2015-16: Top10 center

A tavalyi válogatási módszert kicsit megváltoztattam: talán túlságosan is az addigi statisztikákra került a hangsúly és nem egy előretekintés volt. Most az is számításba lett véve, hogy ki milyen környezetbe került, mik a lehetőségei, milyen ívet mutat a karrierje. Lássuk a listát!

10. Andre Drummond (Detroit Pistons)

Ligaelit pattanózó, hiszen a legjobb arányban szedi a támadópattanókat az egész NBA-ben (18.3% ORB), a harmadik legjobb a védőpattanóknál (30.1% DRB) és összességében Jordan mögött a második (24.0% TRB), egészen jó védő is, de tavaly megpróbálták támadásban kicsit többre használni, mint zsákolások és meg is lett az eredménye (13.5 -> 13.8 pont, 59.9% -> 50.4% TS). Drummondnak jót fog tenni szerintem, hogy szerkezetileg átkonstruálták a Pistonst - sem Josh Smith, sem Greg Monroe nem volt számára ideális partner, Ersan Ilyasova viszont az lehet, legalább támadásban. Nem hiszem, hogy rettenesen sokat fog változni a statisztikája akármelyik irányba is, de hatékonysága szerintem nőni fog, több helye lesz a palánk alatt. Ettől függetlenül feljebb nem került nálam, mert a Hack-a-Shaq-et simán lehet rá alkalmazni (38.9% büntetőből), és összességében egy szerintem gyenge csapatban fog "villogni".

9. Nikola Vucsevics (Orlando Magic)

Rettenetesen sokat lépett előre tavaly pontszerzésben (14.2 -> 19.3 pont, 53.6% -> 54.8% TS), ráadásul nála tényleg nem az a helyzet, mint Jordannél, hogy csak gyűrűtől 30 centire kap labdát (általában alley-oop passzt), hanem magának csinálja a helyzeteit, most már egész hatékonyan is. Pattanózása is jó (10.9 meccsenként, 18.1% TRB, ezzel 11. a ligában), de védekezésben sokszor hatalmas lyuk és legalább annyit kapnak róla, amennyit dob. Ami miatt nálam Top10-es, hogy szerintem Scott Skiles, az Orlando új vezetőedzője változtatni fog ezen némileg, sokkal szigorúbb rendszert követel meg játékosaitól, mint a korábbi Magic-trénerek. Nem lesz jó védő, ezért nem kerül nálam feljebb a majdnem 20/10-es átlaga ellenére sem - ezt szerintem tudja majd tartani Mario Hezonja érkezése és Aaron Gordon felépülése ellenére is -, de nem lesz akkora probléma a hátul mutatott teljesítménye.

8. Al Horford (Atlanta Hawks)

A Hawks centere azon kevés középjátékosok közé tartozik, akik egy jó csapatban tudnak előrelépni akkor, amikor kell. Nem voltak kiemelkedő statisztikái az előző idényben (15.2 pont, 56.3% TS) és pattanózását sem rakta rendbe (7.2 meccsenként, 13.4% TRB), viszont ez utóbbit leszámítva nincs gyenge pontja - Vucsevicsnél védekezésben, Drummondnál meg támadásban jobb jóval, ráadásul egy sokkal jobb csapatban, ahol nem kell és nincs is lehetősége olyan statokra, mint az előbbi kettőnek. A Hawksnál DeMarre Carroll távozása ugyan boríthatja az eddigi rendszert, de olyan nagyon jelentős változásokra szerintem nem lehet számítani, Tiago Splitter érkezése pedig biztosíthatja, hogy nem kell túljátszatni idén sem, így megint kihúzhatja komolyabb sérülés nélkül a szezont. Nem elhanyagolható tény, hogy lejáró szerződésű, ez még inkább motiválhatja.

7. Rudy Gobert (Utah Jazz)

Nagyon kicsi a minta, ami alapján bizakodhatnak a Jazz szurkolói, az alapján azonban nagyon várhatják már a szezont: Enes Kanter elcserélése után Gobert 28 meccsen 11.4 pontot, 13.6 pattanót és 2.5 blokkot átlagolt. Az egész idény során ellene dobtak a legrosszabbul az ellenfelek a gyűrű közelében, és az egész szezont vizsgálva is elit pattanózó volt az összes kategóriában (14.3% ORB, 5. a ligában; 27.2% DRB, 7. a ligában; 20.7% TRB, 5. a ligában). Támadásban a többiekből él egyelőre legtöbbször, de védekezésben teljesen egyértelműen a liga legjobb centerei között van (ehhez adalék, hogy a 28 meccses statjait 2.0 faulttal hozta meccsenként). Egyáltalán nem látom akadályát annak, hogy ezt folytassa, Derrick Favorsszel jól megértik egymást - óvatosságra egyedül a kis minta int engem is, ezért nem került még feljebb. Ha azonban tartja ezt szintet, ne adj' Isten tovább is fejlődik, megkockáztatom, hogy Jordannél jobb játékos lesz már most is, mivel legalább 62%-kal dobja a büntetőket, ami miatt már nem éri meg faultolni.

6. Dwight Howard (Houston Rockets)

Borzasztó nagy kérdés, hogy mi lesz Howard térdeivel, szerintem eléggé belőhetetlen egy ilyen listán. Ha egészséges, akkor az előző szezonban is megmutatta, hogy még mindig ott van a legjobbak között. 36 percre vetített átlagai gyakorlatilag semmit nem változtak a korábbiakhoz képest, 30 perc alatt átlagolt 15.8 pontot és 10.5 pattanót. Utóbbiban egyébként a 41 játszott meccse miatt nem jegyzik a különböző listákon, de százalék alapján Top5 volt a védőpattanóknál (28.9% DRB) és Top7 az összpattanókat nézve (19.5% TRB) - még érdekesebb, hogy a PO-ban övé volt a legjobb százalék mindkét kategóriában (31.4%, 21.5%). Ha tehát egészséges, nincs vele gond, még ha régi robbanékonyságából azért már nem biztos, hogy sokat fogunk látni. Ami miatt előrébb nem került, az egyrészt az a térd, amit szerintem rendbe már nem tudnak hozni teljesen, ha csak kisebb gondjai lesznek, az már jó, másrészt a Hack-a-Shaq (52.8% a vonalról), harmadrészt hogy támadásban sokkan nem tud többet, mint mondjuk Jordan.

5. DeAndre Jordan (Los Angeles Clippers)

Komoly vita tárgya szerintem az is, hogy ő hol foglalhat helyet a rangsorban. Gyakorlatilag Andre Drummond nálam egy-az-egyben, hiszen 11.5 pontját zsákolásokból hozza össze (63.8% TS), a liga legjobb pattanózója - Drummond mögött második a támadópattanóknál (16.2% ORB), a másik két kategóriát nyerte az előző évben (32.4% DRB, 24.5% TRB) -, Hack-a-Shaq veszélyeztetett (39.7% a vonalról) és nagyon jó besegítő védő (2.2 blokk). Ettől függetlenül pozícióban azért vannak gondjai és Gobert-hez vagy mondjuk Boguthoz képest egyáltalán nem kiemelkedő a palánk alatt az ellenfél dobószázalékának lerontásában. Bár azt hazudták neki, hogy nagyobb szerepe lesz támadásban, Lance Stephenson, Josh Smith és Paul Pierce érkezésével ez számomra elképzelhetetlen, úgyhogy nagyjából ez a statisztika és játék várható tőle most is. Tavaly All-NBA harmadik csapatba került, de szerintem annyi választja el Drummondtól, hogy az egyiknek a Clippers, a másiknak meg a Pistons jutott. Gobert-t a kis mintha miatt még nem raktam elé, de akkora lyukak vannak a játékában, hogy Duncant még most is jobb játékosnak tartom úgy, hogy a Spurs ikonja már pályafutása legvégén jár, Monroe pedig megkapta azt a Bucksnál, amire ő vágyott: korlátlan hatalmat támadásban.

4. Greg Monroe (Milwaukee Bucks)

Nagyon megelőlegezett bizalom ez Monroe irányába, de nagy szezont várok a Bucks új szerzeményétől. 15.9 pontot átlagolt 54.9%-os TS-sel és 10.2 pattanója is volt meccsenként - ő viszont a pontjait a Drummond-Jordan kettőssel ellentétben meg tudja csinálni magának is, nem szorul "mankóra". Nyáron aztán átkerült egy eléggé szemétdombra hasonlító, még év közben is többször jelentősen átalakuló együttesből egy fiatal, feltörekvő, nagyon tehetséges gárdába, ahol ráadásul center lehet erőcsatár helyett, ezen a poszton védekezésben (is) jobb. "Csak" Top20 pattanózó volt mindhárom kategóriában az előző idényben, de ebben jelentős javulásra számítok tőle, hiszen Drummond mellöl Antetokounmpóék mellé került, jóval egyszerűbb lesz lekapkodnia a lecsorgókat, mint volt Detroitban. Pontokban is valószínűleg előrébb fog lépni, mivel Milwaukee-ban ő lesz az első számú ember támadásban, jelentősen több lesz szerintem a kísérleteinek száma - a hatásfok kérdéses, nagyon kelleni fog neki, hogy a periméterről 2-3 ember is stabilan legalább 37-38%-kal triplázzon, különben nagyon be fognak rá húzódni. Annyi biztos, hogy jobban fogja érezni magát új csapatában, mert védekezésben a fiatal, nagyon atletikus együttes eltüntetheti hibáit (amik megvannak), cserébe vezér lehet támadásban.

3. Tim Duncan (San Antonio Spurs)

A legendának szerintem még mindig lesz helye a Top3-ban, bár nála mindig nagyon nehéz megjósolni, hogy most már lejjebb veszi-e az irányt vagy sem. Nem futott olyan rettenetesen nagy szezont (13.9 pont, 9.1 pattanó), viszont egyrészt a 36 percre vetített statisztikái nem sokat romlottak, másrészt a PO-ban, amikor a többieknek nem ment, megint elő tudott venni valamit a régiből és csapata élére állt, nem rajta múlt az első körös kiesés a Clippers ellen (17.9 pont, 59.5% TS, 11.1 pattanó, 3.3 gólpassz). Hiába halad már egyértelműen kifelé, védekezésben még mindig nemhogy hátrányt jelentene, de befért az All-Defensive második ötösbe, jogosan. Támadásban csökkenhet a szerepe LaMarcus Aldridge és David West érkezésével, de még mindig veszélyt jelent az ellenfélre a pálya mindkét végén, és mivel nem nagyon van nála leszállóág, szerintem ezt fogja hozni a következő idényben is.

2. DeMarcus Cousins (Sacramento Kings)

Sokkal könnyebb döntés lett volna őt ide rakni, ha nem George Karl került volna az edzői székbe Sacramentóban. Az egyik legjobb center támadásban azok közül, akik nemcsak befutnak a palánk alá és felugranak a felpasszolt labdáért (24.1 pont, 54.5% TS), ligaelit pattanózó is emellett - védekezésben második (30.6% DRB), összességében negyedik (21.1% TRB) - és már védekezésben sem jelent hátrányt, legalábbis sokat lépett előre még Michael Malone alatt. Vezérként is sokkal jobban mutatott, aztán elküldték Malone-t, hozták Karlt és fejben megint szétesett. Erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ez egy működőképes páros lesz-e, mert ha nem, akkor Cousins a legjobb 5 center közül is kihullik nálam azonnal, de mintha próbálkoznának javítani a kapcsolaton, ezért még megérdemli a bizalmat - ha ők ketten rendben lesznek, a liga egyik legdominánsabb magasembere lesz szerintem Cousins. Ahogy Howardnál a térd, úgy Cousinsnál ez a viszony Karllal azért elég komoly kérdőjeleket vet fel.

1. Marc Gasol (Memphis Grizzlies)

A legbiztosabb választás volt, All-NBA első csapat tagja lett, szóval sokat nem kellett gondolkodni. (Talán) a liga legképzettebb centere (17.8 pont, 55.8% TS), gyakorlatilag végtelen a tárháza támadásban, és védekezésben is a liga legjobbjai között van. Pattanózása az egyetlen gyengéje (8.4 meccsenként, 13.4% TRB és nincs a Top20-ban százalék alapján egyik kategóriában sem), de az egyik legjobb büntetőző is a poszton (79.5%), szerintem a legkomplettebb center jelenleg a ligában. Nyáron új szerződést kapott, de nem olyan típusnak tűnik, aki ettől leeresztene.

 

Kimaradók:

Jonas Valanciunas: A Toronto Raptors centere nem nagyon lépett előre az előző szezonban (11.3 -> 12.0 pont, 8.8 -> 8.7 pattanó), hatékonysága nőtt csak (57.9% -> 62.3% TS), viszont a szerepe gyakorlatilag ugyanaz, mint volt: a kisemberek által kihagyott helyzeteket kell visszarakni, nincs rá figura hívva. Dwane Casey meccsek végén sem erőlteti túlságosan, és bár a Raptors kerete nagyban átalakult a nyáron, a tréner pedig már le is nyilatkozta, hogy a mérkőzések végén Patrick Pattersont vagy akár Luis Scolát képzeli el ötös poszton... Nem sok jót vetít ez előre Valanciunasnak annak ellenére sem, hogy nyáron hosszabbítottak vele. Látszik, hogy a vezetőség fontos láncszemnek tartja, más kérdés, hogy a szakmai stáb mikor fog rá így tekinteni...

Tyimofej Mozgov, Andrew Bogut: Mindketten kitűnően védekeznek, Bogut a palánk alatt ebben ligaelit, de elég erősen profitálnak szerintem jelenlegi megítélésükben abból, hogy a liga legjobb csapatainál vannak. Bogut támadásban már nem tényező, Mozgov pedig Denverben már 2-3. számú center volt, mikor kimenekítették onnan, jelenleg jó időben van jó helyen. Mindkettő beférhet egyébként a Top10-be, mert Bogut hátul nagyon komoly segítség volt a bajnok számára, Mozgov pedig alulértékeltnek tűnik jelenleg és ő támadásban is kifejezetten képzett, csak nem sokszor használják - ha ez utóbbi változik, könnyen kiváló szezonja lehet, de ha Irving és Love felépülnek, megint 4-5. opció lesz csak.

Joakim Noah: A Chicago Bulls középjátékosa egy év alatt nagyoz zuhant. Ennek több oka is volt: egyrészt a térde nagyon nem volt jó állapotban, másrészt védekezésben Pau Gasol miatt neki kellett rohangálnia a periméteren, ez nem feküdt neki, pocsék idényt zárt. Két dolog miatt nem került be nálam a 10-es listára. Egyrészt azért, mert nem műttette meg a térdét a nyáron, így az jelentősen jobb állapotban szerintem most sem lesz január-február környékétől. Másrészt szerintem továbbra is PF lesz védekezésben. Bizakodásra adhat okot, hogy egyrészt Fred Hoiberg talán merészebb húzásokra is képes lesz, mint Tom Thibodeau, megcseréli majd Gasolt és Nikola Miroticot az idény közben, így Noah mehet vissza centerbe, másrészt az is, hogy Horfordhoz hasonlóan contract yearben van. Gasolt az erőcsatároknál fogom vizsgálni

Al Jefferson: A Charlotte centere egyrészt pocsék szezont futott (16.6 pont, 50.0% TS, 8.4 pattanó), másrészt szerintem a Hornets nem a jó irányba indult el. Nem nagyon hoztak mellé jól védekező erőcsatárt (Marvin Williams mellett most már ott van Tyler Hansbrough, Spencer Hawes és Frank Kaminsky is), így szerintem a Charlotte eddigi jó védekezése kissé szét fog esni, Jefferson hátul meglévő hibái pedig jóval inkább szem előtt lesznek. Emellett támadásban is csak teljesen egészségesen hasznos, az előző szezonban láthattuk, mi van, ha nem az.

Hassan Whiteside: 9-10. helyen szerintem bekerülhet akár, mert jó fél idénye volt (11.8 pont, 10.0 pattanó, 2.6 blokk), viszont Chris Bosh visszatérésével még annyi labdája sem lesz, mint eddig. Az is elképzelhető, hogy több üres helyzete adódik majd, hiszen Bosh-ra, Dwyane Wade-re és Goran Dragicra is jobban oda kell majd figyelni, de szerintem teljesen reális forgatókönyv, hogy nehezményezni fogja, hogy nincs annyit nála a labda, az eddigi megnyilvánulásai nem azt vetítették elő, hogy 100%-ig csapatjátékosról beszélünk, vagy egy olyas valakiről, aki tudja, mikor kell megszólalni és mikor nem.

Brook Lopez: Támadásban továbbra is a jobb centerek közé tartozik annak ellenére is, hogy visszaesett ponttermése és hatékonysága is (17.2 pont, 55.8% TS), viszont védekezésben továbbra sem jó és hiába javult pattanózása, azzal még mindig messze van a Top20-tól (14.3% TRB), egyedül a támadópalánk alatt lett ebben egészen jó (11.5% ORB, 15. a ligában). A Netsnél nem sok minden változott, így szerintem az ő teljesítménye is stagnálni fog, az meg most nem ér Top10-et.

Tyson Chandler: Tavaly nem volt rossz éve a Mavsnél (10.3 pont, 11.5 pattanó), pattanózásban még mindig a liga hatodik legjobbja a százalékokat nézve mindhárom kategóriában, védekezésben is megbízható és jó büntetőző is. Ezzel még akár Top10-es is lehetne, viszont szerintem nem a legszerencsésebb körülmények közé került a Phoenixnél. LaMarcus Aldridge mellé borzasztóan jó lett volna, de Markieff Morris épp most írja ki magát a ligából és a Sunsnál nincs sok lehetőség - vagy lemennek small-ballba, akkor viszont védekezésben túl nagy teher is hárulhat Chandlerre vagy Alex Lennel tényleg megpróbálkoznak egy Twin Towerst felrakni a pályára, az pedig a liga jelenlegi trendjét nézve nem sok jóval kecsegtet. El tudom képzelni, hogy Top10-es szezonja lesz, mert a keret tehetséges, de a Morris-probléma neki kifejezetten nem jött jól szerintem.