2014-15: Top10 kiscsatár

Szeptember utolsó teljes hetéhez érkeztünk, a jövő héten indulnak az edzőtáborok, az előszezonmeccsek, a múlt héten pedig Sports Illustrated adta ki Top100-as listáját. Mindezek az események szolgáltak annak apropójául, hogy végigvegyük a héten, posztonként kik szerintünk a legjobb játékosok.

A dobóhátvédek után a kiscsatárok következnek természetesen - mivel itt az élmezőny alakulása kevésbé izgalmas, így az irányítókhoz hasonlóan megint azonnal névvel együtt jön a lista.

1. LeBron James (Cleveland Cavaliers)

Szerintem egyértelműen a liga legjobb játékosa, gyakorlatilag gyenge pont nélkül kosárlabdázik (27.1 pont, 6.9 pattanó, 6.3 gólpassz). Kintről is egészen jól célzott az utolsó két évében már (40.6% két éve, 37.9% tavaly), és összességében a leghatékonyabb első opció az egész ligában (64.9% TS). Amivel szerintem Durant fölött van egyértelműen, az a védekezés, nem nagyon van olyan poszt, ahol ne lehetne használni ideig-óráig a legjobbak ellen is - bár most éppen visszafogyott echte kiscsatárba, de ez rettenetesen domináns és fizikális magasemberek hiányában nem is akkora gond.

2. Kevin Durant (Oklahoma City Thunder)

James szinten sokoldalú mostmár támadásban, egyre többet foglalkozik a társak kiszolgálásával is (32.0 pont, 7.4 pattanó, 5.5 gólpassz). Az elmúlt öt évből négyszer ő lett a pontkirály, ezt olyan nagyon tovább ragozni nem is kell, és csak James veri az első opciók közül hatékonyságban, ő is csak alig (63.5% TS) - a legelső évét leszámítva 57.7% volt a leggyengébb mutatója ebben a kategóriában, egészen félelmetes, mennyire hatékony pontzsák, ezt a szintet James például a 6. szezonjában ugrotta meg először. Amiben egyértelműen gyengébb, mint LeBron, az a védekezés. Se annyi poszton nem használható, mint a Cavs sztárja, se a saját posztján nem tudja annyira megtartani az embereket, ezért MVP cím ide vagy oda, szerintem még mindig LBJ a jobb játékos kettejük közül. Ami szintén nem mellette szól, hogy nem tudja maga alá bedarálni Russell Westbrookot, pedig nagyon kellene - nem feltétlenül csak az ő hibája, de hiba. Egyértelműen ő a liga második legjobb játékosa, és ennek a meccsek végén látszódnia kellene a Thunder támadásaiban is - nem látszik.

3. Kawhi Leonard (San Antonio Spurs)

Támadásban az alapszakaszban limitált szerepköre volt, és ez a Spurs csapatjátéka miatt valószínűleg most is így lesz, űrszámok nem várhatóak tőle a most következő idényben sem (12.8 pont, 6.2 pattanó). Használható azonban kintről is (37.9% tripla), azt pedig a döntőben bemutatta, hogy labdával a kezében, betörésekből is eredményes tud lenni, ha érkezik erre "felhívás". Amiben tisztán ligaelit, az a védekezése: a döntőben Jamest nem nagyon tudta megfogni, de ez a jelenlegi NBA-ben 1-1 ember számára lehetetlen feladat, egyébként viszont bárkit le tud radírozni a pályáról - Durantet például 26 ponton, 50% alatti mezőny- és 33%-os triplamutatón tartotta a nyugati döntőben, az KD ellen már tisztes helytállás, főleg a PO-ban előtte mutatott teljesítményét látva. Ezt a tulajdonságát, és azt, hogy alkalomadtán akár vezérré is elő tud lépni támadásban, többre értékelem, mint a sima scoringot.

4. Carmelo Anthony (New York Knicks)

Amellett, hogy a liga Top5 pontszerzője között tartom számon, ha arról van szó, hogy valakinek saját magának kell a helyzetet kialakítani, még így is túlértékelt szerintem, mert a közelében nincs ebben a tekintetben (sem) Durantnek vagy Jamesnek. A pontmennyiséggel nincs gond (27.4), mint ahogy a hatékonyság sem rossz (56.1% TS), de ez a különbség Durantékhez képest szakadék (7-8%), és még a Curry-Harden kettőshöz képest is nagyon jelentős (5%). A számait hozza (8.1 pattanó, 3.1 gólpassz), és az egyik legkomolyabb arzenálja van támadásban, kintről is jó a keze (40.2% tripla), amivel viszont nálam Leonard mögött van, az a védekezés. Nem egy borzalmas védő, de a ligaátlagot semmilyen szinten nem szárnyalja túl. Azt sem bizonyította még soha, amit Leonard a nagydöntőben már igen: vezér tud-e lenni egy bajnokesélyes csapatban.

5. Nicolas Batum (Portland TrailBlazers)

Az ember, akiben még mindig sokkal több van, és még mindig nem jött ki belőle - Aldridge mellett Lillard is Portlandben van már, talán nem jön ki belőle már sosem. Nem szerez túl sok pontot, de azt nagyon hatékonyan teszi a közösbe (13.0 pont, 58.9% TS), minden más területen pedig hatalmas segítség a Blazersnek (7.5 pattanó, 5.1 gólpassz), ráadásul a liga jobb védői közé tartozik ezen a poszton. Legnagyobb baja az, hogy nincs benne elég gyilkos ösztön - ha lett volna, az ő adottságaival és képzettségével régen a Portland egyik vezére, 20 pontos embere lenne. Így "csak" a liga egyik legjobb kiegészítőjátékosa, annak azonban tényleg elsőrangú.

6. Andre Iguodala (Golden State Warriors)

Kifejezetten gyenge éve volt, ha csak a számokat nézzük, hiszen újoncidénye óta nem volt ilyen alacsony pontátlaga (9.3). Azt sem szabad viszont elfelejteni, hogy újoncidénye óta nem volt ilyen kevés mezőnykísérlete (7.3), egyetlen egyszer dobta viszont ennél jobban a triplát (35.4%), így összességében hatékonyan szerezte kosarait (57% TS). Sokoldalú játéka nem változott annak ellenére sem, hogy visszaestek számai (4.7 pattanó, 4.2 gólpassz), és még mindig a legjobb védők közé tartozik ezen és a kettes poszton is, emiatt került fel nálam a 6. helyre. Mivel a Warriorsnál támadásban túl sok feladata nincs, így hatékonysága még jobb lehet a következő idényben, több ereje marad az ellenfél legjobb periméterjátékosának hatástalanítására, lassítására.

7. Chandler Parsons (Dallas Mavericks)

Parsons jóval nagyobb volumenben dolgozott, mint az előző két úriember, hiszen 16.6 pontot átlagolt 56.5%-os TS-sel és 37%-os triplázással. A sokoldalúság a statisztikákban nála is megvan (5.5 pattanó, 4.0 gólpassz), kifejezetten jó csapatjátékos, aki a kis dolgokat is elvégzi szó nélkül, viszont egyelőre kategóriával gyengébb védő, mint akár Batum, de főleg mint Iguodala. Átkerült egy másik csapathoz a nyáron, de nem feltétlenül lesz azonnal nagyobb szerepe támadásban szerintem - Ellis és az idősődő Nowitzki mellett azért nyilván több tere lesz, mint a támadójátékot szinte teljesen uraló Harden-Howard duó mellett -, ezért ha védekezésben fejlődik, végezhet év végén a liga öt legjobb kiscsatára között.

8. Gordon Hayward (Utah Jazz)

Hayward érdekes játékos, nagy kérdés, milyen szezont fut majd. A fenti hetestől alig vagy szinte egyáltalán nem marad el abban a tekintetben, hogy mindent megcsinál a pályán, pattanózik, helyzetbe hozza csapattársait (5.1 pattanó, 5.2 gólpassz), és a betöréseket is kifejezetten jól oldja már meg egyedül is. Az egy dolog, amiben viszont óriási visszaesés mutatkozott nála, az pont a scoring. Hiába tud már többféleképpen pontot szerezni, több mint 11 százalékot esett vissza triplában (41.5% -> 30.4%) és egész jó szintről gyengére zuhant összhatékonyságban (56.4% -> 52% TS). Nem egy nagy védőjátékos, de nagyon lelkes, így gyengének egyáltalán nem nevezhető ezen az oldalon sem. Ha visszatalál a dobásához, akkor ő is csatlakozik a Batum-féle vonulathoz, sőt... Ameddig azonban nem rakja össze a scoringját, addig nálam egyértelműen a többiek alatt van.

9. Trevor Ariza (Houston Rockets)

Élete szezonját futotta a Washingtonnál, hiszen egyetlen egyszer szerzett annál több pont, mint amennyit tavaly dobált össze (14.4), soha nem volt még csak közel sem ennyire jó kinti dobó (40.7%), és pattanózásban sem keveset segített csapatának (6.2). Triplaszázaléka miatt nem meglepő, hogy elit hatékonysággal dolgozott (59% TS) - az is igaz viszont, hogy soha nem volt még csak második opció sem a pályán. Kiváló védő, úgyhogy az előző szezon alapján akár még ennél feljebb is kerülhetne a listán, ha nem szerződésének utolsó évében játszotta volna el azt, amit, így azért én óvatosan bánnék még vele. Az is elképzelhető viszont, hogy tényleg ennyi idő kellett neki ahhoz, hogy megtanuljon dobni, az elmúlt három idényben folyamatosan és szignifikánsan javult kintről, és a büntetővonalról is nagyjából 8-10%-kal jobbat hozott ebben a periódusban, mint az azt megelőző években.

10. Rudy Gay (Sacramento Kings)

Kerek 20 pontot átlagolt tavaly, emellett 6.2 pattanót is, ez alapján akár a Top5 legvégébe is beférhetne - főleg mivel a Kingsnél 56.7% TS-sel dolgozott, az teljesen jó tőle, hiszen a Raptorsnál pont egy 10-essel volt alacsonyabb ez a mutatója. Kintről viszont nem ment neki most sem (33%), gyenge védő - annak ellenére, hogy adottságai alapján a játék ezen területén is lehetne a liga legjobbjai között - és a csapatjátéknak még csak a hírét sem ismeri. Nagyon sokat mondó, hogy ahogy eljött Torontóból, egy teljesen reménytelen csapatból Atlantic-győztes lett a Raptors, míg a Kingsben hiába alkotott látszólag szép triót Isaiah Thomasszal és Cousinsszal, a Sacramento jottányit nem mozdult előre csapatként, eredményekben. Statisztika alapján simán Top10, ha viszont a tényleges impactet nézem, talán a listára sem kellene rakni - kompromisszumból bekerül ide.

+1: Luol Deng (Miami Heat)

Megvan a listák első kimaradója, a Top10-et már nem bolygatom utólag, de alapvetően Gay-nél valamivel hasznosabb játékosnak, sokkal inkább csapatembernek tartom. Évek óta a liga legjobb védői között tartják számon egyénileg és csapatvédekezést tekintve is. Nagyjából tartja statisztikáit folyamatosan (16 pont, 6 pattanó, 3 gólpassz körüli átlag), de az előző éve nagyon zaklatott volt, a triplája pedig két éve teljesen szétesett. Soha nem volt egy hatékony pontszerző, és akkor még finoman fogalmaztunk (51.7% TS), most sem biztos, hogy az lesz, bár Wade - amíg pályán lesz - és Bosh mögött harmadik opcióként simán benne van, hogy tartani fogja a szintet.

 

És akik kimaradtak

Jeff Green: Jó boxscore-statisztikák (16.9 pont, 4.6 pattanó), de gyenge hatékonyság (52% TS), és a képességei ellenére nemhogy vezérként nem tud viselkedni - azzal leszámolt már valószínűleg mindenki, hogy 1-2. opcióként gondoljon rá egy komoly csapatban -, de nagyon sokszor tűnik el a pályán egyébként is.

Paul George: A 10-es lista Top5-jének tagja alapvetően, de sérülése ismert mindenki előtt.

Tobias Harris: Kifejezetten jó statokat hozott tavaly (14.6 pont, 7.0 pattanó) és annak ellenére sem annyira vészes hatékonysága (54.2% TS), hogy nem létezik a hárompontosdobása (25.4%). Védekezésben is fejlődhet a triplák mellett, illetve bizonyítania kell, hogy egészséges tud maradni, tavaly 21 mérkőzést hagyott ki, és eddigi három szezonjában ez volt a legkevesebb hiányzás.

Paul Pierce: Talán Gay helyére őt be lehet tenni, mert limitált idő alatt Brooklynban hozta azt, amit vártak tőle (28.0 perc, 13.5 pont, 4.6 pattanó), és még mindig nagyon hatékonyan szállítja a pontokat (59% TS), viszont egyrészt védekezésben alig vonszolja már magát általában, a Wizardsnál pedig szerintem vissza fog esni teljesítménye, ott a kezébe csak akkor kerül majd labda, ha már tényleg dobni kell - vagy a cserepaddal lesz fent sokat.

Vince Carter: Azon lehet vitatkozni, hogy ő kiscsatár vagy dobóhátvéd-e egyáltalán. Pierce-hez hasonlóan limitált szerepkörét (24.4 perc) ő is hasznosan tölti ki (11.9 pont, 3.5 pattanó, 2.6 gólpassz). Annak ellenére, hogy összességében azért nem annyira nagyon hatékony (53.9% TS), kifejezetten jól használható tripladobó (39.4%), és bár nem villámléptű, fizikalitásával hátul sem számított minusz egy embernek még 37 évesen sem.

Andrew Wiggins: Bármekkora tehetség is, őszintén szólva nagyon meglepne, ha köze lenne a Top10-hez már az első évében - egyébként sem egy kész játékos még, és Minnesotában egyelőre nem nagyon takarítják az állományt előle.

Danilo Gallinari: A Top10 közelében vagy abban lenne alapvetően, de több mint egy évet hagyott ki ACL-szakadása után, nem nagyon tudja senki, mit várhatunk tőle. Védekezésben amúgy sem volt kiemelkedő, és egy "új" térddel ez valószínűleg még inkább így lesz, támadásban viszont nagyot dobhatna a Denveren, ha elérné korábbi szintjét (16.2 pont, 37.3% tripla, 56.1% TS).

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus