Ez volt a B csoport alapszakasza

Keleti csoport:

 

MVP: Surmann Péter – Konecranes-Salógtarjáni KSE

(14 pont, 5.3 lepattanó, 2.5 szerzett labda, 8.9 gólpassz, 27 VAL)

Olyan univerzális játékos, aki nem csak a saját mutatóit, hanem csapattársai teljesítményét is képes jobbá tenni. Számomra nem kérdés, hogy a Salgótarján játékmestere, Surmann Péter a Keleti csoport alapszakaszának Legértékesebb Játékosa, miután a döcögősen indult szezonrajtot követően a nógrádiak vezéreként repítette a második helyig együttesét. Kiválóan lát a pályán, remekül használja fizikai adottságait, a kisebb termetű irányítókat képes beforgatni a palánk alatt, emellett a gyorsindítások rendre az ő kezén folynak keresztül és a védekezésből is kiveszi a részét, nehéz elmenni mellette egy az egyben. Rengeteg rutinos játékos alkotja a Salgótarján gárdáját, de ha az idősebbik Surmann testvér kidőlne a sorból, akkor meggyőződésem, hogy kevésbé olajozottan működne a gépezet, éppen ezért, a pótolhatatlansága és szemre is tetszetős irányítói kvalitásai miatt lett Kelet MVP-je.

 

Kelet válogatottja:

 

1: Surmann Péter – Konecranes-Salógtarjáni KSE

(14 pont, 5.3 lepattanó, 2.5 szerzett labda, 8.9 gólpassz, 27 VAL)

Az alapszakasz legjobb játékosának érdemeit fentebb már méltattuk, az ő beválasztásához nem férhetett kétség ezek után.

 

2: Hosszú Gergely - Bajai Bácska FK

(18.1 pont, 5.2 lepattanó, 2.8 szerzett labda, 3.3 gólpassz)

A tősgyökeres bajai ”Puska” idén sem tért vissza az élvonalba, hanem továbbra is a bácskai klub sikereiért küzd. Bár pontban, szerzett labdában és mezőnyszázalékban is visszaestek a mutatói az előző szezonhoz képest, még így is csapata meghatározó egyénisége, vezére, aki mind támadásban, mind védekezésben komoly fejtörést jelent az ellenfeleknek.

 

3: Ágfalvi Bálint – Bajai Bácska FKE

(15.6 pont, 9.6 lepattanó, 53 %-os mezőnymutató, 2.9 gólpassz)

Volt 30 pont, 16 lepattanós meccse is az alapszakaszban és idén inkább ő volt a bajai gárda abszolút vezére, de januári sérülése majdnem a csapat szezonjába került, végül éppen hogy benn maradtak a legjobb négyben. Az utóbbi hetekben már újra mezt öltött, de eddig főleg lelki támaszt tudott nyújtani társainak, formája visszanyerése a rájátszásra marad.

 

4: Zsemlye Sándor – EKF-Eger-HÉSZ SE

(9.5 pont, 8.7 lepattanó, 64 %-os mezőnymutató)

Kiegyensúlyozott teljesítménye juttatta az egriek magasemberét az első csapatba, aki főleg védekezésben nyújt biztos támaszt csapatának, a lepattanó labdákat futószalagon szállítja (a Kaszások ellen 24-t szedett le), de a centermunkát is elsőrangúan végzi a támadó oldalon – kiváló dobószázalékkal.

 

5: Mándity Máté – Bajai Bácska FKE

(19.9 pont, 9.7 lepattanó, 55 %-os mezőnymutató)

A Keleti csoport egyik legdominánsabb centere, első a teljesítményindex terén, nem szedett senki több lepattanót nála és a dobólistán is az előkelő második helyet szerezte meg. Kilenc mérkőzésen jutott el dupla-dupláig, január-februárban ezt zsinórban ötször tette meg, legjobb meccsét a DEAC ellen játszotta, apró szépséghiba, hogy a 26 pont, 21 lepattanós, 50 VAL-os teljesítményt nem sikerült győzelemmel ünnepelnie.

 

Második csapat:

 

1: Wittmann Krisztián – KTE Kosárlabda Klub

(14.4 pont, 3.1 szerzett labda, 5.2 gólpassz)

Egy válogatott irányító a B csoportban, megbízható teljesítménnyel, kiegyensúlyozott játékkal, nem mellesleg egy veretlen csapat agytrösztjeként. Nem itt lenne a helye, neki és csapatának sem, de ha már így hozta a sors, akkor mindent megtesz a gárda feljutásért, amivel valószínűleg nem is lesz nagy problémájuk, pláne ha Wittmann a kulcsmeccseken továbbra is hozza remek formáját.

 

2: London Warren – Óbudai Kaszások

(19.1 pont, 7.9 lepattanó, 3.6 szerzett labda, 4.4 gólpassz)

Az idei szezonban sem maradt amerikai légiós nélkül a másodosztály, a Kaszások villámgyors kisembere oroszlánrészt vállalt a gárda menetelésében, ám hiába hozott kitűnő statisztikai mutatókat, két ok miatt nem kerülhetett be az első csapatba. Az egyik, hogy fizikai adottságai kiaknázása mellett a dobásra már kevesebb ideje jutott - finoman fogalmazva sem számított jó dobónak -, a másik, hogy Óbudáról való hirtelen távozása a sportemberhez nem méltó magatartás kategóriájába tartozott.

 

3: Nyilas István – EnterHód Vásárhelyi KS

(12.9 pont, 4.8 lepattanó)

A korábbi élvonalbeli bedobónak elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a Vásárhely a rosszul sikerült első kör után az alapszakasz második felében már szebbik arcát mutatta, a vajkezű játékosnak a ”sikerszériában” volt 27 pont, 8 lepattanós, 5 blokkos és 30 pont, 10 lepattanós mérkőzése is.

 

4: Likár Péter - Konecranes-Salgótarjáni KSE

(9.1 pont, 8.8 lepattanó, 1.5 blokk)

Kelet legjobb dobásblokkolóját a Salgótarján (egyik) magasemberében tisztelhetjük, Likár alappillére a nógrádiak védekezésének, mozgékonyságát jól használja a palánk közelében, amit jól tükröz 67 %-os dobáspontossága is a festéken belülről.

 

5: Kemal Karahodzics - KTE Kosárlabda Klub

(13.1 pont, 8.6 lepattanó, 71 %-os mezőnymutató)

A 24 esztendős szerb játékos számait vizslatva érdemes megjegyezni, hogy a Kecskemét 210 centis óriása mindezt 22 perc játék alatt hozta össze! Abszolút domináns centere a mezőnynek, több játékidővel talán most nem a második csapatban találná magát, de kárpótolja őt csapata (eddigi) veretlen szezonja, no meg egy előrelátható bajnoki cím.

 

Harmadik csapat:

 

1: Nagy Botond – DEAC

(22 pont, 2.7 szerzett labda, 3.8 gólpassz)

A mindössze 18 esztendős Nagy Botond motoregérként robotolja végig a mérkőzéseket, irányító létére az egyik legtöbb időt tölti a parketten, de egyáltalán nem tétlenül, pontszerzésben, kiszolgálásban és védekezésben is meghatározó tagja együttesének.

 

2: Tóth Viktor – Nagykőrösi Sólymok KE

(14.3 pont, 4.5 lepattanó, 2.3 szerzett labda, 4.5 gólpassz)

Az egyik legsokoldalúbb játékosa a mezőnynek, a Nagykőrös vergődésének idején is csapata egyik legjobbja volt, bentről és kintről is egyaránt képes veszélyeztetni, emellett a védő oldalon is képes fejtörést okozni az ellenfeleknek.

 

3: Dohar István – Óbudai Kaszások

(16 pont, 6.2 lepattanó)

Csapata ugyan egy hajszállal lecsúszott a felsőházi rájátszásról, de ez egyáltalán nem a Magyarországra tavaly visszatérő Doharon múlt, a gárda kapitányaként kiegyensúlyozott teljesítménnyel segítette társait, de ha kellett egy-egy ponterősebb estével cipelte a hátán az óbudaiakat.

 

4: Hartvich Tamás - Konecranes-Salgótarjáni KSE

(16.2 pont, 64 %-os mezőnymutató, 4.1 lepattanó)

Egy újabb remek kézzel megáldott magasember a csapatban, Hartvichnak mindössze két olyan meccse volt, amikor nem jutott el legalább tíz pontig, rutinja a még sokat látott tarjáni rókák között is aranyat ér.

 

5: Godena Ferenc – Konecranes-Salgótarjáni KSE

(8.7 pont, 8.7 lepattanó)

Szinte hihetetlen, de a Salgótarján belső tengelyének oszlopos tagja, Godena Feri már a negyedik x-ét tapossa majd áprilisban, mégis fiatalokat megszégyenítő módon uralja a palánk alatti területeket, fizikumával és fineszességével még most is ”játszi könnyedséggel átlagol dupla-dupla közelben alig több mint 20 percnyi játék alatt.

 

Legjobb fiatal (21 éven aluli) játékos: Nagy Botond - DEAC

 

(22 pont, 2.7 szerzett labda, 3.8 gólpassz)

Ha továbbra is ilyen jól tudja kamatoztatni gyorsaságát és vagányságát, akkor szép jövő állhat a debreceniek apró termetű irányítója előtt, mindenesetre a másodosztályban nyújtott teljesítményével méltán érdemelte ki a Legjobb Fiatal Játékosnak járó ”díjat”. Őrzése folyamatos fejtörést okoz az ellenfeleknek, a szoros emberfogással védekezőket gyors egy-egyeivel és betöréseivel veri meg, míg a játékát ”távolabbról szemlélőket” triplákkal bünteti, majdnem négyet szór meccsenként. A védőoldalon is igen kellemetlen a jelenléte, a negyedik legjobb labdaszerzője volt a Keleti csoportnak.

 

Legjobb fiatal csapat (zárójelben a születési évük):

 

Nagy Botond - DEAC (1994.)

(22 pont, 2.7 szerzett labda, 3.8 gólpassz)

Ahogy a ”nagyoknál”, úgy a fiataloknál sem kell az MVP érdemeit még egyszer méltatni, helye megkérdőjelezhetetlen a csapatban.

 

Mészáros Máté – KTE kosárlabda Klub (1992.)

(12.4 pont, 5.7 lepattanó)

Egy fiatal tehetség a rutinos kecskeméti játékosok között, még hozzá nem is alárendelt szerepben. Az ifjú Mészáros húzóemberként vette ki a részét a gárda veretlen alapszakaszából és talán, ha nem ennyire kiegyensúlyozott a Hírös Város csapattagjainak teljesítménye, akkor most benne tisztelhetnénk a legjobb fiatal játékost is. Ettől függetlenül persze a tehetségéből ez mit sem von le, de reméljük, hogy jövőre az élvonalban is megcsillogathatja képességeit.

 

Lajsz Gergely – Tiszaújvárosi Tisza TV-Phoenix KK (1992.)

(12.6 pont, 60 %-os mezőnymutató, 6.4 lepattanó)

A borsodiak centere idén nagyon kiegyensúlyozott szezont produkált, egyik legmegbízhatóbb tagja volt Brunyánszky István legénységének, pláne úgy, hogy szinte egymaga tartotta a frontot a gyűrű közelében, miután társa nem igazán akadt a palánk környékén.

 

Pongó Máté – KTE Kosárlabda Klub (1993.)

(7.1 pont, 3.6 lepattanó, 2.3 szerzett labda, 4 gólpassz)

Az ifjabbik Pongó testvér remekül tudott élni a kínálkozó lehetőségekkel és a padról beszállva nem egyszer lett tevékeny részese a kecskeméti sikereknek. Egyik legjobb meccsét a Kaszások ellen játszotta, ahol szenvedő csapatát 17 ponttal és 8 lepattanóval segítette szezonbeli legszorosabb győzelméhez (74-64), de volt 10 pont, 10 gólpasszos estéje is.

 

Lakosa Ákos – Nagykőrösi Sólymok KE (1992.)

(11.3 pont, 3.5 lepattanó, 2.3 szerzett labda)

Nem indult jól a nagykőrösiek első számú irányítójának szezonja, de a reguláris szakasz második felében ő is (és a csapat is) magára talált, egyre több jó meccset hozott sokoldalú játékával.

 

Az év meglepetése:

Ha az egész éves teljesítményt nézzük, akkor a Kaszások együttese a tavalyi, csalódást keltő szezon után szépen magára talált, reális esélyük volt a négybe jutásra is, ám néhány hozható meccs elbukásával (Mezőberény, Nagykőrös) lecsúsztak róla.

 

Az év csalódása:

Nehéz egyet kiválasztani, de a Keleti első helyért folytatott versenyfutás egyhangúsága semmiképp sem tett jót a bajnokságnak, viszont legalább rádöbbenhetett mindenki (aki esetleg nem lett volna tisztában vele), hogy milyen óriási is a különbség az első és a másodosztály között, látva a Kecskemét menetelését.

 

Értékelés:

Nem hozott nagy csatát a felsőházi rájátszásba jutás, az alapszakasz felénél már körvonalazódni látszott, hogy mely négy együttes küzdhet tovább a bajnoki címért, egyedül a negyedik helyért volt egy apró versenyfutás a Baja és a Kaszások között. A bácskaiak pont közvetlen riválisuk otthonában, Óbudán kerültek hullámvölgybe (ekkor dőlt ki a sorból alapemberük, Ágfalvi Bálint is) és így megnyílt az út a fővárosiaknak, hogy a saját kezükbe vegyék a sorsukat, ám a szezon közben elszenvedett ”nem várt” vereségek miatt (Mezőberény, Nagykőrös) végül lecsúsztak a legjobb négyről. A Kecskemét ellentmondást nem tűrően gázolt végig a mezőnyön, két szorosabb meccsük volt csak, odahaza a Kaszások ellen szenvedtek meg a győzelemért, és a címvédő otthonában kényszerültek nagyobb csatára, de összességében nem volt kérdéses az ő első helyük. A Vásárhely a gyengébb rajtot követően nagy hajrát vágott ki, de a hatodik helynél előrébb már nem tudtak kapaszkodni, az alsóházban pedig a tavasz közeledtével mutatták meg oroszlánkörmeiket a csapatok, a Nagykőrös 12 egymás utáni vereséget követően ráncigálta meg a nagyok bajszát is, a Mezőberény főleg saját pályáján volt kellemetlen ellenfél, míg a DEAC legnagyobb bravúrját Baján érte el, a tavalyi ezüstérmes legyőzésével.

 

Nyugati csoport:

 

MVP: Bihari Máté - MTK Törökbálint

(17.1 pont, 60 %-os mezőnymutató, 8.1 lepattanó, 2.4 szerzett labda)

Egy elnyűhetetlen harcos "futott be" nyugaton a legértékesebb játékosnak. Egy olyan 26 esztendős kosaras, aki nem táncoltatja a fülén a labdát, nem szórja a triplákat, viszont hihetetlen szívósságát, kitartását, küzdőképességét csapata sikerének rendeli alá. A törökbálintiak erőcsatára úgy került az élre a játékosok teljesítményindexeinek összevetésében, hogy egyetlen statisztikai kategóriában sem állhatott fel a képzeletbeli dobogóra, ugyanakkor háromban is az első 10 között olvashatjuk a nevét, pontszerzésben a 7., pattanózásban a 6., és labdaszerzésben az 5. legjobb lett. Mindez jelzi a törökbálintiak szerény "zongoracipelő" játékosának sokoldalúságát. Gólpasszok tekintetében ő a második legjobb magas ember, s számsora jól jelzi azt, hogy a támadójátékban fontos láncszeme, védekezésben pedig egyenesen alappillére Molnár István együttesének. Sikerének értékét növeli, hogy alig több mint 31 percet játszva lett a legjobb a tejesítményindex-átlaga az egész nyugati csoportban. Bihari, noha leggyakrabban a négyes poszton szerepel ehhez nem kifejezetten magas és erős, mindössze 195 centijéhez 91 kiló párosul. Igazi "munkás" típusú kosaras. Gyakran fel sem tűnik, hogy szép csendben összeszorgoskodik 15-20 pontot s 6-8 pattanót 2-3 gólpasszal - csapata pedig szoros csatában nyer. Hozzá hasonló stílusú játékosok ritkán jutnak egyéni elismerések tekintetében a csúcsra. Úgy gondoljuk, hősünket nem annyira kiemelkedő tehetsége, inkább a csapata és a játék iránti óriási alázata, szorgalma, edzésmunkája, s ebből következően szívóssága, erőnléte juttatta nyugat MVP-je cimhez - honlapunk nevében gratulálunk neki!

Nyugat válogatottja:

 

Moravcsik Áron - TF-Budapest (10.7 pont, 3.2 szerzett labda, 4.7 gólpassz)

Faragó Péter - B-BETON Bonyhádi KSE (16.1 pont, 3.8 lepattanó, 4.4 gólpassz)

Wehner Zoltán - MTK-Törökbálint (19.2 pont, 6.1 lepattanó, 2.9 gólpassz)

Bihari Máté – MTK-Törökbálint (17.1 pont, 60 %-os mezőnymutató, 8.1 lepattanó, 2.4 szerzett labda)

Vavra András – MAFC (18.2 pont, 57 %-os mezőnymutató, 9.4 lepattanó)

 

Második csapat:

Szarvas Gábor - MTK-Törökbálint (18.9 pont, 3.2 lepattanó, 2 szerzett labda, 4.5 gólpassz)

Tursics Krisztián - Budapesti Honvéd SE (20 pont, 3.7 lepattanó, 5.4 gólpassz)

Beák Gábor - TF-Budapest (14.7 pont, 4.5 lepattanó, 2.8 szerzett labda)

Panta István – B-BETON Bonyhádi KSE (13.4 pont, 6.8 lepattanó)

Tömösváry Máté – B-BETON Bonyhádi KSE (13.2 pont, 61 %-os mezőnymutató, 7 lepattanó)

 

Harmadik csapat:

Drevenka Dávid – GYŐR-SZOL-Széchenyi Egyetem (14.6 pont, 3.8 lepattanó, 2.3 szerzett labda, 6.1 gólpassz)

Katona Róbert - TF-Budapest (14.5 pont, 3.7 szerzett labda)

Lakosa Zsolt – MAFC (17.9 pont, 4.8 lepattanó, 2.2 szerzett labda, 2.9 gólpassz)

Papp Balázs – GYŐR-SZOL-Széchenyi Egyetem (15.1 pont, 5.3 lepattanó)

Csaplár-Nagy Arnold - SMAFC-NYME (12.9 pont, 12.8 lepattanó)

Talán meglepő hogy az A-csapatból kimaradt a csoportot a legjobb pont-,  s a második legjobb assziszt átlaggal záró Tursics Krisztián, ám ide, a legjobb ötösbe a felsőházba jutó csapatokból jelöltünk játékosokat. Helye lett volna - elvben a második csapatban - a legjobban blokkoló ex-győri Hegedűs Attilának is, aki pattanózásban és gólpasszokban is előkelő helyen végzett, csak ő nem játszotta végig a szezont. A legnehezebb a sok remek játékmestert volt sorrendbe állítani, Moravcsikot a TF "dicsőséges tavaszi hadjárata" mellett az repítette az első csapatba, hogy mind gólpasszok, mind pedig szerzett labdák tekintetében az első háromban olvashatjuk a nevét. Hogy mennyire nem volt egyszerű összerakni a csapatokat, az abból is látszik, hogy végül olyan rutinos, hosszú élvonalbeli pályafutást maguk mögött tudó játékosok is kimaradtak, mint a pécsi Dr. Deák Attila, vagy a korábbi válogatott Pankár Tibor.

Persze mindenkinek meg lehet a maga válogatottja, összeállíthatja a saját csapatát, csapatait, ez egy játék.

A legjobb fiatal (21 év alatti) játékos: Tursics Krisztián – Budapesti Honvéd SE

(20 pont, 3.7 lepattanó, 5.4 gólpassz)

Itt elég egyértelmű a helyzet. A Honvéd 21. életévében járó, irányító s hátvéd poszton egyaránt átlagon felüli teljesítményre képes kosarasa lett az egész mezőny legeredményesebb játékosa, gólpasszok tekintetében pedig a második legjobb. Érintőlegesen már szóltunk róla a nyugat válogatottja kapcsán, tavaly novemberben káprázatos hónapja volt. Ekkor a későbbi alapszakasz győztes MTK Törökbálint legyőzéséből 25 ponttal s 12 gólpasszal vette ki részét, a győri hosszabbításos vereség alkalmával pedig 35 ponttal s 15 assziszttal zárt. A szezon második felére némiképp visszaesett a teljesítménye, igaz az őszi parádé után nyilván fokozottan figyeltek rá az ellenfelek, a riválisok védekezési stratégiájában központi kérdés lehetett az ő megfékezése. Nemcsak ő, a Honvéd is visszafogottabban teljesített az alapszakasz második felében, volt egy olyan hatmeccses periódus, amelyben csak a sereghajtó Vasast tudták legyőzni Krisztiánék, s közben kikaptak többek között a Veszprémtől, a Győrtől és a PEAC-tól, Törökbálinton pedig jókora verésbe futottak bele, s ezen időszakban nemcsak a csapata, ő is hullámvölgybe került. Ezzel együtt a sok rutinos, korábbi élvonalbeli játékost felvonultató mezőnyben pontkirálynak, az assziszt-rangsorban pedig másodiknak lenni mindenképpen dicséretes. Kíváncsian várjuk, mit mutat majd az alsóházi rájátszásban.

Az év fiatal csapata:

Misek Levente, 1993. – MAFC (9.6 pont, 2 szerzett labda, 2.7 gólpassz)

Tursics Krisztián, 1992. - Budapesti Honvéd SE (20 pont, 3.7 lepattanó, 5.4 gólpassz)

Gorzsás Krisztián, 1992. – MKB-Euroleasing Vasas (15.3 pont, 5.2 lepattanó, 2.7 lepattanó)

Stefán Dávid, 1992. – Budapesti Honvéd SE (8.5 pont, 62 %-os mezőnymutató, 4.3 lepattanó)

Timkó Norbert, 1992.- MKB-Euroleasing Vasas (10.1 pont, 7.3 lepattanó)

Különösen a két Vasas-játékos, a már Székesfehérváron is megforduló Gorzsás és a Barcelonában is szerencsét próbáló Timkó neve lehet meglepő a sportágat régóta, s az élvonal alatti szinteken is követők számára a fiatal ötösben, de tény: mindketten 1992. január 1 után születtek s meghatározó játékosai csapatuknak. A jelek szerint a fővárosi csapatoknál jóval inkább bíznak a fiatalokban, mint vidéken, ahol inkább kész játékosokból próbálnak csapatot építeni... Fiatalok persze ott is akadnak a keretekben, ám szerepük korántsem annyira meghatározó, mint az előbb felsorolt 5 fiatalemberé. 

Az év meglepetése:

Kétségtelenül a TF-Budapest csapatának tavaszi menetelése. Az első kör után Merim Mehmedovic együttese 5-4-gyel állt, a második körben pedig szépen végigverte ellenfeleit. Nincsenek sztárok a csapatban, van viszont nagyon kemény, agresszív  védekezés, megalkuvást nem tűrő harcmodor és csapategység. A csapat játéka egyértelműen a jó fizikumon, a védekezésen alapul, a szerzett labda kategóriában az első 3 helyezett TF játékos, mindannyian 3 fölötti meccsenkénti labdalopással. Bravúros szereplésük meglepő, de teljesen megérdemelt második helyezést ért.

Az év csalódása:

A generációváltás időszakát éli a SMAFC-NYME együttese, az ezzel együtt járó nehézségekkel. A csapathoz érkező középiskolás fiatalok nem tudtak azonnal meghatározó játékosokká válni a felnőttek között. Nem könnyítette a szezon második felében a tapasztalt Vetési Imre dolgát, hogy évad közben irányítót kellett váltania, a távozó Karácsonyi Zsolt helyett a csaknem egy éves kihagyás után visszatérő Bausz Kornél kezébe került a karmesteri pálca. Még látva is a nehézségeket, az azért fájhatott a soproni egyetemi együttes híveinek, hogy az osztályban korábban oroszlánbarlangként elkönyvelt Krasznai-csarnokból 6 együttes is győztesen térhetett haza, s a Törökbálint, a MAFC a TF és a Honvéd is meglehetősen simán tudott nyerni Sopronban.

 

Értékelés:

Összességében egy remek, kiegyensúlyozott alapszakaszt hagytunk magunk mögött. Jó ideig úgy tűnt, a Törökbálint é a Bonyhád mellett a MAFC és a Honvéd juthat be. Ez utóbbi hosszabb hullámvölgyével, valamint a TF szenzációs menetelésével azonban nem sokan számoltak. Az utolsó előtti fordulóban éppen a Honvéd pécsi veresége és a MAFC soproni győzelme után vált csupán biztossá a felsőházi "négyek" kiléte. Aránylag kiegyensúlyozott csoportküzdelmeken vagyunk túl, megérdemelt törökbálinti elsőséggel. A középmezőnyben nagy hullámzások jellemezték a csapatokat, a Honvéd mellett a Győrnek is akadt egy látványos visszaesése, a Veszprém játéka viszont gyengébb kezdés után tavaszra stabilizálódott. Jókora meglepetések is akadtak, például - ez az előző szezonban nem lett volna az - a SMAFC sikere a Bonyhád ellen, vagy a Győr magabiztos győzelme a Honvéd otthonában, vagy a Vasas sikere Győrben.