2014-15: Top10 center

A sorozat első négy részét ezeken a linkeken megtaláljátok: irányítók, dobóhátvédek, kiscsatárok, erőcsatárok.

1. Joakim Noah (Chicago Bulls)

A tavalyi év legjobb védője nálam az első, még ha kissé homer-választásnak is tűnik. Nagyon jó pattanózó (11.3/meccs, 18.4 TRB%), a védekezését a tavaly trófea után nem nagyon kell bizonyítani, évek óta Tom Thibodeau védekezésben ligaelit rendszerének a legfontosabb láncszeme. Emellett a legjobban passzoló magas is egyben az egész NBA-ben (5.4/meccs, 26.4 AST% - utóbbi egy ötösnél több mint kiemelkedő adat). Amiben gyengébb, az a scoring, nem is a mennyisége (12.6/meccs), hanem a hatékonysága (53.1 TS%). Sokféleképpen képes büntetni támadásban, de olyan mozdulata nincs, amihez a legégetőbb helyzetekben megbízhatóan tud fordulni - ezt passzkészségével mondjuk ellensúlyozza is. Azt hozzáállás kérdésének tartom, hogy kinél ő a legjobb és kinél Dwight Howard. Utóbbi jobb pattanózó, védekezésben hasonló impactje van, mert bár kevésbé vokális, jobb rim protector, sokkal hatékonyabb pontszerző, viszont vezérnek teljesen használhatatlan, míg Noah a teljesítménye mellett a kicsit sem "titkolt" energiáival képes fanatizálni csapattársait.

2. Dwight Howard (Houston Rockets)

Mint azt az előbb írtam, ízlés kérdésének tartom, kinél ő a legjobb, kinél pedig Noah. Hiába esett vissza 20 pont alá ponttermelése (18.3/meccs), a hatékonysága kiemelkedő (60% TS), és ez jóval fontosabb szerintem, mint az, hányféleképpen képes kosarat szerezni - az izmozáson kívül azért még nagyon sok minden továbbra sem megy, azt viszont kiemelkedő szinten csinálja. A liga egyik legjobb lepattanózója (12.2/meccs, 20.1 TRB%), és védekezésben a csökkenő blokkszáma mellett továbbra is megszámlálhatatlan mennyiségű dobás irányát változtatja meg azzal, hogy egyszerűen arra számíthat a támadó, ő jön a gyenge oldalról vagy áll éppen szemben a gyűrű alatt. Amiben gyengébb Noah-nál, az a társakra gyakorolt hatás. Kiváló játékos egyénileg, de vezérnek egyértelműen nem jó.

3. Marc Gasol (Memphis Grizzlies)

Nálam ő Noah hasonmása, csak majdnem mindenben gyengébb kicsit. A pontszerzés pont nem egy ilyen dolog, hiszen mennyiségben többet hoz, mint a Bulls centere (14.6/meccs), a hatékonysága nagyjából ugyanolyan gyenge volt az előző idényben (52.6% TS), viszont a gyűrűtől távolabb is használható, nagyon jó középtávoli tempója van. Hasonlóan jól lát a pályán, még ha statisztikákban el is marad a franciától (3.6/meccs, 17.7 AST%), védekezésben pedig kevesebb hanggal, de ugyanolyan kiváló vezetője egy hátul ligaelit csapatnak. Ami miatt nálam Noah és Howard mögé kerül, az a pattanózása, ami azért egy centernél az egyik legfontosabb, ebben pedig kategóriákkal gyengébb mindkét előtte lévőnél (7.2/meccs, 12.7 TRB%) - és ez még akkor is gyenge szám, ha tudjuk, hogy Zach Randolph a palánk alatti társa.

4. DeMarcus Cousins (Sacramento Kings)

A legtöbb potenciál szerintem benne van, és ebből nem keveset megmutatott már az előző szezonban is, még mindig meglévő balhéi ellenére is jóval több figyelem hárult ezúttal játékára. Pontszerzésben nagyot lépett előre (22.7/meccs, 55.5% TS) úgy, hogy karrierje minden eddigi évében egyre hatékonyabb lett, az egyik legszélesebb repertoárral rendelkezik a palánk alatti mozgásokat tekintve. Kiemelkedő pattanózó Howardhoz hasonlóan ő is (11.7/meccs, 20.4 TRB%) - a védőpattanókat konkrétan ő szedi a legjobban az egész ligában (8.6/meccs, 30.5 DRB%). Jól is lát a pályán, igaz, olyan rettenetesen sokszor nem használja ezt a képességét ahhoz képest, minden eszköze meglenne pedig arra, hogy "point-centerként" működjön ő (is). Amiben nem ér fel egyelőre az első háromhoz, az a védekezése - ebben is fejlődik, a vb-n is sokszor mutatott jó dolgokat hátul is, de a Noah - Howard - Marc Gasol triótól egyelőre messze van.

5. Tim Duncan (San Antonio Spurs)

Nagy volt a hullámzás az utóbbi 5-6 évben nála pontszerzés terén (15.1/meccs), és már nagyon hatékonynak sem volt mondható az utóbbi négy év során (53.5% TS), viszont az már nem fog változni, hogy a(z egyik) legképzettebb magas az egész ligában. Még mindig kiválóan lát a pályán és passzol is (3.0/meccs, 16.0 AST%), és pattanózása továbbra is nagyon jó (9.7/meccs, 18.8 TRB%), alig marad el a liga legjobbjaitól. Megkopott a gyorsasága már, de védekezésben is tud még komoly faktor lenni.

6. Chris Bosh (Miami Heat)

Óriási kérdés, mire lesz képes újra 1-2. opcióként, nagy valószínűséggel statisztikailag jobb szezont fog futni, de vezérként azért Torontóban túl sok mindent nem bizonyított, azóta pedig négy év eltelt. A pontjaival nem volt gond Jamesék mögött sem (16.2/meccs), és bár 33.9%-os triplamutatója még mindig nem éri el az átlagos szintet, teljesen feladni már ebben a távolságban sem lehet. Emellett az egyik legjobb középtávoli tempója van, és összességében is 59.7%-os TS-t tud felvonultatni - azért ez jócskán eshet majd úgy, hogy LeBronra már nem kell majd figyelnie az ellenfélnek. Amiben gyenge a ligaelithez képest, az a pattanózás (6.6/meccs, 13.0 TRB%), és bár alulértékelt védőnek tartom - a besegítései, 2-2 elleni védekezése rendben van -, összességében így sem jó hátul, a gyűrű védésével nem nagyon lehetett eddig megbízni.

7. Al Jefferson (Charlotte Hornets)

Élete egyik legjobb szezonját futotta, ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy megtalálta a helyét. Egyértelműen első opció volt, így hatékonysága azért nem annyira csúnya (21.8 pont/meccs, 53.2 TS%). Az old-school mozgások (egyik) legjobbja ezen a poszton, kimeríthetetlen tárháza van annak, ahogy pontot tud szerezni. Jól is pattanózott (10.8/meccs, 17.5 TRB%), és míg korábban szinte használhatatlan passzoló volt, egyre jobban oldja meg a kettőzésekből való kiosztást is. Védekezésben továbbra sem üti meg szerintem az átlagos szintet, viszont Steve Clifford rendszerében jól és otthonosan mozgott úgy, hogy mellette nem egy Noah vagy Marc Gasol, hanem egy Josh McRoberts játszott.

8. Pau Gasol (Chicago Bulls)

Gasol az utóbbi évek botrányos Lakers-produkciói után most egy más környezetbe kerül Chicagóban, ahol a neki annyira nem kedvező védekező felfogás mellett jóval lassabb tempóban is kell majd kosaraznia Mike D'Antoni rendszerét követően, ez pedig támadójátékának és durabilitásának is jót tehet. Tavaly egyébként nem volt annyira rossz éve, hiszen 17.6 pontot így is tudott átlagolni, igaz, mindössze 52.2%-os TS mutatóval, ami nem kifejezetten jó. Pattanózásban hozott egy jó átlagot (9.7/meccs, 16.4 TRB%), és nagyon jó passzoló ő is (3.4/meccs, 18.7 AST%) - Noah-val ilyen szempontból érdekes párost fognak alkotni. Gyenge védekezése mellett leginkább utóbbi két évben kihagyott 55 meccse lehet aggasztó a Bulls számára - viszont jóval kisebb nyomás lesz rajta Chicagóban, hiszen tele vannak jó magasemberrel.

9. Tyson Chandler (Dallas Mavericks)

Noah és Marc Gasol szintjén irányítja a védelmet hátulról, ebben szerintem még mindig a liga legjobbjai között lehet Dallasban - New Yorkban nem volt mit irányítani. Támadásban limitált (7.3 pont), viszont évek óta csak azt vállalja el, ami már biztos (három évig nyerte a TS kategóriát zsinórban, mielőtt tavaly "csak" 61.5 %-ig jutott ebben a mutatóban). Jó pattanózó (9.6/meccs, 18.7 TRB%) és vocal leader is. Összességében elöl-hátul és a játék szinte minden elemében nagyon hasznos tud lenni, viszont az egészségi állapotával kapcsolatban vannak fenntartásaim - ha egészséges tud maradni, a liga legjobb kiegészítő játékosai között van nálam.

10. Ömer Asik (New Orleans Pelicans)

Támadásban csak a kiegészítő feladatkat tudja elvállalni, azokat viszont jól csinálja - kemény elzárások, 2-2-k után a biztos helyzetek értékesítése (57.8% TS). Ami miatt nálam Top10 center, az a védekezése és pattanózása. Négy eddigi évéből háromszor 20% fölött volt a TRB mutatója, és a liga legjobbjai között tartják számon, ha a csapatvédekezésről van szó. Nagyon jól védi a festéket, összességében szerintem sokkal hasznosabb, mint a kimaradó DeAndre Jordan - Andre Drummond páros - főleg ha azt is nézzük, hogy bár gyenge büntetőző, 20%-kal jobban céloz a vonalról, mint a másik két delikvens, így kritikus szituációkban sem kell feltétlenül kézilabdás módszerrel csak védekezésben fenntartani.

 

És akik lemaradtak:

Brook Lopez: Az egyik legjobb egyszemélyes hadsereg ötös poszton támadásban, viszont messze átlagon aluli pattanózó (11.5 TRB%), másrészt lábával komoly vannak gondok, 133 mérkőzést hagyott ki három év alatt, két idénye ment a kukába - nála krónikus gondról van szó, amit elvileg most már helyre hoztak, viszont ezt hallottuk a legutóbbi (két) műtétje után is.

Jonas Valanciunas: Az egyik legnagyobb kimaradó. Jó védő és nagyon jó pattanózó is (18.2 TRB%), egészen hatékony pontszerző (11.3/meccs, 57.9% TS) - igaz, ezt nem 1-2. opcióként érte el, de ez csak részben az ő hibája, túl kevés játékot hívnak rá egyelőre.

Anderson Varejao: Szintén vita tárgya lehet a Top10-es helye - egészen kitűnő pattanózó például (9.7/meccs, 19.6 TRB%), alulértékelt védő -, volt egy borzasztóan jó két hónapja 2012/13-ban, de négy év alatt 146 meccset tudott mindössze lejátszani, nem igazán tud egészséges maradni most már nagyon hosszú távon.

Andre Drummond: A liga legjobb támadópattanózója (5.4/meccs, 17.5 ORB%) és összességében is legjobban ő szedi a lecsorgókat (13.2/meccs, 22.3 TRB%). Védekezésben faktor, bár az óriási rugók mellett egyelőre közel sincs akkora hatása csapata teljes hátul mutatott teljesítményére, mint például Noah-nak, Marc Gasolnak vagy Chandlernek. A nagyobbik baj az egyelőre, hogy hiába a viszonylag szép mutató pontermésben (13.5/meccs) és a kiváló hatékonyság (59.9% TS), meccsvégi szituációknál teljesen használhatatlan. Egyrészt a jó hatékonyság abból adódik, hogy a legtöbbször sima vagy alley-oop zsákolásokat mutat be, nem magának csinálja meg a helyzeteket, másrészt 41.8%-kal büntetőzik, bármikor el lehet kezdeni faultolni, így az előnyei ellenére összességében nagyon is sebezhető pontja egyelőre csapatának.

Al Horford: Alapvetően helye lenne a 10-es listán, nagyjából az 5. hely környékén, hiszen az egyik legjobb pontszerző ezen a poszton (18.6/meccs), képzett és hatékony is (legutóbb 58.8% volt a TS mutatója, de az első évét leszámítva soha nem ment 56% alá). Nem is olyan nagyon rossz védő, viszont egyrészt közepes pattanózó (14.8 TRB%), másrészt óriási problémái vannak vállaival, a legutóbbi három idényből kettő ment a kukába, 96 kihagyott meccs 3 év alatt több mint sok.

Roy Hibbert: Egészen botrányos éve volt, mindenben visszaesett, de alapvetően is túl nagy körülötte a hype. Sem pontszerzésben (10.8/meccs, 49.9% TS), sem pattanózásban (6.6/meccs, 12.5 TRB%) nem érte el a használható szintet - utóbbiban egyébként legalább átlagos volt eddig, de scorerként már egy évvel ezelőtt is nagyon gyenge volt. Védekezésével nincs gond, de sokakkal ellentétben ő például szerintem túlértékelt ezen az oldalon.

Larry Sanders: Hibberthez hasonlóan egészen pocsék éven van túl, a hosszabbítása után mindennel foglalkozott, csak a kosárlabdával nem, és ez a számain is meglátszódott (7.7 pont, 47.8 TS%), még pattanózásban is sokat esett vissza (7.2/meccs, 16.2 TRB%).

Nikola Vucevic: Ízlés szerint ő is lehet Top10-es játékos, hiszen egészen jó ponttermelése (14.2/meccs, 53.6 TS%) mellett ligaelit pattanózó is (11.2/meccs, 19.5 TRB%), ráadásul a helyzeteit magának csinálja meg, nem zsákolgat - ez mondjuk hatékonyságán egyelőre meg is látszik. Védekezésben kell még szerintem fejlődnie, legalábbis ahhoz, hogy nálam Top10 legyen.

Marcin Gortat: Jól illik a Wizardsba, hiszen nem 1-2. opcióként is képes hatékonyan viszonylag sok pontot szerezni (13.2/meccs, 56.8% TS). Jó pattanózó (9.5/meccs, 16.7 TRB%), de szerintem védekezésben nem olyan hatékony, mint volt például ligába érkezésekor - a piszkos munkát viszont gond nélkül csinálja, ami egyrészt fontos ezen a poszton, másrészt nagyon nem mindenkire jellemző.

Timofey Mozgov: Limitált idő (21.6 perc/meccs) alatt egészen szép statisztikákat produkált (9.4 pont, 6.4 pattanó). Egyelőre nem bíznak rá túl sok feladatot, de védekezésben nagyon is használható, másrészt pattanózásban is hozza az átlagnál valamivel jobbat (16.1 TRB%).

JaVale McGee: Nagy lehetőségek, ahhoz képest egyelőre nem sok mindent sikerült belőle kihozni. A Nuggetsnél a 2012/13-as szezonja annak ellenére is jó volt, hogy cserepadról érkezett és még 20 percet sem kapott meccsenként, az előző idényben viszont volt egy fáradásos törése, teljesen lutri, mit fog hozni - ha jó lesz sincs szerintem a Top10 közelében sem.

Gorgui Dieng: Az előző év végén kapott egyre több lehetőséget, és meg is hálálta a bizalmat. Nagyon jó pattanózó (5.0/meccs, 20.0 TRB%), és kifejezetten jó védő labdás emberen és besegítésekből is, nagyon könnyen lehet, hogy ennyivel ki is szorítja idővel Pekovicsot. Támadásban nem sok szerepet szántak neki tavaly, ez talán idén változhat - de alapvetően 3-4. opció lehet, annál előrébb valószínűleg nem kerül a hierarchia-listán.

Nikola Pekovics: Kifejezetten jó és hatékony pontszerző (17.5 pont, 58.2% TS), és ez csak részben köszönhető Ricky Rubiónak, nagyon képzett egyénileg is. A pattanózása azonban felemás: támadópattanókban nagyon jó (3.8/meccs, 13.1 ORB%), összességében viszont erősen közepes (8.7/meccs, 15.3 TRB%) - emellett pedig védekezésben komoly hátrány csapatának, Dieng emiatt idővel ki is szoríthatja majd.

Steven Adams: Jó agresszor, de egyelőre semmi több, sem pontszerzésben, sem pattanózásban nem nyújt átlagnál jobbat - igaz, nagy előnye, hogy annál nem is akar többet csinálni, mint amennyihez ért.

Robin Lopez: Támadásban jó szezonja volt (11.1 pont, 60.5% TS), de azt is hozzá kell tenni, hogy 5. opcióként, csak a lecsorgókat, a mások által megteremtett helyzeteket kellett pontra váltania. Védekezésben sokat segített LaMarcus Aldridge-nak, pattanózása azonban még mindig valamivel átlag alatt marad (9.7/meccs, 14.5 TRB%).

Enes Kanter: Viszonylag jó boxscore-statok (12.3 pont, 7.5 pattanó) ellenére is borzalmas idényt zárt összességében. Védekezésben egyelőre használhatatlan, és támadásban is olyan dolgokat vállal néha, amihez sem most, sem később nem lesz köze sosem (52.3% TS).

Andrew Bogut: A korábban kifejezetten sokoldalú ausztrált manapság a védekezéséért tartják leginkább, abban a liga legjobbjai közé tartozik, ráadásul pattanózásban soha korábban nem látott szintre jutott (10.0/meccs, 20.7 TRB%). Támadásban csak a maradék jut neki, azt viszont beteszi jó hatékonysággal (7.3 pont/meccs, 61.0% TS). Nagy baj viszont, hogy rendszeres kórházlátogató, 111 meccse van összesen az előző három évből, nem nagyon lehet rá számítani biztonsággal.

DeAndre Jordan: Jordan szinte teljesen ugyanaz, mint Drummond, csak pár évvel idősebb kiadásban. Elit pattanózó (13.6/meccs, 21.6 TRB%), hatékony pontszerző (10.4/meccs, 63% TS), de ő is ugyanúgy a zsákolásokból él támadásban általában, és botrányos büntetőzése (42.8%) miatt bizonyos meccsszituációkban egyszerűen használhatatlan. Valamivel jobb védőnek tartom a blokk mutatója (2.5) mellett is, és ebben a tekintetben ő nyugodtabb lehet a jövőjével kapcsolatban, hiszen Doc Rivers próbálja megtanítani nemcsak az egyéni, de a csapatvédekezés fortéjaira is.

Spencer Hawes: Támadójátéka egyre jobb, legalábbis kezd egyre hatékonyabb lenni az elmúlt négy év alapján (55.4% TS), ez pedig a Clippersben még tovább javulhat, még annyi figyelem sem fog rá hárulni, mint eddig. Jó passzoló, viszont védekezésben egyáltalán nem faktor, pattanózásban pedig átlag alatti szintet hoz (14.6 TRB%)

Miles Plumlee: Nagyon jól kezdte az előző évet Phoenixben, és év végére is egészen jó statisztikái voltak (8.1 pont, 7.8 pattanó). Védekezésben talán kicsit túlértékelt, viszont a piszkos munkát gond nélkül végzi, és jó pattanózó (17.9 TRB%).

Tiago Splitter: Jó pontszerző (8.2 pont/meccs, 57.2% TS), és átlagos pattanózó (6.2/meccs, 16.1 TRB%) - összességében viszont szerintem egyértelműen nincs a Top15-ben jelenleg.