másik bevehetetlen erődje Salgótarjánban található, ahol egyedül a DEAC tudta megszorongatni a nógrádiakat, egy pont döntött akkor a hazaiak javára, a második legszorosabb találkozójukat a sereghajtó Budafok ellen vívták, az 11 pont lett, a többi csapat ellen ennél csak simább mérkőzésük volt. A honosítási hullám sajnos elérte már a másodosztályt is, a Tarján csapatlistáján ”hemzsegnek” a szerb ajkú játékosok, a Madár-Szabó duó képviseli tisztán a magyar vonalat, igaz, ők kiemelkedőt nyújtanak ebben a mezőnyben, az egyik legütősebb hátvédpáros az övék. Nem indult könnyen számukra sem a szezon, nehezen állt össze a csapat magja és a keret év közben is változott, de az újév meghozta a várva várt eredményeket: a Keleti csoport leghosszabb győzelmi sorozatát tudhatják magukénak, 11 mérkőzésen keresztül nem tudta Tutusékat senki megállítani, a sort Debrecenben kezdték, és ironikus módon ott is ért véget, a hajdúságiak pályáját már nem tudták bevenni. Egy békési győzelemmel megőrizhették volna harmadik helyüket a tabellán, ám Koma Daniék kilenc ponttal jobbnak bizonyultak a tarjániaknál az alapszakasz utolsó fordulójában, de így is felsőházi rájátszást ért a nagy menetelés és várhatják a másik csoport győztesét, a Törökbálint gárdáját.

5. Békési SzSK (14-8)

Az újoncnak majdnem sikerült a bravúr, sokáig ott voltak a felsőházi rájátszás kapujában, ám a bajnokság hajrájában végül kicsúsztak a legjobb négyből. Leginkább a három hazai fiaskó miatt főhet Koma Daniék feje, ebből a DEAC-tól elszenvedett még a ”belefér” kategóriába tartozik, de a Tiszaújváros és a Kaszások elleni bukták már fájóbbak lehetnek, különösen azért, mert elég lett volna eggyel több győzelmet szerezniük a békésieknek, hogy a hármas holtversenyből ők jöjjenek ki a legjobban a Salgótarján és a TF együtteseivel szemben (ha mindhárom csapat 15-7-es mérleggel zár, akkor ún. mini tabella dönt a helyezésekről az egymás elleni eredmények figyelembe vételével, ebben pedig a békésiek 3-1-es mutatót tudtak volna felmutatni, amivel harmadikok, a TF pedig, hiába a nagy hajrá, 1-3-mal kicsúszott volna a felsőházból…). A ”mi lett volna, ha” kérdésbe természetesen itt is felesleges belebonyolódni, az újonc együttestől ez az ötödik hely is szép teljesítmény, letették a névjegyüket Balog Vilmos tanítványai, megismerték ebben a szezonban a mezőnyt és jövőre már komolyan kell számolnia velük minden riválisnak. 

6. Tiszaújvárosi Termálfürdő Phoenix KK (13-9)

Parádésan kezdte a bajnokságot a borsodi együttes, senki nem számolt velük előzetesen, a Brunyánszky had pedig a Kaszások pályáján aratott idegenbeli sikerrel kezdve, olyan nagy vadakat ejtve, mint a Békés és a Salgótarján, meg sem állt hat győzelemig. Ezután kicsit lendületét vesztette az együttes, a következő négy fellépéséből csupán egy alkalommal tudta győztesen elhagyni a pályát, de azt a Honvéd vendégeként tehette. Három kötelezőnek mondható sikert (Budafok, Kaszások, Szolnok) három zakó követett (Békés, Salgótarján, Eger), majd a DEAC-ot is két vállra fektetve újból kettőt tudtak egymás után nyerni a tiszaújvárosiak. Az utolsó négy meccsükből ismét csak egyet húztak be Kóthayék, a záró körben még egy fájó vereséget is begyűjtöttek hazai pályán a Budafoktól, ha az nincs, akkor ötödikek, így viszont a kezdeti csoda után be kellett érniük a hatodik pozícióval.

7. Budapesti Honvéd SE (9-13)

A magyar rekordbajnok fiatal csapata nem igazán volt versenyben az előkelőbb helyekért, bár a papírforma folyamatos borulása miatt az esély sokáig megvolt egy jobb helyezés elérésére. Nagy sorozatot nem tudott produkálni Puskás Artúr legénysége, három nyert meccs volt a legtöbb egyhuzamban, és idegenben sem muzsikált fényesen az együttes, mindössze a Kaszások és a Budafok vendégeként hagyták el győztesen a pályát. Az alapszakasz második felében 3-8-as mérleget futottak a fővárosiak, vészesen közeledtek az alsóház felé, de az eredmények szerencsés alakulása folytán (is) az utolsó fordulóban már nem volt izgulnivalójuk, betonbiztos volt akkorra a hetedik helyük. A mezőny egyik legfiatalabb csapataként rengeteg potenciál rejlik ebben a gárdában, ezzel a maggal jövőre akár meglepetést is okozhatnak.

8. EKF-Eger-KOK SE (9-13)

Bombameglepetéssel kezdték a bajnokságot, hazai környezetben múlták felül a már szezon előtt is sokra taksált DEAC gárdáját, majd papírforma eredmények követték egymást, odahaza győzelem, idegenben vereség. A Budafok legyőzése után beleszaladtak egy négyes vereség szériába, köztük a Salgótarján ellenibe is, amely után az addig elképesztő számokat produkáló (26.3 pont, 9.0 gólpassz, 3.3 szerzett labda) Szabó Péter a legyőző félhez tette át székhelyét, a helyére pedig a villámléptű szolnoki ifj. Tóth Zoltán érkezett irányító posztra. A két U23-as alakulatot magabiztosan verték odahaza mielőtt jött a fekete leves, és a következő hét meccsükön elért 1-6-os mérleggel az alsóház és a kiesés veszélye fenyegette az együttest. Nagy hajrát vágtak ki azonban Máté Balázsék, utolsó négy derbijükből hármat behúztak, köztük a közvetlen riválisuk (és végül sorsdöntőnek bizonyuló), Kaszások elleni hazait is - majd a saját kezükbe vették a sorsukat, nyertek Kecskeméten, amivel a többi eredménytől függetlenül elkerülték az alsóházi küzdelmeket. 

9. Óbudai Kaszások (8-14)

Alighanem az alapszakasz legnagyobb csalódása a Kaszások nevéhez fűződik, A-csoportot is megjárt rutinrókák egész sora mellett a másodosztályban már több remek szezont is maguk mögött tudó játékosokkal felvértezve, kiegészülve az egyik legnagyobb potenciállal rendelkező fiatal tehetséggel (Peringer Balázs) képtelenek voltak a várakozásoknak megfelelni és a felsőház helyett, idén ismét a kiesés ellen küzdhetnek az óbudaiak. Első három mérkőzésüket odahaza játszhatták le, ám a hazai pálya nem bizonyult előnynek, a Tiszaújváros és a Vásárhely is győzelemmel távozott tőlük, csak a Budafokot tudták két vállra fektetni. Debrecenben szoros találkozót játszottak, de a siker elmaradt, viszont a Salgótarján és a Békés skalpjával ekkor még versenyben voltak az előkelő helyekért, sőt, egy Honvéd elleni hazai fiaskó után hármat nyertek zsinórban, melyek közül a TF vendégeként aratott diadal volt a legértékesebb. A mélyrepülés ezután kezdődött, az időközben Peringert elveszítő (Szolnokra távozott a fiatal középjátékos), de a tapasztalt Szeleczkyvel erősítő Óbuda hatot bukott egymás után, a legfájóbb bizonyára az akkor is sereghajtó Budafok elleni két pontos vereség volt. A Békést saját pályájukon is le tudták ugyan még győzni, de a Honvéd, a TF (hosszabbítás után, utolsó másodperces kosárral) és a végül sorsdöntőnek bizonyuló Eger elleni összecsapásokat elveszítették, így hiába fektették két vállra a Kecskemétet, a záró körben már nem csak rajtuk múlt, hogy elkerülik-e az alsóházat. A Honvéd nem tudott nyerni a TF vendégeként, az Eger pedig legyűrte a kecskeméti fiatalokat, így a Szolnok elleni meccsüknek már nem volt tétje, ráadásul azt is elbukták kétszeri hosszabbítás után. A reguláris szakasz második felében 2-11-es mérleget tudtak csupán felmutatni, ezzel pedig megpecsételték a saját sorsukat. 

10. Szolnoki Olaj KK U23 (5-17)

A bajnokságban a több játéklehetőség és a tapasztalatszerzés miatt elinduló egyik U23-as csapat sem tudta megváltani a világot, a szolnoki ifjak sem voltak komoly tényezők az ország keleti felén. Egyetlen meccset tudtak csupán nyerni idegenben, és bár győzelemmel kezdték a szezont (Budafok odahaza), később kétszer is belefutottak egy hét mérkőzéses nyeretlenségi szériába. Csupán a Kaszások gárdáját tudták oda-vissza legyőzni, az óbudai derbin kétszeri hosszabbítás után kerekedtek felül a fővárosiakon, a legfájóbb vereségüket pedig Vásárhelyen szenvedték el, ahol a túlórában buktak el három ponttal. Teret kell adni a fiataloknak, ez nem vitás, de az elgondolkodtató, hogy a B csoportban indult öt U23-as gárdából három az alsóházban folytatja a rájátszás küzdelmeit…

11. Mercedes-Benz Gyár KA (5-17)

A hírös város fiatal csapatának sem termett sok babér ebben az alapszakaszban, ők négy, zsinórban elszenvedett vereséggel rajtoltak, majd kisebb meglepetésre legyűrték az akkor még önmagát kereső Salgótarjánt odahaza, de ezután ők is beleestek egy ”bűvös hetesbe”, ennyi mérkőzésen át képtelenek voltak meccset nyerni a hirtelen jött siker után. Az 1-11-es mutatóval már csak a sereghajtó szerepének elkerülése lehetett az egyetlen céljuk, amit végül el is értek a kecskeméti legények, kétszer legyőzve az egyetlen mögöttük végzett csapat, a Budafok gárdáját, illetve odahaza két vállra fektetve a Honvéd és a Szolnok együttesét. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a korosztályba beleférő Pongó Máté és Martin, valamint Mészáros Máté a felnőtt csapatban megnőtt szerepük miatt idén a másodosztályban kevés találkozón léptek pályára, bár azt is meg kell említenünk, hogy velük együtt sem tudtak mindig jól muzsikálni Forray Gábor fiai. 

12. Budafok (4-18)

Hazai pályájuk felújítási munkálatai miatt az első kilenc mérkőzésüket idegenben kellett lejátszaniuk Drevenkáéknak, ami egy, a kiesés ellen küzdő gárdánál csak plusz hátrányt jelentett. Nem is tudtak ezen idő alatt egyet sem behúzni, bár a Békés, az Eger, a Honvéd és a TF vendégeként is partiban voltak a végjátékban, győzni sehol sem sikerült. A csarnokavató sem hozta meg egyből a várva várt sikert, a Tiszaújváros elrontotta az örömüket (a vége három pont lett a borsodiaknak), amivel sorrendben a 10. vereségüket is begyűjtötték, de január közepén megtört a jég, és előbb a Szolnok, majd a Kaszások együttesét is maga alá gyűrte Hartai Tamás csapata. A következő sikerre már nem kellett ilyen sokat várni, három fordulóval később egyetlen ponttal győzték le az Eger együttesét, ám ezután ismét ínséges idők következtek, hatot buktak egymás után a budafokiak, hogy az utolsó fellépésükön az idegenbeli átkot is megtörjék, izgalmas végjátékban ismét csak egyetlen pont döntött a javukra Tiszaújvárosban. A cél – ahogy az előző szezonban is – egyértelmű a számukra: benn szeretnének maradni a másodosztályban, ami pokolian nehéz lesz, mivel a Nyugati csoportban utolsó helyezett Vasas is eggyel több győzelemmel vág neki a rájátszásnak.

 

Fotó: Damó Adrienn/Vásárhelyi Kosársuli