2012/2013 Erősorrend 0.hét

30. Cleveland Cavaliers

A Cleveland a teljes újjáépülés második évében van, ami meg is látszik a csapat összetételén. Kyrie Irving mellett egyedül Anderson Varejao képvisel NBA szinten is kezdő játékost, a most húzott fiatalok nem fogják megváltani a világot (Dion Waitersnek ha lesz összesen 20 jó meccse, már sikeresnek tekinthető a szezonja), a többi érkező közül  pedig CJ Miles jelenti a legnagyobb instant erősítést, és akkor ezzel mindent el is mondtunk (Miles egy normális csapat csereembere lehetne, vagy még az sem). Gyötrelmes hónapok lesznek ezek a drukkereknek így a szezon előtti állapotokat nézve, a fiatalok egy-egy kiemelkedő produkcióján túl Irving egyéni tündöklése jelenthet majd vigaszt a vereségek közepette.

29. Charlotte Bobcats

A Bobcats sem áll sokkal jobban, éppen csak egy fokkal erősebbek, mint a Cleveland, és csak azért, mert több azonnal használható emberük van. Irving szintű játékosuk nincs (de még olyan sem, akiben a potenciál meglenne), ám a Sessions-Gordon-Haywood trió azonnali javulást fog eredményezni. Michael Kidd-Gilchrist még nincs kész az NBA-re, de valószínűleg így is hasznosabb lesz, mint az előbb tárgyalt Waiters. 4-5 közepes játékos nagyjából arra lesz elég, hogy néha-néha megtréfálnak valakit, de idén is a draftot várják majd leginkább (illetve azt, átkerül-e hozzájuk a Detroit pickje).

28. New Orleans Hornets

Anthony Davis kihúzása örömteli, mellé Ryan Anderson megszerzése jó húzás és Robin Lopez is használható lehet, de nagyjából ennyiben ki is merültek a pozitívumok. Nemcsak a tavaly a kerettől eltanácsolt Chris Kaman, és a sokat sérült Carl Landry távozott ugyanis, hanem Emeka Okafort, Trevor Arizát és Jarrett Jacket is elcserélték. A külső sor gyakorlatilag újoncok, másodévesek, nem bizonyított tehetségek sora. Greivis Vazquezben mocorog valami, de nem vezér egyelőre és nem is kiegyensúlyozott, a két dobóhátvéd közül pedig legalább az egyiknek egészségesnek kellene lennie ahhoz, hogy egyáltalán meccseket tudjanak nyerni. Eric Gordonnál ilyenben már fölösleges gondolkodni (ha mégis egészséges tud maradni, az csak pozitív csalódás), úgyhogy szerintem idén is tank lesz ebből egy idő után, Davis annyit nem fog dobni a csapaton, hogy ellensúlyozzon minden távozót.

27. Orlando Magic

Borzaszóan nehéz őket belőni, hol fognak végezni. Nem annyira nagyon rosszak, vagy mégis, vagy nem tudom... Több nehezen motiválható, önző játékosuk is van (Türkoglu, Harrington), pedig alapvetően van olyan rész, ahol egészen jól néznének ki (Nelson-Afflalo hátvédpár, a cserepadon Redickkel). Kevesen vannak, új edzőjük van és inkább csak közepes játékosokból állnak, olyanok nagyjából, mint a Bobcats, csak valamivel magasabb szinten. Jacque Vaughn tudása is kérdéses egyelőre, ráadásul nekik is sokkal jobb lenne, ha egy idő után feladnák a küzdelmet a PO-ért, a rájátszásra ugyanis vajmi kevés esélyük van (mondhatni semmi) még keleten is.

26. Houston Rockets

Itt a rövidtávú eredményekért való harc kerülhet összetűzésbe a hosszútávú célokkal. Iszonyatosan tehetséges a csapat, tele olyan újonccal vagy másodévessel, akikben igen nagy potenciál lakozik, egyelőre viszont még mind kiforratlan játékosok. Minél többet szerepeltetik őket, valószínűleg annál kevésbé jönnek majd a győzelmek eleinte. A veteránok, mint Kevin Martin vagy Carlos Delfino, áthúzhatják a számításokat, kérdés, hogy Kevin McHale mennyire tartja szem előtt a játékosok kinevelését, és mennyire áll úgy hozzá, hogy neki most kellene a kerethez képest minél jobban teljesíteni. Valószínűleg azért legkésőbb év közben ő is rájön, hogy fölösleges erőlködni, nem rúgnak labdába a rájátszásért folytatott küzdelemben, akkor pedig csak egy út van számukra: a fiatalok fejlesztése.

25. Portland TrailBlazers

Ez van akkor, ha egy csapat padja majdnem a nullával egyenlő és újonc irányító vezeti a támadásokat. Damian Lillard valószínűleg az egyik legjobb elsőéves lesz idén, ettől függetlenül borzasztó nagy lyuk tátong a periméter sor mögött a kispadon, gyakorlatilag egyetlen nyugodtan bevethető kosaras sincs náluk Lillard, Wesley Matthews és Nicolas Batum mögött. A kezdővel még akár nyugati PO-ra is lehetne hajtani (bajosan, de talán), viszont 1-2 sérüléssel mehetnek akár a liga aljára is, nem lesz kivel pótolni a maródiakat. Portlandben a sérüléseknek ráadásul már hagyománya is van, viszont enélkül sem tudnak felmutatni olyan 8-9-10 fős rotációt, amely nyugaton labdába rúghat, enélkül pedig a minél jobb drafthely lehet a cél egy idő után.

24. Sacramento Kings

Előszezon ide vagy oda, egyelőre nem dőlünk be nekik. A keret továbbra is kicsit kusza, bár a felkészülési meccsekből úgy tűnt, mintha tényleg kezdenék megtalálni a közös hangot a játékosok. Továbbra is sok a scorer viszont, és kevés az olyan játékos, aki aládolgozna a többieknek, James Johnson érkezése segíthet ezen, de megoldani nem fogja az összes problémát. Ők az egyik csapat, akik mehetnek ennél feljebb is jócskán, amennyiben az elmúlt három hétben mutatott kohézió megmarad az alapszakaszra is.

23. Washington Wizards

Keleti PO-ért is küzdhetnek, de ott annyira a sűrű a tolongás, hogy valakit hátra is kell rakni. Szépen fejlődnek az ifjoncok, de John Wall és Nené sérülése azért érzékenyen érinti őket. Masszív, bő keretük van, ráadásul papíron egészen szépen illenek is egymás mellé a játékosok, a szerepeket is jól szét lehet osztani, de még túl fiatalok nagyobb eredmények eléréséhez. Okafor és Ariza nem vezér alkatok, talán Nené visszatérésével nyugodhatnak kicsit, addig óriási rohangálás lesz a meccseik többsége. Gyenge láncszem Randy Wittman is, akivel ilyen vagy-vagy együttesek nem érhetik el céljaikat szerintem, eddig soha sehol nem bizonyított. Nála komolyabb, karakteresebb edzővel lehet szó talán a keleti nyolcról, de inkább csak egy év múlva.

22. Dallas Mavericks

A legtúlértékeltebb csapatnak tartom őket az év eleji listákat nézve. A Mavericksnél semmiféle összeszokottságról nem beszélhetünk, gyakorlatilag Dirk Nowitzkin kívül mindenki tavaly télen vagy idén nyáron érkezett, és amit eddig mutattak, az óriási fejetlenség. Chris Kaman egyébként is sérülékeny, de Nowitzki kidőlésével még vékonyabb lett a palánk alatti sor. A külső rotációban Mayo most fogja bebizonyítani, hogy tényleg bust, egyelőre se Collisonnel, se mással nem találja az összehangot, ugyanaz a kicsit önző scorer, aki volt a Memphisben. A pad sem túl erős, és már most tele vannak magas posztokon sérültekkel (a két említett német mellett Brandan Wright is bemondta az unalmast). Rick Carlisle-t jó edzőnek tartom, de szerintem ez a feladat most túl sok lesz neki (mindenkinek az lenne valószínűleg). Egyedül Nowitzki miatt nem írom ki őket teljesen a PO-ért folytatott küzdelemből, de összességében nem tetszik a keret.

21. Detroit Pistons

Jók, jók, tehetségesek is, darabra is megvannak, de hiányzik a vezér közülük. Ez a Brandon Knight - Greg Monroe - Andre Drummond az egyik, ha nem a legjobb tengely lesz 3-4 éven belül, de most maximum csak Monroe az, akire azt lehet mondani, kiegyensúlyozott teljesítményre képes. A kiegészítő személyzet megfelelő, de ők csak a kiegészítő személyzet, a főbb játékosok egyelőre még fejlesztésre szorulnak, és ez a megerősödött keleten meg is fog látszódni idén. Tavaly még ott voltak a PO helyek körül, most sem lesznek nagyon messze leszakadva, és okozhatnak kellemetlen meccseket akárkinek a ligából, még a legjobbaknak is, de hátrébb fognak csúszni összességében (ami nem jelenti azt, hogy romlanának, de vannak csapatok, amelyek rövid távon többet javultak).

20. Phoenix Suns

A Phoenix túlzás nélkül a legmegjósolhatatlanabb csapat. Akár a rájátszás is meglehet, bár azért ahhoz kellene nem kis adag mázli, plusz több játékosuk esetében az elképzelhető legjobb forgatókönyv, de ugyanígy mehetnek a süllyesztőbe is, túl sokat itt sem játszottak még együtt ugyanis az emberek. Tehetség van, a külső sorban egy-két ember új erőre kaphat (Beasley, Wes Johnson), Dragic-nak már egyszer bejött a Suns, a külső rotáció is megvan, a palánk alatt a Scola-Gortat duó egészen kecsegtető, Markieff Morris pedig kifejezetten jól passzol a lengyel mellé. Amit nem tudni, hogy mi lesz a védekezéssel, és hogy ebben a gárdában ki fog előlépni akkor, mikor szoros meccseken vagy hátrányban valakinek fontos kosarakat kell szereznie.

19. Milwaukee Bucks

A Bucks az a csapat, akik már simán be is mehetnek a rájátszásba, eddigi játékuk viszont nem ad erre túl sok bizakodást. Sokat erősödtek a palánk alatt Samuel Dalemberttel, és a Sanders - Udoh páros is fejlődött (elvileg), John Henson pedig azonnal bevethető játékosnak tűnik. A pontszerzéssel nem volt gondjuk tavaly sem, a védekezést viszont össze kell rakniuk, erre lehet jó alap a papíron sokkal biztosabbnak tűnő festékvédekezés. A Jennings - Ellis páros egy időzített bomba, amely akár az ellenfelet, akár magát a Milwaukee-t is bármikor a levegőbe repítheti, de egészen jó rotációt tudnak alkalmazni a periméteren is, úgyhogy itt Scott Skilesnak kell dolgoznia, mert elvileg egy erős, ráadásul jó korban lévő társaság van a keze alatt, itt neki kell hozzárakni már a szükséges pluszt.

18. Toronto Raptors

A kanadaiak talán a legalulértékeltebbek így szezon elején. Jonas Valanciunas érkezése csak egy dolog, azért ő nem fordítja meg azonnal, egy személyben a franchise jelenét, ám Kyle Lowry leigazolása már annál inkább teheti ezt. Vezért, és periméter védekezést kapott vele a Toronto, ráadásul így Jose Calderon jöhet a kispadról, és még ha kezdőként kevés is volt, csereirányító nála nem sok jobb van jelenleg a ligában. Masszív, mély csapatnak tűnik idén nagyon a Raptors, kintről és bentről is veszélyes emberekkel, egy munkamániás, védekezésorientált edzővel, úgyhogy a feladat adott, PO-ba kell jutni. DeMar DeRozan fejlődésétől sok függ, az előszezonban mutatott játéka biztató volt (erőltette a betöréseket, ami eddig nagyon hiányzott a kanadaiaktól).

17. Golden State Warriors

Jarrett Jack nyári leigazolása telitalálat volt. Nemcsak azért, mert a sokszor fejetlen Warriorst a pályán ráncba tudja szedni a veterán irányító, hanem mert olyan helyettese van ezzel Stephen Curry-nek, aki az ő sérülése esetén bármikor simán lehet kezdő, aztán pedig Curry felépülésénél hang nélkül ül vissza a padra. Bogut egészségi állapota már inkább vízválasztó a Golden State szempontjából. Amennyiben az ausztrál magasember huzamosabb ideig egészséges tud maradni (és most jó ideig pihent, van rá esély), akkor ez a Warriors idén bejut a PO-ba. Amennyiben nem, akkor is lehet róla szó, mert nagyon mély és minőségi a keretük, de a palánk alól ő nagyon hiányozna. Mark Jacksonnak itt az idő bizonyítani. Tavaly még egy elég kusza állományt kapott a kezei alá (nagy butaság is volt rájátszást ígérni vele), most viszont nem nagyon lehet mellébeszélni.

16. Atlanta Hawks

Két kezdőjét is elvesztette a Hawks, mégsem biztos, hogy olyan nagyon sokat lépnek hátrébb. Marvin Williams elvesztéséért a "Leszarom" tabletta atlantai árusain kívül senki nem fog könnyet hullajtani, igaz, az érkező Devin Harris se mutatott semmit a legutóbbi két évben, de legalább az esély megvan rá, hogy összeszedi magát (nem nagyon tudnánk felhozni indokot, miért tenné, de Williams már biztosan nem tette volna). Az mindenesetre biztos, hogy hátrébb nem léptek ezzel a húzással. Joe Johnson elvesztése már inkább kétélű dolog. Legjobb pontszerzőjét vesztette a Hawks, de a csapatjáték ezzel egy időben nagyobb teret kaphat. A mélysége megvan a keretnek, kérdés, hogy a sok tripladobó (Korver, Morrow, Jenkins) mellett lesz-e valaki, aki védelmet tud bontani. Ha igen, akkor Johnson elküldése még akár rövidtávon is beválhat. Ha nem, akkor keleten nagy küzdelemben lesznek a rájátszásért, amiben nagy előnyük lehet, hogy elég gyenge csoportban vannak.

15. Minnesota Timberwolves

Lesz gond, amíg nem épül fel Rubio és főleg Love, de teljes kerettel ez a Wolves elég komoly játékerőt képvisel. Fejfájást egyelőre az okoz, hogy Derrick Williams teljesen elveszni látszik, nemhogy fejlődött volna a nyáron, de kicsit még gyengébb játékot is mutat, mint tavaly. Kakaó van a keretben, főleg Roy-ban, akit ha tényleg összeraktak "visszavonulása" után, és a szezon nagy részében ép tud maradni, akkor brutálisan nagy erősítés lesz kettes poszton, de ugyanígy Kirilenko és Sved is nagy upgrade ahhoz képest, amit megszokhattak a Wolves drukkerek. A keret még a két ász nélkül is alkalmas lehet egy PO-ra (bár azért az necces), de velük együtt kérdés nélkül kell annak meglennie, december-januártól kezdve indulhat be igazán az élet.

14. Chicago Bulls

Alapvetően erre a csapatra lottery-t kellene mondani, de már tavaly is bizonyította a Bulls, hogyha nem sérült a 3/5 kezdő, akkor azért képesek Derrick Rose nélkül is teljesíteni. A kulcs Tom Thibodeau, az ő védekezési rendszere, illetve az a szemlélet, amit játékosainak át tud adni. A keret rutinos kosarasokból áll, de a tréner az, aki miatt lehet esélyük egyáltalán a rájátszásba kerülésre. Az idei év John Lucas III-a Nate Robinson lesz, ő profitál majd valószínűleg a legtöbbet Rose hiányából. D-Rose-t egyébként maximum alapszakasz végére várják, amennyiben ez így lesz és a Bulls PO helyen tanyázik, furcsaságok kezdődhetnek a keleti élbolyban elkerülésük érdekében.

13. Utah Jazz

Amelyik csapatnak 2012-ben Mo Williams a kezdő irányítója, azt ritkán nevezhetnénk komoly, rájátszásra abszolút esélyes gárdának, a Utah-val mégis ez a helyzet. Egyrészt Devin Harris teljesítményét nem lesz nehéz túlszárnyalnia, másrészt a Jazz játéka messze nem az irányítóktól, de még csak nem is a külső sortól függ. A Jefferson - Millsap - Kanter - Favors négyesnél erősebbet nem nagyon lehet most mondani az NBA-ben, vért fog izzadni ellenük mindenki a festékben, gyaníthatóan a liga felét csak ezzel meg is verhetik (tekintve a többi együttes felhozatalát a két magasposzton). Ami kérdés, hogy a sokszor azért nagyon statikusnak tűnő játékba építenek-e idén valami változtatást. Amennyiben igen, és sikeresen, akkor a fiatal Utah-val egyre komolyabban kell majd számolni, mindenesetre a PO-ot alapvető elvárásnak tekintjük velük kapcsolatban.

12. Brooklyn Nets

Nagy kérdőjelek ők, de azért a játékosállomány erőssége alapján simán be kell tudniuk jutni a keleti rájátszásba. Egyelőre játékban semmit nem mutatnak, pedig borzasztóan jól kombinálható, és mély a keretük mind a festékben, mint a periméter soron. A pattanózás lehet az egyik problémájuk, Brook Lopeznél ez mindig kérdés, de Andray Blatche minimumért ajándék kategória, Reggie Evans pedig a hiányzó keménységet pótolhatja, ha éppen erre van szükség. Avery Johnson vezetőedző ugyanoda jutott, mint Mark Jackson (vagy Scott Skiles), itt azért már nem nagyon lehet mellébeszélni, kellenek az eredmények, és ilyen állománnyal talán már a jó játék is elvárható, nemcsak a kiizzadt győzelmek. Amennyiben még ezek sem jönnek (amire látunk némi esélyt), Mihail Prohorov azonnal lépni fog, ne legyenek kétségeink.

11. New York Knicks

Amíg nincs a Földön ember, aki látta volna együtt jól játszani Amare Stoudemire-t és Carmelo Anthony-t, addig nem nagyon lehet őket előrébb tenni, hiába nagyon mély a keret. A minőséggel sincs gond, az életkorral, és ebből adódóan az egészséggel már igen. A palánk alatti részleg szinte kivétel nélkül idős (vagy Amare), és már most gyűjtögetik befelé a különböző gondokat, bajokat, ezek pedig döntően befolyásolják majd a Knicks eredményességét, hiába erős papíron ez a keret. A lényeg annyi számukra, hogy bejussanak a rájátszásba (valószínűleg azért pályaelőnnyel akarják ezt megtenni, ez viszont komoly feladat lesz), és ez meg is lesz nekik.

10. Indiana Pacers

Némileg érthetetlen holtszezont csináltak, így aztán játékerőben sokat nem is léptek előre a tavalyihoz képest. DJ Augustinra cserélték Darren Collisont, Ian Mahinmire Lou Amundsont. Leandro Barbosa sincs már, igaz, Gerald Green a padról pótolhatja, sőt, az összkép viszont nagyjából ugyanúgy fest, mint tavaly. A Pacers sok tapasztalatot szerzett, a Heat elleni rájátszáspárharc kis túlzással többet ért számukra, mint az egész alapszakasz, belekóstoltak az igaziba, és mivel idén valószínűleg a Chicagóval kevésbé kell számolni, így divíziógyőztesként elég lesz a PO-ra koncentrálniuk. Hogy el tudnak-e érni bármit is, az leginkább fejben dől el majd náluk, de az alapszakasszal túl sok gondjuk nem lesz.

9. Philadelphia Sixers

Az az érdekesség állt elő, hogy Andrew Bynum felépülése okozhatja náluk a legnagyobb galibát szezon közben. Andre Iguodala és Lou Williams elvesztését - ha nem is teljes mértékben, de eddig - sikerült túlélniük, egyedül Igu védekezése az, ami hiányozhat majd a periméteren. Williamst Nick Young egy az egyben pótolja, Jason Richardson és Dorell Wright pedig támadásban adnak pluszt ahhoz képest, amit Iguodalához képest védekezésben vesztenek. Egyelőre nagyon jónak tűnnek, a játékuk is folyamatos, az embereik is megvannak darabra is. Hogy Bynum visszatérésével ez hogyan változik, azt nem tudni, annyi biztos, hogy nagy potenciál van az együttes játékoskeretének összetételében. Hogy mikorra tudják ezt összerakni, az majd a szezon során kiderül, óriási meglepetés lenne mindenesetre, ha nem jutnának be a rájátszásba.

8. Denver Nuggets

A liga legmélyebb kerete, de vajon lesz-e vezér? Ez még az alapszakaszban nem számít talán annyira sokat, úgyhogy a 10-11 fős aktív rotációt alkalmazó Denver simán átrohanhat ellenfelein a vontatott, 82 meccses menetelésben. A kérdés az, mennyire használják ki ezt az időt próbálgatásra, hiszen három jó centerük közül el kellene azért dönteni a PO-ra, hogy ki lesz a kezdő, jelenleg Mozgovnak, McGee-nek és Koufosnak is nagyjából ugyanannyi esélye van erre. Ezt az állományt, illetve rájátszásálmaikat csak valami elképesztően nagy sérüléshullám sodorhatja veszélybe, egyébként felveszik a versenyt még a legjobbakkal is.

7. Memphis Grizzlies

Távozott OJ Mayo. Baj ez? Nem gondolnánk. A draftolásakor óriási sztárnak kikiáltott dobóhátvéd szerepének megtalálására ment el kis híján az előző pár év, és nem sikerült neki olyan szerepkört találni, ahol huzamosabb ideig hasznos tudott volna lenni. Mostani lelépése kicsit megnyugtathatja az aktív rotáció szereplőit, nincsenek további kísérletezgetések, az érkezők közül ráadásul Bayless sokoldalúbb játékos is, még ha egy alacsony kettesnek is számít játéka alapján, de egy személyben lehet csereirányító és a pad pontfelelőse. Ami gond, hogy a külső dobásokat továbbra sem sikerült megoldaniuk, nem jött olyan ember, aki kintről szétdobhatja a Grizzlies ellen sokszor behúzódó védelmeket, illetve az sem kisebb probléma, hogy Darrell Arthur már most lesérült. Igaz, visszatérhet majd valószínűleg a szezon elején, de ez nála sosem jó előjel, hogy már most kezdi. Mindenesetre nyugat egyik legmasszívabb csapatáról van szó, itt sem lehet gond a legjobb nyolcba jutással.

6. Los Angeles Clippers

Óriási kontraszt van ebben a csapatban, de még így is ide férnek, ennyire erős a külső soruk. A periméter rotáció a liga legjobbja, minden posztra legalább két kiváló emberrel, nagyon nagy variációs lehetőségekkel, jól elosztható szerepkörökkel, rutinnal. A palánk alatt már közel sem ilyen fényes a helyzet, hiszen Griffin és Jordan mögött nem sok mindenki van, aki a bajnokesélyesek szintjén komolyan vehető. Lamar Odomon sok múlik, de vele most fölösleges számolni, egyelőre semmivel nincs jobb állapotban, mint volt Dallasban. Az edző is az itt felbukkanó csapatok trénerei közül a leggyengébb, úgyhogy lesz dolga bőven a pályán a rutinos kosarasoknak, hogy lemeccseljék az ellenfelet. Erős alapszakasz csapat lesz a Clippers, ez szinte teljesen biztos, de az előbb említett két probléma miatt nem férnek a top5-be nálam.

5. Los Angeles Lakers

Egyelőre még itt sem tartanak, de úgy összességében azért beférnek a liga legjobb 5 csapata közé. A kezdőötöst nem kell magyarázni, mint ahogy valószínűleg azt sem, hogy mögöttük elképesztően kevés használható játékos van. Elég sok mindenkiről el lehet mondani, hogy ha jól teljesít, akkor erre meg arra használható, de igazából a bajnokesélyesek közül messze a Lakers padja a leggyengébb. Az alapszakasz jó része rá fog menni, hogy begyakorolják a támadást, de a védekezés még akkor is ott lóg a levegőben, ráadásul ha a kezdők nem kapnak túl sok segítséget a padról (és ez nem csak a játékosokra értendő), akkor mire a rájátszásba kerülnek, simán elfáradhatnak, vagy összeszedhetnek sérüléseket, Nash vagy Kobe sem 40 perces játékos már (legalábbis ha jót akar magának). A nagy nyári bevásárlás okozta örömmámor jogos volt, ilyen kezdőt nem minden nap tesznek össze az NBA-ben, de a csapat többi részének megerősítése elmaradt, összességében emiatt négy csapatot is erősebbnek gondolok náluk (nemcsak a szezon legelejére vonatkoztatva).

4. Boston Celtics

Nyilván van pár idősebb húzóemberük (Pierce, Garnett), akik olyan korban vannak, amikor már minden év negatívan számíthat, de nagyon mély lett a keretük, Danny Ainge kiváló munkát végzett, hogy tehermentesítse a palánk alatti részleget, és Pierce-t is, emellett pedig talán a külső sor lett a legpofásabb. A tavaly a Heat ellen éppen hogy csak kieső, 3-2-re még vezető kerethez felépült Jeff Green, érkezett Barbosa, Terry és Courtney Lee, a palánk alatt pedig Sullinger, de még Milicsics is javulást jelent az előző kerethez képest. Mivel csak Ray Allen távozott, de őt több emberrel is sikerült pótolni, ezért nem túl nagy rizikó kijelenteni, ez egy erősebb Celtics, mint a tavalyi, akkor pedig kelet egyik elit együtteséről van szó. Össze kell még gyúrniuk az új játékosokat, ráadásul nem is voltak soha kifejezetten alapszakaszcsapat, de ezzel a Bostonnal megint komolyan lehet számolni a bajnoki gyűrű szempontjából is.

3. San Antonio Spurs

Hasonló cipőben járnak, mint a Boston, talán annyi különbséggel, hogy náluk már majdnem mindenki elért a nyugdíjas korba, amit viszont tudnak, azt évek óta tudják. Hogy Tim Duncan és a többiek mikor öregednek ki az NBA-ből, arra már szinte fogadásokat is lehet kötni, évek óta ez a lemez kerül fel a szezonkezdet előtt. Tavaly láthattuk a Spurstől, hogy nem az egyéni villanások miatt jók ők, hanem a csapatjátékot sikerült tökéletesre csiszolniuk. Mivel a keret gyakorlatilag maradt ugyanaz, mint a tavaly holtversenyben alapszakaszt nyerő csapaté, nem gondolnám, hogy az idő vasfoga most fog akkorát beléjük harapni, hogy zuhanórepülésben akárcsak nyugat top4 együttese közül is kikerülnek.

2. Oklahoma City Thunder

Legnagyobb ellenfelük a nyugati konferenciában a Thunder lesz, amely most már rutinból hozza nagyjából az alapszakaszokat, nekik már nem ez a kihívás, hanem később a PO-ban kell teljesíteniük, és újra megpróbálni eljutni a végső győzelemig. James Harden szerződéshosszabbítása zavarhat ebbe bele, ha a következő hat napban nem sikerül dűlőre jutni a feleknek, de egyébként Eric Maynor formába hozása, és Perry Jones III, valamint Hasheem Thabeet/Cole Aldrich beépítése lesz valószínűleg a legkomolyabb feladat, ami előttük áll majd a következő pár hónapban.

1. Miami Heat

Nem nagyon kell magyarázni, ha a bajnok ugyan nem a leggyengébb posztjain, de játékához abszolút illő játékosokkal, későbbi Hall of Famerrel erősödött a nyáron. A PO végére Erik Spoelstra a játékosok helyes pozícióját is megtalálta, a külső sorba érkezett Rashard Lewis és Ray Allen is triplavetőknek, úgyhogy gyakorlatilag annyi kérdés van velük kapcsolatban, hogy megpróbálják-e, túl tudják-e szárnyalni a Bulls 72-10-es rekordját. Nagyon nem kell változtatni a játékon, a kezdők többet pihenhetnek majd a két nagy nevű érkező miatt, úgyhogy a Heat drukkerek sajnos hónapokig nézhetnek további "előszezon" meccseket, a keleti második körnél előbb nem várható komolyabb erőpróba számukra.