2014-15: Top10 irányító

1. Chris Paul (Los Angeles Clippers)

Szerintem egyértelműen a liga legjobb irányítója, és nem nagyon mutatkoznak jelek arra vonatkozóan, hogy ez változna a következő idényben. 58%-os TS-sel elért 19.1 pont meccsenként, ligavezető 10.7 gólpassz, és ami ehhez kapcsolódóan fontos: mindössze 2.3 eladott labda, összességében a legkomplettebb támadójátékos egyes poszton. Védekezésben is ligaelit, nemcsak a 2.5 szerzett labdája - utolsó hét szezonból hatodjára nyerte a kategóriát -, hanem a labdás emberen végzett munkája miatt is. Nem tökéletes játékos, a rájátszásban most már a kelleténél és a megmagyarázhatónál többször olvadt le, de így is őt tartom a legjobb PG-nek.

2. Stephen Curry (Golden State Warriors)

61%-os TS-sel (42.4% triplából) átlagolt 24.0 pontot, ez az első opciók között már közelíti a Harden-James-Durant trió szintjét - erősen közelíti csak, de az ő méreteivel ez már hatalmas dolog. Curry egyik nagy problémája, hogy az egyébként kifejezetten jó 8.5 gólpasszára 3.8 labdaeladás jut, viszont olyan tempót tud diktálni a csapatnak viszonylag limitált számú hibával, amire nem sokan képesek - és emellett szerzi ipari mennyiségben a pontokat. A másik a védekezése, amelyben hiába aktív, testi adottságai miatt azért támadható pont - más kérdés, hogy Klay Thompson és Andre Iguodala mellett, Andrew Bogut előtt jóval könnyebb élete van és lesz is.

3. Mike Conley (Memphis Grizzlies)

A liga egyik legalulértékeltebb játékosának tartom a Memphis irányítóját, aki soha nem csinál többet, mint amit tud, de támadásban és védekezésben meg tud nyerni mérkőzést, akár a végjátékban is. Nincsenek olyan képességei, mint például néhány olyan embernek, aki a 10-es listámra se fért rá (Rose, Williams, Rondo), viszont az elmúlt öt évben összesen 18 mérkőzést hagyott ki, és képes pont annyira elrontani bárki játékát, hogy összességében ő legyen a hasznosabb a pályán, ne az ellenfél - igaz, ehhez a Memphis csapatvédekezése is partner. Támadásban nincsenek nagy számai, de nem sokkal marad el az elittől (17.0 pont, 55.5% TS, 6.0 gólpassz, 2.1 eladott labda), a statisztikával nem kimutatható dolgokban - ilyen a védekezés is - viszont a legjobbak közé teszem.

4. Kyle Lowry (Toronto Raptors)

Erősen bizalom jellegű a dolog, mert Lowry esetében egy megelégedettség miatti visszaesés is elképzelhető. A Raptors irányítója megkapta új, vaskos szerződését, de volt is mire. Kifejezetten hatékony scorer volt (17.9 pont, 56.7% TS), emellett rendszeresen és pontosan mozgatta csapatát (7.4 gólpassz, 2.5 eladott labda), igazi vezér volt nemcsak játékban, de vokálisan is, és emellett védekezésben is egy pióca. Ezekkel a tulajdonságokkal egyszerre nem sokan rendelkeznek. Két kérdés merül fel vele kapcsolatban: mennyire ereszt le most, hogy négy évig biztosítva van a pénzve, és mennyire sikerül egészségesnek maradnia, minden évben vannak kisebb-nagyobb bajai, szerencsére azért a komolyabb sérülések eddig elkerülték.

5. Tony Parker (San Antonio Spurs)

Ha nyerni kell, akkor valószínűleg őt választod a PO végső szakaszában, annyiszor bizonyított bajnok már a Spursszel és tavaly óta a francia válogatottal is. A statisztikái (16.5 pont, 55.5% TS, 5.7 gólpassz, 2.5 eladott labda) egyáltalán nem kiemelkedőek, de a Spurs rendszere nem is feltétlenül szól az egyéni statokról. Az viszont biztos, hogy egy 15 év alatt töbször is megújuló franchise első emberévé tudott előlépni Tim Duncan mögül. Conley és Lowry elé is beférhetett volna tetszés szerint, de a másik két játékost annyival jobb védőnek tartom, hogy összességében nálam ezen a listán előrébb vannak, "győztes hadvezérség" ide vagy oda.

6. Goran Dragic (Phoenix Suns)

A komolyabb kompromisszumok itt kezdődnek nálam - legelőször is azért, mert Dragic tavaly dobóhátvédet játszott. Eric Bledsoe-val nem tudni, mi lesz, komoly esély van arra, hogy egy évre még marad a Sunsnál, de Dragic nálam így is inkább irányító, mint kettes. Tavaly brutális hatékonysággal átlagolt 20 pont fölött (20.3 pont, 60.4% TS), miközben a társak kiszolgálásáról sem feledkezett meg (5.9 gólpassz, 2.8 eladott labda). A kifejezetten finom megfogalmazás szerint limitált képességű védő, de amíg támadásban ennyire hatékony - és ennél szerintem lesz jobb is, ha full-time a kezébe kerül újra a karmesteri pálca a Bledsoe-Phoenix szakítást követően -, addig nálam sima Top10-es egyes.

7. Russell Westbrook (Oklahoma City Thunder)

Súlyos térdsérülésből tért vissza tavaly, szerintem túl korán is, és a korábban vasemberként számon tartott Westbrook ezt a pozitívumát szerintem elvesztette - aztán ennek az ellenkezője is simán bebizonyosodhat a következő idényben. A pontszerzéssel nincs gond továbbra sem nála, a korábbi szinthez képest tapasztalt visszaesés ellenére sem (21.8 pont, 54.5% TS), de a döntéshozással igen. Nagyon messze van Westbrook az irányítótól, és ez meglátszik a 6.9 gólpassz/3.8 eladott labda mutatón is, ami pocsék stat, a rájátszásban pedig látható volt, semmivel nem lett érettebb játékos, mint volt korábban. Nagyon sok jó dolgát - ami egyértelműen megvan nála a legtöbb meccsen, a PO-ban 26.7 pontot és 8.1 gólpasszt átlagolt - azonnal agyonüti a sok butaságával (4.4 TO a rájátszásban). Ha kizárólag a következő idényt nézem, bárkit előbb választanék a csapatomba a fenti hatosból, mint őt.

8. Kyrie Irving (Cleveland Cavaliers)

A vb-n már megmutatta, van benne tartalék, de itt az ideje elő is vennie ezeket, hiszen "új a szitu" Clevelandben. Nyerő csapat alakult, amiben csak második opció lesz valószínűleg, és eddigi három szezonjában nemhogy fejlődött volna, de inkább visszafelé kezdett el mozdulni játéka. Tavaly a 20.8 pontját már csak 53.3%-os TS-sel érte el, 6.1 gólpasszra pedig jutott 2.7 eladott labda is. Nagyon sok van benne, LeBron James érkezésével ezeket ki is hozhatja magából, de ahhoz szemléletet kell váltania, főleg védekezésben. Félelmetesen gyenge volt hátul Irving tavaly, ami viszont hozzáállás kérdése, minden atletikus és fizikai adottsága megvan ugyanis ahhoz, hogy hátul is teljesítsen. James és David Blatt jelenléte talán kihozza majd belőle közel a maximumot, de egyáltalán nem vagyok ebben biztos.

9. Ty Lawson (Denver Nuggets)

A Nuggets tavalyi káoszszezonjában nagyon pozitív volt az ő játéka - igaz, összességében szinte biztosan nem ez marad meg a coloradóiaknak az előző idényből. Nagyon jó scorer, ezt eddig is tudtuk róla és ez bebizonyosodott tavaly is (17.6 pont, 55.4% TS) még úgy is, hogy ennél volt már hatékonyabb szezonja is. Irányításban is kifejezetten jó volt azonban, a Paul mögötti szakasz szintje közelében osztogatott (8.8 gólpassz, 3.2 eladott labda). Nagyon masszív játékos, de védekezésben azért még van hova fejlődnie, és ami ennél talán nagyobb probléma: hagyogat ki meccseket, az előző három évben 5, 9, illetve 20 találkozóról hiányzott. Nem érzek benne túl sok tartalékot ehhez a szinthez képest, de ha ezt kevés sérüléssel tartani tudja, akkor a következő években is a Top10 tagja lesz.

10. Damian Lillard (Portland TrailBlazers)

Scorerként kifejezetten jó volt az előző idényben is (20.7 pont, 56.8% TS), ráadásul igazi clutch játékos, az irányítók között az egyik legjobb, és nálam ezzel fér be leginkább a Top10-be. Az irányítás azért nem ligaelit szinten megy még neki (5.6 gólpassz), viszont legalább nem is szórja el a labdákat (2.4 eladott labda). Védekezésben ő sem éppen egy élharcos, és szerintem nincs is benne annyi tartalék, mint például Irvingben.

 

Akik lemaradtak:

Derrick Rose: 3 szezon, 50 meccs. Amíg nem látom, hogy kibír mondjuk 60 meccset egy idényben, nem tudom Top10-be rakni, és ezen nem segített a vb-n mutatott formája sem. Hallhattuk mindenkitől, nagyon elégedettek voltak a munkájával, de azt is hallhattuk a Team USA-től, hogy James Harden volt a legjobb védő az edzőtáborban.

Deron Williams: Majdnem ugyanaz a szituáció, mint Rose-nál, több injekciót kapott a bokáiba az utóbbi években - majdnem pontosan azóta, hogy a Netshez cserélték -, mint bármelyik kisnyugdíjas. Egykor Chris Paullal együtt a liga legjobbjának tartottam ezen a poszton, most össze sem lehet hasonlítani őket.

Rajon Rondo: Egészen kiváló védő volt valamikor, de ACL szakadása után ebből azért nem sokat láttunk. Fénykorában is egy felemás játékosnak tartottam. A jó gólpasszmutatója sokáig a Big3-nek volt köszönhető, aztán megtanulta elit szinten helyzetbe helyzetbe hozni társait, de a játék fazonjának testreszabása szerintem soha nem ment neki elit szinten, gólpasszátlag ide vagy oda - nagyon sokszor püfölte addig a labdát, amíg végül valaki helyzetbe nem került, csak ez nagyon sokszor a lendület megtörését is jelentette. Ha egészséges, és visszanyerte régi formáját, akkor a Top10-ben ott a helye ettől függetlenül - viszont a jövő évére az is rányomhatja a bélyegét, hogy senki nem tudja, cserélik-e vagy sem, marad-e Bostonban vagy sem.

Michael Carter-Williams: Gyors, futni tud, dobni nem és nagyon sok eladott labdával is dolgozik - legalábbis ez volt a helyzet tavaly.

Kemba Walker: Al Jefferson mellett vezére tudott lenni tavaly a Charlotte-nak, irányításban már nagyon hasznos is volt (6.1 gólpassz, 2.3 eladott labda), viszont pocsék scorer továbbra is: hiába átlagolt 17.7 pontot, 49.9% TS-sel tette mindezt, ilyen hatékonysággal nem lehet a Top10-be kerülni.

John Wall: Azt, hogy gyors, tudtuk, viszont még mindig csak az óriási lehetőségek látszódnak benne, tavalyi produkciója alapján is. Sok pontot szerzett, de nem jó hatékonysággal, hiszen 19.8 pontját csak 52.4% TS-sel tudta átlagolni. Tripláját már feltornázta úgy ahogy (35.4%), de tempódobása javításával még kategóriát ugorhatna pontszerzés területén is, márpedig ez csak szorgalom kérdése. A többiek mozgatása már egészen jól megy neki (8.8 gólpassz, 3.6 eladott labda), ebben szépen fejlődik, de védekezésben is sokkal több van benne, magas, hosszú karokkal és lábakkal, borzasztóan jó atletikus adottságokkal rendelkezik, az pedig megint csak szorgalom kérdése, ebből mennyit hoz ki. Szerintem alapvetően benne van a legtöbb lehetőség, de olyan gyémánt, amit még sokáig kell csiszolni, hogy tökéletes legyen - már ha bármikor is az lesz, és képes lesz felnőni ahhoz a hype-hoz, ami az egyetemen és draftolásakor körülvette.

Eric Bledsoe: Inkább Dragicot tartom irányítónak a Phoenixnél, mint őt. Kifejezetten jó scorer (17.7 pont, 57.8% TS), de az irányítói számai azért messze elmaradtak a legjobbaktól (5.5 gólpassz, 3.3 eladott labda). Emellett nagyon sérülékeny is - 71 meccset hagyott ki három idény alatt, plusz kivették a meniscusát, amely rövid távon talán nem, hosszútávon azonban biztosan nem fog neki segíteni. A szerződésével kapcsolatos szitu sem segít a helyzetén, a következő idényben szerintem inkább fog erőlködni, mint szárnyalni

Ricky Rubio: Egészen kiváló irányító (8.6 gólpassz, 2.7 eladott labda), termetéhez képest meglepően jó védő, de 49.1%-os TS mutatója van, gyakorlatilag a gyűrűtől 3 méterre már fel lehet adni, és ez nagyban korlátozza lehetőségeit is. Amint, vagy inkább HA megtanul dobni, teljesen új dimenziók nyílhatnak ki előtte - ebben az esetben a Top10 első felébe ugrik nálam azonnal -, viszont addig Rondo gyengébb változatának tartom.

Patrick Beverley: A legjobb egyes posztos védőnek tartom, de támadásban annyira limitált szerintem, hogy egy ilyen listába nem tudom beletenni. Míg másoknál a védekezést összerakhatónak érzem, Beverley elöl-hátul ezt a szintet fogja tudni hozni, amíg le nem robban, többet nem.

Jrue Holiday: Fáradásos törés a sípcsontban nem jó előjel: ne legyen igazam, de le fog sérülni jövőre is. Ha ez nem így történik, simán Top10-es egyes lehet - főleg nálam, mivel a two-way játékosokat jobban szeretem, ő pedig ligaelit szinten tud játszani elöl és hátul is, ha 100%-os állapotban van.