2015-16: Top10 dobóhátvéd

A posztonkénti legjobb NBA-játékosokat vesszük végig - negyedik alkalommal a dobóhátvédek kerülnek terítékre.

A többi poszt: Centerek, Erőcsatárok, Kiscsatárok

Ahogy a korábbiakban is: A tavalyi válogatási módszert kicsit megváltoztattam. Talán túlságosan is az addigi statisztikákra került a hangsúly és nem egy előretekintés volt. Most az is számításba lett véve, hogy ki milyen környezetbe került, mik a lehetőségei, milyen ívet mutat a karrierje. Lássuk a listát!

10. Joe Johnson (Brooklyn Nets)

Tavaly elég gyenge szezon futott, nagyon sokszor volt kerékkötője az együttesnek túlságosan is egyéni játékával, ami egyébként is visszaesett az egy évvel korábbihoz képest (15.8 -> 14.4 pont, 40.1% -> 35.9% tripla, 56.4% -> 52.3% TS), viszont így is bekerült nálam a Top10-be. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy még így is jelentősen jobb védő, mint a kimaradó nagy nevek közül DeMar Derozan vagy Monta Ellis, akik emberhátrányt jelentenek a pálya másik oldalán, másrészt szerződésének utolsó évébe lép, Johnson pedig kifejezetten olyan kosarasnak tűnik, akit ez az átlagosnál is jobban motiválhat - annyi helye lesz a csapatoknak a sapka alatt, hogy egy jó évvel még bezsákolhat egy nagyobb szerződést. 34 éves elmúlt, úgyhogy benne van a leszállóág, de úgy gondolom, össze fogja szedni magát, hozni fogja a 16-18 pontos átlagot, jobb százalékkal és a szokásos védekezéssel.

9. Bradley Beal (Washington Wizards)

Ez még egyelőre eléggé megelőlegezett bizalom a részemről, Beal ugyanis nagyjából Johnson hatékonyságával támad továbbra is, hiába a 40.9%-os triplamutatója (15.3 pont, 52.1% TS). Nagy gondja továbbá, hogy eléggé sérülékeny, eddigi három éve alatt 54 mérkőzést hagyott ki ilyen-olyan problémák, többek között fáradásos törés miatt. A bizalmat részemről részben ugyanazért kapja, amiért Johnson is: szerződése lejár, valószínűleg jövő nyáron kap csak új kontraktust, így hajtania kell (stratégiai okok miatt nincs értelme a csapat szempontjából, ha most hosszabbítanak vele, csak ha jelentősen olcsóbban tudnak, de Beal a hírek szerint maximumot akar). Paul Pierce lelépésével kicsit nagyobb lesz a felelősség is rajta és John Wallon, de a legnagyobb kérdés vele kapcsolatban, hogy év közben mennyit kell kihagynia - ha nem sokat, akkor végre összetehet egy hatékony szezont. Azért nem került előrébb, mert bár tehetségesebb, mint az előtte lévő négy specialista, ebből egyelőre sokat azért nem láttunk és több kategóriát kellene fejlődnie egyből, hogy hasznosságban oda jusson, mint Korverék.

8. Kyle Korver (Atlanta Hawks)

Olyan szempontból kakukktojás, hogy könnyen elképzelhető, hogy kiscsatárt fog játszani DeMarre Carroll lelépését követően, de amíg nem tudni, mi a helyzet Thabo Sefoloshával, addig nem nagyon látni a Hawks jövő évi rotációját. Mindenesetre Steph Curry mellett a liga legjobb tripladobója, embertelen hatékonysággal értékesíti a hármasokat és ennek megfelelően az összhatékonysága is brutális, mindkettőben a liga legjobbja volt az előző alapszakaszban (12.1 pont, 49.2% hármas, 69.9% TS). Bár a PO-ban jobban odafigyeltek rá, így is 55.7%-os TS-t hozott összességében, és bár már 34 éves múlt, az ő játéka az, amit még évekig lehet hozni, nem feltételnül kopik még meg. Védekezésben is sokat lépett előre az évek során, bár azért még inkább az átlagos kategória, mint hogy jónak nevezzük, viszont a tripláival akkora segítséget ad az Atlantának spacing terén, hogy nálam Bealnél hasznosabb játékos és érzésem szerint a most következő idényben is az lesz.

7. Danny Green (San Antonio Spurs)

Green a három igazi 3&D prototípus egyike a listán - igazából szerintem köztük a szimpátia dönt maximum, nagyon nehéz lényegi különbséget tenni közte Wes Matthews és Khris Middleton között. Nem Korver szintjén, de ő is nagyon hatékony tripladobó (11.7 pont, 41.8% tripla, 59.6% TS) és nagyon jó védő is emellett - az más kérdés, hogy Korverhez hasonlóan ő is visszaesett a rájátszásra. Ami kicsit óvatosságra inthet vele kapcsolatban az az, hogy megkapta élete szerződését, 4 évre 40 millió dollárt, de a Spursben nem hiszem, hogy gond lenne vele, Gregg Popovich-éknál ez nem jellemző, és nem is egy éve van az együttesnél, hogy túl sok kérdés merüljön fel a hozzáállásával kapcsolatban. Még csak 27 esztendős, most jön pályafutása csúcsa, de szerintem ugyanezt a szintet fogja hozni, amit az elmúlt években, nagyon sokkal több nincs benne.

6. Wesley Matthews (Dallas Mavericks)

Greenhez képest egy fokkal gyengébb tripladobó, "csak" 38-40%-kal tüzel a hármasvonalon túlról, viszont szerintem jelentősen sokoldalúbb támadó, nála egyáltalán nem gond, ha leüti a labdát és megcsinál magának egy helyzetet, még ha nem is ez a jellemző rá (15.9 pont, 38.9% tripla, 58.6% TS). Fogadkozik is, hogy ezekből többet látunk majd a Mavericksnél, de ez azért még a jövő zenéje, az viszont biztosnak tűnik, hogy több lehetősége lehet, mint volt Aldridge és Lillard mellett. Szerintem hasonló, illetve egy kicsit talán jobb, erőteljesebb védő, mint Green, de a nagyobb kérdés nála, hogy mi lesz az egészségi állapotával, mivel februárban Achilles-szakadást szenvedett. Szerintem túl fog ezen lépni, de hogy mikor, már a szezon kezdetén vagy csak december-január környékén, az teljesen kérdőjel. Nála is eljött a pay-day, 4 évre 70 millió dollárral lett gazdagabb, de igazi munkamániás, nála sem hiszem, hogy ez gondot okozna - az Achillese sokkal inkább okozhat.

5. Khris Middleton (Milwaukee Bucks)

Ő Korver ellentettje abból a szempontból, hogy tavaly SF-et játszott, de idén szerintem kettesként számolnak vele, amennyiben Jabari Parker és Giannis Antetokounmpo is kezdők lesznek (és ha azonnal nem is, de hosszútávon biztos, hogy ezzel a felállással számol a Bucks). A harmadik teljesen tipikus 3&D, hiszen posztjának egyik legjobb védője, támadásban pedig úgy tud egyre hatékonyabb lenni, hogy egyre inkább nő szerepe (13.4 pont, 40.7% tripla, 56.3% TS). Nincs és nem is volt semmilyen komolyabb sérülése eddig - ezért került ő az ötödik helyre, illetve azért, mert még csak csak egy hónapja múlt 24 esztendős, szerintem bőven továbbfejlődhet. Matthewst sokoldalúbb támadónak tartom egyelőre, de Middleton nagyjából az ő szintjére kerülhet, és nem kell Achilles-szakadásból visszatérnie.

4. Dwyane Wade (Miami Heat)

Wade az előző szezonban hozta pontátlagát, de hatékonysága jelentősen visszaesett LeBron James távozásával (21.5 pont, 53.4% TS). Ettől függetlenül továbbra is sokoldalú játékos (4.8 gólpassz, 3.5 pattanó), aki elöl-hátul képes még arra, hogy meccsbefolyásoló tényező legyen. Nagy gondja, hogy 20-25 meccsre szinte előre ki lehet írni, hiszen az egyetem óta nincs meniscus a térdében, így az utóbbi négy alapszakaszban 234 mérkőzésen lépett pályára a lehetséges 328-ból. Ebben változás nem is fog beállni, kár azzal számolni, hogy 75 mérkőzés környékén tud majd hozni, viszont mivel megérkezett Goran Dragic, Chris Bosh pedig felépült, így a Heat egy borzasztóan sok opcióval rendelkező csapat lett, amely több teljesen eltérő stílusú játékra is képes lehet. Szerintem emiatt, ha pontátlaga nem is, de hatékonysága megint nőni fog, és annyira sokoldalú még mindig, hogy ezzel a negyedik helyre be is fért nálam - nem kis különbség közte és a mögötte lévők között, hogy első opcióként is számításba vehető, ez egyik 3&D játékosra sem igaz.

3. Klay Thompson (Golden State Warriors)

Nagyon sokat lépett szerintem előre scorerként Thompson az előző idényben - még mindig a triplák teszik ki játékának nagy részét, de egyre többször tör be és egyre jobb százalékban oldja meg ezeket a helyzeteket is. Úgy javult sokat pontátlaga és hatékonysága, hogy jóval kevesebbet játszott, mint egy évvel korábban (35.4 -> 31.9 perc, 18.4 -> 21.7 pont, 41.7% -> 43.9% tripla, 55.5% -> 59.1% TS), ami még akkor is megsüvegelendő, ha az alapszakasz MVP mellett nyilván könnyebb az élet. Ő is posztjának legjobb védői közé tartozik (mint a 3&D-részleg), gyakorlatilag a tökéletes párost alkotják Curryvel. Új szerződését már tavaly ősszel megkapta, ez az előző idényben sem látszódott teljesítményén, még 26 éves sincs, úgyhogy legalább olyan produkció várható tőle most is, mint az előző szezonban. Bajnokként talán kicsit elégedettebb lehet, de ezen kívül nem nagyon látszódik nála olyan rizikófaktor, ami miatt visszaesést lehetne nála prognosztizálni.

2. Jimmy Butler (Chicago Bulls)

Lehet, hogy kicsit elfogultság, de szerintem ő a poszt második legjobb védője (Tony Allen mögött) úgy, hogy képes a legjobb kiscsatárokat is, például LeBront is tartani. Az előző szezonban hátul sokat pihent a korábbiakhoz képest, ezt ő is lenyilatkozta, úgyhogy ebben előrelépést várok tőle, de amikor odatette magát, így is megkeserítette a legjobbak életét is. Támadásban több dimenziót lépett előre, hiszen az év jelentős részében 1-2. opcióként használták és mintha nem is az a játékos lett volna, aki korábban (38.7 perce maradt, 13.1 -> 20.0 pont, 4.9 -> 5.8 pattanó, 2.6 -> 3.3 gólpassz, 28.3% -> 37.8% tripla, 52.2% -> 58.3% TS). Az szinte kizárt, hogy még ugyanennyit fejlődik most is, de ha ugyanezt a támadójátékot stabil védekezéssel hozza egész szezonban, akkor szerintem simán a második legjobb dobóhátvéd a ligában. Nyáron kapott egy új szerződést, 5 évre nagyjából 92 millió dollárt, de eddig egyáltalán nem tűnt olyan típusnak, aki ettől leeresztene. Az nagyobb kérdés, hogy Fred Hoiberg mennyire tudja összecsiszolni Derrick Rose-zal - bár az előző idényben nem minden ment harmonikusan, a fenti statisztika így is sokatmondó...

1. James Harden (Houston Rockets)

Egy éve még viccet lehetett csinálni védekezéséből, főleg a világbajnokság után, most viszont teljesen egyértelműen a legjobb dobóhátvéd az NBA-ben. A liga egyik legjobb egyszemélyes támadógépezete, aki a legjobb büntetőkiharcoló az egész ligában és az egyik leghatékonyabb első számú opció (27.4 pont, 10.2 kiharcolt büntető 86.8%-kal értékesítve, 60.5% TS). Hátul nagyon sokat lépett előre, köszönhetően a Rockets új, védekezésért felelős segédedzőjének, illetve Trevor Ariza megérkezésének - 2013/14-ben sem volt gond támadójátékával, védekezésben viszont emberhátrány volt. Tavaly nagyon sok sérüléssel bajlódott a Houston, ezért mindent kellett csinálnia (7.0 gólpassz, 5.7 pattanó) - ez könnyen előfordulhat, hogy idén is így lesz. Nagy kérdés, hogy Ty Lawson érkezése mennyire borítja meg az eddig kifejezetten jónak tűnő hierarchia-rendszert, mert Patrick Beverley-nél gyengébb védő Lawson, viszont jelentősen több labdát igényel, ettől függetlenül ha kicsit vissza is esnek majd Harden számai, még így is ki fog emelkedni a mezőnyből.

 

Kimaradók

Monta Ellis: Volume scorer, de nagyon gyenge hatékonysággal (18.9 pont, 50.9% TS). Az Indiana nem húzott vele rosszat, mert nekik úgy kellett valaki, aki meg tudja csinálni magának a helyzetet, mint egy falat kenyér. Ettől függetlenül jobb játékos még nem lesz ettől, mert szerintem pont a Pacersnél nem nagyon fog nőni hatékonysága - ha Paul George és George Hill mellett mégis bekövetkezik ez, jobb védő akkor sem lesz. Új csapatában ez sem biztos, hogy akkora baj lesz pont Hill és George miatt, de alapvetően ő azért elég komoly hátrány hátul és egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy ezt ellensúlyozni tudják majd a többiek.

DeMar DeRozan: Ugyanaz a kategória, mint Ellis, hiszen hiába a sok pont és az, hogy a liga egyik legjobb büntetőkiharcolója (20.1 pont, 7.2 kiharcolt büntető), dobása egész egyszerűen nem létezik, nincs olyan távolság, ahonnan ligaátlag százalékkal tüzelne, hatékony lenne (51.0% TS). Hiába van 4.6 pattanója és 3.5 gólpassza is meccsenként, védekezésben egy rövidebb periódust leszámítva világ életében láthatatlan volt, csak kerülgetni kell gyakorlatilag, szinte semmilyen ellenállást nem tud kifejteni. DeMarre Carroll és Cory Joseph érkezése ebben segítség lehet számára, de évek óta fogadkozik, hogy majd most megtanul triplát dobni - ezzel lehetne jelentősen hatékonyabb támadó -, viszont ez eddig egy 30.5%-os idényre volt jó, az előző szezonban is 28.4% volt a hármasvonalon túlról, és én személy szerint most se várok tőle semmilyen előrelépést.

Victor Oladipo: Ő akár vita tárgya is lehet Joe Johnson helyén, mert bár 17.9 pontját nem túl hatékonyan szerzi (52.7% TS), a védekezésére azért elég komoly hangsúlyt fektet. Felállt védelem ellen problémái vannak egyelőre, nem is kicsik, hiszen gyenge tripladobó (33.7%) és elég sok eladott labdája is van (2.8), de ő tipikusan az a munkamániás játékos, akiből - ha nem lesz sérülése - idővel szinte biztosan stabil kezdő lesz egy jó csapatban is. Tavaly még irányítóként is játszatták elég sokat, szerintem Elfrid Payton térnyerésével ez már nem sokszor lesz így a jövőben, de nem vagyok benne biztos, hogy támadásban most, Scott Skiles alatt fog fejlődni.

Arron Afflalo: Knicks-drukkerektől szerintem teljesen elfogadható, ha Top10-be rakják, ugyanis a New Yorknál elég jó helyzetbe került. Nem kapott túl előnyös szerződést, legalábbis a többi 3&D béréhez képest az ő évi 8 millió dollárja elég kevésnek számít, viszont szerintem a számára tökéletes felállást is megkapta amellett, hogy a pénzéért is hajthat: egy Carmelo Anthony-szintű scorer mellett lehet majd második opció, ami talán neki a legjobban fekszik eddigi karrierje alapján. Azért nem került nálam 10-be, mert annyira gyenge szezont hozott (13.3 pont, 53.3% TS), hogy nem tudom eldönteni, lefelé vette-e az irányt így 29-30 évesen, vagy a denveri káosznak, illetve annak köszönhette ezt, hogy egy elég ideges környezetbe került Portlandben - megszerzését követően nem sokkal sérült le Matthews, ez pedig nagyobb terhet rakott az egész csapatra Aldridge esetleges távozása miatt.

Avery Bradley: Kiváló védő, már amikor egészséges - az előző szezonban éppen 77 meccset bírt, de azt megelőzően 64 volt a legtöbb, amin pályára léphetett -, viszont támadásban nagyon limitált, és így, hogy triplája össze-vissza hullámzik évente le-föl, nem tud hatékony lenni, az előző idényben sem volt az (13.9 pont, 50.7% TS). Alapvetően az sem tesz túl jót szerintem a Celtics-játékosoknak, hogy nagyon sokan vannak minden poszton, óriási a harc a pozíciókért, játékpercekért, rengeteg a fiataljuk - ennek amennyi pozitív, legalább annyi negatív hatása is van.

Jamal Crawford: Még mindig a liga egyik legjobb cserejátékosa, de sérült is volt az előző idényben, 35 éves is és rengeteget romlott hatékonysága (15.8 pont, 53.2% TS). Mivel szerződésének utolsó évébe lép, így jelentős javulást is várhatnék ebben, szinte biztosan mindent ki fog adni magából, hátha kitömi még egyszer valaki, de Lance Stephenson és Pablo Prigioni érkezésével nem nehéz megjósolni, hogy vissza fognak esni játékpercei, így vállalásai is. Egyelőre nem nagyon látom át, hogyan fog működni a Clippers cseresora, de nem hiszek abban, hogy Stephenson idecserélése rá bármilyen szempontból is jó hatással lenne.

Tony Allen: A liga legjobb védője ezen a poszton, "1st team All-Defense", ahogy hallhattuk tőle anno a pályán is, de támadásban meccsek és PO-párharcok mehetnek el azon, hogy egyszerűen fakezű. Mint emlékezhetünk rá, Andrew Bogut már a lepattanót nézte, ha ő megkapta a labdát, gyakorlatilag üresből vállalkozhatott, kevés eredménnyel, a Memphis pedig ki is esett a Golden State ellen. A védekezése miatt még mindig hasznosnak tartom, de ha valaki nagyon rá akar utazni és meg is teszi ezt - ez jellemzően azért a rájátszásban fordul csak elő -, akkor olyan emberhátrány csapatának, mint mondjuk DeRozan védekezésben a Raptorsnak.

Kobe Bryant: Leginkább azért kerül megemlítésre, mert elég jó esély van rá, hogy utoljára beszélünk róla egy ilyen szezon előtti felvezetőnél. Az utóbbi években védekezésben szabadságon van, ez pedig nem fog most se változni, utolsó idény ide vagy oda. Tavaly 22.3 pontot, 5.7 pattanót és 5.6 gólpassz átlagolt, ami rettenetesen jól mutat, de az 5.6 asszisztjára volt 3.7 eladott labdája, míg 22.3 pontját 47.7%-os TS-sel hozta, lényegében tehát semmilyen hasznot nem termelt már elöl sem, sőt... Nagyon kíváncsi vagyok, mennyire lett frissebb, elmondása szerint sokkal könnyebben mozog, mint tavaly nyáron, de őszintén szólva a méltóságteljes búcsúnál és egy-egy kiugróan jó meccsnél többet már nem nagyon várok tőle.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus