2012/2013 Erősorrend 6.hét

30. Washington Wizards (3-18, 0)

Bár valami kezdett megmozdulni a Wizardsnál, hiszen az utóbbi 13 meccsen már háromszor is nyertek, ez még mindig borzasztóan kevés. Sokat mond, hogy AJ Price kiesése olyan érvágás volt nekik, amit egyelőre nem tudnak elviselni, képtelenek pótolni még egy ilyen szintű irányítót is. John Wall visszatérésének időpontja lassan olyan ködben van, mint Andrew Bynumé, egyes források szerint az All-Star gáláig is elhúzódhat az egykori 1/1-es felépülése, addig pedig semmi jó nem várható tőlük.

29. Sacramento Kings (7-16, 0)

Volt egy három meccses győzelmi sorozatuk, de nagyjából ennyiben ki is merül az összes pozitívum, amit velük kapcsolatban fel lehet hozni. Taktikailag is gyerekcipőben járnak és az egység is kezd teljesen szétbomlani, nem sok kiút van előttük és hosszú távon valószínűleg a liga leggyengébb csapata lesznek, ha Wall visszatér a Wizardshoz. Edzőváltás is kinéz, de talán Cousinson kívül mindenki mozdítható a Kingsnél a játékosok közül is, ennél lejjebb nem nagyon kerülhetnek.

28. Charlotte Bobcats (7-16, -12)

A múltkor túl jószívű voltam velük, a kezdeti összeszedettségük kicsit megtévesztett. 7-4-gyel is álltak, gyakorlatilag minden szoros meccsüket behúzták év elején, aztán teljesen megtört a lendületük és a szerencséjük is megfordult, ennek köszönhetően egy 11 meccses vereségsorozatban vannak éppen. Kemba Walker továbbra is nagyon jó, ám a többiek teljesítménye egytől-egyig visszaesett, így ha nem is olyan gyengék, mint tavaly, lassan kezdenek közelíteni ahhoz a szinthez.

27. Cleveland Cavaliers (5-20, -3)

Továbbra sem tud összeállni a rendes kép Clevelandben. Anderson Varejao az első hónapot végig All-Star formában játszotta, és Kyrie Irving is nagyon jó, de utóbbi és az újonc Dion Waiters is lesérült, a brazil center pedig az utolsó héten visszaesett jócskán korábbi teljesítményéhez képest, így a Cavs továbbra is képtelen győzelmekre váltani azt, hogy folyamatosan ott mocorog bennük a komoly produkció lehetősége. Nagyon sok szoros veresük van, a végjátékokat valahogy nem sikerül összerakniuk.

26. Detroit Pistons (7-19, +2)

Nagyon sokat javultak az első két héthez képest, de ők is gyermeteg hibákat követnek el folyamatosan. Általában három negyedben nagyon jól játszanak, egyet viszont annyira elrontanak (általában a harmadikat), hogy hiába a másik három, vereség lesz a vége. Túlságosan megnyugszanak egy-egy komolyabb előny birtokában, és bár ez a fiatal keret miatt még viszonylag érthető, hosszú távon iszonyatosan idegesítő lehet a drukkereknek és a vezetőknek is. Lawrence Frank állása sincs biztonságban, mert a vereségek mellett még a fiatalokat sem játszatja, hogy legalább legyen értelme a bukdácsolásnak és egyelőre nem sok hajlandóságot mutat a merészebb húzásokra, mint például Andre Drummond és Greg Monroe együtt játszatása.

25. New Orleans Hornets (5-18, 0)

Nagyon megfogta őket Anthony Davis újabb sérülése, az 1/1-es távollétében szinte csak pillanatokra villant fel valami az év legelején látott Hornetsből. Játékban nagyon megrekedtek többen is, kis túlzással csak Ryan Anderson hozza azt a teljesítményt, amit várnak tőle. Austin Riversnek legalább volt már 1-1 jó meccse, de Greivis Vazquez és Robin Lopez is visszaesett, Davis pedig visszatérése óta közel sem olyan domináns, mint a szezon kezdeti szakaszában. Monty Williamsnek valószínűleg nem kell aggódnia, ebben a keretben ennél sokkal több nincs is, inkább az első hét volt meglepően jó tőlük.

24. Toronto Raptors (6-19, +4)

Pár nappal ezelőtt még csontutolsóak lettek volna, ám Andrea Bargnani kiesésével mintha elkezdtek volna küzdeni egymásért, sokkal összeszedettebbek lettek, védekezésben össze sem hasonlíthatóak korábbi önmagukkal és még ha azt a szintet nem is érik el, amit vártak tőlük a szezon előtt, most már kezdenek ahhoz hasonlítani. José Calderon pazar játéka megkönnyítheti elcserélését, az olasz erőcsatár produktuma viszont szinte lehetetlenné teszi ugyanezt esetében. Érdekes kérdés lesz, hogy mit lépnek majd a következő két hónap folyamán, mert Bargnani elpasszolása komolyabb áldozatokat is követelhet majd, a most játszók viszont kifejezetten tetszetősen mutatnak együtt a pályán. Minél később tér vissza az olasz, annál komolyabban kell velük majd számolnia mindenkinek.

23. Phoenix Suns (9-15, -9)

Őket is túllőttem a Bobcatshez hasonlóan, de az elmúlt egy hónapban - a legutóbbi két meccset leszámítva - egészen kiábrándítóan teljesítettek. Alvin Gentry mester már gyakorlatilag mindent kipróbált, amit ésszerűen ki lehet ezzel a kerettel, főleg a két wing pozícióban, de nagyon nehéz megtalálni az itt is alulteljesítő Michael Beasley pozícióját és csapaton belül betöltött szerepét. Marcin Gortat hisztije sem volt véletlen, a lengyel kivételes alkalmaktól eltekintve nem muzsikál túl jól idén, de ez az egész csapatra elmondható. Középszerű játékukat legtöbbször elrontott végjátékok kísérik. Lassan elmondható, hogy nyári húzásaik nem igazán jöttek be, a Suns idén nagy valószínűséggel nem lesz PO csapat.

22. Orlando Magic (10-13, +5)

A legnagyobb meglepetés idén a szereplésük. Még mindig csak 23 meccset játszottak, úgyhogy nagyobb következtetéseket még korai levonni, de a "bezzeg" hozzáállás nagyon látszik az együttesen, nagyon együtt vannak és ezzel meglepetésgyőzelmek sorát képesek szállítani. Persze így is negatív a mérlegük, de 1/1-re hajtás közelében sincsenek, a sok lesajnált játékos kettőzött erővel, egységben próbálja megmutatni, hogy így is lehet eredményeket elérni.

21. Houston Rockets (11-12, -1)
Nem rossz a Houston, főleg ha a mérlegüket nézzük, de komoly átütőerő nincs bennük. Komoly probléma, hogy úgy néz ki, James Harden és Jeremy Lin nem képesek hatékonyan egymás mellett pattogtatni, eddig legalábbis nem sikerült nekik. Harden hatékonysága visszaesett a földöntúli idénykezdetet követően, Linnek pedig kis túlzással manapság csak egy jó meccse volt - az is akkor, mikor hátvédtársa nem játszott. Omer Asik is kezd visszazuhanni a valóságba, cserébe Patrick Patterson mintha kezdené összeszedni magát. Továbbra sem gondolnám, hogy komoly lehetőségük lesz arra, hogy rájátszásba jussanak.

20. Portland TrailBlazers (11-12, -1)

Ők is komoly meglepetéscsapat, hiszen gyakorlatilag kispad nélkül állnak majdnem 50%-on. Damian Lillard lett az Év Újonca díj első számú esélyese, ami nem meglepő, nézve számait és játékát, valamint hogy a riválisok közül senki nem képes hasonló teljesítményre (Davis sokat is volt sérült, ezt is hozzá kell tenni). Batum ugyan továbbra is hajlamos eltűnni negyedekre, meccsekre, és LaMarcus Aldridge sem az igazi még, de nyerik a meccseket és egyelőre ez számít. A padjuk miatt róluk sem hiszem el, hogy ezt a mérleget hosszabb távon is tartani tudják majd.

19. Dallas Mavericks (11-13, -4)

A Dallas kezdi elérni azt a szintet, amit év elején vártam tőlük. OJ Mayo továbbra is a szezon egyik legkellemesebb meglepetése, a Legtöbbet Fejlődött Játékos díj legnagyobb esélyese, de nagyon sokat mond, hogy hátvédtársa, Darren Collison Derek Fisher miatt került ki a kezdőből. Ha ez így marad, az nagyon sok jót nem jelent majd a Mavericks-drukkereknek. Dirk Nowitzki visszatérése is csúszik, valószínűleg csak jövőre látjuk, pedig úgy kellene, mint egy falat kenyér, mert elindult a lejtőn a Mavs és nem nagyon lesz kit megelőzni nyugaton, ha a tendencia folyatódik.

18. Philadelphia Sixers (12-12, -1)

Belőlük is kezd kifogyni a lendület, bár irányítójuk, Jrue Holiday sérülése nem jött jókor számukra, nincs igazi helyettese. Evan Turner is ott lehet az MIP díj jelöltjeinél, valamikor a 2-3. héten szakadt át benne valami, azóta pedig franchise-player szinten, de legalábbis annak közelében kezdett el kosarazni, profi pályafutása során először ilyen hosszú ideig. Andrew Bynumra már nem várhatnak, így viszont rettenetesen lyukasak a festékben. Nagyon kellene nekik egy legit center, enélkül komolyabb célokat nem fogalmazhatnak meg, hiába néz ki viszonylag jól a keret többi része.

17. Milwaukee Bucks (12-10, -7)

Mint kiderült, még így is nagyon előre raktam őket, hogy félve voltak akkor a 10. pozícióban. Kiderült, hogy hosszútávon nem működik az, hogy a két hátvéd megszórja magát, a többiek viszont gyengén teljesítenek, úgyhogy el is kezdtek szépen hátrafelé csúszni. Mivel a Chicago tartja stabil formáját, az Indiana pedig kezdi összeszedni magát, rögtön bajba is kerülhetnek a PO szempontjából. Ersan Ilyasova kicsit jobb teljesítményt nyújt csereként, mint kezdőként, de továbbra sem jön folyamatos teljesítmény senkitől. Brandon Jennings is egyre gyengébb, Monta Ellis pedig a szezon elején is gyenge százalékkal operált, ez maradt is. Nem néz ki jól a Bucks jövőképe, a papíron elég erős és mély magasemberrotációjuk egyelőre semmit nem mutat.

16. Los Angeles Lakers (11-14, -7)

Nyertek ugyan két meccset, de ennél előrébb akkor sem kerülhetnek. Játékuk egészen kiábrándító a drukkerek számára is, Kobe Bryanten kívül senki nem képes jól játszani folyamatosan, mindenkinek csak fellángolásai vannak. A negyedik negyedekben és védekezésben úgy anblokk katasztrofális teljesítményt nyújtanak, és még ha vannak is sérültjeik, ők utóbbi problémán egészen biztosan nem fognak segíteni. Kobe nagyon sokat játszik, ez a szezon végén még csúnyán visszaüthet majd.

15. Chicago Bulls (13-9, -3)

Továbbra is ugyanaz a képlet: a Bulls nagyobb bravúrokra egészen egyszerűen képtelen, ahhoz nem elég jó a játékosállománya, viszont negatív meglepetések sem sűrűn érik, úgyhogy egyelőre vezetik a Central divíziót. Kirk Hinrich egy hétnél tovább nem tud egészséges maradni, úgyhogy irányító poszton Nate Robinson és az utóbbi időben Marquis Teague is egyre több lehetőséget kap. Rip Hamilton sérülésének köszönhetően Marco Belinelli feltámadt poraiból, az olasz jól és ami meglepő, hogy stabilan is játszik, nagyban az ő ponterősségének köszönhető, hogy most úgy áll a Bulls, ahogy.

14. Utah Jazz (13-12, +7)

A Jazz továbbra sem meggyőző, kicsit sem nyomnak úgy a festékben, ahogyan arra év elején lehetett számítani, viszont Tyrone Corbin megtalálta a megfelelő rotációt és elkezdtek zsinórban meccseket nyerni. Még mindig sokkal több van bennük, de nagy kérdés, mit csinálnak majd a cserehatáridő lejárta előtt, mert a hírek szerint valamelyik kezdő magasukat (Al Jeffersont vagy Paul Millsapet) cserélnék kezdő irányítóra. Mo Williams pedig egészen jó teljesítményt nyújt, de úgy néz ki, nem győzte meg a vezetőséget arról, hogy rá lehet komolyan építkezni.

13. Atlanta Hawks (14-7, 0)

Az Atlantánál egyértelműen a best-case scenario jött be a szezon előtti jóslatokból. Joe Johnson távozásával Jeff Teague, de főleg Josh Smith és Al Horford nagyobb szerepet kaptak, és meg is hálálják eddig a bizalmat. Nem egy, nem kettő meglepetésgyőzelmet is arattak már, és a szezon negyedét követően szinte biztos rájátszásrésztvevőnek tűnnek - nem is mérlegük, de mutatott játékuk és az egyéni teljesítmények miatt is. Van még bennük javulási lehetőség, mert például Lou Williams is képes ennél jobban játszani, de ha ők ennyire könnyen bemasíroznak a PO-ba, az már nekik egy sikeres szezon lesz. Az nyomhatja rá a bélyegét a következő hónapokra, hogy gyakorlatilag bárkit elcserélhetnek, Danny Ferry ugyanis nem titkoltan már a jövőben gondolkodik, nem a jelent csinosítgatja.

12. Indiana Pacers (13-11, +11)

Csak 13-11-gyel állnak, ám mintha mostanra találta volna meg több ember is a helyét Danny Granger kiesését követően. David West mellett egyértelműen Paul George nőtt fel nyerőemberré már többször is. Ami félelmetes, hogy még borzasztóan sok van bennük, hiszen Roy Hibbert egyelőre pocsék formában játszik magához képes, a padról pedig nagyon kevés segítség jött eddig, úgyhogy innen még feljebb vezethet az út. Amit talán észre kellene venniük, hogy George Hill nem kezdő szintű irányító, még keleten sem, egy, a csapatot jobban mozgató PG-vel megint megnyílhatna előttük az út a második körbe is akár.

11. Boston Celtics (12-11, -3)

Vannak már biztató jelek a Celtics játékában, de még mindig nem túl sok. Jeff Green összeszedte magát, Paul Pierce támadásban továbbra is jó, Rajon Rondo pedig eltiltását követően talán még sokoldalúbb, mint korábban. A pattanózás viszont továbbra is probléma az együttesnél - bár ebben is fejlődtek némileg, de nem túl sokat - és még mindig nem igazán tudják, ki legyen a kezdő dobóhátvédjük, illetve hogyan rotálják a cserepadot. Még mindig megy a kísérletezés, egyelőre csak Doc Rivers személye a garancia arra, hogy meg is találják a megoldást a problémákra. Csere várható, mert a festékben egy jól pattanózó magasember létszükséglet számukra.

10. Brooklyn Nets (13-10, -3)

Nem rosszak, de gyengébb sorsolásuk masszívan a kezükre játszott év elején. Az egyre nehezedő ellenfelek, illetve Brook Lopez sérülése teljesen betette a kaput náluk, az utóbbi két hétben alig-alig nyertek meccset. Deron Williamsszel láthatóan nincs rendben valami, gyengébben is védekezik a tőle megszokottnál és borzasztóan dob, valószínűleg a nyáron már beharangozott sérülése hátráltatja, talán érdemesebb lenne megműttetnie magát. A cserepadról is Andray Blatche és Reggie Evans teljesítménye maradt állandó, a többiek visszaestek, úgyhogy ha nincsenek is óriási gondok a Netsnél, össze kell szedniük magukat rendesen.

9. Denver Nuggets (13-12, +13)

Mérlegükhöz képest magas helyezésüket azért kapták, mert 25 meccsükből 18-at idegenben vívtak meg eddig, ehhez képest egészen jól állnak. Ahogy az Indianánál, úgy náluk sem állt még össze teljesen a játék, sőt, viszont pont ezért még óriási rejtett tartalékaik vannak. George Karl edző továbbra is küzd a rák legyőzésével, valószínűleg ez sem segíti a nyugodt munkát a csapatnál, de az a félelmetes, hogy egy olyan, többségében azért még mindig nem túl tudatos játékkal is képesek PO helyen állni nyugaton, mint amit eddig bemutattak.

8. Golden State Warriors (16-8, +3)

Talán 1-gyel feljebb is kerülhettek volna, de a Minnesota tartalékai jóval komolyabbak. Mindenesetre a szezon első harmadához közeledve elmondható, hogy a Warriors Andrew Bogut nélkül is stabil PO csapatnak tűnik, ezt pedig a szezon előtt még igen kevesen gondolták volna. David Lee bizonyít, hogy nemcsak lottery csapatokban, de egy masszív, jól teljesítő együttesben is képes hozni folyamatosan számait. Stephen Curry most már hetek óta egészséges, meg is látszik a játékán és bár a többi fiatal igen hullámzó, Jarrett Jack és Carl Landry a cseresornak is stabilitást tud adni. Mark Jackson kitűnő munkát végzett velük.

7. Minnesota Timberwolves (12-9, +11)

12-9 úgy, hogy Kevin Love kéztörésből visszatérve egyelőre pocsék százalékkal dob legtöbbször, Rubio pedig még csak egy meccset játszott és Kirilenko is kénytelen volt kiülni pár mérkőzést háta miatt. Hatalmas potenciál van ebben a csapatban, igaz, ez nem biztos, hogy ki fog jönni belőlük, hiszen ahhoz az kéne, hogy Brandon Roy 15-20 percekre használható legyen, Chase Budinger nagyjából hasonló formában térjen vissza majd március környékén, mint ahogy sérülése előtt játszott, és hogy a többiek is egészségesek maradjanak, ez pedig Minnesotában igenis nagy kérésnek számít mostanában. Viszont ha mindenki felépülne...

6. Memphis Grizzlies (15-6, -5)

Rendesen visszaestek Randolph-ék az utóbbi időben, több, be nem tervezett vereséget is szenvedtek, így vissza is csúsztak a Spurs mögé a divízióban. A visszaesés nem az erőcsatáron múlt, Z-Bo továbbra is kiváló formában, ám a többiek mintha kicsit hullámzóak lennének az utóbbi időben, a pad stabil teljesítménye pedig kezd eltűnni. Nem lesz velük probléma, de a szezon elején mutatott meglepően hatékony játékuk most kevesebbszer jön elő a meccseken.

5. San Antonio Spurs (19-6, 0)

Továbbra is kiváló formában játszik az egész Spurs, a botrányos, Miami Heat elleni meccs sem törte meg lendületek, sőt, azóta talán még jobbak is. Tim Duncan továbbra is elképesztő, Tiago Splitter pedig egyre jobban játszik együtt vele. Tony Parker is kitűnő teljesítményt nyújt, a szokásos hosszú pad pedig most is erőssége a San Antonionak. Ami gond lehet, az a sérülések, Stephen Jackson és Kawhi Leonard is sérült volt, előbb most fog visszatérni, viszont Manu Ginobili is megsérült. Annyi használható játékosa van azonban Gregg Popovich-nak, hogy várhatóan nem sok gondot okoz majd az ő kiesése sem.

4. Los Angeles Clippers (17-6, -2)

Komoly gödörbe kerültek a harmadik hét környékén, akkor zsinórban bukták el a meccseket és a jó kezdést követően már 8-6-tal is álltak, aztán megint összeszedték magukat, visszatért 1-2 sérültjük és úgy néz ki, ez megoldotta a problémákat, hiszen a liga egyik legjobb formában lévő csapata, jelenleg 9 győzelemnél tartanak zsinórban. Jamal Crawford kicsit leszállt a földre az utóbbi időben, de mostanában a Clippers sokat méltatott padjának többi szereplője is kezdi kivenni a részét a munkából, még Lamar Odom is egyre inkább kosárlabdázóra hasonlít.

3. Miami Heat (15-6, +1)

Meggyőzőnek semmiképp sem mondanám őket, hiszen elvétve aratnak kiütéses győzelmeket és több, előre nem kalkulált vereséget is begyűjtöttek, de még mindig olyan érzése van az embernek, hogy ünneplik a bajnoki címet, meg majd úgyis rákapcsolnak, amikor kell. Mindenesetre a jó kezdés után a védekezésük szétesőben van, pedig ez volt az egyik védjegyük az előző két évben és a padról is egyre kevesebb segítség érkezik, újra a Big3-re hagyatkozhatnak csak támadásban, a többiek pedig maximum egyszer-egyszer szólnak hozzá. A játékerősségük továbbra is komoly, de van hova javulniuk, az kétségtelen.

2. New York Knicks (18-5, +1)

Aki eddig megtette, most már az sem nagyon kerülgetheti a Knickst, akik idén teljesen másik szinten játszanak, mint az utóbbi 10 évben bármikor. Úgy tűnik, hogy a tapasztalt játékosok leigazolása telitalálat volt, mert nem lassult a csapatjáték, viszont nyugalmat árasztanak és teljesítményük is legtöbbször megállja a helyét az NBA-ben. Carmelo Anthony MVP formában az első másfél hónapban, a többiek pedig eddig azt csinálják, amit kell, ez így egyértelműen a legjobb forgatókönyv, amit várhattak. Érdekes lesz Amare Stoudemire visszatérése, de Jason Kiddék és Mike Woodson vezetőedző segítségével beépülése akár zökkenőmentes is lehet - ezt korábban nem nagyon merte volna megkockáztatni senki.

1. Oklahoma City Thunder (19-4, +5)

Az NBA legjobb formában lévő csapata, gyakorlatilag már most úgy játszanak, hogy tőlük nyugodtan elkezdődhetne holnap is a rájátszás. Kevin Durant egyre jobb a társak mozgatásában, kiszolgálásában is, Russell Westbrook szintet lépett, az esetek túlnyomó többségében nyugodt, higgadt döntéseket hoz, jóval jobban is szerepel csapata, Kevin Martin pedig azonnal pótolni tudta James Hardent, így a Thunder a kezdeti kérdéseket követően egyértelműen nyugat első számú csapata. Túl nagy gondjuk nem is nagyon lehet, kísérletezgethetnek nyugodtan, bár Scott Brooks nem nagyon szokta ezt csinálni, valószínűleg mostani játékuk még tökéletesebbre csiszolása lesz a feladat a hátralévő 59 alapszakaszmeccsen...