2015-16: Top10 erőcsatár

A posztonkénti legjobb NBA-játékosokat vesszük végig - másodjára az erőcsatárok kerülnek terítékre.

A többi poszt: Centerek

Ugyanúgy, ahogy a centereknél, itt is ki kell emelni: A tavalyi válogatási módszert kicsit megváltoztattam. Talán túlságosan is az addigi statisztikákra került a hangsúly és nem egy előretekintés volt. Most az is számításba lett véve, hogy ki milyen környezetbe került, mik a lehetőségei, milyen ívet mutat a karrierje. Lássuk a listát!

10. Kevin Love (Cleveland Cavaliers)

Harmadik opcióvá "silányult" Clevelandben, de ha elfogadja, hogy ez lesz a szerepe, szerintem hasznos is lehet a Cavsnek. Nowitzkinél gyengébb támadójátékos (16.4 pont, 56.2% TS), főleg úgy, hogy tudjuk, ő itt messze nem az alfahím. Védekezése nagyjából hasonló, mint a németnek, bár Mozgov érkezése és a csapat összeállása után ebben jelentős javulás állt be nála, viszont Dirknél kategóriával jobb pattanózó (9.7 meccsenként, 26.3% DRB, amivel 10. a ligában) még úgy is, hogy ebben a korábbi évekhez képest sokat esett vissza - Tristan Thompsonék mellett nem egyszerű az élet. Amíg azonban Nowitzkinél nem sok jel mutat arra, hogy jobb szezont hoz, mint az előző, addig Love, ha tényleg rendezte viszonyát LeBron Jamesszel és megértette szerepét, bőven javulhat - ezért került ő a Top10-be és nem Dirk. 20/10-es játékos szerintem már nem lesz, főleg nem 26/12-es, mint korábban, de triplákban, hatékonyságban előrébb léphet szerintem. Kapott egy 110 milliós szerződést, úgyhogy most már a pénzéért sem kell izgulnia - hogy ez pozitív vagy negatív reakciót vált ki, az persze egyelőre még kérdés.

9. Paul Millsap (Atlanta Hawks)

Tavaly kicsit visszaesett egy évvel korábbi teljesítményéhez képest, de nagyjából ugyanazt a jó átlagot hozta, amit lassan 5 szezon óta megszokhattunk tőle (16.7 pont, 7.8 pattanó). Pattanózásban, ahogy palánk alatti társának, Al Horfordnak is, vannak gondjai rendesen (nincs a Top20-ban egyik kategóriában sem a százalékok alapján, 20.0% DRB, 13.6% TRB), viszont védekezésben sokkal jobb akár Love-nál, akár Nowitzkinél - nem nagy dicséret ez, de nagyjából emiatt került be eléjük, a pontszerzésben ugyanis hasonló kategória, mint az előbb említett kettő (56.5% TS). Megkapta ugyan nagy szerződését a nyáron, 3 évre 59 millió dollárral gazdagodott, úgyhogy hátradőlhet(ne), de nem gondolnám, hogy emiatt romlani fog teljesítménye vagy koncentrációja.

8. Zach Randolph (Memphis Grizzlies)

A Memphis magasembere is hozta magát az előző idényben, ahogy Millsap is (16.1 pont, 10.5 pattanó). Bár továbbra sem a leghatékonyabb scorer (53.8% TS), képes hosszú időn keresztül is egyszemélyes támadógépezet lenni, védekezésben pedig a Memphis rendszere és hozzáállása rajta is látszik: a liga talán legkeményebb D-jének tagja. Millsapet egy dologban egyértelműen veri, ez pedig a pattanózás, amiben összességében Top10 (18.5% TRB), a védőpattanóknál pedig 13. (25.8%). A Memphis, mint csapat, szinte semmit nem változott Matt Barnes érkezését és a Koufos-Wright "cserét" leszámítva, így nagyjából ugyanaz várható a gárdától és tőle is, hiszen szerepe is ugyanaz lesz, mint eddig.

7. Pau Gasol (Chicago Bulls)

A lista (talán) legnehezebben belőhető játékosa, alapvetően azért, mert felesben játszik gyakorlatilag centerként. Tamásban ugyan négyes, de védekezésben egyértelműen ő van a gyűrű közelében, ráadásul van arra is esély (még ha szerintem nem is sok), hogy már ebben az évben leültetik a padra Nikola Mirotic miatt, mert a Bullsnak sokkal egészségesebb lenne a Mirotic-Noah és a Gibson-Gasol párosokkal játszani - ebben az esetben pedig full-time center lenne. Borzasztóan jó szezonja volt (18.5 pont, 55% TS), pattanózásban is meglátszódott, hogy lényegében a palánk közelében "élt" (11.8 meccsenként, 27.6% DRB, amivel 5. volt a ligában, 18.6% TRB, amivel pedig 8.), volt 1.9 blokkja is meccsenként, de Joakim Noah teljesen pozíción kívülre került miatta - emiatt és sérülése miatt volt leginkább gyenge tavaly a francia kosaras. Ha Fred Hoibergben van elég vér, akkor ő center lesz a következő idényben, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez be is fog következni. Így viszont amennyire jók az egyéni statisztikái, a csapatot legalább annyira vissza is húzza - még ha nem is direkt, egész egyszerűen azért, mert nem alkotnak jó párost Noah-val védekezésben.

6. Serge Ibaka (Oklahoma City Thunder)

Nem volt jó idénye, de ez az egész Thunderről elmondható majdnem. Visszaesett ponttermelése és hatékonysága is (14.3 pont, 54.9% TS) és bár Kevin Durant visszatérésével jelentősen tisztább lehetőségei lesznek, így szerintem átlaga marad, hatásfoka pedig visszamegy 58%-os TS környékére, támadásban azért ő kiegészítő ember elég erősen a két sztár mellett és egyre hátrébb szorul szerintem a rangsorban ilyen szempontból. A számlájára kell írni, hogy alkalmazkodik is ehhez, tavaly 3.2 triplát vállalt meccsenként, amit 37.6%-kal be is dobott, és bár sokszor talán túlságosan is periméterre koncentrálódik már támadójátéka, azt el kell ismerni, hogy a csapatának erre most nagyobb szüksége van, mint egy palánk alatt izmozó emberre, még ha kicsit jobban is variálhatná játékát. Amennyire limitált a szerepe támadásban, annyira fontos viszont védekezésben, nélküle például szerintem Kanternek nincs haszna a Thundernél - postvédőként nincs szerintem a legjobbak között, besegítő védőként viszont ligaelit, ezért is kell a török mellé. Ami gond, hogy pattanózása átlagos és folyamatosan romlik (7.8 meccsenként, 12.6% TRB), ebben pedig szerintem javulni semmit nem fog, pont Kanter miatt.

5. Blake Griffin (Los Angeles Clippers)

Egyre jobb támadójátékos lesz szerintem attól függetlenül, hogy átlagai nagyjából stagnálnak 22 pont körül (21.9 volt az előző idényben), hatékonysága pedig inkább csökken, minthogy nőne (tavaly 55% TS vol). A szerepe ugyanis egyre inkább változik, jóval többször oldja meg maga a helyzeteket és a gyűrűtől távolabb is egy egészen stabil tempót fejlesztett ki magának, azt láthatóan erőltette is az előző szezonban. Védekezésben erősen túlértékelik (és túlértékeltem én is) Doc Rivers jelenlétét, az előző szezonban nem lépett annyit előre, amennyit várható volt, sokkal inkább a támadójátékra, illetve repertoárja szélesítésére koncentrált. Pattanózásával vannak igazán gondok, hiszen nem elég, hogy meccsenkénti átlaga 7.6-re esett, a százalékok alapján azóta romlik, mióta a ligába került, nem egy kisebb kisiklásról van tehát szó (17.9% DRB, 12.0% TRB). Bosh-t jobb, illetve jelentősen sokoldalúbb támadójátékosnak gondolom, másban nincs sok különbség köztük, Aldridge pedig egy jobb helyzetbe került és pattanózásban mára jobb lett Griffinnél.

4. LaMarcus Aldridge (San Antonio Spurs)

A liga legjobb középtávoli tempójával rendelkezik, ráadásul a Spursbe igazolt, ami sok mindent helyre tehet nála. Volume scorer volt a Portlandnél, azaz sok pontot hozott, de raklapnyi próbálkozásból (23.4 pont, de csak 52.8% TS), ez pedig szinte biztosan változni fog San Antonióban. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megmondjuk, pontátlaga vissza fog esni, de hatékonysága várhatóan nő majd úgy, hogy egy csapatjátékban kategóriával jobb együtteshez kerül. Amellett, hogy egyelőre azért ez is csak várható és nem szentírás, a védekezés érdekes kérdés lesz, Tim Duncannel még akkor sem biztos, hogy ideális párost alkotnak - small-ball ellen egyikük sem nagyon rohangálna a periméteren -, ha Kawhi Leonard és Danny Green azért megszűrik majd előttük a próbálkozásokat. Pattanózásban jobb Griffinnél (vagy az elé kerülő Green-Bosh párosnál), de százalékok alapján ő sincs a Top20-ban egyik kategóriában sem (10.4 meccsenként, 22.9% DRB, 15.5% TRB).

3. Draymond Green (Golden State Warriors)

Ő szinte teljes egészében a második helyezett Bosh fordítottja, ugyanis a liga egyik legjobb védője az összes posztot figyelembe véve is, nemcsak erőcsatárként, második lett az Év Védője díj szavazásán. Hármastól ötös posztig rá lehet rakni majdnem mindenkire, a periméteren a pick-and-rollt és a palánk alatt a pozíciós játékot próbáló emberét is nagyon jól tartja meg - az egyik legsokoldalúbb védő is, nemcsak a legjobb, támadásban viszont jelentősen elmarad a Miami ászától. Értékes, mert small-ballt lehet vele játszani elöl-hátul, de jóval kisebb szerepe van, mint Bosh-nak (11.0 pont meccsenként). Érdekes, hogy a triplái szerintem túlértékeltek (33.7%), viszont összességében így sem dolgozik rossz hatékonysággal (54% TS). Pattanózásban jobb, mint Bosh, de ő sem ligaelit (8.2 meccsenként, 22.4% DRB, 14% TRB). Összeségében nézve Bosh támadásban, míg Green védekezésben kifogástalan. Előbbi pick-and-roll ellen jó védő, a másik meg hatékony (3-4. számú) scorer és jó passzoló, de ennyiben nagyjából ki is merült az előnyük a pálya másik oldalán - erősen szimpátia kérdése szerintem, hogy kinél melyikük van előrébb.

2. Chris Bosh (Miami Heat)

Mint ismert, a tavalyi szezonja félbeszakadt az All-Star gála környékén, amikor vérrögöket találtak a tüdejében, addig azonban 21.1 pontot átlagolt 54.8%-os TS-sel. A hatékonysága sokat romlott, de ez várható is volt LeBron James távozását követően, ettől függetlenül át tudta venni a vezér szerepét és a majdnem 55%-os TS hatékonynak mondható. Azon a 44 meccsen, amin játszott, a liga legsokoldalúbb magasembere volt támadásban, erre a Nylon Calculus cikke világít rá: ő volt az egyetlen a négyes és ötös poszton játszók közül, aki postból, "kapom-dobom" szituációból és elzárás-leválásból is ligaátlag felett próbálkozott és ligaátlag fölötti hatékonysággal is dolgozott - gyakorlatilag foghatatlan volt. Védekezésben pick-and-roll ellen nagyon jó, a többit inkább hagyjuk, pattanózásban pedig egyébként sem kiemelkedő, és akkor finoman fogalmaztunk (7.0 meccsenként, 12.0% TRB), Hassan Whiteside mellett ez még inkább vissza fog esni. Összességében véve szerintem Bosh-t sokan alulértékelik amiatt, hogy bevállalta a harmadik opció szerepét James és Wade mögött 4 évre, pedig támadásban talán ez a 4 év volt az, ami miatt gyakorlatilag mindent tud már.

1. Anthony Davis (New Orleans Pelicans)

Még a centereknél tárgyalt Marc Gasolnál is egyszerűbb választás volt, miután Davis 22 esztendős múlt, gyakorlatilag nincs felső korlátja annak, hogy meddig fejlődhet. Támadásban első opcióként is brutálisat hozott (24.4 pont, 59.1% TS, 30.8 PER - utóbbival az egész liga legjobbja volt), ráadásul Alvin Gentry megérkezése még tovább szélesítheti tudását, hiszen Gentryt pont a támadójátékról ismerik, már próbálja is rávenni Davist, hogy emelje rá a triplát. Amennyiben az is megy neki, nem sok hibapont lesz játékában elöl sem. Hátul már most is a liga egyik, ha nem a legjobbja - bár Green lett a második Kawhi Leonard mögött az Év Védője díj szavazásán, szerintem Davis még nála is jobb védő. 2.9 blokkal zsinórban másodjára nyerte a kategóriát, és a pálya minden területén jelentősen romlanak az ellenfelei dobóstatisztikái, ha ő védekezik rajtuk, legyen szó akár a triplavonalról, akár a festékről. Közel hibátlan játékosnak tartom, a sérülékenysége az egyetlen dolog, ami miatt reálisan lehet aggódni miatta, mert egyébként a munkamorálja is első osztályú.

 

Kimaradók

Dirk Nowitzki: Az egyik nagy kedvencem, de ha a következő idényre tekintünk előre, már nem raknám a Top10-be. Kevesebb mint 30 perc alatt hozott 17.3 pontot, ami 36 percre vetítve még mindig 21 egység meccsenként, ráadásul továbbra is jó százalékkal dolgozik (38% tripla, 56% TS), viszont pattanózása teljesen eltűnt (5.9 meccsenként, 11% TRB) és nem nagyon hiszem, hogy ez Tyson Chandler távozásával, Zaza Pachulia érkezésével olyan jelentősen változni fog. Védekezésben nagy hátrány lett, ez pedig főleg a Chandler-Pachulia csere miatt lesz problémás, mert idén még jobban ki fognak jönni a hibái, lassúsága. Az sem segíti túlzottan megítélésem szerint, hogy végigdolgozta a nyarat a német válogatottal, nem lesz éppen friss.

Nerlens Noel: Vita tárgya lehet, hogy ott lehet-e a Top10-ben. Tavaly centerként borzasztóan jó teljesítményt hozott egy nagyon gyenge csapatban, az egész liga egyik legjobb védője volt, amit idén is hozhat, de támadásban nagyon kell mellé egy jól passzoló irányító, ami most nem lesz. Még Ish Smith-t se tartotta meg a csapat, így megint jöhet Tony Wroten, aki gyors, csak a társakat nem látja a pályán... Noel ráadásul valószínűleg erőcsatár lesz Jahlil Okafor ledraftolása után, ezért is került erre a listára. Nyilván szeretnének egy stabil középtávoli tempót fejleszteni nála, de nem sok erre utaló jelet láttunk eddig, márpedig ha nincs passzoló irányító és egy jó tempó sem, akkor amit védekezésben hozni fog, azt támadásban el is viszi, Okafor területét is jelentősen fogja csökkenteni - megoldható, hogy jó legyen ez a páros, de nem tudom, hogy erre ebben az idényben sor kerül-e már.

Derrick Favors: Ő a másik, aki szerintem teljesen legit Top10 lehet. 16.0 pontját hang nélkül hozza, gyakorlatilag észrevétlenül, de 55.8%-os TS-sel, emellett védekezésben is teljesen elfogadható - még ha Kanter hibáit nem is tudta javítani, Rudy Gobert-rel meg óriási szerencséje is van -, a pattanózása pedig jobb nem egy listára kerülőnél (8.2 meccsenként, 15.4% TRB). Az utóbbi két évben, mióta bekerült a kezdőbe, sokat fejlődött és tényleg teljesen a radar alatt, viszont nem tudom, hogy ennél több van-e benne úgy, hogy a Jazznél nagyon sok a tehetség, akikben nagyobb potenciált is sejthetnek - a következő 6-10 évre viszont így is megtaláltak benne egy alapkövet.

Donatas Motiejunas: Gasolhoz hasonlóan felesben nyomja majd szerintem centerben, ugyanis szerintem alapvetően Dwight Howard cseréjeként számolnak vele, a Houstonnak azonban döntésre kell vinni a dolgot közte és Terrence Jones között. Mindkettő korlátozott szabadügynök lesz jövő nyáron, mindkettőt pedig kizárt dolog, hogy megtartják. Motiejunast sokkal többre tartom, mint az egyébként mindenes, de semmiben sem kiemelkedő Jonest, ezért szerintem ő fog maradni, így be fog majd kerülni Howard mellé is. Nagyon képzett palánk alatti játékos, jó keze is van, támadásban nagyobb szerepet is át tud venni, ezt az előző idény első felében meg is mutatta, de védekezésben és pattanózásban is sokat kell még fejlődnie.

Kenneth Faried: A Denver Nuggets erőcsatárának nagyon sok mindent kell bizonyítania, de saját csapatának is, többször is felmerült a cseréje. Átlagai sokat nem változtak (12.6 pont, 8.9 pattanó), hatékonysága csökken (54.8% TS), viszont semmit nem lépett előre az előző szezonban, ugyanaz az energy guy, aki az atletizmusából és az állandó pörgéséből él, képzettsége messze elmarad a liga legjobbjaitól és védekezésben sincs a legjobbak között. Az új TV-szerződés megérkezését követően már nem lesz olyan fájó szerződése, de jelenleg messze nem szolgálja meg a pénzét.

Tristan Thompson, Enes Kanter: Gyakorlatilag egykutya a két játékos olyan szempontból, hogy a legkiemelkedőbb képességük a támadópattanózásuk, emiatt jegyzik őket, ez az, ami miatt általában pályára kerülnek. Hogy mennyire elszállt a liga: Kanter már megkapta maximum szerződését, miközben a liga legrosszabb védője ezen és ha ott vetik be, akkor ötös poszton is, míg Thompson és ügynöke, Rich Paul most ugyanezt próbálják elérni a Clevelandél. Thompson azért védekezésben is használható, viszont amíg Kanter legalább támadásban képzett valamennyire (igaz, így se használták Utah-ban és nem fogják az Oklahoma Citynél sem), addig  a Cavs magasembere csak és kizárólag a pattanókból él elöl. Szerintem nagyon messze van mindkettő a Top10-től, legyen akármilyen jó átlaga Kanternek (18.7 pont, 11.0 pattanó, 61.1% TS a Thundernél) és akármilyen hasznos Thompson a(z egyik) legnagyobb bajnokesélyesnél.

Mi a véleményed?

blog comments powered by Disqus